Nyaraljunk otthon! 2. - Piknikre fel!

A mi személyes vízpartunk

  Hétfőn Pisán voltunk, tegnapra egy kellemes vízparti pikniket terveztem be. Mindezt a lakásban. A vízpartot egy befőttes üvegnyi víz, kövek, egy kagyló és 3 parafavitorlás jelképezték. Az üvegre körömlakkal halakat festettem. Az ötlet a Handmade Charlotte blogról származik, ez az új kedvenc kreatív blogom :) Mivel egy parafadugónk volt csak itthon, így a minivitorlást választottam, abból viszont 3 is készült. A kiegyensúlyozáson még kéne kicsit dolgozni, mert így az egyik egyszer felborult, meg kicsit ferdén állnak, de azért hangulatos így is. Az üveg aljára kék papírt ragasztottam, csak celluxunk volt otthon, hát azzal, gondoltam, majd a kövek úgy is eltakarják, nem lesz csúnya. Így is lett, de persze a kövek a celluxszal együtt a papírt is teljesen letakarták, így semmi színt nem adott át a víznek :D

A csodás piknikkosaram belülről

  Végre a piknikkosaramat is felavathattam. Került bele kenyér, felszeletelt hagyma egy kis műanyag dobozban, sószóró, pirospaprika, zsír, kenyérvágó kés, szalvéta és vágódeszka. A tea a kosáron kívül egy műanyag flakonba került. Egyéb evőeszköz, pohár és tányér pedig a kosár része. Egyszerűen szuper ez a kosár és csodaszép! Egy picit talán alulméretezték az ételnek szánt helyet, ahhoz képest, hogy 4 fős az étkészlet benne, de nekünk kettőnknek azért elég jó :)
  A földre került két ülőpárna, a kosár, a tea és a "vízpart", így vártam a Kedvest.
Az otthonpiknik előnye, hogy
- időjárástól függetlenül megtartható
- nem landol labda az ételben vagy jön egy kutyus eszegetni, szabadabban lehet mindenfélét csinálni
- nem zaklatnak hangyák, szúnyogok, legyek
- nincs göröngy, ami nyomja a fenekedet
- nincs olyan, hogy "jaj, otthon felejtettem", mert csak felállsz és hozol Magadnak (pl. mézes kenyeret is készítettünk a zsíros kenyér után)
  Persze ettől függetlenül imádok kint piknikezni, de azért nem rossz ez az otthoni verzió sem :) A Kedvesnek ez az ötletem is nagyon tetszett, bár ő nem a földre ült, hanem egy székre, a térde nem bírja a földön ülést, de így is nagyon hangulatos volt, jót beszélgettünk, eszegettünk. Ezután Odaátot néztünk éjjelig, épp évadváltás volt és szörnyen izgalmas volt a történet :)
  Estére egy kis édességet és üzenetet hagytam a Kedves párnáján. Az édesség a szállodai hagyománnyal ellentétben nem csoki, hanem egy Maoam volt, az üzenetben ez állt:

Köszönjük, hogy szállodánkat választotta!
Jó éjszakát kívánunk!

(A mellékelt üres papíron kedves üzenetet hagyhat hálótársának.)

  Ezzel a lehetőséggel még nem élt, hulla fáradt volt, ígérete szerint ma bepótolja :) A Maoam is mára maradt, már fogmosás után találta meg. Mókás, mert este is ki-be járkált a hálószobában és akkor nem vette észre a kis csomagot (vagy nem akarta?). De jó ez így.


  Ma maradunk a vízparton és lángosozni fogunk :) Beszámoló holnap!

Nyaraljunk otthon! 1. - Irány Pisa!

A mi pisai éttermünk asztala...

  Tegnap olvastam a gyerekeknek tervezhető otthoni nyári táborról, és amúgy is terveztem a nyárra tematikus napokat, hát ezzel a lendülettel tegnap neki is láttam a szervezésnek. Mivel maradt ki egy kevés melegszendvicskrém (reszelt párizsi+sajt+besamel), de kenyér nem, azt terveztem, készítek egy pizzatésztát és arra rakom rá a krémet. És ha már pizza, akkor legyen mondjuk olasz nap - akármennyire is nem olaszos ez a fajta pizza. Olaszországról pedig először a pisai ferde torony jutott az eszembe, ezért úgy döntöttem, első körben oda utazunk a Kedvessel. :) A tervek szerint ő aznap munka után találkozott volna az egyik barátjával, de kb. 1-1,5 órával a munkaidő lejárta előtt a barát lemondta a találkozót, így 2 óra lemaradásba kerültem (kb. ennyire saccoltam a találkozó időtartamát).

...ahonnan ráláttunk a pisai ferde toronyra

  Szerencsére még délelőtt megrajzoltam a pisai ferde tornyot, direkt úgy, mintha az ablakból rálátnánk. Emellett egy tájékoztatót is írtam a Kedvesnek, a pisai ferde torony történetéről. Egy A/4-es lapra írtam, háromba hajtottam és a külsejét az olasz zászló színeiben színeztem ki. Délelőtt tudtam le a hétfői takarítást is (felsöprés, -mosás és ágyneműcsere), így már csak az asztalt kellett lepakolni, letörölni, pár dolgot elmosogatni, begyúrni a tésztát és megfőzni a pudingot. Desszertnek ugyanis hideg vaníliás pudingot gondoltam őszibarackdarabokkal (ez sem túl olaszos, de a barackokat már fel kellett használni). Az asztal elkészült időben, gyújtottam gyertyát, kikészítettem előre az evőeszközöket, mint az éttermekben és a pisai ferde torony történetét. A tervek szerint a pudingba kis olasz zászlókat szúrtam volna, de erre már igazán nem maradt időm. Az utolsó pillanatban találtam egy Pavarotti válogatást is. Eredetileg olasz filmet is néztünk volna az este, de azt nem töltöttem le, de hát végül is, nyaralunk, attól még, hogy történetesen Olaszországban, nézhetünk nem olasz filmet. A Kedves hazajött, hideg vízzel vártam, elsőre észre sem vette az asztalt meg a képet, de aztán persze örült neki, összepuszilgatott, Pavarottiból meg a dekorációból levonta, hogy olasz napot tartunk. Nyaraltunk egyet a délután-este. A pizzatészta még kelt, a puding hűlt, nem is volt még vacsoraidő, úgyhogy leültünk egymással szembe, egy maradék borocskával, azt iszogattuk és beszélgettünk, illetve én kicsit megnyomkodtam a lábát. Végül film terén abban egyeztünk meg, hogy úgyis olyan korán van még, tartsunk Kill Bill maratont, olyan rég szeretné már megnézni. Én pedig beadtam a derekamat, hadd érezze jól magát a nyaraláson. Úgyhogy pizzát meg pudingot ettünk, filmet néztünk, pihentünk, este még olvasgattunk aztán aludtunk. A pizza nagyon finom lett, bevált a recept! :) Persze, csak nem ültünk asztalhoz, meg kést és villát sem használtunk, de hát nyaralás közben nincs olyan, hogy muszáj. Az esti mosogatás is kimaradt. Reggelre kissé lehűlt az idő Olaszországban. Most bepótolhatok minden házimunkát.

