Tárt Kapu Galéria - megnéztük a színes harisnyák napján

Bal csirke enyém, jobb csirke Timdéré

  Ma végül eljutottunk Timdéremmel a Tárt Kapu Galériába, amit már előzőleg ajánlottam. A galéria aprócska, két szintes, de nagyon kellemes. Kedves férfi fogadott minket, aki azonnal kapcsolgatta föl a lámpákat, a virágoknak vizet adott. A kiállításon vannak festmények, sokféle technikával készült képek (linómetszet, zsírkréta, ceruza, ...) és kerámiafigurák is. Odavoltam a figurákért. A képek és a figurák között is voltak igazi műalkotások, illetve egyszerűbb alkotások is. Sokszor egy-egy szín fogott meg, vagy az a kitartás, amivel az illető rajzolhatta a sok kis apró négyszögből álló képet. Mindenképp érdemes megnézni, érdekes és ingyenes és könnyen megközelíthető (Hőgyes Endre utca 2., IX. kerület, a Corvin-negyedhez közel). Eleinte ketten voltunk Timdérrel, meg ugye a férfi, később érkeztek még emberek, akik ismerték az alkotókat, az egyik hölgy mesélt is kicsit róluk, illetve a Galériáról és a jövendőbeli projektekről. Feliratkoztunk egy levlistára, hogy megkapjuk az információkat a jövőbeli tervekről. Ezek között szerepel nemzetközi kiállítás is (franciák, japánok, románok...), műhelyfoglalkozások, találkozás az alkotókkal, ilyesmik. Úgyhogy izgatottan várom, várjuk őket! Még egy-egy varrott csirkét is kaptunk :) Írtunk a vendégkönyvbe és távoztunk, majd kint fotózkodtunk a csirkékkel meg a harisnyáinkkal. Ugyanis ma van a színes harisnyák világnapja, ami saját kreálmány, bővebben itt és itt olvashattok róla. Igaz, Timdérem harisnyája fekete, de hát az is egy szín végül is. És alatta van még egy színes harisnya is. Ma borzasztó szeles és hideg idő volt, úgyhogy csak a nap kedvéért bújtam szoknyába és harisnyába, a reggeli sétán még nadrágban voltam. Timdérem pedig a legvastagabb harisnyáját vette fel, hogy ne fagyjon meg. De végül én sem fagytam halálra :)

Két Timdér és két Do láb

  További színes napok a blog jobb oldali sávjában találhatók, a következő március 25.: kék nap.

3. Timdér és Do kiállítás - megvalósult

  És létrejött a 3. Timdér és Do kiállítás, Budapest, Milano és Torino "témakörben".
  Érdemes volt a tegnapi napra halasztani a kiállítást, mert csodaszép napunk volt és még zenei aláfestést is kaptunk a híd alól. Ráadásul kipihentebbek is voltunk, kevésbé nyűgösek (én legalábbis borzasztó nyűgös voltam előző nap), úgyhogy a hangulatunk is alkalomhoz illő volt. Nem beszélve arról, hogy épp ugyanaz a pulcsi volt rajtam, mint az első kiállításunkkor. Pedig évek óta nem volt rajtam az a pulóver!
  A képek felragasztása már igazán nem telt sok időbe, úgyhogy a következő alkalomkor már egyszerűsítünk a dolgokon, a plakátot viszont jobban át kell gondolni. Jobb helyre tenni, zászlókat rajzolni a különböző nyelvű leírásokhoz, hogy mindenki megértse: a képek elvihetők. Nem sokat maradtunk ott, de már így is volt kellemes élményünk. Egy pár elvitte a cicáimat, odajöttek hozzánk, érdeklődtek (az angolomat fejlesztenem kell!), és bátorítottak, hogy legyen még ilyen! Úgyhogy már ezért megérte :) Vagy azért, amikor egy leányzó elhaladva a képek mellett odaszólt a társának, hogy "Wait, wait, wait" (Várj, várj, várj!), és meg is tapizta a képet, de nem vitte el (szerintem azért, mert nem olvasta el a beharangozó plakátot). Voltak, akik simán elhaladtak a kiállítás mellett, voltak, akik csak lassítottak, de voltak, akik tüzetesen végignézték. Azért ez mindig jó érzés. Bár előtte lévő nap úgy éreztem, kiöregedtünk ebből, mert arra gondoltam előkészületek közben, hogy jaj, szakdoga, házimunka, késő van, Kedves, haza kéne menni... De nem, nem öregedtünk ki. Csak egyszerűsíteni kell a dolgokon. Nem lesz bugyizás meg címkeragasztás. A hátuljára otthon ráírjuk a ráírandó dolgokat, együtt megírjuk a beharangozó plakátot és csakis szép, napos időben ragasztjuk ki a képeket.
  Remélem, a cicákon kívül más kép is gazdára talált (még mielőtt a közteresek, vagy akiknek dolguk, le nem szedték az összeset).

  A kiállításról képek is készültek, duplán is, mert az érzés kedvéért odaadtam Timdéremnek a fényképezőt, hogy ő is végigkattingathassa. Szóval fogadjátok szeretettel online galériánkat.

  Frissítés: Egy budapesti séta során fotóztam a 3. kiállításunk "rám eső részét", az összes, akkor készült, felvállalható képet feltöltöttem, ide kattintva megtekinthetitek.
Még frissítés: Timdérem is írt az eseményről, bár nem az eredeti, univerzummogos blogjára, hanem a románra, kétnyelvű lett így a bejegyzés, olvassátok szeretettel.

3. Timdér és Do kiállítás - dátummódosítás

Kedves Érdeklődők!

  Sajnálattal jelentem be, hogy a mai 3. Timdér és Do kiállítás nem valósult meg, mivel az előkészületek mintegy 3x annyi ideig tartottak, mint terveztük... Így végül kimerülten inkább hazafelé vettük az irányt. De most már esőállóak a képek. Legközelebb azért inkább nem bugyizzuk be a képeket, címkét sem kapnak, csak a hátuljukra írunk fel mindent, aztán mehetnek blu tack-kel a hídra. A kellemetlenségekért szíves elnézéseteket és megértéseteket kérjük! Köszönjük!

  Új időpont:

2013. március 20. szerda

Esküvőszervezés 3.0

  Persze, a 2.0 után nem egyből a 3.0 jön, még a 2.0-nál sem kéne tartani, nem értek én ehhez, csak jól hangzik. (Előző verziós állapotok itt és itt.) A lényeg, hogy ma újabb lépést haladtam az esküvői teendőkkel kapcsolatban. Már megvan a ruha fazonja, a varrónő, a melltartót is megvettem, miután pár hete találkoztam a varrónővel is megegyeztünk az anyagban, adott pár tippet, honnan lehet beszerezni és ma elmentünk Anyával is megvettük az anyagot is, a cipőt is. Az anyagvásárláshoz volt pár üzlet a tarsolyunkban:

• Máthé Textil
• Eurotextil (boltlistája itt) - webes rendelés is lehetséges
• Csipkeshop-Karnak bolt - nem találtam weboldalt, cím: 1071 Bp., Dembinszky u. 29., nyitva: H-P 9-16, SZ: 10-14
• Kis Brammer

  A lista kb. ár szerint növekvő sorba van rendezve, tehát a Máthé Textil a legolcsóbb, a Kis Brammer pedig már az, ami nem igazán az én/mi pénztárcánkhoz van szabva, de az biztos, hogy minőségi anyagokkal dolgoznak.

  Anya a Klinikákhoz érkezett Apával, onnan elsétáltunk a Keletihez, a Máthé Textilhez, így volt logikus, utána haladtunk volna befelé - de nem haladtunk, mivel a Máthé Textilben mindent megtaláltunk. A ruhám végül fehér pamutszaténból lesz, aminek külön örülök, így nem kell műszálas ruhában lennem. Bár vettünk alá bélésselymet is. Az eladók a pamutszatén alá nem ajánlják nyárra, de a varrónőm meg igen, azon már nem múlott, majd kiügyeskedünk valamit. Négy méter pamutszatén és négy méter bélésselyem összesen 12 ezer forint volt, nagyon örültem, hogy ennyivel megúsztuk. Ezután Anyának kezdtünk el anyagot nézni az esküvőre, és szintén pamutszaténból találtunk egy nagyon szép kéket. Az esküvő részt letudva továbbmentünk, Anya nyári ruhához keresett magának anyagot, talált is egy nagyon bájos virágmintásat, végül nekem is mutattak egy nagyobb mintás, szép színes anyagot, ami még friss volt, nemrég érkezett, magam elé tartottam és megtetszett, szóval nekem is lesz szép új nyári ruhám. Ezzel lezárult az anyagvásárlás. Az eladó hölgy nagyon kedves, készséges és hozzáértő volt, még egy-két eladóhölgy is hozzászólt néha, ők is nagyon kedvesek voltak, úgyhogy elégedetten távoztunk.

