2016. november 29., kedd

Egy lépéssel közelebb az erdőhöz

Rövid híradás következik. Az erdőnk időközben kissé megcsupaszodott, a házunkat pedig rendesen szétbombáztuk. Ahogy az lenni szokott, a felújítás közben értek minket meglepetések, és sajnos a villanyszerelőnk lemondta, a fűtésszerelőnk pedig megbetegedett, így ezek is csúszást okoztak. De végül is minden alakul, és ha minden jól megy, a jövő héten már lesz fűtés a házban! Az ablakok kicserélve, vezetékek behúzva, alapszintű világítás is lesz a fűtéssel összekötve. Aztán takarítás, faljavítás, festés és padló. Remélem, már nem sok meglepetés ér minket. Jó lenne az új évet új otthonunkban kezdeni :) (ha 1-2 hetes csúszással is)
És alig várom, hogy végigsétáljunk a telkünkön! Így, hogy itt a tél, talán már sikerülni is fog. Izgalmas dolgok várnak még ránk. Találtunk már hintaállványt is, és persze a faállományra is rettentő kíváncsi vagyok.

2016. szeptember 28., szerda

Az alvás



(A cikket 7 hónappal ezelőtt kezdtem el, végre be is fejezem.)

Meglehetősen eltűntem az utóbbi időben. Leginkább mert szerettem volna több időt magamnak. Meg mert nem tudtam olyan bejegyzéseket írni, amikkel elégedett lettem volna. Nem nagyon volt már kreatív kedd, sem hajrá hétfő, hisz mind csak egy nap volt a sok közül. A gyermek alvása foglalta le az elmúlt... hát, kb. 3 hónapunkat minimum. Voltak jobb, de inkább rosszabb éjszakáink, míg végül most talán rendeződni látszik a helyzet. Most is kelünk azért, de mégis jóval kipihentebb vagyok.

Kezdjük az elején. Azt hiszem, ha végigpörgetünk egy általános gyermekfejlődéssel foglalkozó cikksorozatot mondjuk, akkor azt látjuk, hogy a 3 hónapos, vagy legkésőbb fél éves korra a hasfájás megszűnik, és a legtöbb baba átalussza az éjszakát. Persze megemlítik máshol a fogzást is, vagy a szeparációs szorongást, de csak mint múló, rövid időn belül rendeződő problémákat. Azt gondolnánk, 10-ből 9 baba tényleg jó alvó fél évesen (meg utána), és én valamiért mégis inkább a fordítottját látom. Megszámlálhatatlan szülő küzd a babájával, illetve a babája rossz alvásával. Hosszú hónapokon át. Sokaknak 2-3 éves korában alussza át először (!) az éjszakát (és ez persze nem jelenti azt, hogy ez hosszú távon így is marad). És addig? Hát számtalan praktika, meg az emberi szervezet csodálatos, és képes alkalmazkodni ahhoz is, hogy éjszaka 6x kelünk. Csak gyorsan aludjon vissza...
Rém nehéz kitalálni a nem alvás/rossz alvás okát. Melege van, fázik, szomjas, éhes, jön a foga, fáj a hasa, rosszat álmodott, kicsi az ágy/ruha, vagy épp nagy, zavarja a fény, vagy a sötét, szeparációs szorong, vagy zavarja, ha más is vele alszik, mozgásfejlődik, nem elég fáradt, túlpörgött, stb. stb.

Elmesélem, nálunk hogy ment - és hogy van most. Mert jól esik kiírni magamból, és hátha másnak a hasznára válik.

Az első hetek


Mi úgy indultunk neki, hogy Rebus kiságyban fog aludni, idővel külön szobában is. Kicsit értetlenkedve néztem a nővéremékre, ahol a baba közöttük, majd mellettük aludt egy ún. babaöbölben, és ahol a kislány továbbra is mellettük alszik a kiságyban (de kvázi úgy, mintha öböl lenne, pedig immár másfél éves). Hogy hát a házas élet... meg amúgy is. (Háh. Házas élet! Csak aludjon a gyerek, nem baj, akárhol is!)