Túlélni a forróságot

  A hétvégi tervünk kudarcba fulladt, illetve kánikulába, úgyhogy itthon próbáltuk túlélni a kánikulát. Én pedig folytatom ezt ma is - a Kedves pedig a munkahelyén, légkondi nélkül. Nekem azért jobb, itt a zuhany, meg flangálhatok bikiniben. Amúgy is jobban bírom a meleget, mint a Kedves, bár ez a mostani engem is próbára tesz - pláne itt Pesten.

  Itthon nincs légkondink, de nem is bánom, a légkondival úgy vagyok, hogy munkahelyeken megértem, de itthon amíg lehet, kerülöm. Belül kellemes hőmérsékletet csinál, az utcán pedig halhatunk meg a melegtől, meg drága dolog is. Egyelőre bírom, idős koromra meg remélem, már egy hűvösebb kertes házban leszünk, kerti zuhannyal. Van egy kis ventilátorunk, ami nagyon klassz, de azért igyekszem azt is minél kevesebbet használni - villanyszámla és környezettudatosság végett.
  Amit viszont meg tudok tenni és meg is teszem/megteszünk, a következő:

• Bikiniben flangálok itthon. De egy kevésbé "szomszédos" helyen akár pucéron is flangálnék, bár azért egy bugyi mégiscsak jó, ha van rajtam, leülni kényelmesebb és higiénikusabb úgy. Bikiniben még a strandhangulat is meglehet ;)
• Három 2 literes üveg megy váltásban a fagyasztóba. Egy részét megtöltjük vízzel, így készül el a mi "jégkockánk", ezt fel lehet önteni simán vízzel, teával, szörppel, limonádéval, stb.
• Fröcsköljük egymást (illetve főleg a Kedves engem). Ki mondta, hogy azt csak a strandon vagy a kertben lehet? Még vízi pisztoly sem kell hozzá, elég egy műanyag flakon, a kupakját pedig kilyukasztjuk és már mehet is a lövöldözés. De néha csak kapok egy adagot valamelyik 2 literes üvegből a nyakamba :D Vagy egy háton végiggörgetést a palackkal. Nyamiii. Még azt is sikerült elérnie a Kedvesnek tegnap, hogy fázzak. Lelocsolt egy adag vízzel, aztán rám irányította a ventilátort. És nem kell aggódni, minden megszárad 5 percen belül (persze ha nem vödör vízzel megyünk a másik ellen).
• Zuhanyzás, hajvizezés, napközben hajmosás és nem megszárítás. A fejet jó dolog hűvösen tartani, hogy legyen esély a gondolkodás képességének megtartására, illetve hogy ne fájjon. Nekem még a lábfejem ilyen terület, amit jó minél hűvösebben tartani. Gyakran polcolom fel és zuhanyozom le hideg vízzel. De egy hideg vizes lavóros lábfürdő is jó lehet. Lefekvés előtt különösen jó lehűteni a testünket, hogy el tudjunk aludni, illetve tevékenykedés előtt is (ha muszáj tevékenykedni).
• A tevékenykedést inkább reggelre-délelőttre időzítem, amikor még relatíve hűvösebb van, illetve kipihentebb vagyok és így jobban bírom idegileg a meleget.
• Minél kevesebbet sütünk-főzünk. A hétvégére pl. elkészítettünk egy adag melegszendvicskrémet illetve grízes tésztát és azokon éltünk (a krémhez persze kenyér is járt és megsütöttünk szendvicsnek). De jöhet persze a főtt kukorica, görögdinnye, rántotta, egyszerűbb levesek, saláták, stb. is.
• Minél kevesebbet mozgunk. A mozgás hőt termel, nem jó. Most nem. Úgyhogy a hétvégén remekül haladtunk az aktuális sorozatunkkal, meg olvasgattunk, beszélgettünk, tervezgettünk.
• Ha mégis muszáj kimozdulnunk, akkor az aktuális kedvenc ruhám egy nagyon vékony anyagú, világos színű maxiruha. A mellrésze enyhén gumírozott, alatta viszont teljesen laza. Kellemesen befúj alá a szellő, nem tapad rám, vékony, szinte nem is érzem, hogy rajtam van, és mivel hosszú, a szél sem tudja úgy felfújni, így arra sem kell figyelnem, nehogy bugyimutogatás legyen belőle. Melltartó helyett bikinifelsőt hordok, az kevésbé melegít. Ehhez pedig társul a klassz szandálom. Víz nélkül ne mozduljunk ki! (Na jó, talán a sarki közértig.) Jó dolog a kalap és a napszemüveg is. Védjük a fejünket!

• A patkányainkról sem feledkezünk meg. Napi többször kapnak egy adag vizet, őket is locsoljuk. Ubul nagyon aranyos, mint egy kiskutya, a fejét út tartja a vízsugár alá, meg a kis mancsaival is nyúlkál oda, mosakszik, ilyenek. De ha a testét locsolom, szaladgál körbe-körbe :D Ketteske már nyugisabban tűri, ő beletörődött ebbe, leginkább egy helyben várja ki a végét. Meg persze az ivóvizükre is figyelünk, jobban, mint egyébként. A tálkás itatójukba néhány jégkockát is kaptak tegnap.
• A nővényekre is jobban figyelek, a fűszernövények amúgy is érzékenyek, napi egy locsolás muszáj nekik, de tegnap pl. kétszer kaptak (reggel és este).

Sikeres hőségtűrést Mindenkinek!

(Kép innen.)

Karriertervezés

Keresd meg a célt!

  Nemrég olvastam el Via Ennél zöldebb nem lesz c. könyvét (amiről a véleményemet már kifejtettem, így most nem teszem). Az ihletett meg, hogy kicsit tervezzem a karrieremet: hogyan is érjem el, amit szeretnék és hogyan legyek minél jobban képben és minél jobb szakember. Iskolapszichológus szeretnék lenni. Az addig oké, hogy ehhez kell egy BA plusz egy MA, lehetőleg tanácsadás- és iskolapszichológia szakirányon, de mi van ezen kívül? Mit tehetek még azon kívül, hogy kijárom ezt az 5 évet az egyetemen, lehetőleg jó eredménnyel?