  Anya javaslatára átmentünk szembe a Krokodil Corso cipőáruházba, hátha érkeztek már nyári szandálok, hiszen a méteráru boltba is most érkeztek a nyári anyagok. És Anyának igaza lett, már voltak bőséggel szandálok. Találtunk is egy szép, kényelmes fehéret, Jana, 12.490 Ft, szóval még az ára is elfogadható (bőr). A sarka ugyan nem fehér, hanem barna, de kit érdekel, ha nem látom (és ha kényelmes!!)? Felhívtam a vőlegényt, őt zavarná-e, de őt nem különösebben érdekli, milyen cipő lesz rajtam, a lényeg, hogy kényelmes legyen és ne sírjak, hogy fáj a lábam, stb. Felőle balerina cipőben is lehetek. Zavart még az elején az is, hogy tépőzáras és nem csatos, meg hogy esetleg egy kicsit lelóg a lábam róla, de érzésre nem zavar, csak úgy a határon éreztem a méretet, de nagyobb nem volt belőle. Az eladók szerint jó volt így, szerintem is vállalható és kényelmes, úgyhogy örültem. Azért felpróbáltam még egy másikat is, ami tényleg csodaszép volt, fehér sarokkal, az is bőr, de túl magas volt a sarka, épp hogy tipegni tudtam benne, meg szétnyomta volna a lábamat, nem nekem való az a fazon. Úgyhogy az első mellett döntöttem. Ezután Anyának próbáltunk benti papucsot nézni, de sajnos nem találtunk megfelelőt. Úgyhogy szülinapjára marad a zöldségaprító. Egyébként itt is nagyon kedvesek és készségesek az eladók, a választék is bőséges és sok jó minőségű cipőt árulnak, úgyhogy megéri benézni.

  Szóval ami eddig megvan:

• melltartó, Triumph Fresh'n Up WHPN, 6299 Ft (vicces, hogy se magyar, se angol nyelvű oldalon nem találtam)
• ruhaanyag (pamutszatén és bélésselyem) a Máthé Textilből 12.000 Ft
• ruha fazon
• varrónő
• gyűrűk
• bugyi (az még régebbről, C&A-s egyszerű fehér)
• az üzlet, ahol a Kedves öltönyét készíttetjük (fejből nem tudom, a névjegy pedig a Kedvesnél van)
• fodrász
• fotós (ismerős)
• sminkes (nővérem)
• vendéglista (kb. 60-65 fő, még a plusz egyek variálhatnak)

  És végre a helyszínről és az időpontról is beszéltünk, hogyan is legyen. A terv a következő: augusztus 19, hétfő, akkor hosszú hétvége van. Bár hivatalosan munkaszüneti nap, azért szerintem tartanak esküvőt (valószínűleg plusz pénzért), erre még rá kell kérdezni. Itt tartanánk a Bakáts téren, meg kell nézni, hány fő fér be és hogy néz ki. Ezután beülnénk valahova enni egyet, lehetőleg a közelbe. Ez akár egy pizzázó vagy hamburgeres is lehet, ha befér legalább 50 fő. Önköltséges lenne (persze igyekeznénk olcsó helyet találni; a Hilton kizárva), és nem kérnénk nászajándékot. A 18 éven aluliak és a fodrász illetve fotós étkezését állnánk mi (meg persze a sajátunkat). Nászútra végül nem Horvátországba mennénk, hanem Kemencére, ahova tavaly nyáron terveztünk menni, csak a Kedves kificamította a bokáját és túrázni úgy nem az igazi. Így talán félre tudnánk tenni télre, hogy végre elmenjünk és megtanuljunk síelni (így a bakancslistám is csökkenne). Horvátországba pedig elmennénk mondjuk az első házassági évfordulónkon.

  Ami még hátravan:

• időpont-egyeztetés a varrónővel és ruhavarratás
• öltönyvarratás
• házasságkötőterem-szemle
• és időpontfoglalás
• "evős hely" keresése és foglalása
• meghívók elkészítése és kiküldése (előtte e-mailes előörs, hogy tutira ráérjenek)
• egyeztetés a fodrásszal és a fotóssal
• ékszerválasztás
• Kemencére helyfoglalás

Termékeny vasárnap

  A mai vasárnap egy igen szép vasárnap. Bár rosszat álmodtam és kicsit nyűgösen ébredtem, de minden jól alakult. Átrendeztük a nappalit, én közben levertem egy polcot, így a rajta lévő dolgok a földön landoltak, összetörtek (bár volt, ami túlélte!), úgyhogy Csabinak adtam némi munkát, a porcelán tojásomat kellett összeragasztania (vettem neki hozzá pillanatragasztót ^^). Na szóval minden remekül alakult, készítettünk egy finom, egyszerű ebédet, krumplipürét és rántott husit, illetve palacsintát. Átjött a Kedves édesapja és apai nagymamája, ettünk és beszélgettünk egy jót, aztán elmentek, ejtőztünk a Kedvessel. Ő játszott, olvasgatott, én pedig alkottam. Végre ismét. Kipróbáltam a karácsonyra kapott olajpasztellt és a Kedvestől kapott rajzkapra folytattam a vízi élővilágos (elsősorban bálnás) sorozatomat. Hadd mutassam be Nektek Béla bálnát:

  Hasonlít Dezsőre, de Béla másik fajta bálna, hosszabbak az uszonyai például. A rajznál nem törekdetem túlzott mértékben a valóságos ábrázolásra, így az arányok nagyon-nagy valószínűséggel nem stimmelnek, a színek sem mindenhol, illetve az élővilág összetételére sem fordítottam figyelmet, nem biztos, hogy az ábrázolt élőlények előfordulnak ugyanabban a környezetben. Na meg persze ott a kötelező szivecske.

  Az olajkréta mellesleg csodásan szerepelt, továbbra is imádom. Szerencsére nem használódik olyan gyorsan, mint aggódtam, úgyhogy még számos képet fogok alkotni vele. Jól fed, a kontúrokat könnyű elsimítani, szépen lehet a színeket keverni, élénkek a színek, úgyhogy kevésbé ügyes embereknek is ajánlom (én sem vagyok valami nagy rajzzseni), remek dekorációt lehet vele készíteni. Viszont mivel kréta, és abból is a bumszlibb fajta, így apró, finom vonalak rajzolására nem igazán alkalmas.

  Ezután betettem egy adag ruhát a mosásba, levágtuk a Kedves haját (most főleg ő vágta), néztünk egy Dr House-t, üzletelt, beraktam egy kenyeret sülni, most várjuk Anyukáját az ajándék laptoppal, az este hátralévő részében tervbe van véve egy fürdő, vacsora, közös mosogatás és még némi Dr House.

  Remélem, mindenkinek ilyen szép vasárnapja volt!

3. Timdér és Do kiállítás beharangozó - végre dátummal

  Na, eljutottunk ide is. A 3. Timdér és Do kiállítás, amit már beharangoztam, végre úgy néz ki, dátumot is kapott. Igaz, hogy elmúlt több, mint egy hónap a fotózás óta, aggódtam, hogy nem fognak passzolni a tavaszi hangulathoz a képek, erre meg leesett a hó és hideg van. A fotózáskor mondjuk nem volt hó, csak a fények voltak téliek. A lényeg, hogy remélem, sikere lesz ennek a kiállításunknak is, ahogy az elsőnek és a másodiknak is.
  Tehát:

2013. március 19-én 3. Timdér és Do kiállítás a Lánchídon!

