2 hónapos

És ma lett 2 hónapos a mi kis Rebink. Hát lássuk csak.

Gyarapodás

Nem mérjük itthon, de július 16-án mértek nála 5370 grammot, már biztos elhagyta a 6 kilót. Akkor 58 centi volt, na, centit azt mértünk nemrég, 60 cm volt, meglátjuk, augusztus végén az orvos mennyit mér majd.
Hurkái vannak rendesen, még az egyik alkarján is! A nyakát még nem nagyon látjuk a tokájától. Azt hiszem, nem kell attól félni, hogy elfogyna :P

Evés-alvás-játék

Pár napja lett igazán nagylány, amikor rászokott arra, hogy napközben három óránként eszik (és nem 1,5-2 óránként), éjszaka viszont továbbra is csak egyszer kell hozzá kelni. A három óra pedig átlag 1-1-1 órás szakaszokra oszlik szét: játék-alvás-játék vagy alvás-játék-alvás. Persze néha ez megborul, de nagyjából megvan a rend. Imádom! Azóta sokkal kevesebbet is nyűglődik, a hüvelykujját szépen megtalálja, és az is sokat segít neki. Pl. abban is, hogy a kiságyában megnyugodjon. Mert pár napja azt is megelégeltem, hogy napközben csak rajtam tud aludni (éjszaka már jó pár hete szépen alszik a babaöbölben). Ha még kényelmes lenne neki.. akkor én közben olvasnék, ellennék, de már neki sem volt kényelmes, gyakran kellett átmozgatni, aztán felállni vele és visszaringatni. Úgyhogy elkezdtem kiságyba rakni. És nem az öbölbe, hanem a kiságyba, mert úgyis abban fog majd aludni az új lakásban napközben (pár hónap múlva már nem is lenne biztonságos a babaöböl napközben, mert abból kifordul az ágyra, aztán onnan meg le a földre). És működik! Csodálatos érzés, egy csomó időm-energiám felszabadult, ő pedig kedvére helyezkedhet a kiságyban. És behúzom most már neki a sötétítőt. Egy jó darabig próbálkoztam azzal, hogy nappali fényben aludjon, mert valahol azt olvastam, hogy különben nem tud különbséget tenni a nappal és az éjszaka között... De, tud. Így sötétben sem alszik egy óránál többet egyhuzamban, játszani kint játszunk a napfényben, szóval minden rendben. Nem is értem, hogy vártam el tőle, hogy fényességben aludjon, amikor magamtól sem várom el. A zaj is zavarja most már. arra is igyekszem figyelni.
Szóval beállt valamiféle rendszer, és én ennek nagyon örülök! Persze, néha be kell menni hozzá és visszaringatni, egyszer-egyszer még rajtam alszik, ha nagyon nem megy neki az ágyban, de ez így most nagyon jó. Össze is állítottam egy napirendet, amit majd az új lakásban igyekszem tartani - hogy legyen időm magamra és a háztartásra is.

Én

A terhesség előtti súlyomhoz képest még 3,5 kg van rajtam (ez mai, friss mérés, úgy megörültem neki! Pár napja még +5 kg-nál tartottam). A hasam elég szépen visszahúzódott, hasonló, mint terhesség előtt. Csíkos a combom, főleg elöl, de belül is, a hasam alján is vannak pici csíkok, illetve körbe a köldökömön, ja, meg persze a mellem, az brutál. A köldököm kezdi visszanyerni régi önmagát :) A mellem már sosem lesz olyan, de túlélem. Egy jó pedikűröshöz majd el kellene mennem, mert annyit mászkáltam mezítláb a lakásban is (úgy vagyok a legstabilabb és úgy ringatok a legjobban), hogy lett bőven bőrkeményedésem, meg el is kezdett feljönni a bőröm néhány lábujjamon, ami meg fáj.
Az intim izmokra ráfér az intim torna, de cseppet sem reménytelen a helyzet! Sokat húzódtak vissza a szülés óta.
A szépségápolásra nem sok időm marad, az arcomra ráférne egy bőrradír (na meg persze napi 10 óra alvás 1-2 héten keresztül), na de majd arra is sor kerül lassacskán.

