Új blog

Az új url-en már posztoltam pár bejegyzést, úgyhogy ha szeretnétek azt is követni, katt IDE, követhettek Bloglovinon. Vagy mentsétek el az Élet az erdőben blog-ot a könyvjelzők közé.

Remélem, sokan velem tartotok! :)

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor új kezdet is lenne, de nem vágnám sutba az előző éveket sem. Szóval úgy döntöttem, új névvel, új url-lel folytatom a blogolást, de importáltam a régi bejegyzéseket is. Így elkezdődik a blog harmadik fejezete.

Az első kettő (Kezdő szakácső és Pillangó) még azonos url-en futott (bár rémlik, mintha lett volna egy kezdő szakácsős is, de fene tudja már), ez már viszont így is elkülönül.

Most ebbe csak így belevágok, nincs időm (két gyerek és háztartás, lakásfelújítás mellett) kicicomázni. Még a design is alap, a bemutatkozásomon módosítanom kell, sok-sok-sok mindenen. De itt vagyok, vagyis ott. És írni fogok (amennyit tudok).

Remélem, ott is velem tartotok! :)

Kihívás #5

A múlt heti kihívás nyomán ugyan nem született plusz blogbejegyzés, de előkészítettem párat, főleg recepteket, szóval majd jönnek azok is. Aztán a Moly-on írtam egy rakat karcot a Hulladékmentes zónába, mert mostanában ezzel (is) foglalkozom. Erről is szeretnék majd blogbejegyzést írni... Babanaplóba nem sikerült írni, de válaszoltam pár e-mailre. Szóval azért haladtam a múlt heti kihívással!

Az eheti nyertes pedig:

Gyűjts össze 5 dolgot, amit szeretsz Magadban!

És ha már itt tartunk, akkor gyorsan le is tudom ezt a kihívást. Lássuk csak. Legyen úgy, hogy 2 külső/testi, 2 belső, lelki/szellemi legyen, és egy plusz, ami eszembe jut. Hogy ne menjen el nagyon se egyik, se másik irányba.

• Szeretem magamban, hogy (idővel) minden helyzetnek meg tudom találni a pozitív oldalát, és képes vagyok benne jól érezni magam. Egyfajta "képesség a boldogságra" ez. Sajnos azt látom, hogy nem mindenki rendelkezik ezzel alapból... (a miértek boncolgatásába már nem mennék bele)
• Szeretem magamban, hogy gondoskodó vagyok (és szeretek gondoskodni - egy bizonyos szintig).
• Szeretem, hogy a testem, a hormonháztartásom klasszul működik, szinte óramű pontossággal. Hálás vagyok neki, hogy általában napra pontosan meg tudom mondani, mikor fog megjönni (nyaralás tervezésénél elég jól jön), hálás vagyok, hogy a teherbeesések sem ütköztek hormonális akadályokba (és tényleg azokon a napokon történtek, amikor "kellett"). Hogy a fogamzásgátló tabletták sem borították fel. Hogy a szoptatás is rendben megy.
• Szeretem a testemben, hogy mindenre képes, amit csak szeretnék. Képes kihordani egy babát, majd képes regenerálódni. Képes vagyok cipekedni, evezni, túrázni, biciklizni, mindenhez hozzáerősödni.
• Szeretem magamban, hogy mindig új lendületet tudok venni és kitartok a céljaim mellett (ha azok valóban fontosak).

És Nektek mi az az 5 (vagy több) dolog, amit szerettek Magatokban?

Kihívás #4

A múlt heti meditációs kihívás csak félig-meddig sikerült. Kétszer kezdtem neki, egyszer az ágyban fekve, egyszer ülve, este, a nappaliban. Elsőként egy szúnyog zavart meg (főleg amiatt aggódtam, hogy a picit megcsípi, ő még vakarózni sem tud szegény). Ekkor betettem egy szúnyogriasztót, és inkább aludtam. Másnap persze Balázs felsírt. Visszaaltattam és aludtam én is. Azért jutottam valamire, jól esett a pár perc befelé figyelés. Máskor is fogok ilyet csinálni. Amúgy semmi extrát nem csináltam. Még egyetemista éveim alatt nyerhettünk betekintést a fókuszolás módszertanába, abban volt egy gyakorlat, amiben mindenünket szépen ellazítottuk... a végén általában elképzeltünk egy biztonságos helyet. Hát a biztonságos helyemig most nem jutottam el. Na majd legközelebb!

Az eheti kihívás (ismét Rebus húzott, bár most kettőt, de ezt adta nekem):

Írj!

Úgyhogy igyekszem sort keríteni még blogbejegyzés írására, meg babanapló írásra, meg e-mailre...

És Ti mit írnátok szívesen?

Kihívás #3

Nem bonyolítom túl ezt a bejegyzést, mert így is el vagyok maradva. A múlt heti illóolajos fürdőt sajnos nem teljesítettem, mert nem igen volt hozzá kedvem (de azért volt illóolaj is, meg kellemes zuhany), de talán most a héten pótolom, mert csütörtök-vasárnap itthon nyaralunk! :)

Az eheti kihívás pedig:

Meditálj!

Nektek van valami jól bevált meditációs zenétek/képetek/videótok? Szoktatok meditálni?

Kertünk

Amikor megvettük a telket, boldogan kezdtem bele a tervezgetésbe, hogy mennyi mindent fogunk mi ültetni. Nővérem rendelt is sok vetőmagot, amibe beszálltunk. Így ültettünk paradicsomot, paprikát, fok-, lila- és vöröshagymát, céklát, tépősalátát, karalábét, retket, karfiolt, petrezselymet, kaprot, sóskát, kukoricát.

A paprika és a paradicsom eleinte kis ládákban növögetett, a többi növény nagy része egy veteményesbe került, ami a ház fölötti első "szinten" helyezkedett el (mivel domboldalba költöztünk, így teraszok kialakításával nyerünk vízszintes területeket). Egyedül a kukoricát ültettük lejjebb, a "földszintre", a kis előkertünkbe. Pár fácskát is ültettünk a domboldalba, hársat és meggyet, hogy majd később arrébbültetjük őket, ha már fönt ki lesz kicsit tisztítva a terep.

Rebussal egész szépen sikerült megoldani, hogy tudjak fönt gyomlálni. Felkapáltam neki egy részt és felvittem pár homokozójátékot. Ő homokozott, én gyomláltam. Locsolni is együtt locsoltunk.

Szülés előtt:

Szép lassan minden növekedésnek indult. A retkek értek be legelőször. Hát... kicsit sűrűn lettek ültetve, így sok lett az ici-pici retek is. Legközelebb jobban kell bízzak a vetőmagban, nem kell annyit egy helyre tegyek, ki fog az hajtani... A hónapos retek így is kb. két hónapig csücsült a földben, mire úgy döntöttem, kiveszem. A legnagyobbak kb. akkorák voltak, mint a képen látható. Az ízük enyhé csípős-kesernyés, de azért retekszerű.

A szülés előtt nem sokkal szedtem ki az összeset és tettem be a hűtőbe.

A sóskáról pár levelet már eszegettünk, és a tépősalátákról is. A hagyma is beindult, szép lassan minden elkezdte bontogatni a leveleit, nagyon örültem. A palánták is alakultak.

Szülés után:

A retkekről, szegényekről megfeledkeztünk, ki kellett őket dobni. A terhesség végén amúgy igazi retekfüggő voltam, szóval szerintem jövőre is megpróbálkozunk vele, csak trágyázott földbe és ritkább ültetéssel. Hátha.

A kapor, sóska és a saláták, hagymák egészen jól érezték magukat. Egy darabig még bírták a kiképzést, a kaporból még tökfőzelék és kapros saláta is készült.