  Valószínűleg olyan 13-14.00 felé fogjuk elkezdeni. Én 12.15-kor végzek a Bécsi úton, onnan el kell menni a képekért, megcsinálni az előkészületeket (bugyiba rakni az eső ellen, címeket irkálni, stb.), és kezdődhet a ragasztgatás. Aki ráér, látogasson el hozzánk! Aki nem, ne bánkódjon, a képeket fel fogjuk tölteni az internetre és mindenki megcsodálhatja őket online! :)
  Úgy néz ki, aznap fogjuk megnézni a Tárt Kaput is, mivel a megnyitóra végül nem mentünk el. Timdérem lebetegedett, én is hulla voltam... Úgyhogy majd arról is olvashattok beszámolót, illetve lehet hozzánk csatlakozni.

Ui.: És ezzel ez a 200. közzétett bejegyzésem. Hipp-hipp hurrá!

Frissítés: Timdérem is közzétette a meghívóját románul és magyarul is.

Az ötödik elem (1997) - filmajánló

  A blog új külsejéről írtam egy bejegyzést, melyben Az ötödik elem c. filmre tettem célzást (a címkék közé direkt be is raktam). Egy ismerősöm megkérdezte, miért "szuperzöld" a blogom? Én csak tátott szájjal néztem, hát nem tudja? Ötödik elem? Még mindig semmi. A rádiós fickó... Azt sem tudta, melyik az a szereplő. A szőke, aki a fegyver helyett a biliárdgolyót gurítja oda? Semmi. Ekkor rádöbbentem, Az ötödik elemet nem látta mindenki, vagy ha látta is, nem úgy, vagy régen és nem maradt meg neki. Szóval van értelme ajánlót írni róla, úgyhogy most meg is teszem.

Mila Jovovich, azaz Leeloo

  A történet röviden:
A gonosz közeledik, ami elpusztítja a Földet, ha nem teszünk valamit. Csakis az Ötödik elem, Leeloo (Mila Jovovich) képes megállítani. De kellenek neki segítők. Az útját segíti a pap, Vito Cornelius, a segédje, és persze Bruce, azaz Korben Dallas. Időközben hozzájuk szegődik Ruby Rhodd, a már emlegetett rádiós és így együtt spoiler megmentik a Földet. spoiler vége

Ruby Rhod. Hát hogy lehet őt elfelejteni?

  A film sokáig a kedvenc filmem volt (A George, a dzsungel hőse korszak után), de még most is közöttük van. Az a film, amit a Kedvessel majdnem bármikor szívesen megnézünk. Olyan estékre jó, amikor nem tudunk semmiben sem megegyezni - Az ötödik elem közös pont. Személy szerint a klasszikusok közé emelem, amit érdemes várólistára tenni, ha még nem láttuk. Humoros, akciódús, és spoiler jó a vége spoiler vége. Jók a karakterek, a történetvezetés, a színészek, a szöveg is kiváló, alkalmas szállóigésítésre (mint pl. a szuperzöld rész, vagy a csirkeee, jóóó csirkeee). A zenéje is fantasztikus, a díva jelenete nem utolsó, én is szívesen elmennék egy ilyen koncertre. A gonosz földi helytartóját Gary Oldman játssza, méltó párja Bruce-nak. Ó, és az elnök is imádnivaló! :) Úgyhogy nézzétek, nézzétek többször és írjatok véleményt! :)

És a végére egy kis Bruce :)

(Képek innen, innen, innen és innen.)

Veronica Mars - a film

  Lesz Veronica Mars film!! Juppííí!! Egy gyors örömködős poszt :D Meghirdettem a facebook-on a blogomat, sokan beleolvastak (köszönöm nekik, remélem, találtak érdekes dolgokat!), és egy volt évfolyamtársam meglátta a Veronica Mars-os bejegyzésem és gyorsan értesített, hogy lesz belőle film! A rajongók összegyűjtötték rá a pénzt! Juhúúú!! :D Remélem, jó lesz majd és szépen lezárnak mindent (persze úgy, ahogy én akarom :D). Jajdejójajdejó ^^

A hétköznapi hímsovinizmusról - 7. rész

  Kicsit elmaradtam a hétköznapi hímsovinizmussal, de most jön egy újabb (de még nem utolsó) bejegyzés.

  A hétköznapi hímsovinizmus - röviden - egy olyan egyenlőtlenséget teremtő taktika a párkapcsolatban a férfi részéről, ami még nem minősül erőszaknak, és sok férfi nem is szándékosan követi el ezeket a manővereket, nincs tudatában az ártó jellegüknek, még a nők is csak nehezen ismerik fel, csak érzik, hogy valami nincs rendben. Luis Bonino és Szil Péter Hétköznapi hímsovinizmus c. kiadványa felsorolja a fajtáit, így segítve mind az egyébként egyenlőségre törekvő férfinak és a vele élő nőnek felismerni ezeket a manővereket és kigyomlálni őket. Aki szeretné az egész kiadványt elolvasni, az a címére kattintva megteheti.

  Az előző bejegyzéseimben olvashattok egy részletesebb definíciót, a hétköznapi hímsovinizmus hatásáról a nőkre és a párkapcsolatokra, a kényszerítő jellegű és a válsághelyzetekben alkalmazott hétköznapi hímsovinizmusról, a burkolt hétköznapi hímsovinizmusról és a haszonelvű hétköznapi hímsovinizmusról.

  Most következzen a gyakorlati rész:

Mit kezdjünk a hétköznapi hímsovinizmussal? Lépések:

- tudatára ébredni a burkolt csapdáknak

- felismerni a manipulációk nem mindig verbális nyelvét

- hitelt adni saját felismeréseinknek, akkor is, ha ezt a másik nem mindig ismeri el

- megtanulni leleplezni ezeket a praktikákat, panaszkodás helyett semlegesítés és elkerülés, illetve ellenállás

- ezáltal csökken a praktikák által keltett bűntudat

  Férfiak számára igazi kihívás elismerni a hétköznapi hímsovinizmus létezésének és elterjedtségének elismerése. Általában kétféle reakciót vált ki belőlük: védekezés „azért annyira nem vészes”, „én nem vagyok ilyen”, vagy a nagyobb egyenlőség irányába való elmozdulás. Ehhez fel kell ismerniük a saját praktikáikat és igyekezniük leállítani és hatástalanítani őket. Ehhez kell egy adag önkritika, akarat, kitartás és tudatosság.

Alapkérdés: „Ami rám érvényes, érvényes-e a páromra is?” (bár szerintem ennek nem mindig kell így lennie - Szerk.) „Miért nem, és hogyan érem el, amit akarok?”

Ha a témával kapcsolatban tapasztalataitok vannak, osszátok meg bátran! Elsősorban nem panaszáradatot szeretnék indítani, hanem inkább megoldásötletekre, megvalósult megoldásokra lennék kíváncsi.

(Kép innen.)

Új külső

  Sokat szenvedtem, míg találtam valami olyat a blogspot palettából, ami tetszik. Ez most ilyen. Azért írok róla, mert le akartam írni, hogy az új külső zöld. Szuperzöld.

A felnőtté-válás és a változó anya-lánya kapcsolat

  A levlistánkra érkezett egy felhívás a Life Garden-től, mely szerint pszichológia szakos hallgatók (már nem csak ELTE-sek) munkáit várják, a legjobbak persze megjelennek az oldalon, az első helyezett még pénzjutalmat is kap. Gondoltam, most már itt az ideje, hogy az egyik műhelymunkámat végre összefoglaljam, az a felvételi miatt sem árt, meg amúgy is közzé akartam tenni itt a blogon is. Úgyhogy azt, amelyik nekem a legkedvesebb volt, összefoglaltam 2 oldalban (elég nehéz feladat volt), most pedig itt is közzé teszem, kicsit bővített és szerkesztett, tördelt formában.

A felnőtté-válás és a változó anya-lánya kapcsolat

- az anyagilag még szüleiktől függő fiatal lányok körében –

  Manapság egyre több fiatal felnőtt választja egzisztenciális okok miatt, hogy a szüleinél marad, vagy ha mégis sikerül elköltözniük, gyakran továbbra is kisebb-nagyobb anyagi támogatásra szorulnak. Felnőttek-e ezek a fiatalok? Mitől lesz valaki felnőtt? Hogyan változik a szülő-gyerek, illetve anya-lánya kapcsolat a felnőtté-válás során? Milyen konfliktusforrások lépnek fel és hogyan lehet ezeket megoldani?

