2013. április 29., hétfő

Szuperhősös filmek - 2. rész

  Na, egy kicsit elmaradtam a filmekkel, pedig néztünk egy párat... A Vasember 1. után a Thor-t néztük meg.

Thor (2011)


  Képzeljünk el egy világot, amiben nem vagyunk egyedül. Amiben van egy Asgard nevű bolygó (meg még egy pár azon kívül), aminek a királya Odin (Anthony Hopkins, bal alsó sarok), akinek két fia van: Thor (Chris Hemsworth, bal fölső) és Loki (Tom Hiddleston, jobb alsó). Hamarosan Thor örökölné meg a trónt, ám a szertartáson a fagyóriások betörnek Asgardba, akikkel még régen leszámolt Odin. Thor ekkor még elég hirtelen haragú, önfejű és harcra éhes, úgyhogy apja utasítását megkerülve elmegy Jötünheim-be, a fagyóriások bolygójára pár barátjával (az egyik a fenti középső hölgyemény) és Lokival, hogy bosszút álljanak. Tervük kudarcba fullad, de végül megmenekülnek, Odin viszont büntetésből a Földre száműzi Thort.
  Thor a Földön kissé bárdolatlan, bár mégis lovagias férfi, olyan, akibe könnyű beleszeretni, mert olyan magától értetődőnek veszi, hogy ő egy kigyúrt istenféleség, aki persze magas és szőke, meg vicces szokásai vannak. Sok-sok kalandban lesz része, meg kell védenie a Földet, átmegy egy kis jellemfejlődésen is... Segítőtársai is akadnak, a tudós nőszemély Jane Foster (Natalie Portman, jobb fölső) és a még nagyobb tudós Erik Selvig (Stellan Skarsgard).
  Alapvetően szintén egy szerethető film, ő is szívtipró, mint Tony, de Tonyval ellentétben ő végtelenül hűséges és lovagias természet, a humoros oldala inkább abból adódik, hogy nem igazán szokta meg még a Földön. Ja, és van egy hatalmas kalapácsa, amivel mindenféle menő dolgokra képes. Ez is kb. egy 7-es film a 10-ből, többször is megnézhető, könnyed szórakozás.
  Az alsó középső képen egyébként a kapu őrzője szerepel, ő védi Asgard-ot az illetéktelen behatolóktól és ő segít az asgardiaknak utazni ide-oda.


(Kép innen.)

2013. április 19., péntek

Tapasztalataim a futásról



  A múlt hét hétfőn (április 8.) elkezdtünk futni a Kedvessel. Soha nem szerettem futni, sőt. Úgy éreztem, az nekem nem megy, béna vagyok, nem az én sportom. Amikor 60 m-t futottunk általábosban és a tanárnő mondta, hogy fussunk, mint a villám, én azt mondtam, hogy úgy futok, csak lassú villám vagyok. Egyszer mondjuk volt sikerélményem, a cooper-t (12 percig fussunk) végigfutottam egyhuzamban, de távra akkor sem lett valami sok. Úgy gondoltam, a futás az valami olyan, ami velünk születik, mint mondjuk a jó hang, tehát vagy van, vagy nincs - vagy jó futó vagyok, vagy nem. Úgyhogy nem nagyon erőltettem a dolgot. Igyekeztem valahogy túlélni a futós gyakorlatokat. A gimiben pedig szerencsére már nem nagyon volt ilyen.
  Aztán a Kedves csak rávett, engem is piszkált kicsit a dolog, meg legalább valamit együtt mozgunk. Meg is vettük a futócipőket, melegítőket. Ezután gondoltam, hogy úgy fogok futni, mint a kisangyal, ha már ilyen cipellőt vettünk hozzá.

