2017. szeptember 12., kedd

Kihívás #5

A múlt heti kihívás nyomán ugyan nem született plusz blogbejegyzés, de előkészítettem párat, főleg recepteket, szóval majd jönnek azok is. Aztán a Moly-on írtam egy rakat karcot a Hulladékmentes zónába, mert mostanában ezzel (is) foglalkozom. Erről is szeretnék majd blogbejegyzést írni... Babanaplóba nem sikerült írni, de válaszoltam pár e-mailre. Szóval azért haladtam a múlt heti kihívással!

Az eheti nyertes pedig:

Gyűjts össze 5 dolgot, amit szeretsz Magadban!

És ha már itt tartunk, akkor gyorsan le is tudom ezt a kihívást. Lássuk csak. Legyen úgy, hogy 2 külső/testi, 2 belső, lelki/szellemi legyen, és egy plusz, ami eszembe jut. Hogy ne menjen el nagyon se egyik, se másik irányba.


  • Szeretem magamban, hogy (idővel) minden helyzetnek meg tudom találni a pozitív oldalát, és képes vagyok benne jól érezni magam. Egyfajta "képesség a boldogságra" ez. Sajnos azt látom, hogy nem mindenki rendelkezik ezzel alapból... (a miértek boncolgatásába már nem mennék bele)
  • Szeretem magamban, hogy gondoskodó vagyok (és szeretek gondoskodni - egy bizonyos szintig).
  • Szeretem, hogy a testem, a hormonháztartásom klasszul működik, szinte óramű pontossággal. Hálás vagyok neki, hogy általában napra pontosan meg tudom mondani, mikor fog megjönni (nyaralás tervezésénél elég jól jön), hálás vagyok, hogy a teherbeesések sem ütköztek hormonális akadályokba (és tényleg azokon a napokon történtek, amikor "kellett"). Hogy a fogamzásgátló tabletták sem borították fel. Hogy a szoptatás is rendben megy.
  • Szeretem a testemben, hogy mindenre képes, amit csak szeretnék. Képes kihordani egy babát, majd képes regenerálódni. Képes vagyok cipekedni, evezni, túrázni, biciklizni, mindenhez hozzáerősödni.
  • Szeretem magamban, hogy mindig új lendületet tudok venni és kitartok a céljaim mellett (ha azok valóban fontosak).

És Nektek mi az az 5 (vagy több) dolog, amit szerettek Magatokban?

2017. szeptember 6., szerda

Kihívás #4

A múlt heti meditációs kihívás csak félig-meddig sikerült. Kétszer kezdtem neki, egyszer az ágyban fekve, egyszer ülve, este, a nappaliban. Elsőként egy szúnyog zavart meg (főleg amiatt aggódtam, hogy a picit megcsípi, ő még vakarózni sem tud szegény). Ekkor betettem egy szúnyogriasztót, és inkább aludtam. Másnap persze Balázs felsírt. Visszaaltattam és aludtam én is. Azért jutottam valamire, jól esett a pár perc befelé figyelés. Máskor is fogok ilyet csinálni. Amúgy semmi extrát nem csináltam. Még egyetemista éveim alatt nyerhettünk betekintést a fókuszolás módszertanába, abban volt egy gyakorlat, amiben mindenünket szépen ellazítottuk... a végén általában elképzeltünk egy biztonságos helyet. Hát a biztonságos helyemig most nem jutottam el. Na majd legközelebb!

Az eheti kihívás (ismét Rebus húzott, bár most kettőt, de ezt adta nekem):

Írj!


Úgyhogy igyekszem sort keríteni még blogbejegyzés írására, meg babanapló írásra, meg e-mailre...

És Ti mit írnátok szívesen?

2017. augusztus 31., csütörtök

Kihívás #3

Nem bonyolítom túl ezt a bejegyzést, mert így is el vagyok maradva. A múlt heti illóolajos fürdőt sajnos nem teljesítettem, mert nem igen volt hozzá kedvem (de azért volt illóolaj is, meg kellemes zuhany), de talán most a héten pótolom, mert csütörtök-vasárnap itthon nyaralunk! :)
Az eheti kihívás pedig:

Meditálj!