  A felnőtté-válás folyamata jelentősen megváltozott az elmúlt évtizedekben (Susánszky, 2009). A serdülőkor alsó határa a nemi éréstől számítódik, ám hol van a felső határa? Honnantól kezdődik a felnőttkor? Ennek a kérdésnek a megválaszolására számos elmélet született, én ezek közül a Vaskovics-modellt (Vaskovics, 2000) emeltem ki, mely szerint a felnőtté-válás 5 lépcsőben történik:

• jogi értelemben vett leválás
• közös fedél alól történő elköltözés
• anyagi-pénzügyi leválás
• önálló döntést eredményező leválás
• öntudatosulás

  Magyarul, ha valaki betöltötte a 18. életévét, elköltözött a szüleitől, önellátó, képes önálló döntéseket hozni – különösen a partnerválasztás terén – és önmagát felnőttnek érzi és kezeli, akkor nevezhető felnőttnek. De nézzünk körbe, hány fiatal felel meg ezeknek a kritériumoknak egyszerre?

  Kutatásom középpontjába kilenc fiatal (20-27 éves) lány, nő került, akik az 5 kritériumból a harmadikat nem ugrották meg, azaz: 18. életévüket betöltötték, életvitelszerűen már nem a szülői házban élnek, sőt párjukkal közösen (élettársi/házastársi viszony) élnek, de rendszeres, vissza nem térítendő anyagi segítséget kapnak a szüleiktől. Az öntudatosulást csak a kiválasztás után mértem, személyes hatékonyság kérdőívvel (Gyarmathy, 2000), emellett interjút vettem fel velük.

  A „személyes hatékonyság” egyfajta rámenősséget sugall, ez annyiban igaz, hogy az egyén saját érdekeit érvényesíti, ez akkor nevezhető hatékonynak, ha önbizalmon, saját magunk és mások elfogadásán és egyenes kommunikáción alapszik (Gyarmathy, 2000). Úgy gondoltam, a teszt eredménye összefüggést mutathat azzal, ki mennyire érzi magát felnőttnek, azonban ez nem nyert alátámasztást, a legnagyobb személyes hatékonysággal egy olyan lány rendelkezett, aki csak „inkább felnőttnek” érezte magát, nem teljesen felnőttnek, akik teljesen felnőttnek érezték magukat, átlagosan ők érték el a legalacsonyabb pontszámot. A felnőttség-érzet úgy néz ki, mástól is függhet, és érdemes is megemlíteni, hogy akinek a legmagasabb lett a személyes hatékonyság pontszáma, az emelte ki ezt (illetve ennek megfeleltethető jellemzőt), mint felnőttségi kritériumot.

  A felnőtté-válással változik a szülő-gyerek kapcsolat, én az anya-lánya kapcsolatra helyeztem a hangsúlyt.

A pozitív anya-lánya kapcsolat növeli a lány élettel és saját magával való elégedettségét (Onayli, 2010), illetve a felnőtt nő ellenálló-képességének forrása is lehet (Wahers, 1988), továbbá Friedman (1980) szerint a lánynak pozitív kapcsolatot kell kiépítenie az anyjával ahhoz, hogy érett felnőtt nővé válhasson. Williamson (1981) szerint az intim, meghitt felnőtt anya-lánya kapcsolat úgy jöhet létre, ha törekszenek arra, hogy egymást magukkal egyenrangú, független felnőttként elismerjék.

  De hogyan lehet létrehozni és megtartani ezt a pozitív kapcsolatot? Mik azok a konfliktusforrások, amik esetleg ezt megakadályozzák? Hogyan oldhatjuk meg őket?

  Fingerman (2001) szerint a leggyakrabban beszélt témák anya és lánya között a lány gyermekei, párja, testvérei és az édesapja.

  A lányok az interjúk alapján valóban gyakran beszélnek anyjukkal a párkapcsolatról (anyáéról és lányéról is) és a közös családtagokról. Emellett számos gyakori beszédtéma felmerült még: gyermeknevelés, kultúra, világnézet, olvasmányok, történelem, tanulmányok, munka, divat, főzés, filmek/TV-műsorok/sorozatok, mindennapi történések és a szex.

  Ezeken kívül a lányok még szívesen beszélgetnének anyjukkal az anya dolgairól, múltjáról, gyermeknevelésről, családi élet működéséről, lelki dolgokról, párkapcsolatról, jövőről, kettejük viszonyáról vagy a lány dolgairól.

  A leginkább konfliktust okozó témák Jones és Nissenson (1997/2001): Anyák és lányaik c. könyve, illetve Clarke, Preston, Raksin és Bengston (1999) cikke szerint:

• pályaorientáció
• lány párkapcsolata
• életvitel
• értékrend
• pénzkezelés
• felnőttnek/gyereknek kezelés
• a múlt sérelmeinek felemlegetése (elsősorban a lány részéről)
• kommunikációs, interakciós mód, stílus

  Az interjúk alapján ezek valóban konfliktusforrást jelentenek, de ezek mellett még felmerültek

• közös családtagok (pl. több pénzt kap a láblógató, bulizós báty)
• kapcsolattartás (a lánynak túl gyakori vagy az anyának túl ritka)
• politika (eltérő nézetek)
• pénz (úgy érzi, keveset kap, anya úgy érzi, a lány nem jól osztja be)

  Ezekre a legjobb megoldás a Jones és Nissenson (1997/2001) könyv szerint, ha a két fél tiszteletben tartja egymást, elismerik a másikat, mint velük egyenrangú felnőttet, próbálnak vele nyitottak, elfogadóak és empatikusak lenni. A véleménymegfogalmazásban fontos azt megtanulni, hogy az ne legyen bántó és ne próbáljuk ráerőltetni a másikra. Az átállás nehéz, mivel a lány nemrégiben még tényleg lány volt, akiért a szülő volt a felelős, de az anyának idővel el kell engednie lánya kezét, és reménykednie, hogy eleget tanított neki az évek alatt. Ellenkező esetben a kapcsolat valószínűleg megromlik, esetleg megszakad.

  A problémákra, konfliktusos helyzetekre számos megoldást alkalmaznak a résztvevők, illetve számos reakció számít náluk szokványosnak (ami nem feltétlen jelentett tényleges megoldást). Ilyen például, hogy:

• az anya vagy a lány kilép a konfliktusos szituációból
• a lány enged az anyai véleménynek
• a lány bocsánatkéréssel próbálja a konfliktusokat megoldani
• sírás
• kiabálás

  Azonban a lányok nagy részének fontos, vagy fontos lenne a nyugodtabb konfliktuskezelés, egymás felé nyitott és empatikus hozzáállással, illetve egymás függetlenségének, egyenrangúságának elismerésével. Ehhez pedig az kell, hogy benne maradjunk a szituációkban és foglalkozzunk az adott problémával.

  A konfliktusos témák mellett a könyv került, illetve tabu témákat is megemlít, ezek pedig a szexualitás és a pénzkezelés.

  Az interjúalanyoknál itt felmerült a szex, de a pénz nem, emellett viszont megjelentek a lány tanulmányai, a lány párkapcsolata, a lány – anyja számára – nem megszokott viselkedése (iszogatás, hajnalig bulizás) illetve a lány jövője.

  A felnőttség kritériumaként az anyagi függetlenség vitte a pálmát (valószínűleg nem véletlenül), de ide sorolták még:

• a párkapcsolati elköteleződést
• a külön élést
• önállóságot és önellátási képességet
• munkaképességet és munkába állást
• céltudatosságot
• felelősségvállalást
• érzelmi intelligenciát
• szellemi érettséget/függetlenséget
• érzelmi leválást
• és a személyes hatékonyságot is

  A nagykorúságot érdekes módon senki sem említette, nem kötötték életkorhoz a felnőttséget.

  Összefoglalva tehát: az átállás nem könnyű, nehéz meghatározni, mikortól számít felnőttnek valaki, számos konfliktus lehet emiatt, de fontos felismerniük az anyáknak, ha lányaik felnőttek és elengedi a kezüket, a lányoknak pedig türelemmel lenniük és éreztetni (és érezni!), hogy felnőttek. Ezentúl már mindketten felnőtt, független személyek, akiknek viszont továbbra is fontos a másik és a vele való kapcsolat – csak egy megváltozott formában.