  Persze, kell a gyakorlat, ezt mindenki mondja, különben sehova nem vesznek fel sehova. De mégis hogyan és milyen gyakorlatot szerezzek? Szinte nem is engednek emberek közelébe, amíg meg nincs az MA, akkor a tanulmányi évek alatt mégis milyen szakmai tapasztalatot szerezzek, szerezhetek? Az nem nagyon vonzott soha és nem sok értelmét láttam, hogy a különböző pszichós rendezvényeken jegyet szedjek vagy teavizet forraljak. Ha kapok érte ingyen belépőt, van értelme, de maga a munka nem ad szakmai tapasztalatot (legalábbis nem a pszichológusi szakmában). Hát akkor? Nekünk szerencsére volt szakmai gyakorlat, bár nem túl hosszú, az enyém (és a partneremé) volt a leghosszabb, amikor két hetet töltöttem gyermekklinikán serdülőcsoport megfigyelésével és még a véleményemet is kikérték. Ez nem rossz. Ha valakinek van ideje, akkor folytathat mindenféle önkéntes dolgokat klinikákon, segélyvonalaknál, de sokszor ezt képzéshez kötik, akár vizsgákhoz, ami macerás. Illetve ha képzéshez van kötve, sokszor egy minimum vállalást is kérnek, hogy meddig legyél utána önkéntes.
  Emberekhez a terepgyakorlaton még mindig nem "nyúlhattam", de legalább megfigyelhettem mind a serdülőket, mind a terapeutákat, x problémára hogyan reagálnak. A csoportfoglalkozások után pedig megbeszéltük az észrevételeinket, azokból is sokat tanulhattunk, hogyan rakták össze a képet a tapasztalt terapeuták. Bár nem tervezem, hogy klinikumban dolgozzam, de nekem is szükséges egy alaptudás a klinikai esetekről, hogy ki tudjam őket szűrni és elküldeni megfelelő szakemberhez.

  Szóval van az önkéntesség, aminek utána lehet járni, kórházakban, különböző segélyszervezeteknél. Ez nekem egyelőre kimaradt, a képzést plusz minimális vállalást nem tudtam vállalni, de volt, ahova be sem engedtek még végzettség nélkül (pedig nem akartam semmit, csak ott lenni és tapasztalni).
  Aztán valami mást kezdtem keresni, hogy az iskolapszichológia irányába menjek, ne a klinikum felé. Az alapötletek a fent említett könyvből jöttek és specializáltam az én területemre:

Ötletelj!

- olvasni az iskolapszichológiáról - mit csinál egy iskolapszichológus, nehézségek, sikerélmények, szabályozás, lehetőségek, tanulási zavarok, önismeret, stb. Újságok, könyvek, interjúk, cikkek, stb. Elsőre az is tök jó volt, hogy beírtam a google-be: iskolapszichológia. Így találtam ezt is.
- konferenciákra, előadásokra járni - iskolapszichológia, család, stb. témakörben
- beszélgetni iskolapszichológusokkal, netán elmenni hozzájuk gyakornoknak - egyelőre egy interjúm van egy iskolapszichológussal és az ő blogját olvasni is szoktam. De ma körbeküldtem 10 iskolapszichológusnak (random a netről, akinek volt e-mailes elérhetősége) 2 kérdést az iskolapszichológusi munkával, önképzéssel kapcsolatban, remélem, nagy részük válaszol, akkor lesz belőle blogbejegyzés. Személyes beszélgetés és gyakornokoskodás még nem volt. Amúgy iskolapszichológusokon kívül érdemes lehet tanárokkal, szülőkkel és serdülőkkel is beszélgetni.
- én pl. órákat adni is szeretnék majd (másik nagy álmom a tanári pálya volt), úgyhogy ezekhez igyekszem anyagot összeállítani és megfűzni a volt ofőmet, hogy egy-egy osztályfőnöki órára bemehessek és tarthassak előadásokat, beszélgetős órákat. Mondjuk havi 1x. (Ehhez továbbra is várom az ötleteket nemrég végzett vagy jelenleg is középiskolás fiataloktól!)
- írni - blogra, újságba (pl. a Mindennapi pszichológia szokott hirdetni hallgatóknak cikkíró pályázatot), netes oldalra (ahogy nekem is felkerült a lifegarden-re a cikkem)
- kutatni (és majd publikálni) az iskolapszichológia témakörén belül - egyelőre két kutatásomat fejleszteném tovább, az egyik az anya-lánya kapcsolatos, a másik a családstruktúrával és a mentális egészséggel. Tágabban kapcsolhatóak az iskolapszichológiához, végül is a tanulót eléggé befolyásolja a család és a családi kapcsolatok.
- belépni a Kortárs Segítők közé - mert az végre valami kézzelfogható, emberrekkel kapcsolatos tapasztalat
- módszerek, tesztek. Módszerspecifikus képzéseket végezni, tesztekkel ismerkedni (műhelymunkák és szakdolgozatok keretében könnyű kölcsöntesztekhez jutni ingyen). Szerintem majd GYES alatt lesz művészetterápiás képzés. Legalább azokra az évekre is lesz valami az önéletrajzomban :D

  Azt hiszem, ezeket szedtem össze. Várom majd az iskolapszichológusok válaszait is. Ja, felvettek MA-ra, szóval az a része pipa :) (és azért ilyen "mellékes" [persze nem az], mert szerintem eléggé viccesen alacsony volt a ponthatár, ennyit arról, hogy kevesebb diplomás legyen, de ez egy másik téma)
  Hát uccu neki! :)

Nektek milyen ötleteitek vannak még? Ti hogyan képezitek Magatokat? (Nem csak pszichológusokhoz szól a kérdés!)

(Képek innen és innen.)

Játék Anno - játékbolt ajánló

  Erre a kis gyöngyszemre pár hónapja bukkantunk a Kedvessel, amikor jengát kerestünk. Itt találtunk a legjobb árban olyat, ami natúr faszínű és nem színes. Nekünk ilyen klasszikus kellett.

  A bolt a Teréz körút 54. sz. alatt található a VI. kerületben, egy picike üzlet. Ahogy belépünk, körben üvegvitrinben találhatóak a játékok. Van mindenféle szépség: zenedoboz, kaleidoszkóp, mini babakocsi, babák, építőszettek, stb. El lehet merülni a nézegetésükben. A Játék Anno, ahogy a neve is mutatja, régebbi, pár generációval ezelőtti játékokat árul, így a modernebb társasokat pl. ne itt keressük. De bátran lapozzuk végig a kínálatot a weboldalukon vagy nézzünk körbe a facebook oldalukon. A boltban lehet kártyával fizetni és amikor mi voltunk, egy roppant készséges hölgy volt az eladó, úgyhogy mind a kivitelezés, mind a kínálat, mind a kiszolgálás remek. Ráadásul csodaszép papírszatyrot is kaptunk a jenga mellé.

 (Kép innen.)

A rosszkedvről, kedvetlenségről

   Szép hétfőt mindenkinek! Pár napja legyek lepték el a lakást, és hiába csaptunk már le legalább 10-et, még mindig vannak. Este tudunk aludni, de fél 6 körül már ébresztenek. Reménykedtünk, hogy elmennek, ha a hűtőbe rakjuk a gyümölcsöt, kitakarítjuk a patkányokat, ilyenek, de nem. Most már jön valamilyen légyriasztó. Lényeg a lényeg, elég morcosak vagyunk most már a kialvatlanságtól, így időszerűnek éreztem írni egy kis szösszenetet a rosszkedvről.

  - Mit tegyünk, ha rosszkedvűek/kedvetlenek vagyunk?
  - Csináljunk valami hasznosat!

  A Kedvesnek egyszer rossz kedve volt, illetve olyan nyűgös, semmihez sincs kedvem érzés töltötte el. Erre mondtam neki, hogy ha már semmihez sincs kedve, akkor csináljon valami hasznosat. Erre nekiállt az ágy javításának, hogy ne nyekeregjen, körülbelül összeragasztotta az egészet. Ezután meg se nyekkent az ágy, ebből kifolyólag csodásan aludt a Kedves és másnap ragyogó hangulatban ébredt. :)

  Szóval dologra fel, morcos hétfős emberek!

