Interjú egy iskolapszichológussal

A Pszi jel

Az egyik kurzusra interjút kellett készíteni egy iskolapszichológussal, mert hogy ebből tudunk meg a legtöbbet, ez a leghasznosabb. El is készítettem, és úgy gondoltam, hogy ezt közzé is teszem (a pszichológus beleegyezésével) a blogomban, mert talán többeknek hasznos lehet.
Engem pl. vonz az iskolapszichológusi munka, és a suliban nem kapok minden kérdésemre választ, mindig jobb olyantól kérdezni, aki már megtette az odavezető utat. Tervezem, hogy a vizsgaidőszak után (remélhetőleg jan. 18-án végzek) más területen dolgozó pszichológusokkal is felveszem a kapcsolatot és készítek velük is egy-egy interjút. Ezen interjúkban igyekszem körbejárni a szakma előnyeit, hátrányait, az odavezető utat, hogy milyen tanulmányok szükségesek, ajánlottak és hogy mit is kell konkrétan csinálni az adott munkakörön belül.
Következzen hát az első interjú:

Interjú egy iskolapszichológussal

Először is mutatkozz be, kérlek! Hol végeztél, mit végeztél, hol dolgozol jelenleg és mióta? Illetve bármit, amit fontosnak tartasz.

Az ELTE-n végeztem, még osztatlan képzésben. Személyiség és tanácsadás programon voltam, a diplomamunkámat a pályaválasztás, identitásfejlődés témáiból írtam. Jelenleg a Gyermekház nevű gimnáziumban dolgozom, pszichológusként ez a harmadik évem itt. Elsősorban SNI-s fiatalok miatt vagyok itt, de természetesen „hétköznapiakkal” is dolgozom.

Azon kívül, amit Te elvégeztél, milyen képzést, képzéseket ajánlanál még a leendő iskolapszichológusoknak és miért?

Igazából ezen én is elég sokat gondolkozom, próbálom kiválasztani azokat, amik hasznosak lehetnének a munkám során. A tranzakcióanalízis elég sokszor segít, úgyhogy szerintem abban érdemes komolyabban elmélyülni. Amit mindenképpen javaslok, az a családterápia, ha a képzés nem is jöhet össze, de a szemléletmód szerintem kulcsfontosságú. A kollégáim egyébként a szimbólumterápiát, autogén tréninget is használják időnként, de ez inkább az SNI-sek miatt kell.

Szerinted milyen személyiségjegyek szükségesek ahhoz, hogy valaki jó iskolapszichológus legyen?

Sajnos itt csak kiábrándító választ tudok adni: szerintem nincs ennek archetípusa. Az a jó, ha valaki képes hitelesen önmagát adni, akkor a fiatalok elfogadják őt, megbíznak benne. Ha pózol, akkor azt azonnal észreveszik. A türelem, frusztrációtűrés persze itt is nagyon fontos, de például nem baj, ha szigorú vagy (pedig sokak szerint ez nem fér össze a pszichológusi szereppel). A diákok számára nem evidens, hogy te nem a tantestület része vagy, ezért tanári viselkedést várnak el tőled. Az egyéni stílusodon múlik, hogy be tudod-e állítani, a tanári és pszichológusi szerepkör közötti határvonalat. Én például nem olyan személyiség vagyok, akivel a leggyakrabban találkozhatsz mondjuk egy konferencián, vagy egy egyetemen. Ennek ellenére – vagy a pszichodráma vezetőm szerint pont ezért – jól tudok kapcsolódni ezekhez a gyerekekhez.

Mit gondolsz, mennyire van/lenne ma Magyarországon az iskolapszichológusokra szükség? Miért?