Ez már inkább mama-unoka kapcsolat, de olyan cukik
fel kellett töltenem ezt a képet!

  Ez volt az a műhelymunka, amit a legjobban élveztem. Az egész Jones és Nissenson könyvet végigolvastam szinte, meg is vettem, sok szakirodalmat olvastam az anya-lánya kapcsolatokról és az interjúforma mélyebb betekintést engedett a témába. Azt láttam, hogy mindegyik lánynak fontos az anyja és a vele való kapcsolat. Arra is volt alkalom, hogy egyes kérdéseim "betaláltak" és elgondolkoztatták a lányt, ezeknek mindig örültem, amikor éreztem, igen, elértem valamit. Nem csak nekem volt fontos az interjú, hanem a lánynak is. Ezúton is szeretném megköszönni mind a kilenc leányzónak a segítséget és az őszinteséget, megnyílást!

  A lányok anyáik részéről azt értékelték például nagyon, ha bátorították őket céljaik elérésében, ha teret hagytak saját vágyaiknak, nem erőltették rá a sajátjukat.

  Én a lányok szemszögére helyeztem a hangsúlyt, a könyv az anyákéra. Ott merülnek föl azok a dilemmák, hogy hogyan mondjam meg a lányomnak, ha nem gondolom, hogy hozzá kéne mennie a vőlegényéhez (megmondjam-e neki?), vagy hogy talán le kéne fogynia, mert kövér... Vagy ha félek, hogy nem fog megélni, ha x foglalkozást/tanulmányokat választ. A pénz külön megnehezíti a dolgot. Ha az anya pénzt ad a lányának, megmondhatja-e neki, hogy mire költse? Hogy "Lányom, majd ha már eszel rendesen és még marad pénzed, akkor menjél bulizni." illetve az "Amíg az én kenyeremet eszed...". Az ilyen hozzáállás nehezíti a lány függetlenedési, felnőtté-válási lépéseit, szárnypróbálgatásait. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a "hülyeségre nem adok pénzt" és aközött, hogy "tanuld meg beosztani a saját elképzelésed szerint a pénzed".

  Ez a téma még számos kutatási periódust élhet meg, amikor a többi lépcsőt vizsgálnám, majd az apa-fia vagy anya-fia, apa-lánya kapcsolatokat.

Kedves Lányok, Anyák és akár Fiúk, Apák! Szerintetek mitől lesz valaki felnőtt? Milyen lépcsők, kritériumok kellenek hozzá? Hogyan lehet az anya-lánya/apa-fia (stb.) kapcsolatot átültetni a felnőtt életbe és kapcsolati rendszerbe?

(Képek innen, innen és innen.)

És az irodalomjegyzék (ami mindig lemarad):

Clarke, E. J., Preston, M., Raksin, J. & Bengtson, V. L. (1999). Types of conflicts and tensions between older parents and adult children. The Gerontologist, 39(3), 261-270.

Fingerman, K. L. (2001). Aging Mothers and Their Adult Daughters: A study of mixed emotions. New York, NY: Springer Publishing Company.

Gyarmathy É. (2010). Diszlexiás tanulókról – felsőfokon. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, Pszichológiai Kutatóintézete.

Jones, S. & Nissenson, M. (1997/2001). Anyák és lányaik. Budapest: Háttér Kiadó.

Onayli, S. (2010). The relation between mother-daughter relationship and daughter’s well-being. Szakdolgozat. Middle East University – Educational Sciences, Ankara.

Susánszky É. (2009). A magyar fiatalok életminőségének alakulása az elmúlt évtizedekben. Doktori értekezés. Semmelweis Egyetem – Mentális Egészségtudományok Doktori Iskola, Budapest.

Vaskovics L. (2000). A posztadolescencia szociológiai elmélete. Szociológiai Szemle, 10(4), 9.

Wahers, M. (1988). Mothers and daughters. In M. Walters, B. Carter, P. Papp, & O. Silverstein (Eds), The Invisible Web. New York: Guilford.

Williamson, D. S. (1981). Personal authority via termination of the intergenerational hierarchical boundary: A „new” stage in the family life cycle. Joumal of Marital and Family Therapy, 7, 441-452.

Firefly és Serenity - sorozat- és filmajánló

Balról jobbra: Jayne, Kaylee, Book, Simon, Inara, Mal, Zoë, Wash és River

Firefly - a sorozat (2002)

  A héten kezdtük el nézni, majd tegnap (illetve ma hajnalban) be is fejeztük a Kedvessel a Firefly c. sorozatot. Ha be kéne sorolnom, akkor valami western-sci-fi-kaland sorozatnak mondanám, humorral és drámával vegyesen. Egy - sajnos - csak egy évadot megélt sorozatról van szó, összesen 14 (vagy 15, az első rész dupla) részes, egyenként 40-45 percesek az epizódok. Pár nap, vagy akár egy nap alatt is végignézhető. A történet, a karakterek, a párbeszédek, a jelmezek és díszletek - mindenre figyeltek az alkotók, egytől-egyig fantasztikusak. Csak valahogy rosszkor voltak rossz helyen, talán a marketing sem volt megfelelő, így elvérzett a sorozat, hiába reklamáltak a rajongók. Kiadták DVD-n, végül egy egész estés filmmel kerekítették le a történetet.

 A történet röviden:
 A Föld tartalékai kifogytak, így az emberek egy rakás bolygót és holdat "földiesítettek", hogy túléljenek. A központi bolygók jólétben élnek, a Szövetség irányítja őket, a perembolygókon azonban sokkal rosszabbak a körülmények. A Szövetség és a Függetlenségiek háborúznak, ám a Szövetség győz.
  A történet főszereplői a Firefly típusú Serenity nevű űrhajó legénysége/utasai, összesen 9-en. Mal, a kapitány, a misztikus, olykor tapintatlan, sőt egyenes bunkó, de azért megvannak a maga elvei, többek között mindent megtesz a legénységéért, a Függetlenségiek oldalán harcolt Zoë-val együtt, aki a Serenity első tisztje, Wash a pilóta és egyben Zoë férje, marha szórakoztató figura, vidám, csupaszív, igazi férjnek való, Kaylee a szupertehetséges gépészlányka (minden férfi álma), aki bájosan naiv, mindig jókedvű, neki minden "zorall" és odavan Inaráért, aki megbecsült hetéra (gésaszerű foglalkozás), és Mal egyik siklóját bérli, így hosszabb-rövidebb ideig, de rendszeresen a Serenity-n tartózkodik, Jayne, az izomember, aki nem a legempatikusabb figura és pénzért sok mindenre képes, de valahogy mindig visszaterelődik a helyes útra, azért vannak érzései. Hozzájuk csatlakozik Book tiszteletes, akinek a múltja ködös, de annyi bizonyos, hogy feltűnően, korát meghazudtolóan izmos és jól bánik a fegyverrel - persze csak térdre lő, illetve Simon és River, a testvérpár. Simon egy félszeg orvos, aki feladja karrierjét, hogy Rivert, a húgát kiszabadítsa az "iskolából", ahol mindenféle kísérleteket végeztek az agyán, így számos képességet szerzett, ám kissé zavart és kiszámíthatatlan lett a viselkedése - végül Mal befogadja őket, úgyis jól jön nekik egy orvos, mert valahogy mindig bajba kerülnek :) A Szövetség üldözi őket, így számos kalandba keverednek.
  A Serenity hol legális, de inkább illegális küldeményeket szállít és ad el, időnként turistákat is szállít jó pénzért. Így éldegélnek, veszélyek közepette (majdnem minden részben meglőnek valakit), de összetartva.

  Kalandos, imádnivalóak a szereplők, humoros, izgulni is lehet bőséggel. Ajánlom egyedül vagy párban - fiúknak és lányoknak egyaránt élvezhető. Kisgyermekes családoknak nem annyira (vagy csak gyerekek nélkül), de kamaszokkal már nézhető együtt.
  Fontos, hogy sorrendben nézzétek a részeket, mert a történet nem egy epizódos, hanem folytatásos, változnak a szereplők között a kapcsolatok, szóval elsőre mindenképp sorban nézzük. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert külföldön több helyen nem így vetítették, nem csoda, hogy a közönség nem harapott rá. Szerintem most már tudna tarolni, ha jó emberek vennék kézbe.