  Az első alkalom előtt felkészítettem a Kedvest, hogy én aztán nagyon lassan futok, keveset, egyébként is trappolok, szóval ne számítson semmi jóra. El is végzett egy "tesztet", melyből kiderült, hogy az egyik izmom elég satnya, így nem is csoda, ha trappolok, mert nincs meg az az izom, ami finomítana ezen és visszafogná a lábfejem, hogy ne csapódjon le olyan keményen.
  Na de eljött a másnap reggel, elindultunk. Ahogy közeledtünk a Duna-parthoz, éreztem, hogy összeszűkül a gyomrom. Elkezdtünk futni. Nagyon furcsa érzés volt ez a mozgásforma - és hogy semmibe sem kapaszkodhatok. De lefutottam egy adagot, a Kedves mondta, hogy nézzek hátra, mennyit haladtunk, és jó érzés fogott el. Persze egy profi futóhoz képest ez még mindig szánalmas teljesítmény volt, de magamhoz képest csodás. A Petőfi és a Lágymányosi-híd között futunk egy oda-vissza kört egyébként. Eleinte még kb. 4-5 sétával tarkítva, mert majd kiköptem a tüdőmet. De jó érzéssel mentem haza, hogy csak végig csináltam, és átjárt az oxigén, a lépcsőn is mintha könnyebben mennék fel.
 A következő napokban, egészen csütörtökig folyamatosan fejlődtem, és többet futottam le egyszerre, kevesebb sétával. Hihetetlen érzés volt. Mindig vártam a másnapi futást, bár amikor odakerültünk, akkor persze jött a gyomorszűkülés, közben is még szenvedtem, de javult a teljesítményem. A Kedves pedig tanítgatott közben a helyes levegővételre, a kéztartás fontosságára, hogyan segítheti a futást, az ő tempójában is futottunk egy keveset, meg kicsit ruganyosabban, jobban emelve a lábakat. Szóval tanulgattam mindenfélét. A negatív oldala annyi volt az első hétnek, hogy minden nap izomlázam volt, elég idétlenül jártam és ha lehetett, kerültem a lépcsőket.
  A péntek kimaradt, szombaton pedig csak valamivel később mentünk le délelőtt, amikor már melegebb volt, sokan is voltak, gyengébben ment az egész, kiborultam, elkeseredtem - előzőleg elbíztam magam, hogy minden nap csak egyre jobb lesz. Vasárnap és hétfőn pihenőt tartottunk.
  Kedden elmentünk futni, és eleinte nehéz volt, de aznap mondott a Kedves egy nagyon hasznos szabályt. Ha úgy érzem, hogy már legszívesebben megállnék, akkor azt tűzzem ki célul, hogy még két métert futok. És ha lefutottam azt a két métert, és nem érzem magam rosszabbul, akkor fussak még két métert, ha akkor sem rosszabb, akkor megint kettőt. Ha már rosszabb és tényleg nem bírom, megállhatok sétálni. Így kedden egyéni rekordot döntöttem, az egy oda táv kb. 2/3-át egyben lefutottam. Aznap már csak 2 sétát kellett tartanunk. És kezdtem érezni, hogy nem szenved úgy a tüdőm. Büszke voltam magamra.
  A most csütörtök (április 18., 10 nappal a kezdet után) pedig igazi csúcsélmény volt! Odafelé a tüdőm teljesen jól volt, tudtam nézelődni, nem köptem ki a tüdőm, és egy kis biztatásra végül az oda távot egyben lefutottam, lefutottuk. Egyet sétáltunk utána, és visszafelé sem álltunk meg többet, bár a végén már égett az arcom, a lábaim már kicsit össze-vissza jártak, de nem álltunk meg. Egy sétával lefutottuk az oda-vissza utat! Visszafelé már beszélgetni is tudtam és odakiáltottam a Kedvesnek, hogy "Van tüdőm!". Ő pedig jót nevetett ezen. Elképesztő felfedezést jelentett ez nekem, hogy erre is képes vagyok. A tüdőm megszokta a terhelést és jól szuperál, a lábaim is egész jók. És tudok fejlődni. Még akár élvezni is a futást. Ezután egész nap csak úgy sugároztam a jó kedvet! Az idő is csodás volt, meg hát a reggeli sikerélmény. (Egyébként reggel kivételesen tiszta és friss volt a levegő, a hőmérséklet pedig kellemes, biztos sokat számított a teljesítményben. Nem is értem, a délután futók hogy bírják.)

  Úgyhogy összességében rá kell jöjjek, hogy a futás tanulható és a futókészség fejleszthető. És nem a lábaim, hanem inkább a tüdőm volt a szűk keresztmetszet. Valószínűleg sosem leszek versenyfutó, de képes leszek, sőt már képes vagyok élvezni a futást. Amit eleinte nem tudtam elképzelni - hogy lefutom odafelé az egészet egyben - az valósággá vált. Ki tudja még mire képes a testem? Remélhetőleg pedig az alakomra is jótékonyan fog hatni. Egy "hátránya" van talán, hogy bár egész nap pörgünk a reggeli futástól, de este 9 körül egyszer csak kidőlünk. Max. 10 órakor mi már alszunk, reggel 6-kor pedig kelünk futni (bár a héten csak két naponta futunk). Még át kell erre állnunk agyilag is. Úgyhogy mindenkit csak biztatni tudok! Ja, időnként rám jön másnapra a torokfájás. Olyankor a méz, csipkebogyótea, zuhany segít és elmúlik egy nap alatt.

