2013. november 28., csütörtök

Megoldás(om) problémás fejbőr(öm)re


  Ahogy a bejegyzés címe is utal rá, ez az én egyéni fejbőrömre egy egyéni megoldás, ettől függetlenül lehet, hogy másnak is beválik, így hát megosztom a nagyérdeművel.

  Néhány éve valami olcsó samponnal tönkretettem a fejbőrömet. Nagyon viszketett, nagyobb darabokban jött le a bőr róla (így más volt számomra, mint a "sima" korpa, de azért nem is az a jelenség volt, hogy kb. "vedlik" a fejbőröm), elég csúnya látványt nyújtott, meg hát kellemetlen is volt, hogy nonstop a fejbőrömet kellett vakargassam. Hát igen, egészen addig úgy gondoltam, hogy sampon és sampon között nincs különbség. Nem is volt azok között, amiket addig használtam (hasonló árkategóriás, hasonló színvonalú termékek). De ez betett. Utána már hiába álltam vissza a "jó samponra", csak enyhültek a tünetek, de nem múltak el teljesen. A hajpakolás is csak rövid időre javított a helyzeten. Aztán sokáig nem nagyon foglalkoztam vele, reméltem, hogy elmúlik. Húztam az időt. A fodrász csak annyit mondott, hogy korpás a hajam, mossam ilyen meg olyan samponnal, vagy lehet, hogy nem öblítem le eléggé a sampont... engem nem győzött meg, én nem szimpla korpának éreztem a problémát (de azért nem is olyan súlyosnak, hogy bőrgyógyászhoz menjek).
  Ismerősök javasolták, hogy havonta egyszer mossam meg szappannal a hajam - lényegében hasonló okok miatt, mint amit a fodrász is mondott, hogy valószínűleg nem mostam le eléggé a vegyszereket a fejemről. Ki is próbáltam néhányszor, és mutatott is némi javulást a hajam, de borzalmasan macerás volt a szappan felvitele. Megint pihentettem kicsit a dolgot.
  Aztán Via megírta a hajmosós cikkét, és új lendületet kaptam. Igyekeztem betartani a lépéseket, bár nekem az a samponmennyiség kevés, meg én szeretem felhígítani, hogy rendesen el tudjam oszlatni a fejbőrömön. De már nem csavarom úgy ki a hajam, általában a gyengébb fokozaton szárítom a hajam, figyelek rá jobban. Végül ezeket a lépéseket pedig kiegészítettem egy szimpla ecetes öblítéssel. Hasonló megfontolások miatt, mint amit a fodrász is mondott, illetve mert az ecet amúgy is egy csodaszer :) Az alaposabb változat az, amikor egy nagyobb műanyag tálba (vagy kisebb lavórba) löttyintek egy kevés ecetet, felengedem meleg vízzel (egyénileg kinek milyen hőmérséklet kellemes), és abba teszem a fejem (hajam), átöblögetem alaposan benne (előzőleg már vízzel a habot leöblítettem alaposan), majd ezt a vizet a fejemre öntöm, ezután amennyire szükséges, leöblítem az arcomat (ne kerüljön ecet a szemembe), akár a hajamat is (a hatás úgy is megmarad). A gyorsabb változat az, amikor egy nagyobb bögrébe (kb. fél literes) löttyintek egy adag ecetet, azt engedem fel meleg vízzel és a hajmosás, ill. vizes leöblítés után ezt a fejemre öntöm, esetleg kicsit bemasszírozom. Az ecetet teafaolajjal is ki lehet egészíteni.
  És ez lett a megoldás. Végül a fodrász(ok)nak igaza lett valamelyest, csak nem a vízzel kellett tovább babrálnom (azt is próbáltam, de nem jött be) és sampont sem kellett váltanom, helyette jött az ecet. Hetente általában 2x szoktam hajat mosni, akkor megcsinálom legalább a gyors változatot, és ha nem macerálom a fejbőröm (sajnos nagyon haj- és fejbirizgálós vagyok), akkor eléggé rendben van :) Persze lehet, hogy más is hozhatott volna megoldást, ha elég kitartó vagyok, de ez az, amihez van elég energiám kitartóan csinálni. És csodaszépen csillog az ecettől a hajam! :)
  Amúgy a mosódiós hajmosással is próbálkoztam (igaz, csak egyszer), de az nekem nem jött be, nem habzott egyáltalán, nem tudtam rendesen eloszlatni... De várok bármilyen natúr sampon ötletet, ha van ilyen a tarsolyotokban! :)

(Kép innen.)

Ti hogyan mostok hajat? A Ti fejbőrötök mit szeret?

2013. november 27., szerda

Tortilla (kukorica- és rizslisztből)


  Hát ezt sem ma készítettem, de most jutottam el odáig, hogy írjak róla... Bár igazából egyre nehezebb visszaemlékeznem, hogyan is készült :D
  Az eredeti recept ez volt, de nem jött össze. Több helyen is olvastam, hogy a nálunk kapható kukoricalisztből törik. Hát igen. Úgyhogy kevertem bele rizslisztet és 2 tojást is. Végül valami lett belőle, bár nyújtani nem tudtam, hanem a kezemmel lapogattam ki és úgy sütöttem ki őket (szigorúan zsiradék nélkül, teflonos serpenyőben). Erre tettem tejfölt, pirított szalonnát és reszelt sajtot. Szerintem egész finom lett, a Kedvesnek nem lett a kedvence.

2013. november 26., kedd

Kreatív kedd #12

Ahogy én még nem, de majd egyszer talán
Szép keddet Mindenkinek!

  A mai kreatív tettem egy nagyon praktikus dolog. Ugyebár biciklivel járok suliba (a legtöbb esetben). Eddig ha szoknyában akartam menni, akkor gyalog mentem. Ma viszont szoknyás napot akartam tartani és biciklivel akartam menni. Hát felvettem a harisnyát, lábszármelegítőt, rá a nadrágot (úgyis hideg van), a szoknyát bedobtam a táskámba és útnak indultam. A munkahelyemen szoktam lerakni a biciklit, most igyekeztem időben odaérni - nagyjából sikerült - és ott vettem át a szoknyát. Tádá! Szoknyás nap :) Hazafelé viszont sétáltam, mert du. másik épületben volt óránk, ahol holnap reggel is lesz (oda is besétálok), du. meg felnyalábolom a nadrágom és a biciklim.
  Aztán lehet, hogy a következő kreatív lépés az lesz, hogy mégis fogok szoknyában tekerni... csak először nem Budapest belvárosában szeretném kipróbálni talán. Képkeresés közben bukkantam rá pont egy Dorka nevű lány ilyesmi kérdésére :) (a válaszok egy része nem túl hasznos, sem túl kedves szerintem... inkább csak felbosszant) Aztán itt ajánlottak is néhány blogot, képet, ebbe szerintem még bele fogok pillantani. Összességében azt hiszem, egy térdig érő, lazább szoknyában majd megpróbálom valamikor. Harisnyában-kisgatyában, nem túl szeles időben.

(Kép innen.)

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.

2013. november 25., hétfő

Hajrá hétfő #10

Az én almás morzsám (apple crumble) frissen kivéve a sütőből
Huhú, már a tizedik! Szép hétfőt Mindenkinek!

  Az elmúlt hétre igen büszke vagyok. Nehéz volt és nyűgös voltam, viszont a menü előretervezése és a vásárlások jó ütemezése jelentősen megkönnyítette a dolgom. Nagyjából tartottam magam a tervhez (anyagiakban is), ám a karfiolból végül morzsába forgatott karfiol lett, sült krumplival, tejföllel és zöldségekkel. Illetve vettem magamnak egy aprócska sütőtököt is. Volt olyan nap, amikor a Kedves főzött, akkor ugyan rizses dolgokat ettünk, de kreatívan, finoman! Volt, hogy maradék pörkölthöz főzött ki rizst, volt, hogy a maradék rizshez készített isteni finom (és nagyon egyszerű) sajtszószt, aztán tejberizst főzött (és kidíszítette nekem!). A lencsém végre finom lett, éljen nővérem receptje (amit leánybúcsúmra kaptam) és a kukta (köszi Anya a tippet!)! Ettem savanyú káposztát is tejföllel. Vettem finom narancsot, almát. Ó, és készítettem birsalmakrémlevest! Jaj, isteni finom! Nem túl diétás, de valami mást szerettem volna a birsalmákból készíteni, nem befőttet. Illetve voltam a héten a Csarnokban és már kifelé jöttem, amikor megláttam egy tejtermékeket áruló pultot, vettem is két liter házi tejet. Jó választásnak bizonyult, nagyon finom! :)
  Kísértések is voltak a héten, majdnem vettem egy szendvicset, de végül kibírtam, hogy ne! A kávézóban azért megengedtem magamnak egy kis tasak nádcukrot a cappuccinomba.