Viszont egyre kevesebbszer jutottunk el oda, hogy meglocsoljuk őket. Sajnos sokszor csak sötétedéskor jutott el a Kedves a locsolásig, és a fenti veteményesnél nincs még világítás... egy darabig próbálkoztunk távlocsolással, hogy alul összedugjuk a slagot egy locsolóval, de végül abból lenti zuhany lett. Így szép lassan elsikkadt a locsolás, egy idő után már feladtam a veteményest... sajnos én a gyermekágy ideje alatt nem foglalkozhattam vele, utána meg már időm sem volt, és addigra már elég nagy károkat is szenvedett.

De a locsolás mellett a gyomlálás is óriási nehézséget jelentett. Néhány esőzés után durván beindult a fenti terep. Hajtottak ki újra az ecetfák, igazi dzsungel lett.

Sajnos egy idő után a fácskáink is kiszáradtak, vagy véletlen áldozatul estek a bozótírtásnak. Vérzik értük a szívem, de majd ősszel újrapróbálkozunk.

A lenti résszel viszont haladtunk. A Kedves elültette a palántákat, egy tő sóska is került oda Anyáéktól, és két tő josta is. A szomszédtól kaptunk egy kis műtrágyát, na azután aztán minden beindult... a palántáknál nem emlékeztünk már, melyik micsoda, de paprikánk végül nem termett. Az első paradicsomok nemrég értek be. Azóta pedig minden nap van pár szem. Nyamm. Na, velük az volt a nehézség, hogy hirtelen beindultak, de nem volt mellettük karó... és óriási dzsungel lett belőlük. Párat felkötöztünk, de már szétszedni se semmi őket. Jövőre már ültetéskor mellérakjuk a karókat.

A fönti veteményesből még pár céklát és karalábét tudtam begyűjteni. Mind a kettő pici lett, érthető okokból. A cékla íze nem olyan erőteljes, de rántotta mellé finom volt. A karalábéban fehér foltok jelentek meg és keserű is lett, abból csak pár falatot ettem.

A kukorica is szépen termett, leszedtük, megfőztük, de valószínűleg kicsit elkéstünk vele, mert nem lett túl zsenge. De akkor is! :) A paradicsomok pedig tényleg finomak!

A vetőmagokkal elégedett voltam, de hát kevés volt idén az időnk, energiánk a növényekre... na majd jövőre!

Jövőre egy kis fűszer- és gyógynövénykertet is szeretnék. Szóval a tervek:

Ősszel gyümölcsfák, főleg szilva (veresszilva) és sárgabarack, de szeretnék meggyet és cseresznyét is. Meg egy körtét és mogyoróbokrot. Ezeket hátra, az "erdőbe". (Az erdőből is hagyunk meg pár fát.)

Ribizlit lentre, had egyék majd a gyerekek.

Aztán még a fönti veteményesbe: vörös-, lila- és fokhagyma, tépősaláták, cékla, karalábé, talán borsó.

Lentre: paradicsom, kukorica, szamóca, sóska, spenót, kakukkfű, bazsalikom, rozmaring, menta (többféle), citromfű, zsálya, petrezselyem, kapor. Mostanában olvasgatok még gyógynövényekről, úgyhogy bővülhet is a lista. Illetve lehet, hogy a salátákat is lentre raknám.

Hát majd meglátjuk.

Mindenesetre nagyon klassz dolog a kert! :) Szuper érzés leszedegetni a termést és enni belőle. Akkor is, ha nem a legfinomabb.

Kihívás #2

(Már tegnap akartam posztolni, de este végül inkább aludni mentem.)

A múlt heti kihívást szombat este (nem is teljesen az utolsó pillanatban!) sikeresen teljesítettem! Persze egy kis gikszer azért becsúszott... kevés volt itthon a só, így gondoltam, cukorral helyettesítem. De a cukor nagy része meglehetősen hamar feloldódott a joghurtban, így jócskán csökkent a bőrradír hatásfoka. De azért jót tett a bőrömnek így is. Másnap pedig még egyszer átmentem az arcomon sima cukorral, joghurt nélkül, a jó érzés kedvéért. (Az így néz ki: Bevizezem az arcom és a kezem is, a kezembe teszek egy kis kanál cukrot, majd az arcomat bedörzsölöm vele, aztán lemosom).

Az eheti kihívás pedig (Rebus húzta ki ismét):

Illóolajos fürdő

Vasárnap meg is kívántam amúgy az aznapi hűvös időben. Van is még egy fürdőgolyóm, amit Balázs születése után ajándékba kaptam. Nagy kádas fürdőt már anyaként is vettem, de tény, ami tény, jóval ritkábban, mint előtte. Főleg, hogy a terhességek alatt nem fürödtem (hanem zuhanyoztam! még mielőtt valaki humorizálna), meg a gyermekágy ideje alatt sem, meg nyáron ritkán jön meg hozzá a kedvem... De most épp egészen hűvös van, főleg este, szerintem jól fog esni :) Hangulattól és lelki állapottól függően választok majd valamit. Lehet, hogy csak a fürdőgolyót. Vagy esetleg jázmint.

Nektek mi a kedvenc illatotok fürdéshez?

Szilvalekvár és szilvadzsem

Az egyik kedvencem a szilvalekvár, szigorúan veresszilvából. Mivel ezt piacon nem lehet kapni (nem értem, miért, a legfinomabb szilva nyersem és lekvárként is), ezért mindig Anyáék fáitól függünk. Szerencsére idén szépen termettek és sikerült befőzzek (és még fogok is).

Anyáék dzsemet szoktak elrakni, csak dzsemfix nélkül, azaz az eredmény így egy folyós, darabos isteni szilvadzsem. (De mi mégis mindig lekvárnak hívtuk, csak felnőttként olvastam utána a különbségnek.)

Idén viszont úgy döntöttem, sűrűre főzöm a lekvárokat, hogy tényleg lekvárok legyenek. A szilvát a következőképpen tettem el:

A gyümölcsöket szűrőben alaposan átmostam, majd kimagoztam, a kérdőjeles egyedeket megettem/kidobtam. Ezután 20% cukrot adtam hozzá, majd betettem a hűtőbe. Két gyerekkel és egy háztartással csak úgy van időm befőzni, ha két részletben csinálom.

Másnap felraktam főni. Kb. 3/4 óra alatt elég sűrűre főtt (közben ne felejtsük el kavargatni, le ne égjen!), ekkor botmixerrel összeturmixoltam, majd újabb negyed óráig főztem még, végül késznek nyilvánítottam. A gázt nem zártam el, rotyogás közben szépen üvegekbe mertem (ezek csak simán el voltak mosva, nem sterilizáltam őket, a meleg megtette helyettem), rátekertem a kupakjukat, majd pár percre fejreállítottam őket. Estére konyharuhába bugyoláltam az üvegeket, másnap pedig betettem a helyükre.

Magozottan durván 1300 g volt a szilva, ehhez ment 260 g cukor, és ebből lett két kb. 4 decis üvegnyi lekvár, meg egy picike (1,5 dl lehet). A picit Rebus kérésére felbontottuk és megkóstoltuk. A lekvár palacsintáért kiáltott, így másnap sütöttünk is hozzá palacsintát. Isteni lett, és az állaga tökéletes! Nem folyik, de nem is késsel kell vágni, majd trancsírozni (mint a bolti, dzsemfixeset), egyszerűen csak szét kell kenni. Nyamm.

Fotón talán annyira nem látszik a különbség,
de ez a hígabb verzió.

A bejegyzés posztolása előtt, tegnapelőtt még gyorsan tettem el lekvárt, azaz végül folyós dzsemet. Tegnapelőtt-előtt becukroztam a szilvákat, így tegnapelőtt már meg kellett őket főzni. Este volt már, én meg szívem szerint mentem volna már aludni, de féltem, ha még egy napot állnak, tönkremennek. Így ittam egy gyömbérteát és nekiálltam. Eszembe jutott, hogy még egy ponton meg lehetne szakítani a lekvárkészítést: ha csak felfőzném, még itt tudnám hagyni, és másnap folytatni... Akkor nem romlana meg. De nem akartam ennyire elnyújtani már. Viszont egy órát pepecselni sem akartam vele. Úgyhogy készítettem egy hígabb, darabos verziót. Ízre az is tökéletes, és pudingos édességekbe pedig isteni! (Jobb is, mint lekvár testvére.) Ha ilyet szeretnénk készíteni, akkor annyi a dolgunk, hogy a becukrozott gyümölcsöket felforraljuk, majd kb. 20-25 percig rotyogtatjuk (közben kavargatjuk persze, hogy ne égjen le), amíg nem "húz" az alja. Ezt lehet érezni, tényleg. Ezután üvegekbe töltjük, fejreállítjuk őket, majd bebugyolálva mehetnek ők is egy lábasba mondjuk, másnap pedig a helyükre.