Nektek van valami jól bevált meditációs zenétek/képetek/videótok? Szoktatok meditálni?

2017. augusztus 22., kedd

Kertünk

Amikor megvettük a telket, boldogan kezdtem bele a tervezgetésbe, hogy mennyi mindent fogunk mi ültetni. Nővérem rendelt is sok vetőmagot, amibe beszálltunk. Így ültettünk paradicsomot, paprikát, fok-, lila- és vöröshagymát, céklát, tépősalátát, karalábét, retket, karfiolt, petrezselymet, kaprot, sóskát, kukoricát.

A paprika és a paradicsom eleinte kis ládákban növögetett, a többi növény nagy része egy veteményesbe került, ami a ház fölötti első "szinten" helyezkedett el (mivel domboldalba költöztünk, így teraszok kialakításával nyerünk vízszintes területeket). Egyedül a kukoricát ültettük lejjebb, a "földszintre", a kis előkertünkbe. Pár fácskát is ültettünk a domboldalba, hársat és meggyet, hogy majd később arrébbültetjük őket, ha már fönt ki lesz kicsit tisztítva a terep.

Rebussal egész szépen sikerült megoldani, hogy tudjak fönt gyomlálni. Felkapáltam neki egy részt és felvittem pár homokozójátékot. Ő homokozott, én gyomláltam. Locsolni is együtt locsoltunk.

Szülés előtt:
Szép lassan minden növekedésnek indult. A retkek értek be legelőször. Hát... kicsit sűrűn lettek ültetve, így sok lett az ici-pici retek is. Legközelebb jobban kell bízzak a vetőmagban, nem kell annyit egy helyre tegyek, ki fog az hajtani... A hónapos retek így is kb. két hónapig csücsült a földben, mire úgy döntöttem, kiveszem. A legnagyobbak kb. akkorák voltak, mint a képen látható. Az ízük enyhé csípős-kesernyés, de azért retekszerű.
A szülés előtt nem sokkal szedtem ki az összeset és tettem be a hűtőbe.
A sóskáról pár levelet már eszegettünk, és a tépősalátákról is. A hagyma is beindult, szép lassan minden elkezdte bontogatni a leveleit, nagyon örültem. A palánták is alakultak.




Szülés után:
A retkekről, szegényekről megfeledkeztünk, ki kellett őket dobni. A terhesség végén amúgy igazi retekfüggő voltam, szóval szerintem jövőre is megpróbálkozunk vele, csak trágyázott földbe és ritkább ültetéssel. Hátha.

A kapor, sóska és a saláták, hagymák egészen jól érezték magukat. Egy darabig még bírták a kiképzést, a kaporból még tökfőzelék és kapros saláta is készült.
Viszont egyre kevesebbszer jutottunk el oda, hogy meglocsoljuk őket. Sajnos sokszor csak sötétedéskor jutott el a Kedves a locsolásig, és a fenti veteményesnél nincs még világítás... egy darabig próbálkoztunk távlocsolással, hogy alul összedugjuk a slagot egy locsolóval, de végül abból lenti zuhany lett. Így szép lassan elsikkadt a locsolás, egy idő után már feladtam a veteményest... sajnos én a gyermekágy ideje alatt nem foglalkozhattam vele, utána meg már időm sem volt, és addigra már elég nagy károkat is szenvedett.
De a locsolás mellett a gyomlálás is óriási nehézséget jelentett. Néhány esőzés után durván beindult a fenti terep. Hajtottak ki újra az ecetfák, igazi dzsungel lett.
Sajnos egy idő után a fácskáink is kiszáradtak, vagy véletlen áldozatul estek a bozótírtásnak. Vérzik értük a szívem, de majd ősszel újrapróbálkozunk.