Nagyon fontosnak tartom, hogy jelen legyenek, és egyenesen dilettáns döntésnek tartom, hogy 500 gyerekre fél (!) pszichológust ír elő a törvény. Természetesen szakember segítsége nélkül is értékes felnőtté lehet válni, azonban a jelenkori felnőtt társadalom tapasztalatai gyakran elégtelennek tűnnek, ha a gyereknevelésről van szó. Például a mostani szülők idejében nem volt Facebook, valóságshow, nem voltak ilyen jól kidolgozott számítógépes játékok, illetve 3 havonta megújuló dizájner drogok. Csak hogy a jéghegy csúcsát említsem. Ezen kívül a válások száma az egekbe szökött, a szülők embertelenül sokat dolgoznak, a pedagógusok krízisről krízisre élnek, szóval a gyerekeknek egy válsággal teli világban kell felnőniük. Arról nem is beszélve, hogy a tanulás értékét elég nehéz ma elmagyarázni a diákoknak (lásd diplomás munkanélküliek, semmirekellő celebek), ezért a motivációs problémák, kiégés mindennapos. Egy ilyen helyzetben nagyon fontos, hogy segítségért tudjon fordulni valaki, és ne kelljen rá két hónapot várni (lévén a nevtanok túl vannak terhelve).

Mennyire könnyű elhelyezkedni iskolapszichológusként ma Magyarországon?

Hát… Nem tudom. Nekem elég nagy szerencsém volt, ami azt illeti. Csak hogy az álláskeresésben divatos fogalommal éljek, itt a networking technika a leghatékonyabb, szerintem. A legtöbb állást nem hirdetik meg, hanem az „ismersz egy jó pszichológust?” módszerrel a kapcsolati hálót használják. Nekem is így lett munkám, illetve amikor voltam egy másik helyen interjún, oda is egy tanárom javasolt. Ezek az állások azért valamennyire kihalásos alapon működnek, ezért határozatlan idejű szerződésre nem érdemes számítani, leginkább GYES-en lévő kolléganőket kell helyettesíteni. Ebből a szempontból a férfiaknak előnye van, hiszen ők kisebb valószínűséggel mennek szülési szabadságra, ezen kívül az áttétel-viszontáttétel miatt nagyon is szükség van férfi pszichológusokra. Vannak olyan helyzetek, amikben a férfiak hatékonyabbak, legalábbis néhány kliensem szerint (mondjuk őket szívesen összeismertetném néhány volt évfolyamtársnőmmel…)

Úgy egyáltalán, mi a hatásköre, feladata egy iskolapszichológusnak? Mit is csinál tulajdonképpen?

Én speciális helyzetben vagyok az SNI-sek miatt, úgyhogy sok olyan feladatom van, amivel egy átlag iskolapszichológusnak nem kell megküzdenie. A krízisintervenció szerintem mindenhol szükséges, illetve rövid egyéni konzultációkra is igény van. A diákok változóan igénylik a segítséget, néhányan nagyon bevonódnak, néhányan kifejezetten ellenállóak. Többségüket a tanárok küldik, ritka az önként jelentkező kliens. Tanári konzultációra is érdemes számítani, illetve konfliktuskezelésre (a resztoratív technikák meglepően hatékonyak tudnak lenni). Én több csoportot is vezetek, de szerintem a legtöbb helyen erre nincs igény. A szociometriai felméréseket általában a tantestület és a diákok is szeretik, ezt mondjuk érdemes jó alaposan megtanulni.

Ami a hatáskört illeti: gyakran kell véleményt írni valamilyen kivizsgáláshoz, illetve bevonnak fegyelmi ügyek rendezésébe is. A felvételkor is kikérik a véleményem, illetve az osztályon belüli dinamikát is gyakran megbeszélik velem az osztályfőnökök, igazgatók.

Milyen az időbeosztása egy iskolapszichológusnak? Hány órát dolgozik egy nap/egy héten?

A jelenlegi törvény szerint 21 órát hetente, ez persze inkább több lesz a végére. Én átlagban 4-6 órát dolgozom egy nap, illetve adminisztratív munka esetén délután (vagy éjszaka…) is dolgozom. Az a tapasztalat, hogy inkább a délelőttöt köti le a munka, úgyhogy meg lehet egyezni a főnökökkel, hogy egy fél állás, magán kliensek is beleférjenek az ember idejébe. Amennyire tudom, ezt sokak ki is használják, mert az alapfizetés…hát, mondjuk úgy, nem ebből fogunk meggazdagodni.