(Kép innen.)

Pucoljuk ki a hűtő tartalmát - könnyed vasárnapi bejegyzés

  Vasárnapra egy egészen kis könnyed, egyszerű bejegyzés. Semmi elgondolkodtató vagy hosszú. Egyszerű inspiráció ahhoz, hogy kipucoljuk a hűtőnket és felhasználjuk az utolsó darabokat.
  Tegnap este már elég éhesek voltunk, de a vacsora még főtt, a hűtőből meg amúgy is ki kellett pucolni pár dolgot, úgyhogy összekészítettem egy kis előételes tálat. A következők voltak rajta:
- maradék kovászos uborka
- egy darab savanyú uborka karikákra szelve
- egy paprika feldarabolva
- egy fürtös uborka felkarikázva
- egy alma felkockázva
- kis sajt pici szeletekre vágva
  Ami még menthető volt, azt megmentettem (kivágni a rossz részt, a maradékot felaprítani), de volt sajnos így is olyan, ami már megromlott. Legközelebb hamarabb csinálok ilyet. Akkor még répa és jégsaláta is lett volna a tálon. Tehetünk rá még maradék felvágottat is, vagy egyéb zöldséget, gyümölcsöt.

Legénybúcsú - gondolatok

  Ahogy írtam, a legénybúcsú is júl. 6-án volt, igazából ahhoz igazodott a leánybúcsúm. A legénybúcsút elmesélni nem az én tisztem, de néhány gondolat eszembe jutott ezzel az ünneppel kapcsolatban, amit azért mégis leírok.

  Úgy látom, valahogy a legénybúcsú sokkal kötöttebb, mint a leánybúcsú, sokkal kevésbé rugalmas. Arra inkább megvan egy "kell" séma, hogy egy legénybúcsúnak ilyennek és ilyennek kell lennie, ennek és ennek benne kell lennie. Jellemző az a hozzáállás, hogy "jaj szegény fiú, elkapta az a lány, már nem menekül, most még utoljára bulizzon egyet és érezze jól magát". Én ezt nem értem. Manapság már rengeteg pár úgy házasodik össze, hogy előtte rövidebb-hosszabb ideig együtt éltek. Akkor mi is az, ami olyan nagyon változik? Na nem azt mondom, hogy a házasság nem jelent semmit - különben nem mennék férjhez - de biztosan nem azzal egyenlő, hogy most már öregek lettünk és soha többet nem mehetünk el táncolni vagy találkozni a barátainkkal. Nem kell attól otthon borkóstolókat tartani, mert az érett házasok azt csinálják - pláne, ha a házasság előtt a hajnalig táncolás jellemzett minket. Ha jól esik, persze lehet, de egyáltalán nem kötelező vagy elvárt. A házasságtól még ugyanúgy 22 éves maradok (legalábbis nagyon remélem!), csak kijelentem ország-világ előtt, hogy én bizony az oldalamon lévő fiatalembert választom életem párjául, aki mellől most már nem lehet majd kirugdosni, úgyhogy minden családtag és barát lesz oly' kedves ezt megszokni és elfogadni. És vice-versa.

  A házasság nem börtön, sem a feleségnek, sem a férjnek. Ma, itt Magyarországon semmiképp (ha vannak is kivételek, most hadd beszéljek a nagy átlagról). Ez egy szabad választás - ki miért választja, az az ő dolga, de választja. Akkor miért is kell sajnálni a vőlegényt? Miért kell "még utoljára" egy olyan bulit csapni neki, ami egyáltalán nem biztos, hogy az ő ízlése? Ez egy szép szimbólum, és legyen más, mint a hétköznap - mondjuk 10°-kal, de ne 180°-kal. Nincs kell! Akármit is ír a Google, vagy bármilyen újság, könyv, vagy akármi is van a filmekben, a vőlegény neve a leggyakrabban nem Google, hanem mondjuk Levi, vagy Feri vagy Laci. Akinek egyéni ízlése és vágyai vannak. Szabjuk rá a programot! A Másnaposok filmet akár viccesnek is lehet találni, de nem tudom, hány férfi ébredne szívesen egy tigrissel egy szobában, vagy egy felhőkarcoló tetején, elzárva mindentől (rég láttam, bocsi, ha pontatlan vagyok).

  Az "én lányaim" tiszteletben tudták tartani azt, hogy én mire vágyom, de a környezetemben tapasztaltak alapján a fiúknál valahogy más a helyzet. Amíg én békésen fűszereket próbáltam felismerni, addig a legényeket olyan próbáknak vetik alá, amik bizony embert próbálóak. Férfipróba az, hogy alkoholmérgezésig itatják a vőlegényt? (és tényleg itatják) Vagy hogy megszerveznek egy teljesen élethű orosz maffiás elrablást, majd szétlövik softballal? (nővérem mesélte, nagyon durva) Kötelező "kellék" (elnézést minden sztriptíztáncostól, értsék jól!) a sztriptíztáncosnő? Már-már azt kérdezhetném: a legénybúcsún a vőlegénynek muszáj rosszul éreznie magát? Muszáj, hogy ráerőltessenek dolgokat, mert attól lesz "igazi férfi", vagy attól lesz "igazi" a legénybúcsúja? Miért nem viszik el inkább bölényvadászatra?!

  A legénybúcsúra is igaz: ez a vőlegény estéje! A cél, hogy ő jól érezze magát! Semmi erőltetés, semmi teljesen vőlegény-idegen elfoglaltság! És de, igenis vannak határok! Nem szerencsés a menyasszonyt sem megbántani, mert ő nem csak egy "toldaléka" a vőlegénynek, hanem a választott párja, élete szerelme, és ha őt bántják, azzal a vőlegényt is bántják.
  Érdemes a párnak előre megegyezni a határokban, majd közölni ezeket a főszervezőkkel, akiknek pedig kötelességük ezeket tiszteletben tartani! Akkor is, ha nem értenek velük egyet. Ez az ő döntésük. Ne keltsünk az esküvő előtt felesleges feszültséget szándékos határátlépésekkel.

  Félreértés ne essék, nem szólom le a "klasszikus" legénybúcsúkat, csak azt, ha ez erőltetve van. Ha belefér a párnak és szívesen megszervezik a barátok, akkor legyen pia dögivel meg sztriptíztáncos, akár maffiás elrablás is (persze, azt nehéz kipuhatolózni, hogy belefér-e, anélkül, hogy lelőnéd a "poént"), a lényeg, hogy csak akkor legyen, ha ez így jó a vőlegénynek. És ne tekintsük kevésbé férfinak azt, aki nem akar más nőt pucéron látni, csak a menyasszonyát, aki szeretne emlékezni a legénybúcsújára, vagy aki nem akar napokig lábadozni a parti után.
  Az mondjuk tény, hogy a "game over" és hasonló hozzáállás borzolja a hátamon a szőrt. Mi a fenének kell sajnálni azt a vőlegényt??? Jó esetben egy csodálatos nőt vesz el feleségül, aki élete szerelme, ez egy jó dolog! Szóval ezzel kapcsolatban már kevésbé tudok toleráns lenni.
  És lányok, nem vicces a jókívánságkérős pólóra telefonszámokat írni, hogy hívjon fel, ha nem jönne össze! Tessék remélni, hogy összejön és tényleg jókat kívánni!