Megjegyzés: A befőzéshez érdemes benevezni egy széles szájú befőző tölcsérre (itt megnézheted, milyen az), aminek a csövén átfér a lekvár. Tölcsér nélkül csúnya égési sérüléseket lehet szerezni.

Kihívás #1

Hogy kicsit feldobjam a hétköznapokat, kitaláltam, hogy minden héten elvégzek valamilyen kihívást, csinálok valami klassz dolgot. Ez már benne volt az alap rutinomban is, de persze mindig elsikkadt.

Az elmúlt pár héten viszont a szoptatások ideje alatt gyűjtögettem az ötleteket, amiket a telefonomban jegyzetként elmentettem. Voltak saját ötletek, vágyak is, és gyűjtögettem az urban-eve-ről is. Így lett összesen 34 kihívásom.

Ma délelőtt sikerült őket felfirkantanom két lapra, majd kivagdosni és összehajtogatni. Végül Rebus húzott belőlük egyet. A heti teendőm így a következő:

Teljes testradír

Isten tudja, mikor bőrradíroztam le utoljára mindenemet. Már az nagy szám volt, ha a kezemet vagy az arcomat leradíroztam. Szóval nagyon jól fog ez nekem esni. De nem ma. Megyek gyorsan lefeküdni.

Ti szoktatok bőrradírozni? Ha igen, milyen gyakran? És mit használtok? Íme az én tuti receptem.

Kerti zuhany fillérekért

A Kedves találta ki. Vettünk 600 Ft-ért a Tesco-ban ilyen locsolót, ami a slagra szerelhető. Eleinte csak a földre tettük, úgyis klassz elszaladgálni mellette. De aztán a Kedves kitalálta, hogy fel is lehet rakni, és akkor zuhanyként működik. Töredékáron lett kertizuhanyunk, ami ráadásul mobilis! Persze, így nincs előre melegített víz, de 35°-ban ez így is tökéletes. Gyereknek, felnőttnek egyaránt felüdülés :) (A Kedves azóta szépen feldrótozta, sokkal elegánsabb megoldás.)

Élet két gyerekkel

Május 22-én, 16.23-kor, 4260 grammal és 56 centivel megszületett a kisfiunk, Balázs. Ezért tűntem el egy időre. És kikívánkozik belőlem, milyen is az élet két gyerekkel. Az egyik 2 éves volt június 14-én, a másik meg 2 hónapos (lassan három lesz, ha ilyen tempóban haladok a bejegyzéssel...).

Leginkább a vízbe ugráshoz és az úszáshoz tudnám hasonlítani. Bele kell ugrani, aztán megoldod (na jó, ha nem tudsz úszni, a vízbe belefulladhatsz, azért itt nem olyan vészes a helyzet). Vannak félelmek, aggodalmak, de persze nem az lesz a fő gond, amitől tartottál, hanem valami egészen más. A víz először picit hideg, de aztán megszokod. És úszni kell. Úszni, úszni, úszni. Nincs megállás. A lábad nem ér le. Néha van egy kis domb a víz mélyén, amiről elrugaszkodhatsz. Aztán ahogy telik-múlik az idő, egyre nagyobbak ezek a dombok, egyre tovább tartanak. Biztos lesznek majd szigetek is. Amúgy nagyon szeretek úszni, de egy idő után azért fárasztó, meg begörcsöl a lábam. Szerencsére mielőtt teljesen kimerülnék, a mélypont után mindig jön egy kis pihenő, amikor mondjuk egyszerre alszanak délután, és sokat. Vagy alig van ébredés éjszaka. Vagy végre mosolygósan kel a nagylány.

Nekem valahogy ilyen volt ez az első két hónap.

Mostanra amúgy egész szépen sikerült visszarázódni a hétköznapokba, a testem megugrotta a regeneráció első szintjét, így jobban tudok már emelni, jönni-menni, sétálni, ácsorogni, és esetlegesen keveset aludni. (Mert néééha ilyen is előfordul.) pár napja még tornázni is elkezdtem!

Mázlisták vagyunk, mert Balázs alapvetően nyugodt természetű, jó alvó baba, így nem őrülünk bele (minden nap) :)

Azt gondoltam, az lesz a nehéz, hogy altassam őket délután... Hát nem, vagyis nem ez a legnehezebb. Először a testvérféltékenységgel kellett szembenéznünk. Random hisztik, éjszakai felriadások, vigasztalhatatlan sírások. Az első három hét éjszakáit Balázzsal kettesben töltöttem, Rebustól külön szobában, pedig előtte egy szobában aludtunk hárman (és általában a hátamba fúródva aludt), de Balázs születése után ő az apjával maradt, mi különvonultunk. Persze, ezt nehezen viselte. Napközben sem volt könnyű. Elszokott tőlem pár nap alatt, nem is volt meg minden eszköztáram (nem tudtam csak úgy felkapni és arrébb vinni pl.), ez nagyon furcsa érzés volt.

Kb. egy hónap alatt túljutott a legnehezebb részen, beletörődött, hogy van kistestvére, bár az éjszakák még mindig elég nehezek. Most négyen alszunk egy szobában, Rebus többnyire közöttünk, Balázs mellettem babaöbölben. Rebus pedig kb. azonnal kel, ahogy én elviszem Balázst pelusolni, etetni.

A reggeleink általában 2 félék (hétköznap).

1) Balázs ébred, én viszem pelusolni, etetni. 3, 2, 1, Rebus ébred. (Na jó, megvárja, hogy leüljek szoptatni.) Felkel: Anya, anya! Én: A kisszobában vagyok. Ő: Sír. ... Apa, apa! Én: Elment dolgozni. Ő: Mégjobban sír. Én kiakadok. Lelkére beszélek szépen, veszekszem, végül abbahagyja, és mintha misem történt volna.

2) Rebus ébred hamarabb. Apa, apa? Én: Elment dolgozni. Ő: Kiakad és sír. Kakaó, kakaót akarok. Én felpattanok, csitítgatom, hogy hozom, csak maradjon csendben, Balázs hadd aludjon. Vagy sikerül, vagy nem. Ha nem, akkor dühösen kiviszem a konyhába, ott tomboljon.

A türelmem mostanában hamar elfogy a reggeli hisztiknél. Veszekszem. Miért, miért kell minden áldott reggel így indulnia?

Egyszer-egyszer sikerül jó kedvűnek maradnia... Talán ezt is megszokja hamarosan.

A Kedvessel az üzenetváltások kb. így néztek ki az első 2 hónapban:

Én: Hozz kérlek pelust/melltartóbetétet/popsitörlőt/infacolt hazafelé!

Ő: Megint?!

Mostanában már a napi történésekről is beszélünk. És persze a főbb kérdéseket is gyorsan leírom Viber-en, mert normálisan megbeszélni úgysincs idő.

Az elején Balázs kb. egész nap aludt, ahogy egy rendes újszülötthöz illik. Aztán mostanra elég sokat tud ébren lenni. De persze a délutáni alvások ideje alatt ő inkább kakil. És csak akkor alszik el, ha a nagylány felébredt. Aki pedig akkor kakil, amikor épp a karomban altatom a kicsit.

E-maileket szoptatás alatt írok.