Mennyire általános, hogy egy iskolapszichológus több intézményben is dolgozik egyszerre? Mennyi az átlag intézmény/fő?

Mi speciális intézmény vagyunk, ezért nálunk egy épületre több pszichológus is jut. Ahol voltam állásinterjún, kettő iskoláról volt szó. A fővároson kívül, kistérségekben meg amennyi csak jut… Van olyan volt évfolyamtársam, aki faluról-falura jár, és neki bizony több iskolája is van. Átlagot nem tudnék mondani, mert sok múlik azon, hogy hány iskola van egy területen, és azok mekkorák, illetve mennyire tartják fontosnak ezt a szolgáltatást. Jó viszonyban vagyok a volt középiskolám tanáraival, és mesélték, hogy náluk ez fontos (illetve fontossá vált, miután öngyilkos lett egy diák), ezért hozzájuk két pszichológus is szokott járni.

Milyen problémákkal fordulnak Hozzád legtöbbször a diákok?

Leginkább otthonról indulnak ki a problémák. Nem jönnek ki a szüleikkel, és az ebből kiinduló játszmához időnként jól jön a „már pszichológushoz is kell járnom miattatok” szöveg. Velük el kell beszélgetni arról, hogy a saját szempontjaikon kívül léteznek más szempontok is, és a szüleik is emberek. Sajnos vannak sokkal súlyosabb dolgok is, amikor látszik, hogy a gyereket tényleg nagyon elhanyagolják érzelmileg. Ez természetesen kihat az iskolai magatartásra, teljesítményre is. Igen gyakoriak még a párkapcsolati problémák: a lányok szeretnék jobban kezelni őket, a fiúk pedig azt szeretnék, hogy egyáltalán legyen párkapcsolatuk. Pályaválasztási kérdésekkel hozzám nem fordulnak, mert azon a tagozaton, ahol dolgozom, ez még nem merül fel. De hallottam, hogy más iskolákban ez is gyakori téma.

Krízis esetén csak azok jönnek maguktól, akikkel már korábban dolgoztam, jellemzően a tanárok küldik őket, amikor már látszik, hogy baj van.

Milyen problémákkal küldenek Hozzád legtöbbször diákokat? (Ha küldenek.) Vagy úgy egyáltalán, milyen feladatokra kérnek fel a leggyakrabban?

Van a „nem viselkedik jól, csinálj már vele valamit” kérés, ami inkább a tanárról, mint a diákról árulkodik. Természetesen leülök beszélni a diákkal, de itt inkább a tanárt kell megsegíteni. Sajnos sok helyen büntetésnek szánják, ha leküldenek valakit a pszichológushoz (ez elég sokat elmond hazánk pszichológiai kultúrájáról…), nálunk inkább a komolyabb fegyelmi ügyek megelőzése céljából küldik hozzám a gyereket (például agresszív a társaival, nagyon nem figyel órán, szemtelen a tanárokkal, stb.)

Ebből a szempontból szerencsés vagyok, mivel olyan helyen dolgozom, ahol a tanárok többsége komoly empátiával rendelkezik, jó érzékük van a problémákhoz, ezért észreveszik, ha valamelyik gyerek elindult a lejtőn. Ilyenkor szólnak nekem, és segítenek összehozni a találkozót.

Milyen módszereket használsz a leggyakrabban? (Szervezel-e csoportokat, ha igen, milyen típusúakat, milyen teszteket használsz a leggyakrabban? Ilyesmi.)

Elsősorban csoportokkal dolgozom, amiket probléma és korosztály szerint szervezek. Ez persze főleg az SNI-sek ellátása miatt van. Ezekben a csoportokban sok viselkedés terápiás eszközt alkalmazunk, konfliktuskezelési, önismereti kérdésekkel dolgozunk. Nagyon szeretik a dramatikus játékokat. Kisebb csoportban időnként az Identity nevű társast használom, ezzel elég sok témát elő lehet hozni, és megkönnyíti a diákoknak a bevonódást.