  Még múlt hétvégén voltunk otthon, úgy látom, havi 1 kilóval megyek lejjebb, nem tudom, meddig. A Kedves pocakja is csökken, beállunk valami egészséges súlyra. És közben nem éhezünk! Ez azért nagyon klassz (meg tudom persze, hogy annak amúgy sem lenne értelme). Mókás azért, hogy bár terveztem már, advent vasárnapokra milyen finomságokat fogunk enni, a Kedves tegnap megjegyezte, hogy ő nem kakaót, hanem zsíros kenyeret szeretne enni hagymával... én meg rákontráztam a tepertővel :) A karácsonyi menünk is lasagne lesz, ha minden igaz, és itthon nem lesz cukros süti - rokonoknál úgyis eszünk majd bőven, a mákos tekercset várom már nagyon. Az adventi finomságokat is újratervezhetjük - bár a kakaó mellé egy jó vajas zsömle azért nekem jöhet :)

  A heti ételötleteim a következők: francia- és krumplisaláta valami húsos feltéttel, zöldborsó főzelék, babfőzelék (ezúttal vörös és/vagy fehér babból), rizs rántott sajttal/zöldségfasírttal és nyers salátával (eltelt egy kis szünet, egy héten egyszer jöhet a rizs + valami rántott cucc), petrezselymes krumpli sült padlizsánnal (remélem, most finom lesz a padlizsán) és nyers salátával. Levesnek meg mondjuk brokkoli krémleves, hogy leves is legyen a héten. Esetleg végre tényleg kipróbálom a sajtkrémlevest és nem csak ígérgetem, de akkor már lehet, hogy az apple crumble-t is beengedem (nincs benne túl sok cukor és advent lesz!). Aztán még biztos összekreatívkodunk valamit a vásárolt alapanyagokból :)

  Na, még a ma estét hozzá csapom a bejegyzéshez. Ma gondoltam, még az itthon lévő dolgokból főzök egyet. Maradt krumpli, csináltam édes krumpli levest, az finom lett. Megsütöttem a sütőtököt is, illetve maradt zöldbab, abból készítettem főzeléket. Hát én ilyen rossz főzeléket még életemben nem ettem. Túleceteztem, és valami szörnyű lett, ehetetlen. Ezután kíváncsian vártam az apple crumble-t, amit végül ma csináltam, mert Apa hozott almát. És pont volt itthon mézes baracklekvárunk is. És ez szerencsére finom lett! A Kedves szerint ugyan nem kéne bele az alma :D Csak a lisztes morzsalék kellene neki, baracklekvárral (hidegen is tett rá baracklekvárt). Szerintem így jó, ahogy van. Mondjuk a lisztes morzsa nem lett teljesen morzsaszerű, egy idő után meguntam; meg nem is fedte be úgy a morzsa az almát, meg nem is pucoltam meg az almát... De mindennel együtt szerintem nagyon finom (és szerintem felesleges almapucolással tölteni az időt, nekem a darabolás is épp elég).


Ti diétáztok? Milyen diétát követtek? Hogy tartjátok Magatokban a lelket? Milyen egyéb feladathoz van szükségetek egy kis "hajrára"? (Mert akkor hajrá!)

2013. november 24., vasárnap

Amikor azt hinnénk, nincs mit itthon enni


  Hú, rég volt már ez, csak azóta sem ültem le megírni ezt a bejegyzést, pedig a kép már fel volt töltve. Na mindegy. Most úgyis inkább ilyen rövidebb bejegyzésekre lesz időm, mert beindult már most a vizsgaidőszak kb., illetve tanulás, beadandó-írás, ilyenek.

  Szóval. Néha előáll az a helyzet, hogy nem volt előre menütervezés, bevásárlás, hosszú volt a nap, nincs is kedvünk boltba menni (vagy már minden zárva), de talán még akkor sincs veszve minden! Egy ilyen napon került ez az isteni vacsora az asztalunkra ölünkbe.
  Rizs rántott hagymakarikákkal és maszekkal (a maszek az, amit a panírozás végén szoktunk alkotni a maradék tojásból, lisztből és morzsából, mi ezt mint fő feltét készítettük, sóval, borssal és oregánóval befűszerezve), tejföllel és pirított szalonnával. Azért nem rossz ez, a nagy kétségbeesés után.

  Ti mit ütöttetek már így össze, otthoni maradékokból?

2013. november 23., szombat

Rántott hagymakarika


  Azért döntöttem úgy, hogy leírom ezt az amúgy tök egyszerű feltétet, mert nekem nem is volt olyan egyszerű. Kaptam panaszt a Kedvestől, hogy ehetetlen volt a rántott hagymakarikám és inkább mellőzzem ezt a feltétet. Én ehelyett megkérdeztem, mi volt vele a baj, hogy lehetne jobb, és legközelebb úgy csináltam és finom lett.
  A titka: vékony szeletek és alapos átsütés (közben forgatva, közepes lángon, forró olajban).
  A képen szereplő karikákat talán kicsit túl is sütöttem... De most már ehetőek és finomak a hagymakarikáim :) (bár nem olyan lyukasak középen, mint amit a gyors éttermekben lehet kapni).

Jó étvágyat!

2013. november 19., kedd

Kreatív kedd #11

Szép kedd reggelt Mindenkinek!

  A mi reggelünk igen kreatívan indult. Először is: nem aludtunk vissza az ébresztő után. Másodszor pedig: finom, kreatív reggelit készítettem. Harmadszor pedig: ágyban fogyasztottuk el ezt a finom, kreatív reggelit. Negyedszer: még picit összebújtunk és olvastunk, illetve beszélgettünk. Ötödször pedig: együtt sétáltunk egyet a Duna-parton. Hatodszor pedig: még volt/van időm, úgyhogy visszajöttem és még itthon aktívkodom egy kicsit.

  Ez a bejegyzés részletesebben a finom és kreatív reggelinkkel foglalkozik - amitől bárkinek jól indulhat a napja! Ez pedig a házi gyümölcsjoghurt.


Nem volt kedvem kimászni az ágyból a fényképezőért,
úgyhogy telefonos a kép, bocsi
Hozzávalók (1 személyre):
- 1 kisebb alma
- 200-250 g natúr joghurt (másfél kispohárnyi)
- kevés mazsola
- fahéj
- 1 csapott ek méz
- illetve a miénkben most 1-2 gerezd birsalmabefőtt is volt (használjuk fel a maradékot)

Elkészítés:
Az almát mossuk meg, hámozás nélkül vágjuk apró darabokra és rakjuk egy tálkába. Ehhez adjunk egy adag mazsolát (nagy csipet/kis marék, kinek mennyi esik jól), szórjuk meg fahéjjal és keverjük hozzá a joghurtot és a mézet. Az egészet alaposan keverjük össze és már ehetjük is.

Jó étvágyat!

  Az adag igen laktató, akár csökkenteni is lehet. Egyéb gyümölcsökkel is ajánlom, akár úgyis, hogy egy részét összeturmixoljuk a joghurttal, egy részét pedig hagyjuk darabokban. Ez lesz a következő szerintem, mondjuk valamilyen finom banánnal. :) Illetve még olyan ötletem is van, hogy kukoricapelyhet vagy müzlit is lehetne belerakni.

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.