Aztán úgy jöttünk haza a kórházból, hogy Rebeka egyszerűen tökéletes, és persze az legyen vele a legnagyobb baj, hogy csak függőlegesen, és csak valakin fekve tud aludni. Hát Istenem. Na, ez úgy 1-2 nap után tényleg elég nagy baj lett. A szüleimnél voltunk, így felváltva aludt valakin, hogy én tudjak aludni. Aztán idővel már le lehetett rakni magunk közé - időnként. Mi ekkor élére fekve aludtunk, de mindegy is volt, csak aludjunk. Órákat kellett sokszor altatni, aztán ha nem jó időpontban tetted le, szenvedhettél tovább. És hiába próbáltam magamon altatni, nem tudtam aludni, úgy "lihegett" a fülembe (iszonyú sebességgel veszi egy újszülött a levegőt). Persze, lehet mondani, hogy nem voltam elég fáradt, ha nem tudtam ülve, egy fújtató újszülöttel magamon aludni. Meg persze ott volt az is, hogy én ekkor nem sétálgathattam vele, mert a belső szerveimnek vissza kellett rendeződniük, így elég nehéz volt megnyugtatni. Ki is borultam, amikor a férjem 2 hét után visszament dolgozni. Szerencsére a szüleim továbbsegítettek éjszaka is. Pár hét alatt eljutottunk odáig, hogy már le lehetett tenni, és akár 3-4 órát is aludt egyben. Bár akkor még volt ilyen fura torokhangja. Ami elvárás, a kiskönyvben pipálják, de tök idegesítő.
Végül a mi babánk is az öbölben kötött ki, és rém boldog voltam, hogy volt egy egész ágyfelem :)

A 8-13. hét között


A mennyország. Nappal ugyan még mindig nagyrészt rajtam aludt, bár már időnként le lehetett tenni, viszont éjszaka minden további nélkül aludt az öbölben. 9-10 óra tájt le lehetett tenni, és aludt reggel 6-7-ig, egy ébredéssel. Utána ici-pici ébrenlét, és megint alvás. Hihetetlen volt.


A 3. hónaptól mostanáig


De utána... háh. Ahogy betöltötte a 3. hónapot - amikor más babája kezd hosszabbakat aludni éjszaka - minden felfordult. A 3 hónapos státuszon kérdezte a doktornő, hogy alszik, mondtam, hogy általában csodásan, csak most az egyszer volt egy olyan éjszakája, hogy 1,5 óránként kelt. Aha, most az egyszer. Többet nem kérdezte a doktornő, pedig tudtam volna mesélni. Akkor szerintem a fejlődési ugrás miatt tette mindezt, de sajnos nem állt vissza. Háromszor-négyszer kelt éjjel, vagy akár 2 óránként, de 3-4  hónapos kora körül még általában volt az éjszakának egy része, amikor 3-4 órát egyben aludt. És ekkor még általában könnyű volt visszaaltatni. Nem is értem, mit panaszkodtam. Négy és fél hónaposan elkezdtük a hozzátáplálást, hogy biztos éhes már, ezért nem alszik jól (napközben amúgy is gyakran evett előtte is). Valamit segített, de nem oldott meg mindent. És persze az emésztőrendszere sem bírt mindent, sokszor pukira kelt éjszaka. A biogaia segített. Párologtatni is elkezdtünk, hogy hátha száraz a levegő és megszomjazik. Segített, pl. a köhögését is megszüntette, de nem oldott meg mindent.