Olykor kapnak kisebb házi feladatokat (csak egyéniben).

A tesztek közül Wartegget használom a legtöbbször, egyéni keretek között. Csoportban jól tud jönni a Holland-féle pályaérdeklődési kérdőív, mivel egyszerű, és sok témát fel tud vezetni.

Minden évben veszek fel szociometriát, lehetőleg ősszel és tavasszal is, hogy az osztályok fejlődését monitorozzuk, és ha kell, az osztályfőnök be tudjon avatkozni.

Mennyire van lehetőséged az önálló, kreatív ötleteid megvalósítására a munkahelyeden? (Vannak ilyen ötleteid? Mik ezek?)

Most már jól beilleszkedtem a munkaközösségbe, úgyhogy lényegében egy egészséges keretrendszer között azt csinálok, amit akarok. Persze ez a különleges helyzet abból fakad, hogy én minden nap itt vagyok, bármikor el lehet érni bármivel, már harmadik éve. Egy utazó pszichológusnak erre sajnos nincs lehetősége általában.

A kreatív ötleteket egyébként nem a tanárok ellenzik inkább, hanem a diákok. Pszichológushoz járni ugye még mindig ciki, ezért kézzel-lábbal tiltakoznak minden újítás ellen. A másik akadály az eszköz- és hely igény, ami nálunk eléggé frusztrálódik, de ahogy hallottam, ez nem sokkal jobb máshol sem. Úgyhogy csak óvatosan szoktam kreatívkodni.

Ütköztél már nehézségekbe munkád során? Ha igen, milyenbe/milyenekbe?

Az egyik nehézség az, ha komolyabb gondról van szó, ami már nem iskolapszichológusi kompetenciakör. Elég nehéz rávenni a diákokat arra, hogy külső szakembert is bevonjunk a problémába, de a szülők is ellenállnak, hiszen nem akarnak szembenézni azzal, hogy diákcsínynél jóval többről van már szó.

A fő problémám a hely- és eszközhiány. Nincs papír fénymásolni, nincs hely mozgásos játékokra, eszközök művészetterápiás feladatokhoz… Az sem volt kis küzdelem, hogy a pszichológusi munka legalapvetőbb feltételeit biztosítsák. Nem azért, mert nem vesznek komolyan, de minél szegényebb egy intézmény, annál inkább szűkül a tér – és most szegények az intézmények.

Milyen örömeid, sikerélményeid voltak már munkád során?

Van úgy, hogy egy diák teljesen lemond már magáról, vagy abszolút nem látja a felelősségét az ügyben, vagy nem néz szembe a veszélyekkel. Azok a pillanatok, amikor mégis meglátja az alagút végén a fényt, nagyon tudnak motiválni. Ilyenkor azt érzem, hogy ezért már érdemes volt annyit dolgozni, valaki vissza tudja venni a kontrollt az élete felett.

Ilyen az is, amikor egy abszolút ellenálló diák végül mégis bizalmat szavaz neked. Vagy amikor a tanárok megértenek egy helyzetet, és elhatározzák, hogy másképp csinálnak valamit a gyerek érdekében, mert megéri.

Mostanában keresem a „tudományos magyarázatát” egyes problémáknak, és örülök neki, hogy az egyetemen tanult dolgok nem csak a könyvekben léteznek. Ilyenkor nagyon kompetensnek érzem magam J

Mennyi szabadidőt hagy ez a munka? Milyen könnyű pl. mellette a magánéletre is időt szakítani?

Nekem nem jelent problémát, hogy kevés az időm, mivel ugyanarra a helyre járok be, stabil órarenddel. Máshol, ahol a pszichológus nem illeszkedik be ennyire az intézmény szervezetébe, gondolom, ez kicsit nehezebb.