2013. november 18., hétfő

Hajrá hétfő #9

"Szeresd a tested, csodás dolgokra lehet képes!"
  Huh, elkészültek nővéremék esküvői képei, úgyhogy nehéz idekoncentrálni... Pedig elvileg amíg fő a lencse, addig gyorsan megírom a mai bejegyzést... Na szóval.
  Az elmúlt hét kissé katasztrofális volt. Hétfőn isteni banános golyókat készített egyik ex-szaktársam, és hát muszáj voltam belőle enni. Aztán csináltam lecsót, az volt a hét fénypontja... aztán megint vissza a krumpli-rizs-rántott dolgok kombóba, ez így már nem az igazi. Bolti, cukros gyümölcsjoghurtot is ettünk, pénteken megint ettünk pizzát, Gödöllőn ettünk egy kevés cukros sütit és még több nem cukrosat (nyami-nyami, a héten szerintem én is csinálok), de a főételek legalább passzoltak a diétánkhoz. Volt francia saláta, krumplisaláta, savanyú káposzta, tojásos-tejfölös-sajtos rakott hús (nyami), rántott karfiol (ez ennyire finom?), karfiol pirított morzsában és zöldségleves, tiszta karácsony :) Jaj, még annyit kreatívkodtam a lecsón kívül, hogy vettem kukoricalisztes abonettet és abból készítettem szendvicset. Hú, amikor rámjött az ehetnék egyik nap, nagyon jó bolt vajjal, sajttal és teával.

  Ma nekiduráltam magam, hogy ötleteljek, és valami változatos heti menüt állítsak össze.
- Reggelire mehet: natúr joghurtba kevert gyümölcsök, fahéjjal, mézzel, mazsolával, esetleg egy kis kukoricapehellyel; kukoricapehely; mindenféle müzlik; zabpehely; abonett-szendvics gyümölccsel/zöldséggel.
- Ebédre/vacsorára szóba jöhet: lencsefőzelék, zöldbabfőzelék, spenótfőzelék, (közben megfőtt a lencse), krémleves (pl. karfiol vagy cukkini) utána pedig tejberizs, cézársaláta (még sose csináltam, de nem lehet nehéz), friss saláta lepcsánkával.

  Szóval nagyon igyekszem visszaállni és csakazértsem megadni magam. Tegyetek így Ti is! Mindig, minden hosszabb projektben vannak mélypontok, álljunk föl belőle és folytassuk! Mert az nekünk jó!

  Csodaszép hétfőt és hetet Mindenkinek!

(Kép innen.)

Ti diétáztok? Milyen diétát követtek? Hogy tartjátok Magatokban a lelket? Milyen egyéb feladathoz van szükségetek egy kis "hajrára"? (Mert akkor hajrá!)

2013. november 14., csütörtök

Egy kis zene

  Tegnap mutatta a Kedves, ma facebook-on "jött velem szembe", gondoltam, megosztom. Nekem nagyon tetszik, nagyon szép munka! Az együtt zenélés öröme, a kreativitás. És a lány sminkjét-haját (kontaklencséjét) lopnám egy farsangi jelmezhez! Hallgassátok és nézzétek is szeretettel!
 Szép csütörtököt!


2013. november 13., szerda

Te tudod, ki vagy?

"Ki vagyok én?"
  Szembejött velem egy érdekes probléma. Biztos Ti is találkoztatok már ilyen személlyel: aki nem tud túljutni az első randin, mert túlizgulja magát, görcsöl, hiába tetszik neki a randipartnere, nem tud érdeklődni, vagy ha kérdez is, bénán sül el, a kérdésekre meg tőmondatokban válaszol. Nehéz neki ez, szeretne önmaga lenni ezeken a randikon.
  De hogyan? Ekkor jön a meglepetés: Igazából azt sem nagyon tudja, ki ő, milyen is ő. Néhány kérdést érdemes lehet ilyenkor végiggondolni.
  • Mit érzel azokon a bizonyos randikon? Tessék részletesen leírni! A "Hát öö, zavarban vagyok." válasz nem elegendő! Mit érzel? Hol érzed? Hogyan viselkedsz? Mi jár a fejedben? KONKRÉTAN! Pl. összeszorul a gyomrom, kiszárad a szám, úgy érzem, csúnya vagyok, biztos nem tetszem neki vagy félek, ha több lesz belőle, hogy lesz, még olyan tapasztalatlan vagyok... Tudd, mi zajlik Benned.
  • Hogyan viselkedne az a valaki, aki lenni szeretnél? (azaz Önmagad) A "Hát laza lenne, nem görcsölne." nem elég konkrét. Miről beszélgetnél? Milyen programra menne/vinné a partnerét? Miről kérdezné? Hogyan válaszolna, miket mondana? Mit venne fel? Milyen lenne a testtartása? Mi az, hogy laza? Stb. Pl. az a valaki kihúzná magát, mosolyogna, érdeklődne arról, mit tanul/hol dolgozik, miért választotta azt a szakmát/szakirányt, amit, mik a tervei a jövőre... Az a valaki biztos nem izgulna azon, hogy néz ki, inkább a másikra összpontosítana.
  • Ki is az, akit Te Önmagadnak mondasz? Milyen jó tulajdonságokat tudnál Magadról mondani? Mit tudnál adni egy leendő párkapcsolatba? Mi tetszhet Benned a másikban? (Ehhez a "feladatrészhez" segítséget adhat Via egyik cikke is.) Hogyan is tudnál Önmagad lenni, amikor kb. annyit tudsz Magadról, hogy "Hát öö, asszem kedves vagyok.". Nincs asszem, meg ilyenek. Az vagy vagy nem vagy az? Segíthet az is, ha visszagondolsz, mások mit mondtak már Rólad. Nem kell velük egyetérts, de van valami támpontod. Akár egy szótárt is felcsaphatsz. Nézegess tulajdonságokat, olvasd el az értelmezésüket és vizsgáld meg Magad! Olyan vagyok? Nem vagyok? Mikor vagyok ilyen és mikor nem? Pl. én egy kedves, nyitott, optimista, érzékeny, figyelmes, empatikus lány vagyok. Tetszhet a leendő páromnak bennem az, hogy nekem ő van a középpontban, hogy érdekel, mivel foglalkozik, mi érdekli; hogy nyitott vagyok az új dolgokra és szívesen kipróbálok vele pl. új sportokat, játékokat, nézek számomra ismeretlen filmeket, stb. Energikus vagyok és őt is lendületbe tudom hozni, ha elfogyott neki.
  • Ha már tudod, ki vagy és milyen is szeretnél lenni azokon a randikon, akkor már csak gyakorolnod kell! És valahogy elengedni a görcsölést. Mitől indul ez be Benned? Mitől félsz? Milyen mondatok fogalmazódnak meg Benned? Mi a legrosszabb, ami történhet? Ahhoz képest az eddigi eredményeid hol helyezkednek el? Ugye, azért nem sokat javított a helyzeten, hogy görcsöltél? (És nem sokat ronthatna, ha ehelyett Önmagad lennél.) Ugye elhiszed, hogy van olyan másik személy (fiú/lány), akinek tetszene az igazi Önmagad? Elhiszed ezt? Ha elhiszed, akkor csak ez járjon a fejedben, ki is vagy Te, milyen is vagy és tessék úgy viselkedni! Gyakorolni! Ha meg nem, akkor ugye látod, hogy ez egyenes út ahhoz, hogy rosszul süljenek el a randik? Ha Te se hiszed el, a másik hogy hinné el? (Jó, néha sikerül ilyen állhatatos embert találni, de ritka és senki sem hibáztathatja őket ezért.)
  • Ha vizuális alkat vagy, le is írhatod a célt magát: "Önmagam szeretnék lenni a randikon." Aztán szavakat, mondatokat, képeket, mottókat gyűjteni alá. Milyen is ez, ki is ez az Önmagad. Egy hosszú bemutatkozást is írhatsz. Így lesz mihez fordulj, ha elbizonytalanodnál.
(Kép innen.)