Öt-hat hónapos kora körül jött valamikor, hogy óránként kelt, vagy 2 óránként, de irtó nehéz volt visszaaltatni. Sokszor kiborultam, és a férjem vette át, hogy megnyugtassa - általában ehhez fel kellett ébreszteni. Mindent néztünk már, amit lehetett, semmi sem segített.
Fél éves kora körül kijött az első foga, meg is betegedett, pokoli időszak volt - karácsony és szilveszter, természetesen.
Ezután hálás voltam, ha csak 2 óránként kelt, és ha nem kellett sokat altatni.
Hét hónaposan rászoktattuk a cumira, hátha az segít. Elaludni segített, de az éjszakai alvását nem könnyítette meg. Addig az ujját szopta, de a fogzással már egyre kevésbé volt ez jó, mert megharapta magát. Illetve, ha morcos volt, az ujját nem lehetett bedugni a szájába, mint a cumit, és ha felhergelte magát, ő maga sem vette be. Szóval jött a cumi.

A jelen - 8 hónaposan

Nyolc hónapos korában megelégeltem ezt a nem alvást, rossz alvást. Két foga már kint volt, a hasfájása is elmúlt (nem voltak pukik), ott aludt továbbra is mellettem (egyébként irtó jó egy mosolygó babára ébredni :) persze, ha mosolyog reggel, és nem sír), szóval ott aludt, így a szeparációs szorongást kizártam. Nyolc hónaposan pedig - végre - elkezdtünk egy napirendet kialakítani. Este 10 körül aludt el, hát akkor legyen ez a lefekvési idő. Napközben pedig 3 alvás. Pár nappal később este 7 lett az elalvási idő, és így csak 2x aludt. A 2x-i alvást tartjuk, az este 7-et nem mindig, de 9-ig mindig elalszik (mindig, értsd: majdnem egy hete!).
Ezzel együtt elkezdtem az önálló elalvásra is rászoktatni, és külön szobába is költözött. Azt figyeltem meg, hogy du., amikor mindig a gyerekszobában, a kiságyában aludt (ott biztonságban volt, nem úgy, mint az öbölben), én meg a hálóban, akkor jobban aludt, és bár néha hallottam fél óra után a hangját, de ha nem szaladtam be hozzá (mert hulla voltam), akkor sokszor ez elmúlt, és összesen 1,5 órát is aludt akár. Szóval arra jöttem rá, hogy lehet, hogy éjszaka is csak zavarom, nem megnyugtatom. Nem beszélve arról, hogy én is kevésbé alszom jól, ha 1) ég a villany neki (enyhe éjszakai fény), 2) minden rezzenésére ugrom, hogy jesszus, most felébred? Simogassam, dúdoljak neki? Megfordulhatok, vagy ezzel felkeltem? Szóval jött a külön szoba és az önálló alvásra szoktatás.
Hosszú ideje zenére aludt el (közben táncoltam vele), így ezt megtartottuk, csak ahogy megnyugodott, csukódott le a szeme, letettem a kiságyába, majd ringattam a fenekét, dúdoltam neki, és ha elaludt, hurrá, ha nem, akkor felvettem, megnyugtattam, leraktam, stb. Egészen addig, amíg végül el nem aludt. Ezt bő egy hete csináljuk, és már sokszor egyszer elég lerakjam, de átlag 2-3x elég felvegyem, lerakjam.

Az igazi jelen - 15 hónaposan


Nem maradt meg ez az "önálló elalvása", de nem is érdekelt. Egy idő után kiléptem mindenféle alvással kapcsolatos facebook csoportból és leálltam a cikkek olvasásával. Altattam, ahogy tudtam, figyeltem a ritmusát, alkalmazkodtam hozzá. Ahogy átköltöztünk a szüleimhez (felújítás miatt), átszokott a napi 1 alvásra, mert itt volt az unokatestvére, aki miatt fent maradt 11-ig, délig. Olyankor volt, hogy csak a kerti hintában lehetett elaltatni. Aztán megint zenére. Most napközben mellen alszik el többnyire, este pedig kimegyünk, nézzük a csillagokat, éneklem neki, vagy elsorolom, mi minden alszik a kertben, házban. Éjszaka legjobb esetben 2x kel, átlagban inkább 3x, de időnként most is előfordul, hogy 1,5-2 óránként. Este 8-9 körül rakom le (néha akár 8 előtt is), reggel 7-8 óra körül kel. Néha fél7-kor. Délután 1,5-2-2,5 órát alszik, általában egyben, vagy max. 1 visszaaltatással. Élhető a dolog. Most éjszaka pl. 5-6 órát is aludtam egyben.