(Kép innen.)

2013. április 18., csütörtök

Tavaszi háttérképek


  Igen, teljesen rá vagyok kattanva a tavaszra. Imádom, hogy süt a nap, nem fázom, de még meg sem döglöm a melegtől; hogy kint ücsöröghetek könyvet olvasva; hogy cuki gyerekek rohangálnak a téren; hogy virágok vannak mindenfelé; hogy korán kel fel a nap és későn nyugszik; hogy már nem kell fűteni; hogy növekednek a paradicsompalánták; hogy medvehagyma van; hogy a kamasz lányok buborékot fújnak a téren és fotózzák magukat/egymást (mókás ez a korszak)... Szóval nagyon szeretem. A hétvégén otthon voltunk, heverésztünk a napon, bográcsoltunk, a Kedves fát aprított, én fotóztam a kertet, így született néhány kép, amelyek akár tavaszi háttérképnek is megfelelhetnek. Nem vagyok profi fotós, a gép sem profi, de azért lett egy-két nem rossz kép (szerintem). A cica meg cuki, bármikor ideális háttérkép téma. Manci remélem nem érzi, hogy sértve lennének a személyiségi jogai.
  A képeket ide kattintva nézhetitek meg.

2013. április 15., hétfő

Tavaszindítás 2.0

  Talán végre tényleg itt a tavasz és nem jön vissza a hóesés. Úgyhogy jöhet az igazi tavaszindítás (megint). Először is szabaduljunk meg a téli dolgoktól:
- téli kabát mosása/tisztítóba vivése (ha szükséges) és elrakása
- téli cipők tisztítása és elpakolása
- egyéb téli kiegészítők (sál, sapka, kesztyű, fültyű) mosása és elpakolása
- téli zoknik átnézése - oké, eddig tartogattuk, mert hosszabb volt a tél a tervezettnél, de most már nyugodtan dobjuk ki, ami szétfoszlott, kilyukadt, és majd töltsük föl a készletet a jövő télen (nálunk a patkányoknak remek rongy az ilyen zokni, vagy törölgetésre is kiváló)
- a télen esetlegesen felgyűlt plusz kilóktól pedig mozgással és könnyedebb, egészségesebb étkezéssel próbáljunk megszabadulni


Szerezzünk be pár tavasz dolgot:
- tartsunk ruhapróbát! Tavaly tavasz óta már eltelt egy év, bizony könnyen meglehet, hogy az alakunk némiképp változott (bármelyik irányba), úgyhogy érdemes lehet újrapróbálni a tavaszi "kollekciónkat", hogy beleférünk-e még/nem esik-e le rólunk. Ha valamibe már nagy valószínűséggel nem fogunk visszafogyni/hízni, akkor szabaduljunk meg tőle! (ajándékozzuk el, adjuk a Vöröskeresztnek, stb.) Ha valami hiányzik a ruhatárunkból, akkor írjuk föl és súlyozzunk, a fontosabbakat pedig igyekezzük beszerezni.
- vegyünk és együnk sok-sok zöldséget, gyümölcsöt! Le ne maradjunk a medvehagymáról!
- szerezzünk be virágot is! Élvezzük az aranyesőt, nárciszt és lassan talán a tulipánt is!
- legyünk kint sokat a napon, szerezzük vissza a színünket!

(Kép innen.)

Szépséges videó hétkezdéshez

  Biztos nagyon sokan láttátok már, de én is ajánlom itt a blogon ezt a csodaszép videót:


  Persze maga a történet is megható, bár az nem annyira egyéni, de én igazán a kivitelezéstől ájultam el. Fantasztikusak! Tényleg le a kalappal előttük. Mi mindent meg tudtak jeleníteni... Szóval nézzétek, élvezzétek! :)

2013. április 12., péntek

Romantikus reggel


  A Kedves töltőkábele szivecskét formált reggel, én pedig gyorsan lefényképeztem a telefonommal (szegény Kedves fülénél, nem a legcsendesebb, amikor belövi a fókuszt). Mivel nincs nálam a telefonhoz passzoló adatkábel, így más megoldást kellett kitaláljak, és nagyon ügyesen rájöttem, hogyan lehet facebookra képet feltölteni a telefonomon keresztül. Onnan lementettem, ide feltöltöttem, onnan letöröltem. Elvileg Picasa-ra is fel tudnám tölteni, de mindig "Failed. Service error-t" írt ki, és azért annyira okos nem vagyok, hogy ezt a problémát is megoldjam. Szóval romantikusan indult a reggel. Ráadásul ma már a kabátot és a kendőt is ledobtam magamról, olyan meleg volt. Úgyhogy vígan masíroztam farmerben, egy vékony hosszú ujjúban és vászon cipőben.