2013. november 12., kedd

Kreatív kedd #10


  Ó, már a tizedik! A mai napra ismét egy receptet hoztam. Egy kolbászos lecsó receptet. Van már fönt egy lecsórecept a blogon, nem is sokban különbözik ez a mostani tőle, de azért jó, ha minél több variáció van a tarsolyomban/tarsolyunkban :)
  Ma elég korán végeztem és sétáltam hazafelé - megint csodaszép idő volt! - közben próbáltam 2 barátnőmmel is random találkozót összehozni, hátha, sajnos egyik sem jött össze. Sebaj. Szóval hazafelé sétálva elgondolkodtam, mit is főzzek aznapra. Elegem volt már a krumplis és elegem volt már a rizses (rántott dolgos) ételekből is. Az egyik étteremnél ki volt írva a lecsó, és ez igen megtetszett nekem, úgyhogy eldöntöttem, ma lecsót készítek (amúgy többet kéne nézegessem az éttermek napi ajánlatait, jó ihletforrások!). Nem gond, ha már nincs igazán lecsószezon, akkor is az lesz. (Meglepően szépek amúgy még a paradicsomok. Napos őszünk volt/van.) Be is vásároltam hozzá. Itthon volt még egy kis kolbász is, annak megörültem, úgyhogy kolbász is kerülhetett bele.
  Az elkészítése, mint már említettem, tulajdonképpen az, amit már a másik lecsóreceptemben is leírtam, csak ebben nincs nokedli, ellenben van kolbász (amit a másikhoz is ajánlottam).

Hozzávalók:

- Kb. 1:1 arányban paradicsom és paprika (4 adagra én kb. 1-1 kilót ajánlok)
- 1-2 fej vöröshagyma (adagtól és hagymamérettől függően)
- fejenként 1 tojás
- só
- édes paprika
- erős paprika
- kevés olaj/zsír

Elkészítés:

  A hagymát apróra vágjuk, a kolbászt karikára, ezeket egyszerre beleöntjük a kiszemelt edénybe. Ha zsírosabb kolbászunk van, lehet először csak a kolbászt beletenni az edénybe, hogy kieressze a zsírját és azon pirítani a hagymát, az itthoni kolbász elég száraz volt, ezért ment egybe. Ehhez még egy kevés zsírt tettem.
  Ezt félrerakhatjuk, amíg karikára vágjuk a paprikákat (a csumájukat kettébe vágtam) és kockára a paradicsomokat (vagy ahogy épp kényelmes, az úgyis szétesik-szétfő gyorsan).
  A hagymát-kolbászt megpirítjuk, lehúzzuk a tűzről, befűszerezzük (még borsot is rakhatunk esetleg hozzá), majd rárakjuk a paradicsomot és egy kis ideig, lassú tűzön főzzük (pár perc). Ezután hozzátesszük a paprikát, és lefedve, lassú tűzön puhára főzzük őket. Én itt még utófűszereztem, akkora lett az adag, hogy nevetségesen kevésnek tűnt az első fűszermennyiség. Amíg főtt, elmosogattam.
  Amikor puhára főtt a paprika is, mehet hozzá a tojás, azt elkutyuljuk, amíg a fehérje kifehéredik és az összes sárgája is szétpukkadt már és megsült. Ezt követően elzárjuk és tálaljuk. Kenyérrel vagy anélkül, mindenhogy finom.

  Ez a mai vacsoránk és a holnapi ebédünk, egyelőre azt tudom mondani, hogy az illata finom (a Kedves szerint is), de megírtam előbb a bejegyzést, hogy vacsitól kezdve ne kelljen többet géphez üljek :)

Jó étvágyat!

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.

2013. november 11., hétfő

A blog átalakításáról

Kedves Olvasók!

  A blog átalakítása/fejlesztése eddig is folyamatban volt, most vált talán láthatóbbá. Elsősorban a címkéket szortírozom - mert anno minden vicket-vackot címkének írtam be, egy négy soros versnek kb. az összes szava címkeként is szerepelt. Most próbálok kategóriákat alkotni, se túl sokat, se túl keveset. Ezentúl a menüben ha pl. a Sütés-főzésre kattintotok (a "Receptek" túl szűk kategória volt, a "Gasztro" meg olyan idegen tőlem), akkor a sütés-főzés címkével ellátott bejegyzések fognak megjelenni, és nem egy Sütés-főzés nevű oldal, amin én szépen bepötyögöm mindig az új bejegyzéseket. Ez kezdett ugyanis rettentő fárasztó lenni és az új módszerrel színesebb-szagosabb is lesz a dolog.
  Még közel sem értem a bejegyzések és a kategorizálásuk végére, ezért még türelmeteket kérem (bejegyzések azonban nem lettek már törölve, úgyhogy a hagyományos keresővel továbbra is rá lehet bukkanni a bejegyzésekre). Addig is láthatóvá tettem a címkéket a jobb oldalsó sávban. Egyelőre ez a lista roppant hosszú, de megkönnyíti a munkám, hogy kiszórjam a felesleges címkéket. Szóval addig nézzétek el nekem ezt a csúnya, hosszú listát! :)
  Az új nagy/főkategóriák maradnak szerintem azok, amik jelenleg láthatóak a menüben, az alkategóriákon gondolkozom még. Amint elkészültem, a Bemutatkozásban részletesebben is le fogom írni a blog új felépítését. Még jelentkezem! Addig is szép hétfő délutánt/estét!

Ui.: A blog a fejlesztés alatt is zavartalanul üzemel!

Hajrá hétfő #8

"Az ősz a második tavasz, amikor minden falevél egy virág." /Albert Camus/

  Szép hétfőt Mindenkinek!

  Igen, esik az eső, szomorkás az idő, ez igaz. Én is megáztam reggel hazafelé jövet. Szerencsére hazafelé jöttem és volt itthon időm, úgyhogy ráérősen zuhanyoztam, hajat mostam és szárítottam, főztem egy citromfű-borsmenta teát (saját kombó) és Downton Abbey-t néztem, megreggeliztem. Ez az idő tökéletes arra, hogy élvezzük a benti meleget, teát, fürdőt, fényeket, de akár egy séta is jól eshet (jól felöltözve), ilyenkor kevesebben vannak odakint.

  Visszatérve a diétára és a hajrá hétfők témájára: A múlt héten volt babfőzelék (zöldbabból, kell róla bejegyzés...) csirkepörkölttel, céklás-almás saláta, sültkrumpli, édes krumplileves (na, erről is kell egy bejegyzés), csináltunk almás-répás turmixot is (bejegyzés hamarosan)... A hétvégén viszont felfüggesztettük a diétát, így ettünk pizzát, gyrost, sőt, még egy-egy baklavát is! A hétköznapokon viszont tök jól tartottam magam. Beültünk a Zöld Teknősbe barátnőkkel, és mivel nem volt cukor és gluténmentes kajájuk (a tortilla búzatortilla), így elővettem az almás-céklás salátámat és abból falatoztam, illetve a vitt narancsos étcsokiból (meg persze ittam isteni finom teát!). Még a belga csokiból sem ettem, pedig imádom! (egyik barátnő kapta a szülinapjára.) A filmklubon sem ettem az ingyen édes rágcsákból, a chipsből is csak egyszer pár szemet. Inkább diót és mazsolát falatoztam, illetve egy kis szilvát.
  Ma finoman lépünk vissza a diétánkhoz, kezdve egy kis átmenettel: tejberizs (cukor nélkül), kakaóval, mézzel. Estére szerintem megint lesz egy kis rakott krumpli, vagy valami hasonló.
  Jól esett ez a kis szabadság, de nem zökkentett ki, szépen vissza fogok tudni állni a diétára. Amúgy szombaton elkezdtem a napi 20 guggolásomat, mert hát ez is több, mint a semmi. Aztán lehet, hogy több is lesz belőle :)
  És elérkeztünk oda, hogy kezd látszani az eredmény (már a diétáé, nem a guggolásoké)! Az egészségemre már egy ideje érezhetően jó hatással van, de most már a pocakom is lejjebb ment és a fenekem-combom környéke is kezdi megadni magát. Már csak rá kell tornázni! (és kell egy mérleg, hogy tudjuk, hol tartunk!)
  Közben vége az első hétnek a karácsonyi takarításból, az előszobában letörölgettem mindent, az üvegeket a Kedves édesanyja fogja elvinni (kreatívkodik belőlük) csütörtökön, meg ezután minden héten (jippí!), a lábtörlőt nemrég mostam ki, a cipőket átválogattam, kabátzsebet kiürítettem... Még a Kedvesnek kell a rossz belső gumiktól megválnia, aztán egész jó lesz az előszoba. A héten pedig a konyha a soros! Közben elkezdtem inspirálódni is, gondolkodom, milyen édességek lehetnének majd cukor nélkül, kinek mit ajándékozzunk, ilyenek. Az otthoni dolgokat is elkezdtük szervezni, hogy idén hány embert húzzunk és milyen értékben adjunk ajándékot.
  Jó hétnek ígérkezik, bár kissé mintha kezdenék lebetegedni. Ja, és tegnaptól mi is fűtünk (főleg azért, mert az egyik nővérem itt aludt), bár csak az egyik konvektor megy, és most napközbenre levettem tartaléklángra, vagy hogy hívják azt (éljenek a szuper ablakaink!).