Milyen módszereid vannak arra, hogy a munkádat ne vidd haza? Fontosnak tartod egyáltalán ezt?

Az adminisztrációt gyakran haza viszem. Az eseteket valahogy ott tudom hagyni a helyükön, még ha megterhelőek is. Elfoglalom magam az egyik hobbimmal, ilyesmi. Szoktam beszélgetni erről másokkal, de jellemzően nem szupervíziós jelleggel. Amit hazaviszek, az a fáradtság. Hiperaktívokkal dolgozni nem könnyű!

Ha változtathatnál valamit az iskolapszichológusi oktatásban vagy munkakörülményeken, változtatnál valamit? Ha igen, mit/miket és miért?

Indítanék olyan kurzust, ami az iskolák működésével ismerteti meg a hallgatókat. Végülis van ilyesmi, de részletesebben is lehetne hallani arról, milyenek a hétköznapok a tanárok szemszögéből.

Ami kicsit erősebb, az a klinikai, gyógypedagógiai szemléletmód bevonása. Ha vizsgálatra kell küldeni a gyereket, akkor sokan nem tudnak mit kezdeni a dologgal, nem tudják, milyen jogok és kötelességek kapcsolódnak a problémás gyerekekhez. Ezen a téren jó volna, ha stabilan lehetne számítani a pszichológusokra.

Köszönöm az interjú! További szép napot!

Kiegészítő információk:

Ma a pszichológusokat 3+2 (+sok-sok-sok) éves osztott képzésben képzik. Pszichológia BA végezhető a Szegedi Tudományegyetemen, a Debreceni Egyetemen, a Pécsi Tudományegyetemen, Budapesten pedig 3 helyen, a Károli Gáspár Református Egyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A 3 év után viselkedéselemzői diplomát kapnak a hallgatók (hogy az mire jó, nem tudom), csak az 5 év után válhat valakiből pszichológus.

Ahhoz, hogy valaki iskolapszichológus legyen, ajánlott (de nem feltétlen kötelező) tanácsadás- és iskolapszichológia szakirányra mennie, ez a szakirány elvégezhető az ELTE-n, a SZTE-n és a DE-n.

Erre a későbbiekben érdemes egy szakpszichológusi képzést, lehet tanácsadó szakpszichológus vagy pedagógiai szakpszichológus, melyek kizárólag az ELTE-n végezhetők el.

A különböző módszerspecifikus képzések pedig elég szerteágazóak (pszichodráma, fókuszolás, stb.), ezekről nem tudok összefoglalást adni, a KAPSZLI szokott még tájékoztató előadássorozatokat tartani.

Kalács - kenyérsütőgépben

Az adventi kalácsunk receptje:

Tej: 300 ml
Sima liszt: 250 g
Rétes liszt: 250 g
Vaj: 100 g
Só: 5 g
Cukor: 100 g
Tojás: 1 egész + 2 sárgája
Élesztő: 2/3 szárított vagy 1/4 friss
Mazsola: 80 g
Vaníliáscukor

A mi gépünk egy lapátos Tectron, de Anyáék kétlapátosban is csinálták, működik.
Ami fontos: a tejet rakjátok bele elsőként, és ne a lisztet! Ha a liszt kerül alulra, nem keveredik össze rendesen, szalonnás lesz és a fele liszt az alján marad. (Sajnos tapasztalat, szerencsére hét közben volt és nem adventkor.)
A mazsolát pedig áztassuk be előtte! Én úgy szoktam, hogy egy kis pohárba beleteszem, felöntöm vízzel, egy percre beteszem a mikróba, leöntöm róla a vizet, aztán mehet a gépbe.
Anyáék gyors programon, 1 óra 20 percig sütik, a mi gépünkön 1 óra 50-es van. A lényeg, hogy semmiképp se teljes programon süssük, mert akkor kifut!
Én nyers élesztőt használok, és csak sima liszttel készítem, rétes nem szokott itthon lenni. Ha a tej bekerült elsőnek, utána véleményem szerint nem számít a sorrend. Az élesztőt pedig nem kell futtatni, csak beleszórni/morzsolni.