Saját idő minimál. A kedvencem, mikor már az esti szopi van, én pedig bent maradok a kisszobában Balázzsal, őrzöm az álmát, amíg a nagylány fürdik és altatódik. Telefon, könyv bekészítve.

Páros idő még rosszabb. Ha hétvégén egyszerre alszanak, akkor a legjobb. Vagy ha valami véletlen folytán ébren tudunk maradni azután, hogy a gyereket leraktuk (ez többnyire fél11 körül történik meg). Vagy ha a kicsi alszik és a nagyra vigyáznak a nagyszülők. Most már azért nem lehet akármit megbeszélni Rebus előtt, így néha már arra gondolok, hogy cetlikre kellene írnom, amiről beszélni szeretnék/kell, hogy hatékonyan tudjam megejteni, amikor épp alkalom adódik a beszélgetésre.

Az éjszakai alvás átlag 5,5 óra/felnőtt, nekem 2-3 részletben. A rekord 7,5 óra! (Aznap reggel úgy éreztem, enyém a világ!)

A nagylány persze mindent akar, amit a kicsi. Csakazértis. Azért lehet vele kompromisszumokat kötni. Imád menni-menni-menni. Az "Apa, apa!" társa a "Mamáékhoz akarok menni!". Vagy strandra, vagy Fruzsináékhoz, vagy szomszédba. Ami mostanában volt és jó volt. Már nem veszem magamra. Igyekszem minden délelőttre szervezni valami programot, akkor könnyebb vele. De ma már mondjuk itthon maradtunk, én elfáradtam a programokban.

Ha nehéz is egy-egy nap, akkor is gyorsan telik. Hipp-hopp azon kapom magam, hogy közeledik az este, vacsit kell készíteni, meg fürdés, alvás... és roló lehúz, ez a nap is véget ért. Mindenki túlélte, és azért sok örömünk is volt (általában). Gyönyörködés az alvó gyerekekben.

Huh, hát valahogy így...

Megváltozott név

A blog neve megváltozott, mert az életem is változott. Így 26 évesen azt hiszem, kezdem kinőni a pillepillango-s blogcímet és e-mail címet is. Legalábbis így nyilvánosan :) Úgyhogy a változáson töröm a fejem. Ennek első lépése volt a névváltoztatás (az url-t nem akartam, ne kavaródjanak meg a dolgok). De az is felmerült, hogy egy teljesen új blogot kezdek. Akár saját domain-en. De kicsit fájna a folytonosság megszakítása. Nem tudom, még agyalok.

Veresi tóstrand

Forrás

Egyik barátnőm rámírt, hogy a héten már nyári szünet van (bölcsiben dolgozik), szívesen átjönne, vagy akár el is mehetnénk valamerre, játszótérre vagy strandra. Nagy autóval jön, amibe befér a gyerekülés, babakocsi is. El sem mondhatom, milyen hálás voltam neki már pusztán a levélért is, a gondolatért is. Mivel a hétre strandidőt mondtak, így a strandban maradtunk - félretettem abbéli aggályomat, hogy egyelőre úgy nézek ki, mint aki a harmadik babát várja, illetve hogy Balázst valahogy meg kell majd szoptatnom.

A veresi tóstrandra esett a választásunk. Már tavaly is teszteltük, és bevált. Közel van, olcsó, természetes víz, tiszta, homokos part, viszonylag lassan mélyül és sok fa van a parton (árnyék!).

Tavaly is klassz volt, de Rebus idén érett meg rá igazán. Bár a víz picit hűvös volt, de meg lehetett szokni, és Rebus kedvét sem vette el a fürdéstől. Fürdött a barátnőmbe csimpaszkodva, úszógumiba kapaszkodva (és úgy húztuk), lóbáltam és pörgettem a vízben, labdáztunk, homokoztunk, etettünk kacsát, sétáltunk, lángost és fagyit is ettünk. Alig lehetett hazavinni, imádta. (Ja, és a hintákat még ki sem próbáltuk, arra már nem jutott idő.) Délelőtt 9 után valamivel érkeztünk, amikor szinte csak kisgyermekes anyukák voltak, és majdnem 1 óra volt, mire sikerült hazainduljunk. Az autóban persze szépen bealudt. Sajnos felébredt, mikor le akartam itthon rakni, és nem aludt vissza... de így is szuper napunk volt!

Balázst végül 2x etettem meg. Nem spiláztam túl, a parton szoptattam. Nem volt belőle semmi probléma. Neki sajnos nagy volt a nyüzsi, így csak karban tudott aludni, de végül is nem baj. Egyikünknek így is, úgy is ott kellett volna vele lennie, ha le tudom tenni a babakocsiba, akkor is.

Egy negatívuma van a strandnak, hogy a lángosos, más kajáldával együtt, sajnos későn nyit. Tízórait jobb vinni... Fagyi már reggel volt, de lángost (amit tízóraira szerettem volna), csak 3/4 12-kor sikerült szerezzünk (miután már harmadjára mentünk oda...). Ó, illetve még annyi, hogy a homokos part miatt babakocsival elég nehéz közlekedni :)

De ezekkel együtt is nagyon ajánlom kisgyermekes családoknak! A belépés 4 éves korig ingyenes, a felnőtt jegy 450, a parkolás ingyenes. Hétköznap (mi csütörtökön voltunk) délelőtt teljesen barátságos az ott lévő emberek száma. Se nem kihalt, se nem túlzsúfolt.

Életünk

Tényleg fogok írni arról, milyen a kétgyermekes lét, de még előtte...

Az éjszakai szoptatásokat én ülve, egy másik szobában ejtem meg, egyelőre így kényelmes, úgyis pelenkázni kell még előtte a csöppet. Viszont az ébrenmaradás sokszor nehézséget okoz, pedig szeretnék nem ráborulni a babámra. Ezért elkezdtem telefonozni, az felébresztett. Pár éjszakás kósza szörfölgetés után úgy döntöttem, szeretném értelmesebben eltölteni ezt az időt, értelmesebben, minthogy a Facebookot görgetem és görgetem. Könyvet is írhatnék, de telefonon, fél kézzel nem az igazi. Szóval elkezdtem ted-es videókat nézni (vagyis olvasni, hang nélkül, felirattal). Egész pontosan ezzel indítottam, mert a Facebookon szembejött velem. Aztán egy-két klassz után már túl sok idő ment el a keresgéléssel. Majd Anya megemlítette, hogy nővéremnek van egy listája, amit ajánlana. Elkértem tőle, és az utolsó előtti a listából, nos. Végigbőgtem. Szoptatás közben. (Nővéremet le is teremtettem, mégis hogy gondolja, hogy ezt nekem berakja a listába, kisegyermekesként!) Nézzétek meg.

Ilyenkor eltörpül minden probléma, a hisztik, a kialvatlanság, a nulla énidő (na jó, már egy picit több), az, hogy alig van olyan ruhám, amibe beleférek, hogy sokszor úszik a ház... Ezek mind eltörpülnek ilyenkor, és csak azt érzem, hogy hálás lehetek. Van két gyönyörű, egészséges gyermekem. És nem vagyok velük egyedül. A férjem egészséges, erős, és én is. És milyen törékeny ez, de most mennyire jó.

Aztán tovább is gondoltam kicsit. Milyen nehéz döntés lehetett, hogy gyermeket vállaltak. De milyen jó, hogy van egy pici belőle. De milyen nehéz lehet ez majd egy következő társnak. A kislánynak, aki nem ismerhette az apját. Aki valószínűleg egy másik férfit fog apjának tekinteni. És milyen nehéz lehet a nőnek. Már az is óriási teljesítmény, hogy nem bőgte végig, hogy ezt az üzenetet továbbadta.

Ma egy másik videót néztem. Ezt. A leghosszabb longitudinális vizsgálat. 75 év, a 4. projektvezető. Már ez magában elképesztő. Ez a teljesítmény. Szóval kiderült, annyira nem meglepő módon, hogy nem a pénz, nem a siker, nem a nagy ház az, amitől hosszú, egészséges életünk lesz. Hanem a kapcsolataink minősége. Egyelőre minden esélyem megvan akkor a hosszú, egészséges életre :) Ez szuper! Ápoljátok Ti is a kapcsolataitokat!