Aki a lakásunkat megvette, neki a fia 1,5 éves koráig ébredt éjszakánként, a lánya 4 éves koráig. Elvileg akkor lehet komolyabb problémát sejteni a háttérben, ha 1 éves kora körül sem alszik min. 1,5 órát egyben (egy alvási ciklust). És persze ez akkor érvényes, ha épp nem beteg és nem fogzik.
Ja, és most egy szobában alszunk, ő mellettünk a kiságyában. Időnként közöttünk terpeszkedve, ha beteg vagy nagyon nyűgös.

A csoportok, fórumok arra nagyon jók voltak, hogy kipanaszkodjam magam, érezzem, hogy sokan járnak ugyanebben a cipőben, sőt, rosszabban, és ennyi. A többit nagyjából tudtam/magamra szedtem. De azért jó szívvel ajánlom ezt a csoportot. Sok fontos dologról írnak alvás témában.

2016. szeptember 23., péntek

Kulcs az erdőhöz

Tegnap megkaptuk a kulcsokat!
Az erdő erdő marad valószínűleg egy darabig, de a háznak már a hétvégén neki esünk (főleg a férjem és a legjobb barátja). Látszik szegényen, hogy egy ideje már nem otthonként bántak vele, csak szállásként. Kell a fantázia, hogy belelássuk az otthont, de meglesz! A műszaki dolgok is. Szerencsére egyelőre semmi olyan hibát nem fedeztünk fel így üres állapotában, amire amúgy ne számítottunk volna. Sőt, pozitív meglepetések is értek. Pl. nem kell mindenhol vésni, mert sok helyen csőben fut a vezeték.
Izgalom és aggodalom, de inkább izgalom. Tűkön ülés. Van egy házunk. Hamarosan lesz egy új otthonunk is.

2016. július 23., szombat

Veszünk egy erdőt

Úgy adódott - nem részletezem, milyen okok vezettek ideáig - hogy eladjuk a lakásunkat. Már alá is írtuk a szerződést, ki is költöztünk (jelenleg Anyáéknál vagyunk), a másik szerződés is aláírva, várjuk, hogy elrendeződjenek a hátralévő pénz- és papírügyek.