Életem első - nem blogos - pszichológiai témájú publikálása

  És megjelent! A felnőtté-válás és a változó anya-lánya kapcsolat - az anyagilag még szüleiktől függő fiatal lányok körében c. műhelymunkám rövid összefoglalója immár nem csak a blogomon (bővített formában), hanem a Life Garden nevű oldalon is megjelent! (sajnos egy-két gépelési hiba benne maradt, de annyi baj legyen). (Kép innen.)


2013. április 9., kedd

Vidám hétvégénk képeskönyve

  A vidám hétvége pénteken kezdődött, reggel betértünk a kedvenc pékségünkbe, vettünk reggelit, elkísértem a Kedvest a munkahelyére és ezúttal ott is maradtam vele. Kaptam egy csodás és hatalmas íróasztalt, amit csak én uraltam és egész nap a szakdolgozatomon dolgozhattam. (Meg tudnám szokni ezt a stílust.) Remekül is haladtam, hogy nem volt, ami elterelje a figyelmem (se mosatlan edények, se szennyes ruha). Úgyhogy nagyon elégedett voltam nap végére. Ebédre pizzát rendeltünk, még ajándék colát is kaptunk, hazafelé sétáltunk, szóval szuper kis nap volt.

Málnás joghurt és tönköly kifli, finom, tápláló reggeli
  Szombaton telefonos ügyet bonyolítottunk, de jól végződött, kicsit Kedves-családoztunk, aztán pedig megleptük a Kedves legjobb barátját születésnapja alkalmából. Mivel az volt a kívánsága, így az apró meglepiken kívül (az arcát kár, hogy nem fényképeztük le!) a közös sütés-főzés volt tervben, mert az volt az ünnepelt óhaja. Így az lett a vége, hogy az ünnepelt sütött nekünk egy hatalmas adag lángost meg egy hatalmas adag meggyes-mazsolás sütit. Nem is rossz. Kár, hogy nincs több szülinapja. Este pedig megnéztük a Thort (bocsi, nővérkém, majd kölcsön adjuk) - a szuperhősös filmekhez még egy, ajánló hamarosan.

A fincsi-fincsi krumplis lángos (egy része)
A fincsi-fincsi (és csodaszép aranybarna)
meggyes-mazsolás süti
Éljen az ünnepelt!
  Vasárnap pedig kisállatkiállításra mentünk, mekiztünk, sétáltunk, 2-t fizet, 3-at vihet akcióban vettünk két futócipőt meg a Kedvesnek egy utcai cipőt, vettünk melegítőket is, úgyhogy minden készen állt a futáshoz. Ezeket megmutogattuk a Ferenc térieknek, itthon Dr House, evés-ivás, pihenés. Egy igazán remek hétvége. 

  Hétfőn pedig elkezdtünk futni.

2013. április 5., péntek

Szuperhősös filmek - 1. rész

  Hamarosan jön a Vasember 3., az Avengers, azaz A Bosszúállók pedig tavaly ment a mozikban, és amúgy is reneszánszukat élik a szuperhősös filmek. A nővérem még egy csomót nem látott, úgyhogy a Vasember 3-ra készülve elkezdtük ezt bepótolni és húsvét hétfőn összeültünk egy közös mozizásra (vőlegényeinkkel karöltve), megnéztük a Vasember első részét. És ezt folytatni is fogjuk - remélhetőleg hamarosan - a Vasember 2-vel, majd májusban - már egy moziban - a Vasember 3-mal. Addig meg még ki tudja, mi kerül terítékre. Egy kis Thor, Hulk, Bosszúállók... Úgy döntöttem, sorozatot indítok a szuperhősös filmekkel, ha már úgyis újranézzük őket. Szeretem a szuperhősös filmeket! Szeressétek Ti is!