Mi mindent lehet a meggyből készíteni?

A teljesség igénye nélkül: lekvárt, befőttet, likőrt, pálinkát, konyakmeggy bonbont, süteményt, levest, turmixot, szörpöt... aztán lehet nyersen enni, fagyasztóba eltenni, beletenni müzlibe, pudingba, tortába. Megmutatom, idén én miket készítettem belőle.
(Megj.: Kisfiunk a legutóbbi bejegyzés másnapján megszületett :) Ezért is tűntem el. A szülésről, két gyermekes létről majd később.)

Az egész onnan indult, hogy elolvastam Joanne Harris: Ötnegyed narancs c. regényét, amiben ez a recept (is) szerepel:

"Nagyon népszerű a meggylikőröm, igaz, némi bűntudatot érzek, hogy nem emlékszem a meggy nevére. A likőr titka, hogy nem magozom ki a gyümölcsöt. Széles szájú üvegben egymásra rétegezem a meggyet és a cukrot, minden réteget fokozatosan tiszta szesszel fedek le (a legjobb a cseresznyepálinka, de megteszi a vodka, sőt az armagnac is), amíg az üveg félig meg nem telik. Aztán a szájáig teletöltöm szesszel, és várok. Havonta egyszer óvatosan megforgatom az üveget, hogy feloldódjon az esetleg lerakódott cukor. Három év alatt a szesz kiszívja a meggy színét, és mélyvörössé színeződik, a magig átjárja a gyümölcsöt, behatol a kemény héj alatti apró magba is. Illata átható, valaha volt őszök emlékét idéző. Kis likőröspohárban kell felszolgálni, mellé kanalat adni, hogy kihalászhassuk a meggyet, majd a szájban forgassuk, míg a szétmállott gyümölcs elolvad a nyelv alatt. Hegyes foggal harapjuk ketté a magot, hogy a benne rejtőző likőrt kiszívjuk, tartsuk hosszan a szánkban, nyelvünk hegyével ízlelgessük, gördítsük nyelvünk alá, majd újra fel, mint egyetlen olvasószemet. Próbáljuk fölidézni érése idejét, azt a nyarat, azt a fülledt őszt, amikor a kút kiszáradt, amikor darázsfészkek voltak, találjunk rá a múltra, az elveszett és újra megtalált múltra a gyümölcs közepén levő kemény magban…"

És ekkor lett kedvem meggylikőrt készíteni. Aztán kaptunk is meggyet, egyből két helyről is, alig győztem feldolgozni. Szóval készült egy üveg likőr. Először kerestem pár receptet, hogy az arányokkal tisztába kerüljek, aztán csak az lett, hogy raktam egy adag meggyet, rá egy adag cukrot, rá egy kis vodkát, és így tovább, egészen az üveg feléig, majd ráöntöttem a maradék vodkát. Szóval pontos receptet nem tudnék mondani. A napra nem került ki, a konyhában csücsül és vár (meg várok én is). Ja, megjegyezném, hogy sikerült gyógynövényes vodkát vegyek, és a pakolás alatt a címkéje is elszakadt, szóval már nem vittem vissza a boltba kicserélni... Így maradt a gyógyövényes. Illatra amúgy nem érződik, kíváncsi leszek az ízére! A három évet azért nem biztos, hogy megvárjuk, de karácsonyig mindenképp szeretnék várni vele. Pár nap után amúgy elkezdett színt engedni, szépen rózsaszínesedik, pirosodik :)

Emellett készült meggylekvár és meggyszörp is. A recept egészen egyszerű.

A meggyet megmossuk, leszedjük a szárát, kimagozzuk és egy vastagabb aljú fazékba/lábasba tesszük.
Előtte érdemes üresen lemérni az edényt, majd a meggyel együtt is, így tudni fogjuk, hány gramm a meggyünk magozottan.
Ehhez 30% cukrot adtam (mert a meggy savanyúbb, amúgy 20% cukorral szoktam dolgozni), majd kb. egy-másfél órán át főztem kis lángon, időnként megkeverve. Mivel a meggy nem akart szétfőni, így olvasgattam pár receptet, hogyan tovább (kell-e mixelni), és belefutottam akkor ebbe a receptbe, ami szörpöt is említett. Szóval az egy-másfél óra után lemertem a levét egy befőttes üvegbe, a maradék meggyet összeturmixoltam, majd főztem még egy darabig, amíg elég sűrű nem lett. Utána üvegekbe töltöttem (másfél kiló meggyből lett ez a két kis üvegnyi lekvár), az üvegeket fejre állítottam pár percre, majd jól bebugyoláltam először textilpelenkába, majd konyharuhába, betettem egy lábasba, és egy napra otthagytam őket. Az üvegek csak simán el voltak mosva, és el voltak rakva (kupak rá volt tekerve, így por nem ment az üvegbe), semmit nem sterilizáltam, a forró meggy megtette helyettem is.
A két üveg után még egy másik adag meggyből készült plusz egy üveg, így már három üveg meggylekvárral várom a telet! :) (van már amúgy sárgabarack és eper is, amit Anyáék raktak el nekünk, meg lesz is még párféle lekvár)
Kimaradt egy ici-pici, azt pár nappal később Rebussal megettük, mind a kettőnknek jutott egy-egy szelet lekváros kenyér. Nyamm! A szörp sem eltevős lett, hanem hűtőből apránként fogyasztós. Nagyon finom! Megtartom a receptet, csak jövőre többet készítünk! :)


Sütöttem meggyes sütit is, a legegyszerűbb alapreceptemmel.

Főztem meggylevest.


És készítettem meggyturmixot is. Egész egyszerűen egy adag magozott meggyet tejjel, mézzel, fahéjjal összeturmixoltam. Az arányokról ne kérdezzetek. Tojást is lehet beletenni (igen, nyersen és sárgáját is, fehérjét is), attól selymesebb lesz.

Meg persze ettük nyersen is. Fagyasztóba most nem került.

Nagyon lelkesen készítettem ezeket a finomságokat, magával tud ragadni a próbálgatás, az alkotás.



És Ti mit szoktatok/szeretnétek a meggyből készíteni?

A sütés-főzés új távlatai

Lassan két éve már, hogy itthon vagyok és gyerekezek. Ezalatt blogoltam már egy sort az anyaságról, terhességről, kezdtem szakmai blogba (majd tettem félre), vettünk egy erdőt, amivel rengeteg a meló, de tök sokat haladtunk már :) Közben a kapuban a második baba. A hivatalos dátum 27., de már tűkön ülök, mert hatalmas a pocak, jobb lenne már, ha kint lenne. Szóval ilyenek történtek, történnek. Most a legújabb hobbim, amiben a kreativitásom igyekszem kiélni, az a sütés-főzés. Mert azt úgy is kell, akkor már legyen izgalmas! Több minden is készült az elmúlt hetekben, de a legfrissebbel kezdem.

Panna cotta

Ezt a receptet a Dolce Vita könyvből vettem, bár kicsit módosítottam rajta.

Az eredeti recept 4 dl tejszínt ír, de hát a tejszínt 2,5 decis kiszerelésben kapni... plusz volt még egy ici-pici maradék is itthon, így jöttek ki a következő arányok:

• 2,5-3 dl tejszín
• 1,5 dl tej
• 1 zacskó vaníliás cukor (majd legközelebb lesz rendes vanília is...)
• 2 púpos ek cukor
• 2,5 lap zselatin

A tejet és a cukrokat pár percig forraltam, aztán hozzáadtam a tejszínt, azzal is felforraltam, elzártam a gázt, majd hozzáadtam egyenként a lapokat és elkevertem, amíg fel nem oldódtak. Ezután jobb híján muffin formákba öntöttem őket (11 kis muffinforma lett), és amíg kicsit hűltek, nekiálltam pizzatésztát gyúrni (szintén Dolce Vita recept alapján). Majd betettem őket a hűtőbe, és kb. 6-7 óra állás után házi szilvalekvárral ettem meg. Mivel a Kedves bealudt, nem volt meg a motivációm, hogy nekiálljak karamellt készíteni, így maradt a lekvár (vagyis nem teljesen lekvár, mert annál folyósabb, talán inkább dzsem, de sűrűsítő nélkül).