Serenity - a film (2005)

  Valamelyest a sorozat folytatása, de azért az elején a háttérről is szó esik, River kiszabadítását is megnézhetjük (ami a sorozat szerint emlékeim szerint nem is így történt), így a film önmagában is élvezhető és érthető. Néhány személyes szál elvarrásra kerül, néhány nem, megtudjuk, Rivert miért üldözik olyan eszeveszetten a Szövetségiek, így természetesen a szereplők (akik ugyanazok maradnak) ismét életveszélybe kerülnek, de elveiket sosem veszítik szem elől.
  A filmben több a dráma, mint a humor - ellentétben a sorozattal - úgyhogy ilyen szempontból a sorozat sokkal kedvesebb nekem. Látszik, hogy főként azért alkották, hogy a rajongók kapjanak némi "szálelvarrást", nem volt minden egészen "fair" szerintem. Mindenesetre kalandos, a szereplők továbbra is imádnivalóak, úgyhogy a sorozat után mindenképp érdemes megnézni.
  Rivernek van egy baromi menő jelenete, most már muszáj megtanuljak lőni meg mindenféle önvédelmi fogást.
  Egyébként Book hátteréről nem sok minden derül ki - csak a bővített verzióban - ezt hiányoltam. Illetve furcsa volt a fordítás. A Firefly-t szinkronosan néztük, ahol inkább lelkésznek hívták Book-ot, a Serenity magyar feliratában (a mi verziónkban) pedig pásztornak, illetve ami a magyar szinkronban harácsolók, az a feliratban fosztogatók, engem ez egy picit zavart, egyébként minden rendben volt.

(Képek innen és innen.)

Holdfény királyság - filmajánló

  A hétvége film és sorozat szempontjából elég termékeny volt - és még folytatódik, úgyhogy kezdem is a pénteki felfedezettel. Pénteken lementem Gödöllőre (szomorú és vidám ok is adódott), ugyan este jöttem vissza Budapestre, de előtte még belefért ez az elbűvölő, kedves, inspiráló film.

  A Holdfény királyság főszereplői egy 12 éves kisfiú, Sam, aki árva, nevelőszülőkhöz került, majd cserkész vált belőle, de ott nem szerették, mert fura figura, és elszökött. Egy leányzóval, Suzyval, aki szintén 12 éves, egy furcsa családban él egyszem leányzóként, nem érzi ott jól magát. A két fiatal egymásba szeretnek és a nyakukba veszik a szigetet - Sam cserkésztudására hagyatkozva. Persze keresni kezdik őket.

  A film egy hajszállal a valóság felett lebeg, de csak egy hajszállal, olyan kedvesen, hihetően. Ismét sikerült egy nagyon kedves, fiatal leányzót találniuk (bár az nem akkora kihívás), az összes karakter és színész remekül eltalált (Bruce Willis és Edward Norton a két húzó név, de mind a kettő remek választásnak bizonyult - mintha lehetne másképp). A történet egyszerű, nem is az a lényeg, hanem a hangulat, a színek, a karakterek és a párbeszédek. Humoros film, lehet nevetgélni rajta bőséggel :) Végül (spoiler!) minden jóra fordul, bár visszatérünk a kezdetekhez, de ez mégsem olyan, mint az Utas és holdvilág, itt történnek változások és tényleg boldog a vége.

  A film megnézése után ábrándozós hangulatba léptem, kedvem támadt mindent távcsövön keresztül szemlélni és varázslattal teli könyveket olvasni és felolvasni. Na meg persze ismételten fellángolt a vágyam az ablakba kiücsörgős olvasásra, ahhoz pedig olyan amerikai típusú ablak kell, ücsörgős hellyel.

  Ajánlom családos filmnézésre (bár van benne kis cicifogdosás, de csak ruhán keresztül meg olyan aranyosan, azért talán 5 évesek ne nézzék), pároknak, egyedül - csak kellemes hangulatot hagy maga után, úgyhogy egyedül is bátran nézhető. Legfeljebb írjunk róla egy blogbejegyzést, hogy legyen kinek áradoznunk :) Bár azt is el tudom képzelni, hogy nem mindenkinek jön be, mert hát olyan film nem igazán van, ami mindenkinek bejön, de ez pl. vsz. nem azok kedvence lesz, akik egyébként csakis akciófilmeket, horrorfilmeket, ilyesmiket néznek. Mert ez azért nem annyira akciódús.

  A KINO-ban még vetítik. Port.hu-n még van róla infó. Szívesen megnézem még egyszer, ha valakinek van kedve elmenni.

  És ha úgy szeretnénk öltözködni, mint ők:

(Képek innen, innen, innen, innen és innen.)

Legyél turista a saját lakhelyeden!

  Az elmúlt pár hónapban két volt osztálytársam blogját is olvastam, amiben az erasmusos élményeiket írták/írják le (az egyik még mindig kinn van). Ági Hollandiában volt kint, Petra Franciaországban van kint. Én meg csak olvastam és elkezdtem vágyakozni; annyi klassz dolgot csináltak/csinálnak! Mindenféle nemzetiségű emberekkel találkoztak és mindenféle ételeket kipróbáltak, mindenféle helyekre elmentek. De hé, hát itt Budapesten talán nincsenek mindenféle nemzetiségű emberek? Nincsen mindenféle nemzetiségű étterem? Netalántán nincsenek izgalmas helyek/épületek? Persze, az Eiffel-torony nincs itt, az azért ott marad Franciaországban, de vajon mikor voltunk utoljára az Országházban? Vagy az Iparművészeti Múzeumban? Vagy a nemzeti parkjainkban? Rengeteg-rengeteg szép hely van. És nem én találom fel a spanyol viaszt, az igaz, de talán lesöpröm a port a Bennetek amúgy is ott lévő vágyakról és gondolatokról, hogy hová mennétek el. Legalább egy napra legyetek turisták a saját lakhelyeteken! Lehet ez tágabb környezet is, ha időd és pénzed engedi, akkor az ország különböző pontjait is meglátogathatod. De első körben nem kell nagyot akarni és messzire menni. Mi van Hozzátok a legközelebb, ami érdekes lehet és ahol rég voltatok?

  Tőlünk nem messze van a Ludwig Múzeum és a Művészetek Palotája, de még egyszer sem voltam egyikben sem. De itt van az Iparművészeti Múzeum is, ahol szintén nem voltam pár éve. De tekintsünk még közelebbre: egy éve lakom ezen a téren, de a templomunk belsejében még nem voltam! Nemrég fedeztem fel, hogy az újra megnyíló Tárt Kapu Galéria, amit ajánlottam az előző bejegyzésemben, egy utcára van tőlünk! És persze még sorolhatnám, Budapest teli van látnivalókkal.
  Ha egy kis nemzetközi érzésre vágytok, akkor pl. még mindig tartanak a frankofón filmnapok.

  Nálam a Tárt Kapu Galéria és a Bakáts téri templom kerül a közeljövőben megnézésre. Beszámoló majd következik. Ti milyen látványosságokat/programokat néznétek meg turistaként?
Egyébként mindig is szerettem volna egy magyaroknak szóló, frappáns kis Budapest-kalauzt, mi is hadd turistáskodjunk a fővárosunkban! Szóval ha valaki tud ilyet ajánlani, annak nagyon örülnék!

  Ha pedig igazán igazi turisták szeretnénk lenni, akkor természetesen készítsünk sok-sok fotót, ha lehet, vegyünk I Love Budapest (vagy egyéb város) pólót/sapkát/táskát, de ha nem akarunk erre sok-sok ezret kidobni, akkor készítsünk! Jó barátunk a textilfilc! :) Ezen a napon lehetőleg ne főzzetek, hanem üljetek be valahova enni, élvezzétek, hogy "buta turisták" vagytok!

(Kép innen.)

Újranyílik a Tárt Kapu Galéria - programajánló

  Nemrég érkezett a levlistánkra a felhívás, hogy újranyílik a Tárt Kapu Galéria, mely a mentális zavarokkal élők műveit mutatja be. Érdekes kiállításnak ígérkezik mind szakma-, mind nem szakmabelieknek.
  A szakmai megnyitó március 8-án, a nagyközönség számára a megnyitó pedig március 12-én lesz, mind a kettő 17 órási kezdéssel a Hőgyes Ender utca 2. alatt a IX. kerületben (elképesztő! egy utcára van tőlünk!). A belépés ingyenes.
  További információk a honlapon és a facebook oldalukon.