(Kép innen. Nehéz volt nem sztriptíztáncososat találni.)

Fecskék és Fruskák

  Nemrég a Molyon jelentkeztem egy közös alkotásra (emellett a projekt mellett), amiben mindenki ajánl egy könyvet kötelező olvasmánynak. Az én választásom pedig a Fecskék és Fruskákra esett.
  A Fecskék és Fruskák című könyvet Arthur Ransome írta. Ez egy regénysorozat, ám én most csak az első regénnyel fogok foglalkozni.

  A történet középpontjában - mily meglepő - a Fecskék és a Fruskák állnak. A Fecskéket a Walker-testvérek alkotják (a kis Vicky baba még tartozik közéjük), John, a kapitány, Susan, a kormányos, Titty, a matróz és Roger, a hajósinas; a Fruskákat pedig a Blackett nővérek, Nancy és Peggy, a két kalóz. A nyári szünidő alkalmával találkoznak és kötnek véd- és dacszövetséget.
  A gyermekek a szünidőt egy lakatlan szigeten töltik sátorozva-vitorlázva-halászva és persze hatalmas harcok közepette.

  A könyvet elsősorban 12 év körüli (tehát kb. 6.-os) kiskamaszoknak ajánlanám, engem akkor szippantott magába ez a történet, bújtam a folytatásokat is (amik megvoltak otthon). Azon kívül, hogy én mennyire szerettem, azért ajánlom, mert kalandos, életigenlő, szerethetőek a karakterek, olvasmányos és gyönyörű helyeket mutat be. Olyan könyv, ami képes lekötni egy kiskamasz figyelmét (függetlenül attól, hogy fiú vagy lány az illető!) és megszerettetheti vele az olvasást. Olyan, amitől talán kedve támad kint lenni és mozogni, amitől ráébredhet, hogy a számítógépen és az okostelefonon túl is van élet (Bár én még mindig hiszem, hogy azért alapvetően ez a fajta kíváncsiság és kalandvágy nem veszett ki a mai gyerekekből sem.). Úgy gondolom, hogy felső tagozatban sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az élvezetes olvasmányokra, és kevesebbet a "nagy művekre", amiket egy kiskamasz nem biztos, hogy tud értékelni (erről kifejtettem már a véleményem egy harmadik közös projektben, itt). Arra ott van majd a gimi, hogy megnézhesse közelebbről, melyik korban mi számított "nagy dolognak". Ilyenkor még könnyen kedvet lehet adni az olvasáshoz - de el is lehet venni ugyanolyan könnyen. Sorozatokat olvastatni amúgy azért is jó ötlet - ahogy nővérem mondta - mert ha tetszik neki az első rész, akkor elolvassa valószínűleg a többit is (ne adj Isten, még könyvtárba is megy érte!), és egy Harry Potternél például az már 7 könyv! Nem rossz kezdetnek, azt hiszem.

  A könyvet amúgy most újraolvastam (illetve kb. 5 oldal még hátra van), és még így, 22 éves fejjel is élvezetes. Nem mondom, azért kevésbé köt le, és sokszor már inkább felnőtt módjára mosolygok a gyerekeken, mintsem velük együtt rezdüljek, de még mindig nagyon pozitívnak tartom, amit szívesen adnék majd a gyermekem kezébe. Szép értékeket közvetít, amellett, hogy izgalmas és jó olvasmány. A nagy részét tóparti nyaralás közben olvastam, úgy különösen hangulatos volt. És roppant mód sajnáltam, hogy nincs nálunk vitorlás, sem semmilyen csónak vagy kenu. De majd jövőre! :)

  A könyből amúgy film és BBC sorozat is készült, azokat még nem láttam.

(Kép innen.)

Leánybúcsú beszámoló

(a csodaszép szalagjaimmal :)

  Július 6-án volt a leány- illetve legénybúcsúnk, és pár gondolatot szeretnék ezekre szánni.

  Következzen először a leánybúcsúm. :) A vőlegényem tanúja már hónapokkal ezelőtt elkezdett szerveződni, és július 6-ára tűzték ki a dátumot, mert ekkor tudott mindenki elmenni (annak ellenére, hogy így egy kissé korai lett az időpont). Gondoltam, nem baj, de az enyém azért nem lesz ilyen korán. Aztán két héttel az esemény előtt a Kedves mondta, hogy azt szeretné, ha egy napon lennének és másnap tudnánk egymásnak mesélni. Húha. Így jún. 23-án küldtem egy köre-mailt a lányoknak, hogy július 6-ára ha tudják, szervezzék már le a lánybúcsúmat :D És sikerült nekik! Megcsinálták! És mindenki ott tudott lenni, kivétel nélkül!

  A levélben kifejtettem, mi az, ami mindenképp legyen benne (beszélgetős rész + tánc), mi az, ami semmiképp (vibrátor, saját magam égetése, pucér fiúk/lányok, az a fajta alaptéma, hogy én szegény, rabigába hajtom a fejem és jaj még utoljára érezzem jól magam), és mi az, amiben szabad kezet kapnak (helyszín, feladatok, enni/innivaló). Itt fontosnak érzem megjegyezni, hogy a leánybúcsú a menyasszonyról szól! Így, Kedves Olvasó, ha valaha is leánybúcsút fogsz szervezni, vagy épp most szervezel, ez legyen a szemed előtt. Olyan legyen, amilyet a menyasszony szeretne, ne amilyet a szervező(k) és közben is legyen meg a menyasszony szabadsága egy-egy dologra nemet mondania, netán hazamennie a buli közepén. Ez az ő estéje és pont. A szervezésnél lehet a tagok között eltérő vélemény, és akkor is van ott az ideje az ötletek áttárgyalásának ("Szerintem nem tetszene ez a menyasszonynak, legyen inkább ez és ez.."). Ilyenkor, akit érdekel és akinek ideje/ereje engedi, az fejtse ki a véleményét (éljen az asszertív kommunikáció!), viszont ha nem szól, akkor "hallgasson örökre". Nem kellenek puffogók a leánybúcsúra!