(Kép innen. Élvezzétek ki az ősz hátralévő részét!)

Ti diétáztok? Milyen diétát követtek? Hogy tartjátok Magatokban a lelket? Milyen egyéb feladathoz van szükségetek egy kis "hajrára"? (Mert akkor hajrá!)

2013. november 9., szombat

Fiatal felnőttkorom

My sassy girl (az eredeti koreai), gimis egyenruhában felnőttként
- az életérzés -
  Sok tekintetben még úgy érzem magam, mint egy gimnazista - aki csinál felnőttes dolgokat. Dolgozik, csekket fizet be, bevásárol, süt-főz, döntéseket hoz, spórol, ilyenek.

  Annyira külön álló valaminek tűnt ez a felnőttkor. Valami komoly lelki változásnak. A csekkbefizetés régen pl. tényleg nagyon felnőttes és komoly feladat volt a szememben. Mára pedig rájöttem, hogy az egyik legegyszerűbb dolog a világon (ha megvan rá a pénz). Csak el kell menni a postára (húzni egy sorszámot, ha olyan a rendszer), odaadni a postáskisasszonynak/úriembernek a csekket és a pénzt (előtte és utána meg köszönni), eltenni a visszajárót meg a szelvényeket és kész is. Semmi ördöngősség nincs benne. De a bevásárlásba is könnyen bele lehet jönni. Ha sokat jár az ember, egy idő után kiismeri az árakat, mi számít jónak/drágának, hol mit érdemes venni, mi az, ami finom, mi éri meg. Aztán mi mennyi ideig és hogyan áll el a legjobban. Szóval belépegetve a felnőttkorba egyre több és több készséget sajátítunk el (jó esetben). És így tettem én is. Talán majd engem is fog csodálni a kislányom/kisfiam, milyen gyorsan pucolom a krumplit (bár a mai modern világban a krumplipucolóval már nem nehéz), darabolom a húst meg hasonlók. Pedig ezek olyan lehetetlennek tűntek és úgy csodáltam Anyát érte. És megtanultam. Felnőtt lettem. Ez a felnőttség? Mi is nekem ez a fiatal felnőttkor?

  Először talán a testi változások jöttek. Hogy hoppá, 5 évnyi 62 kilós lét után 65, majd 67, majd 69, majd 70-71-72-73 lettem és itt mondtam, hogy eddig és ne tovább (sőt, menjünk egy kicsit vissza). Ma már nem ehetek akármit, akármikor, akármilyen mennyiségben. A gimiben szendvics volt szendviccsel. Persze, otthon sütött vegyes-kenyér, meg sok zöldség, ettem salátákat és gyümölcsöket is, de akkor is. Éjszaka is bármikor ehettem, nem lettem egy dekával sem nehezebb. Most meg már az sem mindegy, mit eszem. Újra és újra rá kell jöjjek, hogy a sok cukrot nagyon nem tolerálja a szervezetem. Próbálhatom becsapni azzal, hogy változatosan fogyasztom (sütemény, tejberizs, csokoládé, limonádé, torta, cukorka, ...), akkor is észreveszi és gyorsan jönnek a mindenféle nőgyógyászati problémák. Szerencsére azért egy cukros étkezés vagy egy cukros hétvége nem vág taccsra, és az étcsoki az szabad préda (korlátozott mennyiségben) meg a kevés méz is, de most már figyelnem kell az étkezésemre. Mondjuk lehet, azért is olyan kimerítő ez, mert eddig nagyrészt Anya figyelt rá (és ő is figyelt az egészséges étkezésre). Ő agyalt azon, mi legyen az ebéd/vacsora. Én elkészítgettem a szendvicseimet, esetleg vittem el némi plusz zöldséget/gyümölcsöt, aztán slussz, nem agyaltam. Most már napi szinten agyalok ezen és nem mindig könnyű!
  Furcsa látni, hogy a nagyon vékony lányból a gömbölydedebb, "van mit fogni rajta" lány lettem. Szolid kis pocakkal, vaskosabb (de szerencsére még mindig nem fatörzs) combokkal, kicsit szélesebb csípővel. Meg persze nagyobb mellekkel (ó jee), vastagabb karokkal és a bordáimon is van hús, nem lógnak ki. Félreértés ne essék, nagyon szépen oszlott el rajtam ez a plusz x kiló (nem tudom, most hol tartok, be kéne szerezni egy mérleget), a derekam is megvan még, csak a piszkafához képest, aki voltam, ez elég nagy újdonság.
  Ami pozitív, hogy vége a pattanásos korszakomnak (néha akadnak persze, a sok olajos magvaktól vagy idegeskedéstől), illetve hogy most már bármerre alakíthatom a testem. Képes vagyok hízni és fogyni is, kiválaszthatom, mi tetszik; azt már kitapasztaltam, milyen étrenddel tudok súlyt tartani.

  A testi dolgok után, vagy ezekkel párhuzamosan fokozatosan jött a felelősség. Az agyalás. Elkezdtem érezni a pénz súlyát, amivel Anyáék támogattak - és támogatásnak éreztem, nem tök természetes, jogos jussnak. Igyekeztem nem szórni és nem kérni többet (akkor is, ha mindig adtak és még most is adnának szívesen - de már külön kasszán vagyunk). Előtte ugye megvolt a kaja/rezsi otthon, efölött jött egy egészen magas zsebpénz, amit szabadon, minden felelősség nélkül költöttem. Legtöbbször vonatjegyre és ajándékra az aktuális barátomhoz/barátomnak. Vagy néhány plusz ruhadarabra, de a nagy kabátot, a farmernadrágot és a csizmát külön megkaptam úgyis, amikor kellett. Szép lassan elkezdtem nézni a kaják árát, tervezni a menüt. Ez főleg az utóbbi 1,5 évben lendült be nagyon, azóta, hogy külön költöztünk a Kedvessel (mármint hogy együtt különköltöztünk az anyukájáéktól). Azóta fizetem a csekkeket, tartom a kapcsolatot a főbérlővel. És rájöttem, mennyi pénzt követel pusztán az, hogy élünk. (nem is luxusban; de nem panaszkodom, ezek pusztán a tények)

  Aztán ami még nagy újdonság, hogy az egyéni vágyak mellett bejött az, hogy aktívan keresem, hogyan tehetnék másokért, mit tudok én adni a környezetemnek/a társadalomnak, mit taníthatok. Választottam egy ilyen szakmát is magamnak (iskolapszichológus), illetve gyereket tervezünk a férjemmel. Nagyon vágyunk már rá és alig várom, hogy a kicsi jövevénynek megmutathassuk a világot! (még egy kis türelem, hogy meglegyen az MA diploma) Figyelünk a családjainkra is, kivel mi a helyzet, mit tudunk értük tenni/nekik adni. Jó érzés, amikor tudunk és van miből (mert van pénz/tudás/idő/energia a birtokunkban). Egyre jobban érdekel a politika is (kérem a kommentekben továbbra se politizáljunk!).
  De az egyéni dolgok is változtak. Egyre határozottabb és határozottabb vagyok. Azt hiszem, 15 éves korom óta megy ez a folyamat komolyabban, és még mindig érzem a fejlődést, olyan jó! Egyre könnyebben találom meg, mi a jó nekem, hogyan lehetne azt megvalósítani és ki is tartok mellette. Nehezebb már befolyásolni (ez korántsem jelenti azt, hogy nem vagyok kompromisszum-kész!).