A Vasember


  A Vasember első részében megismerkedhetünk Tony Starkkal (Robert Downey Jr.), a fegyvergyártó milliárdossal és megtudhatjuk, hogyan is lett belőle a nőcsábász, bulizós gazdag gyerekből életek megmentője, a Vasember. Na, azért a stílusa nem változik meg gyökeresen, továbbra is kissé (?) önimádó (melyik szuperhős vállalja fel egy sajtótájékoztatón, hogy ő az a bizonyos szuperhős, a Vasember?), laza, humoros valaki, ezért is érdemes nézni, jó kedvre derít. Mellette van egy szintén szerethető, minden helyzetet kezelni tudó Pepper Pottsunk (Gwyneth Paltrow) is.
  Randira tökéletes, a 2-t már a Kedvessel együtt néztük a moziban. Nem túl véres, nem túl romantikus, ellenben humoros és akciódús. Vannak benne klassz kütyük, erős férfiak, szép nők és ruhák, cseppnyi romantika, mi kell még? Na jó, hatalmas csavarokra ne számítsunk, sem megvilágosodásra, de kikapcsolódásnak ideális.
  Az első film nekem 10-ből kb. 7-es. Nagyon szerethető, de második megnézésre kicsit hosszú (vagy 2 órás a film).

  Nektek mi a kedvenc szuperhősös filmetek?

(Kép innen.)

2013. április 4., csütörtök

Munka után édes a pihenés

  Eltelt a húsvét, a Kedves is visszament dolgozni, én is elkezdtem a sulis dolgokkal foglalkozni, de azért esténként marad időnk a kikapcsolódásra. Egy ilyen kikapcsolódós esténk néhány képét mutatom most be Nektek.


  A Kedves édesapja szerzett nekünk hatalmas, 1 literes söröskorsókat, amik szegények már használaton kívül voltak. Először nem értettem, hogy miért. Aztán felemeltem az egyiket egy kézzel, és megértettem. Nem azt mondom, hogy elviselhetetlenül nehéz, de kb. 1,5 kiló (lemértük, amennyire tudtuk), ami azért picit nehezebb, mint egy átlag pohár. Mindenesetre akkor is menő egy ilyen korsó, hát még kettő! Fel is avattuk a héten, és az első koccintást csak azért is egy kézzel végeztem! Utána inkább mint a bögréből, úgy szürcsölgettem a sört. Mókás volt, hogy amikor már úgy éreztem, de sokat ittam, akkor még csak kb. 1-1,5 centit ittam le. Kérnem kellett a Kedves segítségét.




  A sör mellé némi rágcsálnivaló is dukál, vettünk valami vegyes ropis-kekszes csodát, amiben cuki macik is voltak! Meg mint később kiderült, szivecskék is. Ezután a Kedves a macikat (és macidarabokat) és a szivecskéket mind nekem adta, én meg fotózási lázban égtem, úgyhogy megörökítettem őket. Mindeközben pedig Dr House-t néztünk, úgyhogy teljes volt a kikapcsolódás.

Páros maci
Sok maci (meg egy macifej)
Páros szív
Keksz-kompozíció

  Tegnap pedig elmentünk futócipőt nézni, de végül egy grillsütővel tértünk haza. Úgyhogy most már nem csak Anyáéknál tudunk finom melegszendvicset enni. Bár ez a grillsütő persze nem olyan jó, mint az otthoni, ez már ajtós meg időzítős, meg süthet csak alulról/felülről vagy alulról és felülről is.

2013. április 3., szerda

Mézsör házilag

  A Kedves talált a neten valamilyen mézsörreceptet és nagyon lelkes lett, úgyhogy kipróbáltuk. A legutóbb nem lett dokumentálva a dolog, későn kaptunk észbe, de jól sikerült, úgyhogy kedvet kaptunk egy nagyobb adag készítéséhez. A múltkor:
Húsvét hétfőn (2013. IV. 1.), a 12 óra állás után
- 3-3,5 l vízvől
- kb. 750 g mézből
- almából, narancsból, pomelóból
- fahéjból és szegfűszegből
- kevés cukorból
- egy szelet kenyérből és egy élesztőből
készült a mestermű.

A vizet felforraltuk a gyümölcsökkel és a fűszerekkel, beleraktuk a mézet (esetleg még egy kevés cukrot), hagytuk langyosra hűlni, majd egy szelet kenyeret megpirítottunk, megkentük élesztővel jó vastagon, azt a keverék tetejére tettük és 12 órán át hagytuk állni.