  Én végül olyan leánybúcsút kaptam, amilyet elképzeltem. :) A nővérem jött értem a lakásunkra, épp nem voltam nagyon hangulatban, mert Downton Abbey-t néztem, és meghalt az egyik szereplő. De nővérkém hamar ráhangolt. Először is készített egy fotót, ahogy kilépek a házból, aztán megkaptam a kitűzőmet (mindenkinek volt olyan kitűzője a buliban), illetve a kimaradt kitűzőt is, azzal együtt pedig az első feladatom: adjam oda egy nőneműnek (kislány, nagylány, idős hölgy, mindegy), hogy egész nap hordja. Hát, szombat volt, az utca elég kihalt, kérdeztem, mennyi időm van rá, volt kb. 20-25 percem. Így gyorsan az első nénihez odaszaladtam, aki remek választásnak bizonyult. Azonnal elmosolyodott, beleegyezett, gratulált, sőt, azt mondta, az esküvőre is elnéz, hiszen itt lakik egy utcára tőle :) (Sajnos a nénit a nővérkém elfelejtette lefotózni, így a buliig ette a fene :P).
  A buli a nővéremék lakásán volt (köszönet B-nek azért, hogy arra az időre kiköltözött és megmentette a világot!), igazi pikniket szerveztek :) Voltak sütik, fincsi sajtok, italok, pokróc és lufi. (A bizonytalan időjárás miatt voltunk először beltéren.) Első körben kaptam egy szépségkirálynős szalagot keresztbe, amire rá volt írva, hogy "férjhez megyek", majd egy rakat szalagot még a hajamba :) Ezután beszélgettünk, volt pár feladat és rengeteg ajándék, aztán kint folytattuk a bulit, ott is kellett feladatokat csinálnom, majd kiültünk és belsős feladatokkal folytattuk. Ezután visszamentünk és még egy-két feladat és pár ajándék következett, illetve ettünk, végül a táncos kedvűekkel táncos helyet mentünk keresni, a többiektől elbúcsúztunk, ők hazamentek (ill. otthon maradtak).

  Feladatok (amik most az eszembe jutnak):

1.) Kaptam egy zacskóban egy rakat ajándékot, mindenkitől egyet, ki kellett vennem egyesével őket, kitalálni, kitől kaptam és őt bemutatni röviden (hol, mikor ismerkedtünk meg, első benyomás, fontos jellemzők). Irtó klassz feladat, ha nem egy törzsgárdáról van szó, mindenképp ajánlom, hogy kicsit képben legyenek a tagok egymással! :) Meg amúgy is jó felidézni az ilyen emlékeket... Az ajándékok között is volt szándékosan olyan, ami közös emlékeket idézett fel :)
2.) Fűszerfelismerés csukott szemmel. Először szag alapján, de ha úgy nem ment, meg is kóstolhattam. Állítólag jól ment, de szerintem még van mit fejleszteni e tudásomon :)
3.) Fűszernövényfelismerés - ezt már nyitott szemmel. Sokkal nehezebb, mert olyan növények is voltak, ami amúgy szárítva nem terem mindenki polcán.
4.) Kérdéseket kaptam kis kártyákon, hozzájuk pedig néhány szót, amiknek benne kellett lenniük a kérdésre adott válaszban. Például: Miért vettem már megint egy újabb ruhát? Miért csókoltam meg a szexi tűzoltót? stb. Klassz feladat volt, nekem legalábbis, kiélhettem a kreativitásom, a színjátszós múltamat :)
5.) Lufieladás pusziért vagy öt forintért hímneműeknek (kortól függetlenül). Persze csak pusziért vették meg, a végén már csak azt is mondtam a fiúknak :) De remekül sikerült, egy nagy csapat lánnyal a hátam mögött nem volt gond. Két kedvencem volt, az egyik egy nagyon álmos kisfiú :) az apukájával már hazafelé tartottak, a másik pedig egy futó srác, akit láttunk a következő körben, ahogy a lufival együtt fut :)) Hála és köszönet! A kinti rész a Feneketlen-tónál volt, ott azért már sok iszogató fiatal volt, de aranyosak voltak különben, hívtak volna iszogatni :) (és persze megkérdezték, hogy szájra megy-e vagy sem a puszi :P) Hiba nélkül elment az összes lufi, senki sem ellenkezett :)
6.) Volt vőlegénykérdőív, amit egyszerűen imádtam! Az instrukció mókás volt néha, hogy "Ne bonyolítsd túl, gondolkodj Csabiként (a vőlegényem)." Pl. arra a kérdésre, hogy mi az a dal, amit mindketten szeretünk, lázasan elkezdtem gondolkozni, barkóbázni, hogy új dalról van-e szó, mert semmi nem jutott eszembe. Itt is megkaptam, hogy gondolkozzam Csabiként. Így a válasz: nincs ilyen :P Vagy hogy Anyukája hogy hívta kiskorában, hogy hívja most: Csabi. Végül csak 3-at nem tudtam a kb. 30-ból. Nem rossz :) Kaptam Ara-oklevelet :))) meg beváltható kuponokat Csabihoz - a vasaláson jót röhögtem, sose vasalunk :D
7.) Fogadalmat tettem :) (amit TUTI, hogy meg fogok szegni, de azért mókás volt :D)
8.) Egyéb tesztek közül is választhattam, a "jó csaj" kérdőívet választottam a régi idők emlékére (lánymagazinok színvonala), és belevaló csajszi lettem :D
9.) Visszafelé még szórólapokat osztogattam "Hurrá, férjhez megyek!" felirattal és egy cuki képpel, a fűszernövénykéket már nem volt kedvem eladni a lufik után, úgyhogy az kimaradt.
10.) A lakásban még tesztelték, ki tudom-e önteni úgy a sört, hogy ne legyen habja. Bevallom, életemben először csináltam ilyet, majdnem mindig dobozból ittuk vagy Csabi töltött, de a végére belejöttem. :)

Az ajándékaim :) (az édességek már megcsappantak)

Ajándékötletek, amik nálam bejöttek: 
- közös receptes mappa, amibe mindenki beletett pár receptet, olyat, ami neki bevált
- jókívánság füzet, amibe mindenki írt valami szépet :) Szerintem ezt ki fogom tenni az esküvőn is, más is hadd írjon bele, olyan sok hely van még benne és olyan szép füzet :)
- kuponok, amiket a vőlegénynél lehet beváltani (masszírozás, főzés, felmosás, stb.)
- piknik kosár!!! :)) Imádom! Csodaszép!
- közös emlékre utaló vagy bármilyen személyes ajándék
- veszekedés esetén eldobandó feliratú tányér - tuti, hogy szándékosan sose fogjuk majd eltörni. Ha lenne is egy olyan komoly veszekedés, elképzelem, ahogy a fejemhez kapok, hogy nekem van egy ilyenem, de azonnal el is röhögöm az egészet és huss a veszekedésnek, a tányér mehet vissza a szekrénybe :)
- fa karkötő, amire mindenki rajzolt/festett valamit
- csini kötény
- tűkészlet, cérnagombolyagok
- és persze utána a fotók! :)