Az eredmény egy kellemes, gyorsan elkészíthető desszert (amire azért várni kell, így nem árt előre gondolkodni), de engem nem nyűgözött le különösebben. Persze lehet, hogy a vanília vagy a karamella hiánya teszi, még 1-2 adagra való zselatin van, úgyhogy fogok kísérletezni.

Mivel a zselatin nem jellemző nálunk, így ettől függetlenül nem hiszem, hogy gyakori vendég lesz az étlapon ez a desszert. Plusz a muffinformából nem lehet szépen kifordítani és egyelőre nincs más megfelelő formánk. Bár szerintem kifordítás nélkül kis pohárkákban is nyugodtan lehetne tálalni :) De a zselatin akkor is ott van, mint akadály.

Bár találtam zselatin nélküli receptet, de azt meg sütni kell, ami elveszi a lényegét - hogy gyorsan összedobjuk.

A tanulság amúgy az elmúlt időszakból a sütés-főzés terén az, hogy mindenki jobban jár, ha inkább ritkábban főzök, de akkor finomabbakat. A jó ételhez kell jó recept, jó minőségű alapanyagok, meg kell adni az idejét, és kell hozzá energia és kedv. Akkor lesz finom. Na jó, némi érzék sem árt, meg gyakorlat.

A 30 napos kihívás összefoglalója

Múlt hét kedden lejárt a 30 nap, véget ért a kihívás. Természetesen egyik hetet sem sikerült "teljesítenem", mégsem érzem kudarcnak. Sokkal többet tettem a rendszerezett, átlátható életért és a dolgaim haladásáért, mint előtte. És eredménye is született! Azóta pl. Anya sokat dicséri a konyhánkat, hogy milyen rendezett :) (Most épp nem annyira, a növekvő pocak egyre több pihenést követel...)

Végre megszülettek a listák! Külön helyiségekre lebontva: mit kell takarítani, mit kell megcsinálni/elintézni, illetve mit kell venni. Ezen kívül van általános teendő lista is, ami helyiségektől független (pl. kölcsön könyvet visszaküldeni).

Kialakult a napi és heti rutin is, le is van írva, már csak a nyomtatót kell megcsinálni, hogy ki tudjam nyomtatni. De végül lehet, hogy kézzel fogom megírni, addig is kreatívkodom :)

Egy darabig tépelődtem, hogy jaj, de hát ez rengeteg tennivaló egy napra! Akkor is, ha váltogatom őket, és mindegyiket csak heti 3-4x csinálom meg, és hogy ezt a második baba születése után már tuti nem fogjuk bírni (egy darabig legalábbis). Meg ezt munka mellett... aztán megálltam. Jó. De most még nem járok el dolgozni, nem született meg a második baba, szóval a rutin legyen csak olyan, amilyennek most lennie kell, amitől most jól érzem magam. Nem kell már most azért kevesebb energiát fordítanom a háztartásra, mert később majd nem lesz rá energiám. Mint ahogy nem szivatom magam azzal sem, hogy 2 óránként felkelek éjszaka, mert hátha majd az újszülött is így fog kelni, szokjak hozzá... (Bár néha a nagy gondoskodik a gyakori ébredésről.) Jól fog jönni az a most befektetett munka később :) Aztán majd akkor lesz megint egy másik rutin, később pedig talán visszaállok a mostanira. Merthogy a rutin nincs kőbe vésve. És csak nekem (meg a családomnak) kell megfeleljen, senki más életéhez nem kell, hogy illeszkedjen.

A zónázást még nem kezdtem el, vagyis nem úgy, ahogy az a FlyLady programban van. Zónánként haladok, de nem egy általános zónalista mentén, hanem olyan tételek vannak rajta, amiket most még a baba születése előtt jó lenne elintézni, és egy jó részét utána többet egyáltalán nem kell (pl. felcsavarozni egy akasztót).

Hátha hasznos lehet másnak is, leírom ide a jelenlegi rutinjaimat.

Reggeli rutin

• Beágyazás
• Pelenka, szennyes, zsepi, egyebek összeszedése
• Szellőztetés
• Felöltözés, fésülködés, stb.
• Reggeli is vitaminok
• Rápillantani a naptárra, mi a mai program
• Nappali 5 perces rendrakása (játékok vissza a gyerekszobába, koszos tányérok, zsepik elpakolása, stb.)
• Locsolás (bent)

Valamikor a nap folyamán

• Mosogatás (min. 15 perc)
• Főzés
• Konyhai felületek letörlése
• Turbó Törlés a fürdőszobákban
• 15 perc mozgás (most már csak főleg nyújtás)
• Kimozdulás
• Pocak+kéz+lábkrémezés

Ha kell...

• Mosás
• Teregetés
• Ruhabeszedés (és elpakolás)
• Kenyérsütés
• Mosogatógép bepakolása
• Mosogatógép elindítása
• Mosogatógép kipakolása
• Csöpögtető lepakolása
• Kukát/szelektívet kivinni
• Konyharuhacsere

Esti rutin

• Locsolás (kint)
• Vacsora
• Fürdetés
• Rebus fogmosás (erre még nem sikerült rászokni, de nagyon kellene...)
• Konyha 10 perces rendrakása (hűtőbe, mosogatógépbe, mosogatóba bepakolni, stb.)
• Férjnek másnapi kaját elrakni
• Naptárra ránézni, mi a másnapi program
• Időben menni aludni (legkésőbb 11)

Heti rutin

• Saját program
• Férj saját program
• Családi program
• Páros program
• Gáztűzhely-takarítás
• Kaja átnézése, szortírozása
• Kihívás
• Epilálás
• Rebus hajmosás
• Rebus körömvágás
• Üvegek visszaváltása/elvitele
• Arcradír
• Kézradír
• Pedikűr

Ezen felül a napi tematikák:

Hétfő: Egy órás lakáskényeztetés. Porszívózás, felmosás, tükör- és zuhanyzótakarítás, ágynemű- és törülközőcsere.

Kedd: Szervezés & Tervezés. Most pl. minden, a szülés és gyermekágy idejére eső program megszervezése. Születés- és névnapok, évfordulók, nyaralás, meg persze a heti ilyen-olyan programok.

Szerda: Rohangálás & Ügyintézés. Postára, bankba, gyógyszertárba, bevásárolni, dokihoz menni, átutalásokat, online ügyeket elintézni.

Csütörtök: Antihalogatás. Jöhetnek a listák! Mit kerültem eddig?

Péntek: Táska, autó és kabáttakarítás. Blokkok, szórólapok, csokipapírok kidobálása, morzsa kiszórása, stb.

Szombat&Vasárnap: Kikapcsolódás, mindenféle programok. És sajnos nagyobb munkálatok is még erre az időszakra esnek.

Második és harmadik heti összefoglaló

Második hét

Nem akarom túlragozni. Ezt is elbuktam. Rájöttem, hogy túl sok, amit vállaltam. Ha jön egy kis plusz nehezítés (fogzó, nyűgös gyermek), akkor nehéz ezekkel haladni, és egy része csak nyűggé válik. Szóval ilyen helyzetekben érdemes máshová helyezni a hangsúlyt. De klassz, hogy ez így alakult, így megérzem, mi az, ami tényleg feltölt, és mi az, ami (nehéz helyzetben) csak stressz.