  Aztán történtek olyan dolgok is, amik másoknál talán már kamaszkorban megtörténnek, sőt, elég valószínű: Rájöttem, hogy a szüleim nem omnipotensek. Oké, ezen is túlestem, talán kicsit később, mint a többiek. Előfordult az is, hogy nem értettem egyet velük és szépen tiszteletben tartottuk egymás véleményét (tök jó szüleim vannak!). Meg szépen lassan megtanultam egyedül is kezelni a problémákat és nem minden gonddal Anyához szaladni sírva, hogy de összevesztünk... De csúnyát mondott... De két órával később jött haza... Ehhez persze az egyéni fejlődésen túl a kapcsolatunk fejlődése is sokat hozzátett.

  Háztartást is elkezdtem vezetni, kialakultak a saját szokásaim, érdekes is hazamenni és néha megint Anya kis kuktájának lenni.

  Ó, és majdnem elfelejtettem. Talán még a testi változások előtt köszöntött be a halálfélelem. Amikor betöltöttem a 20-at (onnantól már olyan gyorsan telnek az évek, már rég 23-nak érzem magam, pedig még csak 22 vagyok), szóval amikor betöltöttem, akkor jött ez. Felgyorsult, vagy talán még jobb kifejezés rá, hogy elindult az idő. A visszaszámlálás. Amikor már majdnem 30, már majdnem 40 vagyok, úristen, nem sokára meghalok! A tervezés, hogy mikor lesz esküvő (pipa), gyerek (betervezve), ház (soha - na jó, majd egyszer). Hogy a munka hogyan, hova lesz besuvasztva, azt majd még meglátjuk, de a GYES-re már vannak terveim. Illetve már most is igyekszem sok-sok tapasztalatot gyűjteni (erről majd külön bejegyzést írok).
  Az egyetemig minden ment a maga útján, békésen folydogált a Dorka-folyó a medrében, néha más folyókkal együtt; elvolt. Aztán elé került a fene nagy óceán, eltűnt a meder. Merre tovább? Amerre akarsz. Aha. Jó.
  Most már amúgy nagyjából elmúlt ez a halálfélelem, mert úgysem tudok nagyon ez ellen tenni semmit, úgyhogy csak igyekszem jól érezni magam és tenni a dolgom, elérni a céljaimat.


  Hát szóval ez az én fiatal felnőttkorom. Még mindig gimis lány vagyok, felnőttes dolgokkal (ja igen, mert a szívecskés pénztárcát cicásra cseréltem, nagyon felnőttes). Csekket fizetek, sütök-főzök, figyelek az étkezésemre/étkezésünkre, háztartást vezetek, jövőt tervezek, dolgozom, tanulok, házasságban élek, gondolok másokra és magamra is - valahogy így vagyok én fiatal felnőtt.


(Kép innen. Amúgy a My sassy girl-t is újra kéne nézni és írni róla egy klassz bejegyzést.)
Amúgy bocsi a sok zárójelért és dőlt betűért.

Nektek milyen (volt) a fiatal felnőttkorotok?

2013. november 6., szerda

Én és a biciklim - meg a bukósisakom

Még itt is hiányzik egy "vonal" a bicikliről, de ez lett a legjobb
  Egyik nap, azt hiszem, csütörtökön, leszálltam a biciklimről a munkahely előtt, és ahogy a bicikli kikerült a fenekem alól, egyre viccesebbnek éreztem magam a bukósisakomban (mintha úszószemüvegben lennék szárazföldön). De hát amíg ki nem nyitok, és be nem tolom a biciklit, így praktikusabb. Aztán megjelentem magamnak rajzszerűen. Valami ilyesmi stílusban, bár ez sem rossz, vagy ez. Könnyed, színes. Mindjárt más érzés volt így boltot nyitni. Szeretem néha rajzoltan elképzelni magam, vagy mintha filmben lennék. A filmekben a legegyszerűbb mozdulatoknak is jelentőségük van. A legapróbb mozdulat is lehet kecses és előkelő. És jó érzés kecsesnek és előkelőnek lenni. A rajzokon is kellemesre lehet lágyítani azokat a vonalakat, amelyek a valóságban zavaróak lehetnek (kicsit nagyobb hátsó, görbe orr, kócos haj, stb.), mindezek a rajzon stílusosak lesznek. És stílusos is szeretek lenni. A Dokik c. sorozat főszereplője mondja mindig a belső filmjét. Tényleg jó dolog - időnként. Feldobja a napomat. A leghétköznapibbat is. Vagy épp pont azt a legjobban.
  Megjelent az is a fejemben, hogy ami megjelent a fejemben, azt én megcsinálom. Nekiültem pénteken, hogy lerajzolom magam - és a biciklim, meg a bukósisakom. Az első komoly feladat az volt, hogy a biciklit felmérjem, hogyan is néz ki, hogyan vannak a kerekek a vázhoz csatolva. Szép lassan alakult a dolog. Vízfesték helyett ceruzával dolgoztam. Az eredmény is kicsit más lett, mint ami a fejemben megjelent, de nagyon jó móka volt.
  Régebben volt egy rövid időszakom, amikor rajz-naplót vezettem. A napjaimról rajzokat készítettem és úgy szőttem a történetet. A szereplőknek más nevet adva, kicsit átalakítva a kinézetüket. Lehet, megint rákapok egy kicsit.
Fejből (az enyémből) valahogy így néz ki egy bicikli
(aztán még véglegesítés előtt rájöttem, hogy valami nem stimmel)
Próbálkozás szemből, hm, nem kaptam el a stílust
Maradjunk inkább a profilnál
  Amúgy idén kezdtem el többet biciklizni ezzel az új biciklimmel; suliba járok. Menő piros gumikkal. A sisakot a Kedves vette nekem - ragaszkodott hozzá, merthogy nem én vagyok béna, de mások lehetnek, jobb a biztonság (neki is van egy ugyanolyan és ő is hordja). Én eddig mindig érdekesen tekintettem a bukósisakos lányokra. Mert a bukósisakos fiúk általában a versenybringások, akik szlalomoznak az autók között, akiknek a sebességük miatt is kötelező hordani. De a bukósisakos lányok általában a kempingbringás, kiskosárkás, nagyon-nagyon békésen tekerő (és sokszor kikerülhetetlen), túlbiztosított lánykák (a biztonság fontos, ez nem őket, hanem engem minősít!). Én meg nem ilyennek gondoltam magam. Hanem olyan haladó bringásnak. Ezért nehezen is ment az azonosulás a sisakkal. De azért haladok. Felelősségteljes, önmagára vigyázó, haladó bringás lány - Atom Anti sisakban, ez vagyok én, az új én.
  A biciklizés amúgy klassz. Nemrég töltöttem ki ezzel kapcsolatban egy kérdőívet. Ez alapján a biciklizés szerintem remek sportolási lehetőség és egészséges, sokszor gyorsabb, mint más közlekedési mód (legalábbis a belvárosban), mobil, környezetbarát, ám sajnos nem túl stresszmentes. A bicikliutak kiépítése néha kissé átgondolatlan, a parkoló autók, buszok, taxik tudnak fennakadásokat okozni, ahogy az átrohangáló/bicikli úton sétáló gyalogosok is, meg a kutyáik. De sok kedves és figyelmes sofőrrel volt már dolgom, ami jó. És bár bosszankodom néha a lassabb biciklisek miatt, itt szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon örülök, hogy egyre többen választják a biciklizést az autó helyett és nem szeretném kritizálni őket (én is szoktam biztos ezen az oldalon lenni más szemében). Az előzés lehetőségét lehetne még bővíteni - én nem vagyok az a bátor/bolond autók között slisszanó valaki, de nyilván kell másra is a hely.

Na, ilyen a valóságban a sisakom - és én

  Biciklire és önrajzolásra fel!

2013. november 5., kedd

Kreatív kedd #9

"Csak egy embernek tudok örömet szerezni egy nap.
Ma magamat választom!"
Halihó, Kedves Olvasók!