Szóval ez a másik szerződés, ez a ház, ez a telek. Nézegettünk párat a neten, de ami árban megfelelő volt, az vagy kicsi volt, vagy közel volt a vasút... aztán megnéztük ezt. Áh, ez túl drága... de sürgősen eladó, hátha engednek az árból. Végül elmentünk megnézni. A ház 96 m2, a telek hozzá meg bő 4600 m2, megy a dombon fül, 80% erdő. A ház erősen felújítandó, enyhe doh szag is volt benne, van, ahol nincs padlóburkolat, az egyik fürdőt már jó rég nem használta senki, egyszer egy földcsúszás is volt, elindult a ház egyik sarka lefelé (már megállították), meg beázás is persze... A telek 80, vagy inkább 90%-át pedig erdő borítja, illetve van egy elhagyatott kenel is, amit le kéne bontani, meg valami tároló szerűség lent, ami szintén bontásra ítélt. És mégis. Megláttuk, és beleláttunk mindent. A hálót, a gyerekszobát, a nappalit, a kellemes előteret, a telken a teraszokat, ahol lenne hintaágy, meg mindenféle növény... Itt aztán tere nyílik a képzeletnek. Hát tettünk egy pofátlan ajánlatot (mert a felújításra viszont kell a pénz). Visszadobták. Mondtunk egy kevésbé pofátlant, és végül beadták a derekukat a tulajdonosok!
Oké, de nekünk még nincs meg a pénz, nincs vevőnk, még hirdetve sincs. Vágjunk bele. Gyors fotózás, ingatlanosokkal szerződéskötés, árkalkuláció.. És bumm, beindult a biznisz. Jöttek egy csomóan, végül pedig az első érdeklődő vitte a lakást, gyors kiköltözésért cserébe. Költöztünk, búcsúzkodtunk. A lányunknak az első születésnapját még ott ünnepeltük, utolsó este pizzát rendeltünk.
Azóta várunk, ügyet intézünk és tervezünk. Akiknek meséltük eddig a tervünket, a nagy részük őrültnek tart, nem értik, miért akarjuk ezt. Néztünk mi ezután más házakat is, amik jobb állapotban voltak, de nem volt ekkora telkük. Nem volt bennük ennyi fantázia. Ez egy életre szóló projekt. (Hosszú távon amúgy vsz. be is fogja hozni az árát, ha föntebb nyitnak utcát és tudunk a telkünkből eladni.) Úgyhogy akárki akármit is mond, én nagyon várom. Tudom, hogy sok lesz a munka vele, tudom, hogy a felújítására sokkal több pénz is elmenne, mint amennyi nekünk lesz rá, de akkor is nagyon izgatott vagyok és alig várom. Majd mesélek a fejleményekről, lesznek előtte-utána fotók is.

Ui.: Ajánlott olvasmány ilyen időszakban a Napsütötte Toszkána.

2016. június 9., csütörtök

Ez is letudva :)

Ma végre lediplomáztam! Azt hittem, szülés után 4 nappal lenne nehéz lediplomázni, de ott bizony, ha még pocakosan elkészítettem volna, amit el kell, lehet, hogy összességében könnyebb lett volna. Most viszont... kisgyerek mellett felkészülni, úgy, hogy nyakunkon egy költözés, előtte való nap este 10-re értünk haza kb., mert nagyon elhúzódott a szerződéskötés (de megkötöttük, és ez a lényeg!), ez azért nem semmi. Reggel óriási dugó, de bejutottunk, viszonylag olcsó fizetős parkolót is találtunk, elsőként védtem, így várni sem kellett, gyorsan végeztem.
Jó érzés volt arról beszélni, ami tényleg érdekel. Jó volt a konzulensemet is újra látni. Sőt, szeretné folytatni a kutatást, és lehet, hogy egy projektbe is bevonna. Nagyon izgatott lettem :) Inspiráló egy délelőtt volt.
Ma igyekszem azzal foglalkozni, ami jól esik: blog, film, könyv, finomságok - holnaptól pedig indulhat a költözés ezerrel. Jövő szombaton el kell hagyjuk a lakást. Ja, meg közben azért el kellene tenni meggyet, mert most van, meg bodzaszörpöt, mielőtt elvirágzik végleg, meg hársat is kellene szedni a hétvégi eső előtt. Hétvégén pedig házavatóra megyünk, remélem, nem mossa el az eső, mert bográcsolnánk.
Hát ilyen tervek vannak.
Költözés után pedig valamelyest csatlakozom Adrihoz, én is hosszabb távú átalakítást tervezek, ami már nagyjából elindult amúgy. Az alapja A francia nők nem híznak c. könyv. De erről lehet, hogy írok egy külön bejegyzést.
Szóval ez a nap nagyon klassz. Lediplomáztam (még meg is dicsértek külön), ráadásul átvettem az utolsó Anne-kötetet, úgyhogy teljes a sorozat, Európa kiadós változatban! :) És beleférek ismét az egyik kedvenc szoknyámba! :D

2016. május 7., szombat

Vissza a nyeregbe

A nap, amikor úgy éreztem, visszanyertem az életem felett a kontrollt. Rendet raktam az íróasztalomon (bár a képen ez annyira nem látszik), csudaklassz szervezős-rendezős parafatábla-összeállítást is alkottam, és mindezt le is fotóztam. Persze a bejegyzést már nem tudtam megírni, és a fotónak is már 3 napja.