A legnehezebb továbbra is a torna volt. Annak kellene találni egy állandó helyet a napomban... csak az a gond, hogy a délutáni alvásidő az ebéd után kezdődik, teli pocakkal meg nem az igazi tornázni. A fürdetés általában szintén így kezdődik, aztán az esti alvásidőig nem feltétlen ül le eléggé a vacsora. Meg este azért már erőm sincs mindig, és azt a kis időt szívesebben töltöm passzívabb pihenéssel, netán a férjemmel.

Heti kihívás: Ez viszont megvolt. Hallgass rádióműsort! Persze, biztos van, aki rendszeresen hallgat valamilyen műsort, de az nem én vagyok. A reggeli műsoroktól általában a falat vakarom, annyira erőltetett az állásfoglalásuk a témával kapcsolatban, és néha rettentő gagyi is a téma. A kedvencem a Filmtabletta volt a RadioCafé-n, de majd A hét mesterlövészét is hallgatom, ahhoz van fent archívum is. (Szipp-szipp RádioCafé :( )A héten végül egy Jazzy-s interjút hallgattam meg Farkas Líviával. Én mp3-ban hallgattam, de a youtube videót most nézem csak, hogy pont Rebus születése napján tették fel :)

Heti film: Félig sikerült megnézni a Hiúság vására c. filmet, de elárulom, a harmadik héten befejeztem. Itt az értékelésem róla.

A heti dolgokból amúgy kb. semmi sem jött össze. Ellenben vettünk egy hintaágyat, és aznap épp gyönyörűen sütött a nap, amíg Rebus aludt, mi a férjemmel kint ücsörögtünk és élveztük a napsütést! :) Már megérte megvenni!

Harmadik hét

Erre a hétre már teljesen világossá vált, hogy valamit változtatni kell, ezt így nem tudom tartani. A heti kihívás pedig nagyon passzolt is ehhez, mert az életkoromnak megfelelő sorszámú Urban Eve kihívást választottam, ami az Engedd el! volt. Hát elengedtem a tornás kihívást (amúgy sem biztos, hogy a szülés nem lógna-e bele), és ezt a saját kihívást is kicsit átrendeztem.

Nincs külön heti egy extra házas teendő és extra takarítás, hanem végre megcsinálom az összesített listát, és csak haladok, ahogy tudok. Mert pl. ezen a héten volt egy estém, amikor Rebus tök jól el volt (meg a férjem is, de ez nem olyan nagy szám :D), én pedig elememben voltam, és nekiestem a konyhának. Végre kiszelektáltam a fűszereket, elpakoltam a visszaváltandó üvegeket, igyekeztem lecsupaszítani a felületeket, hogy könnyű legyen tisztán tartani, aztán le is takarítottam őket. Aztán csak gyönyörködtem és gyönyörködtem :) Szóval vannak ilyen napok, amikor több dolgot is könnyű szerrel meg tudok csinálni, és van úgy, hogy egész héten örülök, ha a legalapabb dolgok mennek. De egy lista motiváló tud lenni, meg jó egyben látni (és így lehet a végét is látni!), nem beszélve arról, hogy könnyebb kiosztani a feladatokat :) Így nincs külön Marie Kondo nap sem, majd sorra kerül minden cucc szelektálása is, mikor épp mihez van kedvem.

A saját nap és a páros nap nem baj, ha nem több óra, de azért legalább egy alvásidőnyi legyen a héten. Pl. egy nap, amikor alvásidőben nem főzök/takarítok, hanem filmet nézek, ilyenek.

De ezen a héten mondjuk épp volt hosszabb saját időm is, amikor felmentem Pestre barátnőzni :)

De a páros idő szervezésére, illetve a spontán lehetőség felfedezésére nagyobb figyelmet kell fordítanunk!

A heti egy film marad, de nem muszáj bakancslistásnak lennie. Ezen a héten pl. a Hiúság vására mellett (ami bakancslistás) az Esős vasárnap c. filmet néztem meg, mert a bakancslistás filmjeim nem passzoltak a hangulatomhoz (itt van róla az értékelésem). De erre a hétre terveim szerint visszatérek hozzá, és a Király beszédét fogom megnézni.

Következő heti kihívás: Most a születési évemnek megfelelő sorszámú Urban-Eve kihívást választottam. Elképesztően betalálnak ezek a kihívások :D Ajándékozz könyvet! Amúgy is tervben volt, hogy a kiszelektált könyveimet átnézetem egyik barátnőmmel, mert szerintem lenne olyan, ami neki kedvére való, de ezek után megsürgetem a szelektálást, és meginvitálom még egyszer hozzánk :) (már hívtam, akkor nem ért rá) Nem teljesen ez a kihívás, mert nem életem könyvét ajándékozom, de nekem ez most így is ér.

Első heti összefoglaló

Tudom-tudom, már két hét is eltelt... az első hetit is késve, kedden kezdtem el megírni, aztán csak nem sikerült publikálni. Most gyorsan publikálom, aztán írom a második heti összefoglalót is :) Szóval:

Túl vagyok az első héten, következzen egy kis összefoglalás. (Persze, tegnap kellett volna megírni, de tegnap nem jutott rá semmi időm...)

Röviden: elbuktam.

Hosszabban: A szellőztetéssel és a tornával maradtam el, mind a kettőből csak 3-3 sikerült a héten. Azaz szellőztetni szellőztettem én többet is azokban a helyiségekben, amiket aktívan használunk, de a kis szobában csak háromszor. Az egy olyan szoba, amiben a felújításhoz szükséges szerszámok vannak, és még nincs lebetonozva az alja sem, nem szeretek bemenni, mert macera, aztán lábat kell mindig törölni, mert hozom ki a koszt... de beáll a levegő, ha nincs szellőztetve. Vasárnap este még akartam menni, de esett az eső. A torna... Hát az a helyzet, hogy Rebussal együtt elég nehéz tornázni, mert felmászik rám közben, ráülne a hasamra, ilyenek. Alvásidőben meg csinálom az egyéb napi rutinokat, vagy épp tele van a hasam, és akkor inkább nem csinálom. Este sokszor inkább pihenek, vagy a férjemmel vagyok. Ki kell erre találjak valamit, mert most meg beneveztem egy játékba is, és nem heti 4x, hanem heti 6x kellene hozzá tornázzak. A délutáni alvásidőbe csak be kellene valahogy szorítani... Mondjuk a főzés kárára, azt általában Rebussal együtt is lehet abszolválni. (Most is tornázhatnék, kivételesen hamarabb keltem, mint ő, de még össze kell magam szedjem, és ezzel a poszttal is adós vagyok.) Amúgy vasárnap este még akartam tornázni, de végül elég könnyen engedtem a férjemnek, aki hívott, menjünk és feküdjünk le aludni.

A Légy jelen! szellemében, még a 0. héten ezt a szépséget építettem ^^

Egyébként a többivel elég jól haladtam.

Napi tervek:

Turbó Törlés: 3x csináltam a héten, nagyjából tényleg elég, talán plusz egy beleférne még.

Mosogatás: 4x sikerült a héten, igaz, ebből volt, amelyik több volt 15 percnél. Egészen jó ez az arány, talán plusz egy még beleférne, de így sem úszott a konyha :) (Még mindig éljen a két tálcás mosogató és a mosogatógép!)

Kimenni a szabadba: ha minden igaz, akkor minden nap sikerült legalább egy picit kimozdulni, vagy legalább 6x. Nem mindig könnyű, sőt, de nagyon jó! Rebus most már igényli, hogy itt a jó idő, és sokkal jobban is alszik :) Este végre ismét le lehet rakni 10 előtt (akár 9 előtt is!), reggel pedig van, hogy úgy ébred, hogy még az apjával is találkozik :) Azaz olyan 7 körül. Most már van értelme 7-kor kelni, mert világos van! Több babakocsis-motoros sétánk is volt, egész hosszúak, amikor egy-egy reggel átmentünk Anyáékhoz reggel. Nagyon kellemes. Jó a levegő, csicseregnek a madarak... :) Sajnos a lépésszámláló a babakocsitolást nem érzékeli sétának, így nem ad megfelelő visszajelzést, de én azért tudom, hogy ezeken a napokon tuti eleget sétáltam :D

Min. 10 pohár víz: Ennek a számolását csütörtök környékén hagytam abba. Ha iszom akkor, amikor úgy érzem, kellene, simán megvan a 10 pohár víz, ezen felül pedig leves, gyümölcslé, tea is akár. Jó ez így.