Már palackokba töltve a fürdőszobaszekrény
mögött, sötétben (2013. IV. 2.)
Másnap leszedtük a kenyeret, leszűrtük és palackokba töltöttük. Lefedni még nem szabad, mi gézlapokat tettünk a tetejükre, hogy a por vagy bogarak ne szálljanak bele. Ezt 15-20 fokba, sötét helyre kell rakni, majd 2 hétig állni hagyni, lezárni, és még pár napot állni hagyni. Akkor lesz az igazi. Mi egy fél literes üvegbe kóstolónak tettünk egy adagot, amire majdnem minden nap rájártunk. Már egy hét után igazán finom, inkább boros, mint sörös, szénsavas ital. A két hét és a lezárás után lesz sörös jellege, de a gyümölcsök és a méz miatt persze nem az a tipikus sör. De nekem nagyon ízlik. És nem drágább, mint egy átlag sör (amikor épp nincs szerencsénk és nincs akció).
  Másodjára már olyan 6-6,5 liter készült, kb. dupla adag mézzel, ezúttal almával, kiwivel és naranccsal. Illetve pirítós helyett száraz kenyérre kentük az élesztőt, mert épp nem volt otthon kenyér. Most már elkezdtem dokumentálni is. A mézsör egyébként állítólag fokozza a termékenységet/nemzőképességet, ezért ajánlják babát tervező pároknak, és a mézeshetek elnevezés is összefügghet a mézsörrel.

2013. április 2., kedd

Kenyér - kenyérsütőgépben

  A leendő sógoromtól kaptunk egy kenyérsütőgépet, mert ők nem használják, azóta rendszeresen otthon készítjük a kenyeret, illetve időnként kalácsot is. A gépet rendszeres használat mellett nem kell kimosni sem, használata így nagyon kényelmessé válik. Persze, várni kell, míg elkészül, de akkor is ehetünk kenyeret, ha már nincsenek nyitva a boltok - már ha van otthon liszt, só, cukor, élesztő, meg némi víz a csapból. Ugyanis ennyi kell csupán egy kenyérhez.

Hozzávalók
- olaj: 10 ml/7 ml
- víz: 420 ml/280 ml
- cukor: 7 ml/5 ml
- só: 7 ml/5 ml
- liszt: összesen 680 g (ezt lehet úgyis, hogy háromnegyed sima, egynegyed rozsliszt)/450 g
- élesztő: 1 cs szárított vagy 1/3 friss vagy 3/4 csomag szárított vagy 1/4 friss

Elkészítés
  Mi a kisebb adagot szoktuk készíteni, mert csak egy lapátos a gépünk, 350 g sima és 100 g rozsliszttel szoktunk dolgozni és 1/4 friss élesztővel. Olajból egy keveset löttyintünk a lapát rúdjára, rárakjuk a lapátot, kicsit megmozgatjuk, ezután következik a víz, majd a többi tetszőleges sorrendben. Só, cukor, liszt, élesztő. A só és a cukor időnként még a víz előtt belekerül az edénybe, de a víz a lisztet mindenképp megelőzi, különben nem tudja a gép jól összekeverni és a fél adag liszt az edény alján marad és szalonnás lesz a kenyér. Az élesztőt eddig mindig a liszt után raktam bele, nem tudom, az számít-e valamit. Nem sok minden kell a kenyérhez, de mielőtt elindítjuk, mindig győződjünk meg arról, hogy minden benne van (beleértve a lapátot is!), mert a sótlan kenyér utósózása annyit ér, mint halottnak a csók, ha nincs benne cukor, nem kel meg rendesen a kenyér, ha nincs lapát, nem keverődik össze a tészta, mást még eddig nem sikerült kihagynom a kenyérből.
  Ezután mi a Basic programon szoktuk sütni, ami 2 óra 20 percig süti, de anyáék az 1 óra 20 percesen sütik és azzal sincs bajuk. A gépet közben ne nyitogassuk, összeeshet tőle a tészta. Amint megsült, vegyük ki és bugyoláljuk be egy konyharuhába, ha kihűlt, zacskóba/kenyértartóba tehetjük. Ha nem vesszük ki időben, akkor "beizzad" a kenyér, vizes lesz az alja. Ha pedig túl sokáig marad a konyharuhában, megkeményedik a héja. Melegen ne tegyük zacskóba, mert szintén beizzad.
  Ami az arányokat illeti, vízből inkább több, mint kevesebb, lisztből inkább kevesebb, mint több. Ha a gép nagyon "ugrál", nem tudja kezelni a tésztát, tegyünk hozzá egy pici vizet.