A lenti résszel viszont haladtunk. A Kedves elültette a palántákat, egy tő sóska is került oda Anyáéktól, és két tő josta is. A szomszédtól kaptunk egy kis műtrágyát, na azután aztán minden beindult... a palántáknál nem emlékeztünk már, melyik micsoda, de paprikánk végül nem termett. Az első paradicsomok nemrég értek be. Azóta pedig minden nap van pár szem. Nyamm. Na, velük az volt a nehézség, hogy hirtelen beindultak, de nem volt mellettük karó... és óriási dzsungel lett belőlük. Párat felkötöztünk, de már szétszedni se semmi őket. Jövőre már ültetéskor mellérakjuk a karókat.





A fönti veteményesből még pár céklát és karalábét tudtam begyűjteni. Mind a kettő pici lett, érthető okokból. A cékla íze nem olyan erőteljes, de rántotta mellé finom volt. A karalábéban fehér foltok jelentek meg és keserű is lett, abból csak pár falatot ettem.





A kukorica is szépen termett, leszedtük, megfőztük, de valószínűleg kicsit elkéstünk vele, mert nem lett túl zsenge. De akkor is! :) A paradicsomok pedig tényleg finomak!


A vetőmagokkal elégedett voltam, de hát kevés volt idén az időnk, energiánk a növényekre... na majd jövőre!
Jövőre egy kis fűszer- és gyógynövénykertet is szeretnék. Szóval a tervek:
Ősszel gyümölcsfák, főleg szilva (veresszilva) és sárgabarack, de szeretnék meggyet és cseresznyét is. Meg egy körtét és mogyoróbokrot. Ezeket hátra, az "erdőbe". (Az erdőből is hagyunk meg pár fát.)
Ribizlit lentre, had egyék majd a gyerekek.
Aztán még a fönti veteményesbe: vörös-, lila- és fokhagyma, tépősaláták, cékla, karalábé, talán borsó.
Lentre: paradicsom, kukorica, szamóca, sóska, spenót, kakukkfű, bazsalikom, rozmaring, menta (többféle), citromfű, zsálya, petrezselyem, kapor. Mostanában olvasgatok még gyógynövényekről, úgyhogy bővülhet is a lista. Illetve lehet, hogy a salátákat is lentre raknám.
Hát majd meglátjuk.
Mindenesetre nagyon klassz dolog a kert! :) Szuper érzés leszedegetni a termést és enni belőle. Akkor is, ha nem a legfinomabb.

Kihívás #2

(Már tegnap akartam posztolni, de este végül inkább aludni mentem.)
A múlt heti kihívást szombat este (nem is teljesen az utolsó pillanatban!) sikeresen teljesítettem! Persze egy kis gikszer azért becsúszott... kevés volt itthon a só, így gondoltam, cukorral helyettesítem. De a cukor nagy része meglehetősen hamar feloldódott a joghurtban, így jócskán csökkent a bőrradír hatásfoka. De azért jót tett a bőrömnek így is. Másnap pedig még egyszer átmentem az arcomon sima cukorral, joghurt nélkül, a jó érzés kedvéért. (Az így néz ki: Bevizezem az arcom és a kezem is, a kezembe teszek egy kis kanál cukrot, majd az arcomat bedörzsölöm vele, aztán lemosom).

Az eheti kihívás pedig (Rebus húzta ki ismét):

Illóolajos fürdő

Vasárnap meg is kívántam amúgy az aznapi hűvös időben. Van is még egy fürdőgolyóm, amit Balázs születése után ajándékba kaptam. Nagy kádas fürdőt már anyaként is vettem, de tény, ami tény, jóval ritkábban, mint előtte. Főleg, hogy a terhességek alatt nem fürödtem (hanem zuhanyoztam! még mielőtt valaki humorizálna), meg a gyermekágy ideje alatt sem, meg nyáron ritkán jön meg hozzá a kedvem... De most épp egészen hűvös van, főleg este, szerintem jól fog esni :) Hangulattól és lelki állapottól függően választok majd valamit. Lehet, hogy csak a fürdőgolyót. Vagy esetleg jázmint.

Nektek mi a kedvenc illatotok fürdéshez?