  Ki jön el velem megnézni 12-én?

(Kép innen.)

"Receptelés"

  Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én az elmúlt hónapok, évek alatt szépen begyűjtöttem a könyvjelzőim közé egy rakat receptet, emellett persze kaptam receptes könyvet is, meg írtam le kézzel is párat, amit majd szeretnék kipróbálni. Arra jutottam ma, hogy itt az ideje átnézni ezeket a recepteket és szép apránként kipróbálni őket és vagy megtartani, vagy elvetni. Amik megmaradnak, azokat pedig beírni az én régi, rongyos, első receptes füzetembe, hogy a fejembe is bekerüljön - nekem ehhez van receptem! Nagyobb lesz a repertoár.

Az első körbe a következő receptek kerülnek bele:
- Sajtkrémleves
- A húskészítésen valamit javítani, hogy ne csak rántottan vagy pörköltben legyen ízes a hús, hanem mondjuk párolva, vagy kevés olajon kisütve (a múltkori nem nyerte el a Kedves tetszését, most más, jobb fűszerezéssel kell próbálkozzam) - ez saját ötletelés, de tippeket szívesen fogadok
- Almás morzsa (apple crumble) - ha már olyan sok az almánk itthon

(Kép innen.)

Nektek milyen várólistás receptjeitek vannak?

A hétköznapi hímsovinizmusról - 6. rész

  A hétköznapi hímsovinizmus - röviden - egy olyan egyenlőtlenséget teremtő taktika a párkapcsolatban a férfi részéről, ami még nem minősül erőszaknak, és sok férfi nem is szándékosan követi el ezeket a manővereket, nincs tudatában az ártó jellegüknek, még a nők is csak nehezen ismerik fel, csak érzik, hogy valami nincs rendben. Luis Bonino és Szil Péter Hétköznapi hímsovinizmus c. kiadványa felsorolja a fajtáit, így segítve mind az egyébként egyenlőségre törekvő férfinak és a vele élő nőnek felismerni ezeket a manővereket és kigyomlálni őket. Aki szeretné az egész kiadványt elolvasni, az a címére kattintva megteheti.

  Az előző bejegyzéseimben olvashattok egy részletesebb definíciót, a hétköznapi hímsovinizmus hatásáról a nőkre és a párkapcsolatokra, a kényszerítő jellegű és a válsághelyzetekben alkalmazott hétköznapi hímsovinizmusról és a burkolt hétköznapi hímsovinizmusról. Most következzen az utolsó nagyobb kategória:

"A haszonelvű hétköznapi hímsovinizmus:

  Az ide tartozó manőverek – függetlenül attól, hogy alkalmi jellegűek vagy átfogó stratégia részét képezik – két fő jellegzetességgel bírnak.

  Az egyik maga a haszonelvűség, vagyis hogy a férfinak – lehetőleg – azonnali haszna származzon belőle. A másik az, hogy általában mulasztáson és áthárításon alapulnak, tehát azon, hogy a férfi kivonja magát valamiből. Nem attól válnak hatékonnyá, amit a férfi tesz, hanem attól, amit elmulaszt, és ami így a nőre hárul, aki ezáltal kevesebb energiát tud önmagára fordítani.

4.1. A HÁZTARTÁSSAL KAPCSOLATOS FELELÕSSÉG ELMULASZTÁSA

4.1.1. Nulla közreműködés

  A házimunka nem létezik a férfi számára. Ezt néha azzal igazolja, hogy ő a „családfenntartó”, akinek vállára nem lehet még annál is több terhet róni, mint amit a munkahelyén elvisel. (Paradox módon dolgozó nőkkel együtt élő férfiak is élnek ezzel az érvvel, amivel „dupla műszak” elvégzésére kényszerítik a nőt.)

4.1.2. Álközreműködés

  A férfi „segít” a nőnek. Ezzel a nő arra kényszerül, hogy a „diszpécser” funkcióját töltse be, megszervezze, elossza és kijelölje a többi „segítő” számára a tennivalókat, aminek révén ismét nő az ő túlterheltsége. Ez a fajta hétköznapi hímsovinizmus igen gyakori haladó férfiak körében, akik ilyen módon bújnak ki a háztartási munkáért vállalt valódi közös felelősségvállalás alól. (A háztartásban élők nem segítenek, hanem kiveszik a részüket a munkából - személyes megjegyzés.)

4.1.3. Ön-előnyös közreműködés

  Az álközreműködés egyik válfaja, amelyben a férfi azokat a feladatokat ügyeskedi ki magának, amelyek kevésbé komiszak vagy leginkább tetszetősek a külső szemlélő számára (a ház körüli szerelgetés vagy a hétvégi partin a hússütés).

4.1.4. S.O.S.-közreműködés

  A férfi csak akkor működik közre a házimunkában vagy bármilyen gondozással összefüggő feladatban, ha ezt egy vészhelyzet megkívánja.

  (Például a nő éjszakai műszakban dolgozik.) A vészhelyzet elmúltával a férfi visszatér az „eredeti” munkamegosztáshoz.

4.1.5. Eltűnés a közreműködés elől

  Sok férfinek éppen akkor akad halaszthatatlan tennivalója, elintézendő telefonbeszélgetése stb., amikor egy a házzal vagy a gyerekekkel kapcsolatos tennivaló leginkább megkívánná tőle a közreműködést.

4.2. A NÕI GONDOSKODÁSSAL VALÓ VISSZAÉLÉS

4.2.1. A gondoskodó szerep evidenciaként kezelése és kihasználása

4.2.1.1. A NŐ MINT ANYA

  A férfi létezési módját átitatja az elvárás a nővel szemben, hogy megfeleljen a hagyományos anyaideálnak: legyen gondoskodó, feltétel nélkül megértő. Ezzel a fajta hétköznapi hímsovinizmussal a férfi rengeteg formában kéri, ösztökéli vagy – bizonyos körülmények megteremtése révén – kényszeríti a nőt arra, hogy az „anyás” gondoskodó viselkedésformáknak adjon elsőbbséget és hanyagolja el saját személyes és szakmai fejlődését.

4.2.1.2. AZ APA MINT HAVER

  Az előző elvárás kiegészítése a gyereknevelés terén. A hétköznapi hímsovinizmus e modern formáját gyakorló férfitől mi sem áll távolabb, mint a távollevő és tekintélyelvű apa elavult viselkedésmódja. Ehelyett az apa inkább a kicsi vagy kamasz gyermek játszó- vagy bulizó társává válik, és az anyára hagyja a határok kiszabásának és a kötelességek betartatásának hálátlanabb feladatát. Ily módon a gyerekek – sőt, önmaga – szemében olybá tűnik, mintha a nő képtelen lenne elengedni magát és élvezni a kapcsolatokat, különösen a gyerekeivel.

4.2.1.3. A KAPCSOLATOK ÉS A SZEMÉLYEK ÁPOLÁSÁRA FORDÍTOTT MUNKA ÁTHÁRÍTÁSA

  A férfi különböző manőverekkel kikényszeríti, hogy a nő megmaradjon abban a patriarchális hiedelemben, miszerint az ő felelőssége gondoskodni a párkapcsolat vitalitásáról, a gyerekek egészségéről és tanulmányairól, a velük, illetve a férfi családjával, sőt a férfi barátaival való kapcsolattartásról – és hogy el is lássa ezeket a rengeteg munkával járó és elengedhetetlen feladatokat, bár ezzel saját autonómiája károsul.

Néhány szerző a „harmadik női műszakként” említi e manőverek egyikét, a férj menedzselését. Ez akár addig a végletig is elmegy, hogy a nő választja ki, milyen ruhát viseljen a párja, aki ennek elérésére a tehetetlen kisgyermek kényelmes szerepét alakítja (persze csak ehhez hasonló célokra, hiszen egyébként ő a családfő). (Doyal, 1996)

  Hasonló jellegű és gyakori manőver az, amely a nőre rója a krónikus ápolásra szoruló após vagy anyós gondozását. Bizonyos kulturális közegekben ez az egyik leggyakoribb forrása a nők pszichikai és testi felőrlődésének.