  Íme november első kreatív keddje. Ennek fő témája pedig az "Eeeeez egy boldog nem születésnap!". Én mondjuk félig-meddig a születésnapomat ünnepeltem ma. Az Elműtől kaptunk mindenféle kupont, és egy része csak 10-ig, a másik része meg 30-ig használható fel. Úgyhogy finoman elkértem Anyától a szülinapi pénzemet, hogy megkezdjem a bevásárlást (decemberben úgysem nagyon lesz rá időm, a dolgozatok miatt). Így ma előszülinapot tartottam, de bárki megteheti, hogy "nem-szülinapot" tart. Egy nap, amikor magunkra költjük a pénzt, magunkra szánjuk az időt, pihenünk, finomakat eszünk-iszunk, jót teszünk magunkért/magunkkal.
  Délelőtt megírtam a zh-t, aztán szabadnapot vettem ki és elindultam vásárolni. Mosolyogva, narancssárga esernyővel sétáltam a Corvin felé. Feltúrtam az egész komplexumot egy szép kardigánért meg néhány bugyiért. Sikeresen! Emellett megajándékoztam magam egy csomag hajgumival, egy lyukasztóval, a tűzőgépembe egy adag kapoccsal (nemrég vettem egy gépet, és kiderült, hogy az itthoni kapcsok közül egyik sem passzol bele...), a Kedvest pedig egy adag alsónadrággal (bár félő, kicsi lesz). Befizettem a csekkeket is (persze nem szülinapi pénzből). Du. néztem egy Downtown Abbey részt és teát ittam (amúgy angolosan). Megleptük a Kedves Nagyiját diabetikus csokival és Metropollal, az anyukájáékat pedig egy üveg borral (mert úgy jó az ünnep, ha megosztjuk valakivel).
  Estére magunknak is vettem egy üveg édes vörösbort és narancsos étcsokit. Vacsorára főztem édes krumplilevest, csináltam céklás-almás salátát és lepcsánkát (egyszer írok majd a krumpli változatos felhasználásáról) és végre minden mosatlant elmostam. Most pedig Csillagkaput nézünk, be is fejezem. Szép előszületésnap volt, és lesz még ilyen, maradt még pénz :) (közben vége lett a Csillagkapunak, a Kedves meg játszik, azt hiszem, olvasok egy kicsit)

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.

2013. november 4., hétfő

Zónázás és egyéb előkészületek karácsony előtt

...hogy ne így nézzen ki a karácsonyi készülődés
  Na ez volt az, amivel szerettem volna indítani a hétfőt, csak nem jutott eszembe, így jött a hagyományos Hajrá hétfő. De nem baj, ez a sorrend is megfelel, a lényeg, hogy eszembe jutott.
  Hamarosan itt a karácsony. Persze, még élvezzük ki az őszt (tegnap pl. még mindig csak pulcsiban sétálgattam és akárhányszor megpróbáltam kabátban elmászkálni, mindig melegem lett), de azért jó elkezdeni készülgetni a karácsonyra, hogy az ünnepek táján ne kezdjünk el kapkodni, idegeskedni.
  Via is ebben segít a speciális, karácsonyra szabott, összevont zónabeosztással. Túl vagyunk a hosszú hétvégén, most kezdődik az 1. zóna rendbetétele. Ezzel a beosztással dec. 21-től lehet a szépítkezésre, ajándékcsomagolásra, sütésre-főzésre koncentrálni. Eszerint a nov. 4-dec. 6. időszak a "nagygenerál", amikor esetleg a hagyományos zónafeladatok mellé olyan munkák is becsúszhatnak, amit csak ritkábban szoktunk megcsinálni, ezután pedig jöhet a könnyedebb szintentartás. Most pedig összegyűjtöm az én "nagygenerál" listámat. Egy része szerepel a sima zónalistámon is, de hát általában nem szoktam mindent havonta megcsinálni :)

  Teljes körű portalanítás, pókhálótlanítás. Azaz minden szekrényt, polcot, asztalt, mütyűrt, képet, felületet letörölgetek. Beleértve az ajtókat és szekrény tetejét is. Mindent leszedegetve/kihúzva és nem csak körbetörölgetve. A pókhálókat leporszívózni a plafonról (kb. 4 méteres belmagasságnál erre ritkán veszem rá magam).
  Ablakmosás. Szerencsére a függönyöket a Kedves kimosta, amikor ablakcsere volt, de az új ablakok még nincsenek lemosva, most ezt megteszem - néhány évre előre.
  Gáztűzhely és ami mögötte van. Azaz a gáztűzhelyet szőröstül-bőröstül kitakarítani, ezután pedig elhúzni és a falat-padlót is lesuvickolni. Le az olajfoltokkal!
  A mindenes szekrény újrarendszerezése. Írtam már erről a szekrényről, ami mindent elnyel. Jó lenne benne végre rendet teremteni. A hétvégén amúgy elkezdtem, olyan jó kedvemben voltam, úgyhogy a csomagoló papírokat, szatyrokat, kötözőket szépen rendbe raktam (ezzel is készülve a karácsonyra).
  Penésztelenítés. Tavaly még elég vacak volt a szigetelés és bepenészedtünk. Reménykedem abban, hogy idén másként lesz, ideje levakarni a falról a tavalyi penészfoltokat.

  A takarításon túl másképp is kezdhetünk már el készülődni a karácsonyra. Pl.:

  Ajándék(ozott) lista. Írhatsz saját kívánságlistát (nálunk ez megy, nagy a család, úgyhogy húzunk és csak pár embernek adunk ajándékot a kívánságlistájáról). De összegyűjtheted azokat is egy listára, akiket szeretnél megajándékozni valamilyen módon karácsony alkalmából. "Kategorizálhatod" is őket, aszerint, hogy kinek mekkora/milyen típusú ajándékot gondolsz. Valami nagyobb, kisebb, gasztroajándék vagy csak szeretnéd felköszönteni egy képeslappal, üzenettel. Nem árthat egy lista, hogy senki se maradjon ki és időben fel tudj ezekre készülni. Ehhez vezethetsz ajándéklistát is, ötleteket (én egész évben irkálom, ami eszembe jut). Még nem kell teljesen konkrétnak lenned, csak ötletelj.
  Inspirálódj! Remek gasztro ajándékötleteket, karácsonyi menüötleteket lehet találni mindenfelé a neten, vagy akár film/zene/dekorációötleteket is. A Pinteresten egyszerűen össze is gyűjtheted ezeket az ötleteket. Még nem kell elhatároznod Magad semmi mellett, csak szabadon nézelődj!
  Kinél/kikkel/hogyan ünnepelsz? Nem mindenkinél egyértelmű, hogy a 24-ét, 25-ét, 26-át vagy az utána következő napokat kinél, kikkel és hogyan tölti. Pl. mi tavaly még az én családommal ünnepeltünk 24-én, idén viszont kettesben szeretnénk tölteni, házaspárként az első karácsonyunkat. 25-én körbejárjuk a pesti rokonságot, utána irány Gödöllő. Ezt még össze kell szervezni a pesti és a gödöllői rokonsággal is, mert pl. nővéremék, bár ők is friss házasok, ők úgy döntöttek, a 24-ét Gödöllőn töltik, majd utána mennek a sógorom családjához, 26-án. Így viszont elkerülnénk egymást, úgyhogy ezen még kicsit agyalni kell. Át kell gondolni, kit szeretnénk még esetleg meglátogatni, mondjuk a két ünnep között (tágabb rokonság, unokatestvérek, barátok), és ki, mikor, hogyan ér rá.

Nektek mi tartozik a "nagygenerálhoz"? Készültök már a karácsonyra?

  Ezzel beindítottuk finoman a készülődést és egy kicsit félre is tettük. Vissza az őszhöz és az aktuális történésekhez!

(Kép innen.)

Hajrá hétfő #7

Valahova már ki szerettem volna rakni,
ide jó lesz :)
"Sétálj úgy, mintha 3 férfi sétálna
mögötted"
  Volt valami az eszemben pedig... de akkor jöjjön inkább a hagyományos Hajrá hétfő!

Szóval csodaszép hétfőt Mindenkinek!

  Igen, kicsit borús az idő. De ilyenkor jó színes kiegészítőket használni, meg sok-sok teát/kakaót/forró csokit inni, este esetleg jöhet egy kis forralt bor is, meg mécses/gyertyagyújtás, párologtatás, habfürdő.