2016. április 29., péntek

Fogzás

A fogzás az, ami az orvosok szerint nem létezik - mármint nincs olyan tünet, ami tutira a fogzásnak tudható be - az anyák szerint pedig de.
Csatlakozom.
A tökéletes hangulatú babám nyűgösködő, mindennel baja van baba lett napközben (egy pár napra, már kezd kifelé jönni belőle). Könnyen neki tud keseredni ilyenkor, a legapróbb dolgok is felzaklatják. Nem nagyon lehet tenni-venni mellette, legszívesebben folyamatosan valakin lógna, vagy valakivel játszana - pedig előtte már remekül elfoglalta magát egyedül is, hosszabb időkre.
Aztán olyat produkál, mint már pár hónapja nem: csodálatosan kikakil a pelenkából, megint moshatok rá hetente többször, de már egy adag új ruhát is vettünk neki.
Meg persze taknyos. Az éjszakák pedig sokkal rosszabbak, mint eddig bármikor (vagyis hát persze leszámítva a jótékony homály fedte első heteket). Ismét rajtam aludt két éjszakát, aztán volt, hogy le tudtam magam mellé hengergetni. Máskor nem rajtam alszik, de fél óránként kel. Most egy kicsit talán jobb. És hátha lesz pár nap nyugi, és visszatérünk a békés, 2 óránként ébredős éjszakákhoz.

Próbálkoztunk mindenfélével. Dologél, zsályalevél-rágcsálás (gyulladáscsökkentő), mindenféle gyógynövénytea neki, kamilla tea belém is, hogy hasson anyatejen keresztül, meg chamomilla homeopátia az ő vizébe (anya már Rebus születésétől kezdve mondja, hogy ez az ő szere), hátha... Meg persze gyakran teszem mellre, hogy megnyugodjon. Ja, és napközben rágcsáltatok vele mindenféle kemény dolgokat - hátha nem köpi ki, és átszakítja az ínyét. Eddig az almacsutka volt a legtutibb - véletlenül jöttünk rá, ez mennyire jó, az egyik foga így törte át az ínyét.
Végső mentsvár pedig a Nurofen, de hát azt nem lehet a végtelenségig, nem is örülök neki, ha azt kap. De muszáj aludjunk.

Eddig kint van alul kettő, felül kettő-három áttört már, még egyre várunk, ami hetek óta ott fehérlik. Én nem láttam még ilyen lassan fogzó babát... De már nem lehet sok hátra (aztán persze jön a többi, mert összesen 20 tejfog van).

2016. április 22., péntek

In medias res

Az anyaság hatékonnyá tesz.
Reggeli készülődés, 15 perc szabadidő, amíg a férjem vigyáz a lányunkra. Ezalatt:
Epilálom mindkét lábszáram, bekenem krémmel, megfésülködöm, megnézem a hőmérőt, felöltözöm, és még arra is van időm, hogy meggondoljam magam, és ruhát váltsak. Sőt, ha jól néztem, még 2 percem maradt is, amit a lányunk öltöztetésével tölthettem. Lenyűgöző.


Megjegyzés: Eltűntem, mert az új évben úgy döntöttem, nem kötelezem magam blogírásra, mert kiüresedtek a hétfői és keddi bejegyzések. Ebből pedig az lett, hogy végül nem született bejegyzés, mert mindig volt mit csinálni helyette. Illetve mire eljutottam volna a bejegyzés megírásáig, addigra elszállt a hangulat. Az alvással is gondok voltak-vannak. Ezentúl azt hiszem, inkább rövidebb bejegyzések lesznek, lényegre törőek. Most sem igyekszem felgöngyölíteni az elmúlt hónapokat, csak írom, ami ma volt. Hát üdv újra itt :)