Főzés: 5x főztem én, 1x az apósom, és egy nap nem kellett, mert maradt még előző napról elég. Ebben voltam az egyik legsikeresebb. Elég sok időt vesz el, de megéri anyagilag is (nagyon!), meg amúgy is, hogy nem kell azon stresszelni, mit vacsorázzunk, ebédeljünk... Szóval bármennyire is nincs kedvem néha, megéri! És kipróbáltam új receptet is, ami bevált, és egyszerű, gyors, ez külön öröm! :)

Fly Lady: A napi új feladatot 5x, vagy 6x sikerült megcsinálni, ez is elég jól ment, a kritikus terület elpakolása csak egyszer történt meg azon a napon a kettő helyett. Ezt nem is vezettem be a napirendembe. Egyszerűen pakolászok jöttömben-mentemben a kupis területekről.

Legkésőbb 11-kor lefeküdni: Ez is 6x sikerült a héten, bár volt, amikor percre pontosan 23:00-kor feküdtem be az ágyba, de az is ér! :) Nagyon megérte! Megpróbálom most majd a fél11-et belőni, hátha sikerül, mert Rebus kicsit korábban kel már...

Heti tervek:

Marie Kondo nap: Siker! Bár igaz, nem végeztem a könyvválogatással, de elkezdtem, legalább 15 percet foglalkoztam vele, 2 dobozt már átválogattam, 2 még hátra van. És áthívtam már egy barátnőmet, hogy nézze majd át, hátha talál benne valami érdekeset :) A maradék két dobozt még meg kell kérjem a férjem, hogy szabadítsa ki nekem, mert most nem férek hozzá.

Kihívás: Hááát... nem igazán. Illetve jött egy véletlen kihívás, amikor Netflixen böngésztem, és véletlenül rákattintottam egy filmre. Elkezdtem nézni, hamár.. (és ez lehetne is egy kihívás) de nem fejeztem be, mert rájöttem, hogy régebben már láttam, ha nem is emlékszem már rá pontosan, de nem éri meg a bele fektetett időt, nem olyan jó. (Ez amúgy a Boldogító talán c. film) Végül ezen felbuzdulva megnéztem a Mr. Right-ot. Nem teljesen random, mert azért válogattam, de nem volt kifejezetten a várólistámon. Nem volt rossz, de nekem kicsit morbid.

Saját nap/páros nap: Sajnos úgy alakult, hogy a héten be kellett menjünk a kórházba látogatóba, így a saját napom borult, és egy fura, nem teljes értékű páros nap lett belőle... autózással, látogatással. A saját program meg annyi lett a héten, hogy elmentem bevásárolni (és jól megfájdult a derekam, többet nem hozom haza egyedül a megvásárolt cuccokat). Ezt a délutáni alvásidőben próbáltam pótolni.

Extra takarítós/nem takarítós teendő a házban: Siker! Apróságok, de fontosak. Végre molytalanítottam, és filcet ragasztottam az egyik hangos szék lábára (amit sokat tologatott a lányom, így életmentő volt az a filc!).

Bakancslistás film: Siker! A Vadon-t néztem meg, örülök, hogy így tettem, itt az értékelésem róla. A héten folytatom Reese Witherspoon-nal, és jön a Hiúság vására :)

Gáztűzhely-takarítás: Pipa! Kétszer is jó lenne egy héten, de az egynek is örülök, már így sem kell késsel vakarni a koszt :)

Epilálás: Sajnos nem, de nem is olyan vészes még a helyzet, na majd hamarosan...

Havi fókusz:

Mosolyogj többet! Igyekeztem, remélem, sikerült.

Legyél türelmesebb! & Kevesebbet emeld fel a hangod! & Káromkodj kevesebbet! Ez abszolút bevált! Nem tudom, hogy az elhatározás, vagy a többi elhatározás következménye, mindenesetre kevesebbszer borultam ki Rebus miatt, éjszaka is türelmesebb tudok hozzá lenni (tény, hogy jobban is alszik :D ), úgyhogy ennek nagyon örülök! :) Nem mondom, hogy nem emeltem fel egyszer sem a hangom, vagy káromkodtam a héten, de lényegesen kevesebbet. Több a finom irgum-burgum (ami után már Rebus mondja a maga babanyelvén a szedte-vette-teremtettét, hihetetlen édes!). Meg az élet más területén is tudok türelmesebb lenni. A Boldogságtervben volt ez a gondolat, ami nekem is bevált. Amikor kezdek valami miatt ideges lenni, ami miatt nem kellene/felesleges, próbálom átfordítani, pl.: De jó, hogy van egy házam, ami penészedhet! (Már nem a penész a jó, hanem hogy a penészprobléma jelzi, hogy van egy saját házam, amiben ez a probléma megjelenhet.) Vagy hogy van egy gyerekem :)

Legyél energikusabb! Igyekeztem, szerintem sikerrel.

Egyél jókat! Figyeltem rá, alakul :) Bár jó lenne többször nyugiban enni, nem 6x újramelegíteni valamit, vagy az utolsó falatokat jóval később befejezni...

Olvass inspiráló könyveket, cikkeket! & Nézz inspiráló filmeket!Az a helyzet, hogy a rengeteg dolog mellett erre nem nagyon maradt időm... De a Vadon inspiráló volt!

Légy jelen! (És tedd félre azt a szuper okos telefonod...) Erre is nagyon igyekeztem figyelni, szerintem sikerrel. Azzal, hogy a házzal haladtam minden nap (főleg alvási időben), jobban tudtam Rebusra figyelni, amikor ébren volt, könnyebben letettem a tennivalókat, és hagytam, hogy belemerüljünk egy mesébe, egy sétába, vagy a közös reggelibe. Nem erőltettem, hogy haladjunk már előre, ha ráértünk, mert végül is nem mindegy, hogy haladunk, vagy egy virágot nézegetünk percekig? (Csak akkor nógattam, ha egy kutya emiatt folyamatosan ugatott a kerítés mögül, vagy ha féltem, hogy ácsorogva megfázik.) Amikor viszont tök jól el van egyedül, kihasználom az időt, de nem stresszel, ha aztán odajön, és le kell tegyem :)

Szelektálj! Alakul. Kidobtam egy rossz hegyezőt, ami mindig csak eltörte a ceruzák hegyét. És persze csinálom a Marie Kondo-t szép lassan.

Tudd le a régóta húzódó ügyeket! Régóta húzódót azt hiszem, nem tudtam le, de aktuálisakat igen.

Szervezz egy barátnős találkát! Megvan! Március 18., pesti kávézás/sétálgatás! Már alig várom! :)

Kísérletezz! Csináltam életemben először hamburgerhúst! Pofon egyszerű és sikere is volt! :)

Szintén a Légy jelen! szellemében
Rebus persze kit ültet be a székbe? Hát a macit, ő majd eszik állva.

Összességében nem lettem boldogabb, mert nehéz ez az időszak, de jobban tudok örülni az apróságoknak, meg tudom látni a pillanat szépségét (és bele is tudok merülni). Türelmesebb vagyok, kevesebbet borulok ki. A házra nem kell fél napot ráfordítani, hogy vendégkompatibilis legyen. Szépen haladok vele naponta, így nem esem pánikba, ha kiderül, hogy aznap vagy másnap délután jönne valaki. Sokkal kevesebb a szabadidőm, de annak ezért sokkal jobban is örülök :) Ha kell, akkor viszont le tudok tenni mindent, és azt tudom mondani: most pihenek. Mert ennyitől még nem fulladok bele a koszba. Úgyhogy folytatom, meglátjuk, mi lesz még :)