Lelkileg most eléggé rendben vagyok, hogy Rebi ilyen kis angyal lett, így tudom élvezni a dolgot (és perpill egy második babát is el tudok képzelni - majd). Most már igazán hozzánk tartozik, kezdem felfogni, hogy ő itt van és itt is marad, és a családunk része. Kis tünemény.

Legyél Te is Snitter!

Azt hiszem, ez lett a végleges elnevezése a snitt.hu-t használóknak: snitter.

A snitt.hu a moly.hu mintájára, és annak szellemi atyjától származik, durván 1,5 hónapja indult. Ezt is, mint a Moly-t, a felhasználók teszik azzá, ami. Szorgosan töltögethetik fel a filmeket, plakátokat, trailereket, stb. Közben lehet várólistára gyűjteni a filmeket, zónákban beszélgetni, filmeket értékelni, és a többi. Mert hogy ez egy filmes oldal.

Filmnézés előtt jó ránézni, hogyan értékeltek egy-egy filmet mások, de ha mégis mellé nyúlnánk, akkor a Csak ezt ne! zónában kipanaszkodhatjuk magunkat. Lehet játszani is pl. az Egy-kép-kocka játék zónában, illetve ha egy régen látott filmnek nem emlékszel a címére, segítséget kérhetsz a Melyik az a film? zónában a többi felhasználótól.

Régen nagy filmnéző voltam, a Vox-ot is vettem időről-időre (nem tudtam másra költeni a pénzem :P), jó újra belemerülni a filmek világába.

És végre egy hely, ahová elég hamar regisztráltam, hogy enyém legyen a Dorka felhasználónév ^^

A 6-8 hetes kor és a kiakadva sírás

Ebben a korban már kezd kinyílni a csipája, egészen nagylányosan tud viselkedni, egyre több ideig elvan játékkal, nézelődéssel, hatalmasakat mosolyog :) De tényleg! Imádnivaló! A nagyszülők alig ismertek rá az egy hetes nyaralás után, olyan békés lett. Aztán jön az este, és jönnek a szörnyek. Minden megváltozik. Jön a Síró Démon, és rátör Rebekára. Néha elég erősek vagyunk, és kevesebb nyűglődés után legyűrjük és helyét átveszi az Álom Manó. Néha viszont a Síró Démon kerekedik felül, én pedig eleinte kétségbeestem és én is sírtam egy sort. Aztán volt, hogy egy darabig sikerült türelmesnek maradnom, de ha tovább maradt a Démon, ideges lettem, türelmetlen. Hiszen én mindent megtettem... hordoztam, fürdettem, etettem, pelenkáztam. Türelmes is voltam - egy darabig. Akkor miért csinálja?

Kicsit utánaolvastunk - főleg a férjem, aztán ő küldött egy cikket. Utána kezdtem el még jobban figyelni a testkontaktusra és a levegőztetésre. Eddig is hordoztam napközben (mert lerakni nem lehet napközben alváshoz, én meg örülök, hogy éjszaka működik a dolog), de még jobban figyeltem a testkontaktusra, bőr-bőr kontaktusra. Minden pelenkázáskor hosszasan simogattam, össze-vissza puszilgattam, igyekeztem még a nyűgös időszak előtt (6-7 órás kezdés) sokat kint lenni vele a levegőn és megfürdetni, azt is hosszasan, sokat simogatva. Volt, hogy így sikerült elkerülni a kiakadós sírást. Ha nem, akkor pedig le lehetett rövidíteni és a komolyságából is vissza lehetett venni, ha a babát pelenkára vetkőztettem, én pedig melltartóra vetkőztem (melltartóbetéttel, a sírástól úgyis beindult a tejem, ne kenjek össze mindent), és úgy szorítottam magamhoz és igyekeztem megnyugtatni (ha hűvös van, egy takarót még rá kell rakni a hátára). Amúgy meg türelem, türelem, türelem és kitartás. El fog múlni. Mindennek az a vége, hogy elalszik. Ezt magamnak is mondogatni kell, mert bizony eddig még mindig elvesztettem a türelmem, ha mondjuk 3/4 óránál tovább volt ennyire nyűgös. És nem csak aznapra múlik el, de egy idő után végleg. Tudjátok, a 18 évesek már nem sírnak este 7 és 11 között minden nap :D