  Az elmúlt héten sok-sok müzlit, rizst és rántott dolgokat ettünk (tudom, nem túl változatos, de erre futotta). Volt még babfőzelék is, meg ettünk ananászt, almát, körtét, ittunk ízesített kaukázusi kefírt, rágcsáltunk diót, sós mogyorót, kesudiót és pattogatott kukoricát (most sajnos a mikrós verziót) és egy délután-este (szigorúan munka után) még boroztunk is. Mm, jól esett.
  A héten nekidurálom magam ismét a száraz hüvelyeseknek, illetőleg csak a lencsének, és kuktában főzöm! A Moly-on jót társalogtunk Anyával a bejegyzés kapcsán, nővérem is kommentelt (azért nem neten is szoktuk tartani a kapcsolatot!). Így lett a szárított zöldségekből száraz hüvelyesek. A száraz azért, mert az más, mint a szárított, ezt tényleg így szedik be, a szárítottból pedig inkább pörköltet szoktak (Anya-infó). A hüvelyesek meg azért, mert nővéremnek ezek valahogy nem zöldségek (pedig azok), csak hüvelyesek. Másra egyelőre nincs még terv. Holnap zh-zom, inkább arra koncentrálok egyelőre. De lesz még valamilyen leves is szerintem hiányzik már a leves. Amúgy elég jól megy a diéta, bár a kecsapmegvonásról már lemondtam, de nem eszem mindenhez, meg talán nem annyit. Viszont így hosszú távon is tudjuk majd tartani, szóval valószínűleg november után is folytatódni fog a Hajrá hétfő sorozat :) Azt kell, hogy mondjam, hogy 2-3 hét "engedményes" diéta után már nem szenvedek. Szépen helyettesítettem mindent. Még a szendvicsek hiányoznak kicsit, de szerintem november után ráállunk valami ilyesmi kenyérre, tönkölybúzából vagy egyéb teljes kiőrlésű lisztből.
  Ó, és eszembe jutott a másik téma, amiről írni szerettem volna! Hát írok is, úgyhogy új bejegyzés hamarosan :)

  Kitartást Mindenkinek a diétájához, egyéb céljaihoz!

(Kép innen.)

Ti diétáztok? Milyen diétát követtek? Hogy tartjátok Magatokban a lelket?

2013. november 3., vasárnap

Virágos vasárnap a téren

A Kedves által összeválogatott
csodaszép csokrom
  Ma egy igazán szép, pihenős vasárnapunk volt (van)! Olyan, amiről jól esik írni és majd később valamikor visszaolvasni.
  Tegnap este itt aludt barátnőm, reggel együtt indultunk itthonról. Ő egy találkozóra, mi a Kedvessel vásárolni. Nem fogtuk vissza magunkat. Házi tejet vettünk, kipróbáltunk új, ízesített (igen, enyhén cukrozott...) kaukázusi kefíreket (ne nézzük az összetevőket!), a Kedves gránátalmásat, én mentás-áfonyásat kaptam. Vettünk kesudiót is! Meg husit ebédre/vacsorára.
  Vásárlás után sétálni indultunk. Út közben kaptam egy csokor virágot is (jaj, de szépek!). Ekkor elmondta a Kedves, hogy az eredeti terve az volt, hogy ő engem fent hagy a barátnőmmel beszélgetni (nem gondolta, hogy ilyen hamar elmegy), ő pedig elmegy vásárolni (pl. tejet a reggeli müzlihez, ez jó ürügy lett volna), és vesz egy csokor virágot nekem, egy szálat pedig a barátnőmnek. Mert így ébredt, hogy ez egy virágos vasárnap lesz (egyem meg a szívét!). Végül kicsit módosult a terv, de így is nagyon szépen sikerült. :) Sétáltunk egyet a Duna-parton, kacsákat néztünk, kefírt ittunk (egész jó volt, de nem szokunk rá) és kesudiót rágcsáltunk. Megőrzendő hangulat.
  Itthon újrahúztuk a szárítókötelet, most már szép, új, erős, indulhat a mosás! Végre volt időm mindenféle szépítkezésre is. Epiláltam, bőrradíroztam, hajat mostam és öblítettem. Ebédeltünk, közben Csillagkaput néztünk, utána olvastam egy kicsit Hübele Sámuelt, majd együtt játszottunk a Kedvessel Minecraftot. Aki nem ismer, annak mondom, hogy ez nagy szó nálam. Nagyon nem vagyok egy számítógépes-játékos fajta. Azért most is kértem mindig a Kedvest, hogy mint admin, csináljon mindig nappalt, nehogy jöjjenek a mobok és legyilkoljanak :D Így békésen tudtam építgetni a házamat, virágot is ültettem a lépcsőjéhez.
  Ezt követte a nővéremék érkezése, teáztunk, beszélgettünk, Alien 3-at néztünk, megint beszélgettünk, majd elbúcsúztunk. És végre el tudták vinni a nászajándékba szánt csilli-villi gépházukat is (alkatrészestül). A filmekről majd összefoglaló bejegyzést írok, amikor megnéztük az Alien sorozatot :) (már csak egy rész)
  Most meg blogolok, a Kedves játszik, szép vasárnap. Még ilyet! Ma a mosatlan sem érdekelt. Mindennek kerítettem helyet, majd holnap is ott lesznek még, akkor elmosom őket.

A csilli-villi gépház, a Kedves érdeme

2013. november 1., péntek

Őszi emlékeztető


  Ma indult el az ősz utolsó (hivatalos) hónapja. Most lehet végiggondolni, mit terveztünk az őszre, mit vittünk már végbe, mit nem, mit igen, de nem eléggé/elégszer és gyorsan bepótolni, amíg még/ha még lehet.

  Én szerencsére elég jól állok, csak kevés dolog nem jött létre. Sajnos a szeder idén nem volt az igazi, de azért pár szemet így is ettem, must nem volt, csak én próbáltam valami főtt chilis szőlőlevet készíteni, ami hát, finoman szólva is túl erős lett :D Borozás kis mértékben nővéremék esküvőjén, a gesztenyék eltűntek a Duna partról! :( Gombászni anyáék voltak, abból ettünk finomat ^^ A sütőtök krémleves is várat még magára, de sült sütőtök már volt (sajnos a Kedves nem szereti a sütőtököt, így kisebb a motiváció a leves készítésére).
  Az egyetem beindult, az évfolyam normális, a tanárok is többnyire, sajnos az órák nem annyira érdekesek, mint vártam :( Sok az ismétlés. De csak túl leszünk ezen is. Cserébe viszont Kortárs Segítő és minőségfejlesztési munkacsoport tag is lettem (utóbbi egyelőre nem tudom pontosan, mivel fog járni :D). Illetve önkéntes lelki segítő is vagyok egy koliban. Óratartásra nem is maradt így kapacitás.
  Szülinapok szépen lementek és az esküvő is (amint lesznek fotók, lesz bejegyzés is). Hét- és hóforduló is volt. Ettünk finomakat :) Kutatást nem indítottam újra és szerintem nem is fogom. Szokott lenni bennem egyfajta kezdeti lelkesedés, aztán rájövök, hogy ez nem nekem való. Túl sok macera és utánajárás, ha igazán jót szeretnék alkotni (márpedig ha önszántamból csinálnám, akkor már csak úgy érné meg). A visszajelzésekkel még mindig adós vagyok... A Bradburysödés lezárult, juhú! Nagyon olvasott lettem :) Biciklivel járok egyetemre, egész belejöttem, egyre jobb vagyok. Még menő sisakom is lett hozzá. :D Az evezés kimaradt, jöttek más programok. A blogfejlődés folyamatban, lett Hajrá hétfő meg Kreatív kedd, meg Napi vers, és zajlanak egyéb háttérmunkák is.
  Volt sok napsütés, biciklizés, teázás, séta, beszélgetés... Szép ősz ez :) (bár most kicsit beborult) Eddig még a fűtést sem kellett bekapcsolnunk! (Annyira jók ezek az új ablakok!) (Lassan pedig indul a karácsonyra-készülés.)

(Kép innen.)

Nektek milyen volt eddig az ősz? Mi van még hátra?