4.2.1.4. REJTETT JOGTALAN ELVÁRÁSOK

  A férfi követelődző, szinte parancsszerű kérésekkel áll elő anélkül, hogy világosan kimondaná, mi a kérés tárgya. Gesztusokba vagy elejtett kommentárokba burkolja „néma” követeléseit, ezek pedig automatikusan működésbe hozzák a hagyományos női szerephez társuló „gondoskodó ént”. Így a nő úgy teljesíti ezeket a kéréseket, hogy maga sincs tudatában annak, hogy nem saját igényből, hanem láthatatlan nyomásra cselekedett. Mivel ki nem mondott kérésekről van szó, arra sincs szükség, hogy a férfi hálás legyen értük, mivel szerinte ezek „soha nem is léteztek”. Valójában ez a fajta hétköznapi hímsovinizmus és nem a női „természet” készteti a nőket arra, hogy felvegyék a telefont, az ajtóhoz siessenek, amikor csöngettek, felálljanak az asztaltól, amikor hiányzik a só, avagy elkísérjék a férfit az orvoshoz vagy ruhát vásárolni.

Az ilyen jellegű manőverek legékesszólóbb példája a gyakorta elhangzó „hol van?” kérdés (értsd: .Keresd meg és hozd ide!.), amelyet anélkül tesz fel a férfi, hogy előzetesen kereste volna az eltűnt tárgyat.

  Ide tartozik ezen kívül a „zsarnoki gyermek” viselkedés, amikor a férfi beteg; a nem szavakban kifejezett követelmény, hogy a nő gondoskodjék a férfi családjáról, barátairól vagy a háziállatokról, amelyeket általában a férfi kezdeményezésére kapnak ajándékba a gyerekek; az ételekkel, időbeosztással vagy a csönddel kapcsolatos „férfi szeszélyesség” vagy a „családfenntartó” szerephez társuló mártíromság, amellyel a férfi elejét veszi, hogy bármit is kérjenek tőle, hiszen ő már „eleget tesz” és ettől módfelett kimerült. Gyakori az a néma és alaptalan követelmény is, hogy a nő gondoskodjék a férfi előző kapcsolatából származó gyerekekről.

4.2.1.5. A GONDOSKODÁS KÖLCSÖNÖSSÉGÉNEK HÁRÍTÁSA

  A férfi nem gondoskodik valós és hatékony módon a nőről, amikor annak szüksége lenne rá. Ezzel valójában a gondoskodáshoz való jogát tagadja, vagyis azt a hagyományos férfiszerepbe beágyazott hiedelmet érvényesíti, miszerint csak a férfi méltó arra, hogy törődjenek vele. Bár ez a manőver nap mint nap megismétlődik, leginkább akkor válik észrevehetővé, amikor a nő megbetegszik, szülei családjával kell foglalkoznia, vagy munkája túlterhelte őt. Ilyenkor a férfiak gyakran tagadják, hogy a nő egyáltalán segítségre szorul, alulértékelik a nő tüneteit vagy fáradtságának fokát, sőt bírálják a nőt azért, ahogyan és amennyire „hozzá nem értően” végzi a dolgait. Mindettől a nő magára hagyatottnak és túlterheltnek érzi magát, ami még jobban aláássa az életerejét.

4.2.2. A férfi munkájába való „besegítés” evidenciaként kezelése és kihasználása

  Az önálló vállalkozással rendelkező férfiak gyakran saját munkájuk alátámasztására, illetve kiterjesztésére használják ki a nő szakmai hozzájárulását. Ilyen módon a kisebb, önálló vállalkozással rendelkező férfiak ingyen jutnak menedzserhez, titkárnőhöz, ápolónőhöz, üzleti tanácsadóhoz, könyvelőhöz, adminisztrátorhoz, üzletkötőhöz, szántógépvezetőhöz stb. A nő „segítségére” apellálnak – néha státusba helyezve őket, néha anélkül – de sem személyesen, sem szakmailag, sem anyagilag nem értékelik azt. A hétköznapi hímsovinizmus e formájának kártékony hatására leginkább a válások alkalmával derül fény.

(Az érem másik oldala az a természetesség, amellyel a férfiak szerintük jogos felháborodásuknak adnak hangot, amikor a nők nem illetik elismeréssel a férfi által a nőnek nyújtott segítséget.)

4.2.3. Az aláírási jog kisajátításának evidenciaként való kezelése

A férfi az aláírója a banki, közüzemi vagy adásvételi szerződéseknek, ő szerepel a telefonkönyvben stb."

Ha a témával kapcsolatban tapasztalataitok vannak, osszátok meg bátran! Elsősorban nem panaszáradatot szeretnék indítani, hanem inkább megoldásötletekre, megvalósult megoldásokra lennék kíváncsi.

Tavaszi lelki megújulás - a sarokra állás és határozottság jegyében

  Itt a tavasz, bár ma kissé hűvös. De akkor is éledezik a természet, egyre többet süt a nap, megváltoztak a fények, illatok, hangok. Az újévi fogadalmakat ilyen időben könnyebb megújítani, túl vagyunk végre a depressziós januáron és februáron (bár semmi bajom ezzel a két hónappal, csak sokan nagyon lehangoltak ebben az időszakban - statisztikailag kimutatott). Feltöltekezhetünk erővel, változtathatunk. Itt az ideje, hogy a nyavalygást felváltsák a konkrétabb elhatározások, célok és tettek. Ha eddig csak nyűglődtünk, de azt se tudtuk igazán megfogalmazni, mi a baj, most szánjunk erre egy kis időt. Üljünk le (vagy menjünk el sétálni, vagy feküdjünk be egy kád vízbe... kinek hogy könnyebb), és gondoljuk végig: Tulajdonképpen mi is zavar engem? Mit szeretnék elérni? De úgy konkrétan, tételesen. "Szeretnék vékonyabb lenni." Jó. De mégis mennyire vékony? És mit vagyok érte hajlandó megtenni? Tényleg akarom? Na jó, akkor tervezzük el, hogy fog ez menni. Konkrétan, tételesen.

  Ha nem magunkon, hanem másokon változtatnánk (nagyon gyakran ez a helyzet), akkor is gondoljuk végig rendesen. Az "Idegesít." nem valami konkrét. Mi idegesít benne? Hogy lenne kevésbé idegesítő? Mit tudok én tenni az ügy érdekében? És egyébként... ami benne idegesít, azzal én hogy állok? Pl. idegesít, hogy szanaszét hagyja a holmijait és nincs helyem leülni. És én elpakoltam a dolgaimat? Vagy azért nincs hely leülni, mert én már szétdobáltam, akkor még volt hely, de aztán jött az a szemét, ő is szétdobálta, most pedig már nincs hely leülni... ?
  Ha mindent végiggondoltunk, és úgy érezzük, mi mindent megtettünk, akkor már csak az van hátra, hogy a konkrét dolgokat közöljük a másikkal és a sarkunkra álljunk. Ha nekünk az a valami fontos, álljunk ki érte! A konkretizálást ne hagyjuk ki! Az, hogy "Azt szeretném, ha többet foglalkoznál velem!" nem túl egyértelmű. Az "Azt szeretném, ha minden nap lenne arra időnk, hogy jól kibeszélgessük magunkat, szemtől-szembe, gép és TV nélkül." már egyértelműbb, esetleg egy körülbelüli időintervallumot is odatehetünk.
  Persze, nem azt mondom, hogy adjunk ultimátumot az illetőnek, mert mi most aztán jól felszívtuk magunkat a tavasszal, és bár eddig csak nyavalyogtunk (vagy azt sem, csak csendben szenvedtünk), de most már aztán úgy magunkra találtunk, hogy ihajj, semmi nem állhat az utunkba és most kell minden, azonnal! Azért hadd vegye észre a másik is, mi a helyzet, legyen ideje reagálni. Csak a célunkat ne felejtsük. A cél pedig mindig a probléma megoldása legyen, ne a másik bántása.

Úgyhogy tavaszra fel! Megújult erővel vessük bele magunkat a feladatokba, céljaink teljesítésébe!

Nektek milyen céljaitok, elhatározásaitok vannak, amikhez jól jön ez a tavaszi lendület, a leporolás?

(Kép innen.)