Abból lehet látni, hogy nincs komoly baj (azon túl, hogy a szokásos köröket lefutottuk), hogy sok helyzetben egyszercsak megnyugszik és hosszasan elvan. Pl. mikor kibontom a pelenkából. Vagy tegnap nem kért enni, de a szoptatós párnán egyszercsak megtalálta a tekintetem és hosszasan elnézegettük egymást, beszélgettünk. Aztán valami elpattant. Nem, nem a hasa fájt, nem tekergőzött, aznap rendesen kakilt, tud ő már büfizni, pukizni (bár az Infacolt még mindig adjuk neki biztonsági szempontból).

A szokásos körök pedig: pelenkacsere, etetés, megnézni, nem fázik-e, nincs-e melege. A nagy kánikulában lehet, hogy pelenkára vetkőztetve is a meleg miatt sír, és egy hűvösebb (nem hideg, hanem csak langyos) fürdetéstől máris megnyugszik.

Ezek a népek szerintem, ahol kevesebbet sírnak a babák, nem csak, hogy hordozva vannak, de sokszor pucéron vannak hordozva, és megvan a bőr-bőr kontaktus is (mert ott olyan jó idő van), illetve kint vannak folyamatosan a levegőn. Ezért is figyelek ezekre. Ja, meg hát az igény szerinti szoptatás. Bár szerintem ez babafüggő. Rebeka, ha nem éhes, köszöni szépen, nem kér a mellből, csak sír tőle. A minden nyikkanásra mellre tevés nálunk ezért nem jó. Mert ha nem ez a baja, akkor csak ideges lesz tőle. Ha aludni akar, ringassam álomba. Ha a pelusa piszkos, cseréljem le. Ha melege van, fürdessem meg, hűtsem le. És ha gyakran eszik, a pocakja nem tudja megemészteni a tejet és csak fájni fog tőle. De valóban van olyan időszak, amikor jóval gyakrabban kér inni/enni.

Azért érdemes még ezt a cikket is elolvasni. Nekem a lényeg inkább az, hogy nagyon le kell lassulni, rá kell állni a baba ritmusára, mintha hullámlovas lennél. Ő a legfontosabb - ehhez pedig sokszor Te Magad vagy a legfontosabb. Így néha előbbre való, hogy egyél, igyál, pisili, tisztálkodj, és utána nyugtasd meg a babát (persze közben is lehet hanggal, simogatással). Egyszerre igényel monotonitás tűrést és rugalmasságot. Irtó nehéz, mert teljesen másképp kell élned, nem megszokott felnőtt élet ez, inkább egyfajta időtlenségben élsz. Amibe bele lehet helyezkedni - de aztán vajon hogy helyezkedek vissza a felnőtt világba? És közben hogy kapcsolódok a többi, nem időtlenségben élő embertársamhoz? (pl. a férjemhez, akinek kötött munkarendje van)

Ui.: Ja, és elvileg (azt olvastam), az anya a baba egy hónapos korára meg tudja különböztetni a sírásokat, és egyből tudja, mit kell tennie. Hát én nem tudom megkülönböztetni. Tippjeim vannak, sakkozgatva abból, mikor evett utoljára, álmosan pislog-e, nincs-e kaki szaga, megnyugszik-e a ringatástól, vagy kitartóan sír.