  Az össznépi buli után nyakunkba vettük a várost, először beültünk egy szabadtéri kocsmába, hogy Annával még együtt legyünk, aki csak az utolsó vonatig maradt, ittunk egyet és beszélgettünk, majd Anna távozása után nekiálltunk táncos helyet keresni. Nem könnyű, azt kell, hogy mondjam! Ja, meg persze belépő nélkülit :D Végül maradt az Instant, de bejött, jó zenék voltak, el is fértünk (bár néha csak éppen-hogy), egy-két leányt is megtáncoltattak a búcsúmról (nekem a szalagjaim teljes védelmet biztosítottak, így tombolhattam kedvemre :D), a nem kívánatosakat tyúkanyó módjára távolítottam el leánykáim mellől :P és még a Kedves legénybúcsú maradványával is összefutottunk :D (ő akkor már otthon volt) A táncos hely keresésére először nehezen vettem rá magam, mert évek óta nem voltam ilyen helyen és nehéz visszarázódni.. de mivel majd leragadt a szemünk és az első vonat még nagyon messze volt, rászántuk magunkat :D És nem bántuk meg! Jól esett amúgy, hogy idegenek is kívántak sok sikert, jó szórakozást meg ilyenek :) Még egy külföldi is megkérdezte, amikor a táncparkettről távoztunk, hogy "Are you getting married, right?", elsőre nem értettem, mit akar, majd mikor másodjára elmondta, rájöttem, hogy angol és gyorsan átváltottam :D Mondtam yes, yes, right. :D Láttunk amúgy aznap este még két lánybúcsút is :) A tánc után pedig mindenki szénsavmentes ásványvizet rendelt és azzal koccintottunk :D Tudom, durvák vagyunk. Mindenkit elkísértünk, én az első metróval mentem haza és mire feljöttem a Corvin-negyednél, már világos is volt, huss, véget ért az este :)

A témában még ajánlom Via cikkét. Az alapszabályokat remekül leírja!

Blogger Irományok Projekt

A Moly-on keresztül lettem részese az úgynevezett Blogger Irományok Projektnek, ahol több blogger összefogott, és egy közös blogot kezdett el írni. A következő írót és címet mindig az előző író találja ki.
  Én Vikitől kaptam a szót és Miért mindig pont én? címmel írtam egy kis bejegyzést (egy kis mindennapi pszichológia egy viselkedéselemző tollából ^^).
  Ha érdekel a projekt, akkor jelentkezz  a ka.waii@citromail.hu címen, illetve keresd Sonny - t a molyon.

SZERK. (2014. 08. 15.): Átvettem a projekt menedzselését, úgyhogy ha érdekel, akkor jelentkezz nálam a pillepillango@gmail.com címen!

Házi készítésű puccás párna

Csak egy nem hordott felső és egy huzat nélküli párna kell és voilá

  Még jó pár évvel ezelőtt, amikor enyhe Pucca lázban égtem (a rajzfilmet igazából nem nagyon néztem, csak a figurák tetszettek), kaptam a nővéremtől egy puccás felsőt. Már akkor sem volt igazán az én méretem (152 centiig ajánlották, és hát már biztos túl voltam a 170-en), de azért megtartottam, időnként felvettem, szerettem. De mint már említettem korábban is, elmúlt az az idő, hogy a póló alól kikandikáló hasamat mutogassam nyilvánosan, úgyhogy valamit kezdeni szerettem volna a felsővel. Elajándékozni nem akartam, úgyhogy párnahuzatot gyártottam belőle.
  Először levágtam az ujjait, meg kivágtam mindenféle címkét belőle. Majd kifordítottam és az ujjaknál lévő lyukakat összevarrtam, illetve a nyakrészt is összevarrtam. Varrtam a végére 3 gombot, gomblyukakat vágtam rá és kész is volt (szerencsére nem foszlós az anyag, így nem kellett a gomblyukakat körbevarrogatni). Látszik a nyak és az ujjak vonala, de ez engem nem zavar. Kellett a hely a párnának, nem akartam azért bevenni, hogy egyenes lehessen a huzat vonala. Szóval ennyi. Varrogatás közben pedig hol Ubullal játszottam (és próbáltam megakadályozni, hogy minden cérnagombolyagot megrágjon), hol Downton Abbey-t néztem.

MA felvételi

  Egy kis szösszenet következik a mai felvételimről. Ma 9.00-ra voltam berendelve az ELTE-re MA felvételire (pszichológia). De már fél9-re ott kellett, hogy legyek, hátha valaki nem megy el, és korábban sorra kerülök. (Nagyon sokan nem mentek el.)
  Tegnap este inkább korábban lefeküdtem aludni és nem nagyon olvastam át semmit (előző műhelyek, referencia munka, önéletrajz), gondoltam, majd reggel. Így is lett. (A Kedvest meg úgy rugdostam ki az ajtón, hogy maradjon időm.) Azután útnak indultam. Vettem reggelire egy vajas croissant, felszálltam a villamosra, és egészen a Rákóczi térig mentem, ahonnan gyalog mentem az Izabella utcába (pfujj villamos-pótló buszok), szerencsére szép idő volt. És még egy bizonyos fekete nadrágba is belefértem és kényelmesen le tudtam benne ülni, ami pár hónapja csak feljött rám, de nem volt kényelmes! :) Szóval már emiatt is nagy volt az öröm reggel. Fél 9 előtt egy kicsivel már bent voltam az ELTE-n, kaptam is a cikkeket, választhattam egyet, amelyik szimpatikus, és annak az elemzésére, rövid összefoglalására 1,5 órát kaptam (angol volt a cikk). Sikerült is ennyi idő alatt többé-kevésbé befejezzem, összefoglaljam (ezt már magyarul kellett), majd a bizottságom előtt várakoztam egy sort, addig a BA-s tanulmányokból próbáltam idevonatkozó dolgokat előkaparni. A témám amúgy a házastársról való tudattalan attitűd és a házastársak közötti érdekkonfliktusban megmutatkozó viselkedés kapcsolata volt. Egész érdekes téma, és legalább kikerülhettem az általános lélektant. A cikk nem is volt hosszú, se túl bonyolult, hétköznapi példák is voltak benne, ami könnyítette az értelmezést.
  A vizsgabizottság nagyon aranyos volt, elég kevés időt voltam bent. Rövid idő alatt összefoglaltam a cikket, párat kérdeztek, kritizálnom is kellett, ami nem volt nehéz, lévén, hogy kvantitatív módon mértek érzelmeket. Pl. egy négy fokú skálán mondjam meg, hogy én mennyire vagyok szerelmes. Paff. (a skála teteje az, hogy annyira, amennyire egy emberi lény csak képes) Kérdeztek a motivációmról, tapasztalatomról, és hát eléggé sikerült kidomborítanom, hogy én mennyire motivált vagyok és mennyire ide szeretnék bekerülni :) Ezt értékelték is. Miután végeztünk, kiküldtek, rövid ideig tanácskoztak, majd visszahívtak és közölték, 45-ből 44 pontot adnak (némi elméleti háttér és módszertani hiányosság volt - de hogy azt nekem úgysem kell tudni, inkább csak egy kis csípés ez, hogy lendületet adjanak), és így nagy valószínűséggel jövőre találkozunk is itt. :) Szóval juppíí!! Itthon fogadott a levél, hogy fent vannak már a referencia munka eredményei is. Az 25/23, úgyhogy dupla juppíí! A diplomám 5-ös, az akkor maxpontszám, plusz pontokat nem viszek, de így is összesen 8 pont a veszteségem. Úgyhogy most nagy a boldogság! :) Már csak az kell, hogy el ne felejtsem a papírokat elküldeni nekik júl. 10-ig! :D

Lakásozás 3. - házimunka-szervezés

  Eddig írtam már az előszoba lomtalanításáról, a varázs-íróasztalomról, amit 15 perc alatt használhatóvá tettem, majd tovább szortíroztam, illetve a ruhaselejtezésről és egyéb apróságok rendszerezéséről az első lakásozós bejegyzésben, majd folytattam a könyvek szortírozásával a második lakásozós bejegyzésben, ahol beharangoztam, hogy a következő bejegyzésben a házimunka-szervezésről fogok írni. Így is teszek.

  A múlt hónap elején ismételten neki szerettem volna rugaszkodni a zónázásnak, de előtte inkább feliratkoztam a motivációs hírlevélre és végigcsináltam a 30 napos FlyLady tréninget. Így végre maradandóbbak a rutinok, szép lassan fogy a lom, úgyhogy ma neki tudtam állni a zónázásnak. A zónázásról és a testre szabásról már írtam korábban, azóta még módosult egy kicsit, pl. már nem járok zumbára meg gerinc jógára, úszni is csak ritkán, nem kell beadandókat írnom, illetve még a menüírás és bevásárlás kicsit lóg a levegőben, inkább a napi-kétnapi tervezés van egyelőre érvényben. De amíg itthon vagyok, addig ezzel nincs is baj. Továbbá a kétheti vasárnapi ebédek is módosultak, nem fértek bele az időnkbe, úgyhogy ritkábban találkozunk és általában azon a héten dől el (a keddi szervezős-tervezős napon pl., mert azt visszahoztam). A zónafeladataim nagyjából maradtak, csak a sorrendet cseréltem fel. 1. Előszoba, 2. Konyha, 3. Nappali, 4. Hálószoba, 5. Fürdőszoba. Mindezt pedig azért, mert általában az első és az utolsó hét az, ami nem teljes hét, így oda kisebb, egyszerűbb zónákat akartam rakni, és nem a legnagyobb helyiséget, a nappalit hagyni utoljára.

  Szóval most újrakezdtem a zónázást. Most az előszobai hét van, így minden nap kb. 15 percet foglalkozom majd az előszobával, illetve a hétfői porszívózás-felmosás alkalmával (amin már sikeresen túl vagyok) pedig abban a helyiségben alaposabban porszívóztam és mostam fel, kihúzkodva a cipősszekrényt pl., és a pókhálók sem maradtak ott. Így lesz majd ez a többi zónával is. A napi 15 perc szortírozást is megtartottam, mert arra még nagy szükség van, de ebben napi váltást fogok alkalmazni. Minden héten az 5 hétköznapból egy-egy nap fog jutni minden zónára. Ma azt hiszem, a hálószoba kerül sorra, elsősorban az éjjeliszekrény, illetve az íróasztal kimaradt fiókja (az egyetemi cuccokhoz még nem nyúlok...).

  Nagy gondom volt azonban a múltkor is, hogy az oké, hogy most jól megy minden, amikor sok időm van, ki tudom magam pihenni, be tudom osztani a dolgokat, de nagy szükségem lenne arra is, hogy a Párom is beszálljon és rájöjjön, ha már napi 10 percet tud segíteni, az is aranyat ér! Ennyi idő alatt ki tudja takarítani legalább az egyik patkány ketrecét, el tudja pakolni a cuccait az asztalról, 10 percig tudja a gáztűzhelyet takarítani (és akár be is fejezni), 10 percig mosogatni, kitakarítani a WC-t, akár a kádra is elég lehet, ki tud teregetni, be tudja szedni a ruhákat, stb. Többször előfordult már, hogy megígért valamit, de aztán aznap nem jutott el odáig, később pedig elfelejtette. Így fogtam magam, és a múlt héten valamelyik nap átrendeztem a nappaliban lévő parafatáblát, hogy azon tudjuk a feladatokat szétosztani.
  Mind a ketten megkaptuk a keresztnevünk kezdőbetűjét, alá pedig feltűztem a fontos feladatokat, amik zónafüggetlenek. Lehetnek épp egy zóna feladatai is, de épp nem amiatt fontosak, hanem sürgős elintéznivalók (pl. gáztűzhely-takarítás, mert kifutott valami), illetve javítanivalók, stb. Kitettem a napi rutint és a heti bontást is állandó jelleggel (bár a hetin még egyszer frissíteni kell, mert ez még a múltkori), illetve minden héten az aktuális zóna feladatlistáját is kiraktam. Alulra pedig a fontos papírokat tűztem ki, most épp az olajgyűjtő helyekről van kint egy cikk és a postánk elköltözéséről a szórólap.
  Úgy tervezem, hogy a zónafeladatoknál külön színünk lehetne a Kedvessel, mondjuk övé a kék, enyém a piros, és egyik oldalon feltűzhetjük azt, hogy melyik feladatot ki vállalta, a másik oldalra pedig ha meg is csináltuk. Persze spontán is vállalhatunk és végezhetünk feladatot, vagy akár a másik helyett is (akkor csak az elvégeztem oldalra megy a saját színű tű). Az egyéni feladatokat pedig elvégzésük után egyszerűen levesszük és berakjuk egy borítékba, ami szintén ki van tűzve a parafatáblára. Így az adott feladat lapja később újrahasznosítható.

  Természetesen remekül lehet ezt egy filces táblán is vezetni, eredetileg nekem is az volt a tervem (ott egyszerűbb a lap mellett pipálni pl.), de a fal nem biztos, hogy elbírná azt a táblát... (igen, nagyon vacak a fal, nem mi építettük és nem is a miénk). Esetleg hűtőn is vezethető, de nekünk nagyon le kéne hozzá hajolni, nincs szem előtt, így nem lenne kényelmes.
  A Kedves már aznap reagált a táblára, teli tűzdelte a gáztűzhely-takarítást (amit már jó rég megígért, nekem is a mumusom), hogy ne is lássa... :D Ma úgy döntöttem, besegítek neki, kicsit motiválom. 5 percre állítottam az időzítőt, és 5 percig súroltam a gáztűzhelyet. Néhány helyen látványos az eredmény, néhány helyen meg egyelőre inkább csak maszatoltam, de hátha ez elindít valamit, és a Kedves is bevállalja napi 5 percbe - egyszer csak kész lesz. :) Ehhez kapcsolódóan: Tényleg jó dolog, ahogy Via is írta, ha mérjük, egy-egy feladat elvégzése mennyi ideig tart, akkor azt odaírhatjuk a feladat mellé ceruzával és ha bárki a családban házimunkára jelentkezik, de csak x ideje van, tud válogatni (ugyanígy vonatkozik ez ránk is). Érdemes lehet egy idő után újramérni, mert lehet, hogy csökken az elvégzés ideje (elvégre ha rendszeresen takarítunk valamit, kevesebb koszt kell róla eltávolítani egy-egy takarítás alkalmával.

  Hát most így ennyi. A címkézést majd lehet, hogy folytatom a hűtő- és fagyasztótartalmakkal, hogy ne romoljanak meg a dolgok.

Addig is mindenkinek kellemes házimunka-szervezést! (A legközelebbi bejegyzésre még nincs ötlet.)