Ezt a receptet lehet turbózni csokidarabokkal, dióval, kakaóval, fahéjjal. Egyelőre én csak a csokisat próbáltam, de későn jutott az eszembe, így már csak a tetejére jutott.

Adventelés kettesben

Idén a karácsonyt még a családomnál töltjük a Kedvessel, átvezetőként a közös életünk felé, amikor majd kettesben (később hármasban, négyesben) ünneplünk. De valamilyen közös ünneplést szerettem volna belevinni ebbe a decemberbe is. Hát így jött az advent.

Nagyon visszafogott ez az ünneplés is, de mégis a miénk. Az asztalon csak a közösen vett karácsonyi szalvéta van behajtogatva, a négy csücskén négy mécses, középen pedig egy párologtató.
Viszont minden vasárnap sütünk kalácsot és készítünk kakaót. Van egy tuti kenyérsütőgépünk, amit a nővéreméktől kaptunk, amiben már szombat este megsütöm a kalácsot, így vasárnap reggel már vár minket.
Az első advent vasárnapot a kényelmes székeinkben töltöttük, kaláccsal, kakaóval és NCIS nézéssel. Nagyon jól esett a húzós hét (hetek) után kikapcsolódni.

A második vasárnap sajnos már munkanap volt a Kedvesnek, de szerencsére volt lehetőségem bemenni a munkahelyére és vele tölteni a napot. Ő dolgozott, én tanultam. A kalácsot bevittük, hozzá egy nagy kést (másnap vicces volt, hogy a táskámban maradt) és karácsonyi szalvétát, a közértben vettem még teavajat, kakaót, madártejet és narancsot, úgyhogy azért az ünnepi hangulat így is megvolt. Ennyi kell csak az ünnephez.

Munkahelyi ünneplés - csak azért is!

Hajápolás házilag, természetesen

Nekem majdnem minden problémámra megoldást kínált eddig az Aromaterápia nőknek c. könyv, úgyhogy javaslom ennek a beszerzését mindenkinek, akit érdekel a természetes szépség- és egészségápolás. Van benne szó arc-, haj-, bőrápolásról, másnaposságról, várandósságról és szülésről, karcsúsításról, szexualitásról, apróbb betegségekről... Tényleg majdhogynem minden hétköznapi problémára kínál megoldást. Nem fogom ide szépen kimásolni a könyvet, de egy-egy recept erejéig idézni fogok belőle.

Hajpakolás zsíros hajra:

Innen töltöttem le a képet

12 csepp bergamottolaj
13 csepp levendulaolaj
5 ml jojobaolaj
50 ml növényi olajban

korpás hajra:

10 csepp eukaliptuszolaj
15 csepp rozmaringolaj
5 ml jojobaolaj
50 ml növényi olajban

Ha ebből nincs minden otthon, akkor sem kell kétségbeesni, én ezeket elég lazán szoktam kezelni. Ha csak az egyik illóolaj van, akkor csak azt használom. Jojobaolajat sosem használok. Növényi olajnak a napraforgó étolajat nem ajánlom, inkább használjunk szőlőmag-, vagy olívaolajat, esetleg kukorica- vagy búzacsíraolajat (de ezek a drágábbak általában).
Ezt keverjük össze, dörzsöljük be a fejbőrbe, a hajvégeket is gondosan kenegessük be, rakjunk rá egy zuhanysapkát, majd csavarjuk törülközőbe a fejünket és legalább egy órát hagyjuk rajta a pakolást. Utána mondjuk bőrradirozhatunk egyet, közben a zuhanysapka maradjon rajtunk, majd miután az egész testünket leradíroztuk, vegyük le és mossunk hajat. De úgy, hogy előbb a sampont dörzsöljük be és csak utána öblítsük le vízzel. Ha előbb víz éri, úgy meglehetősen nehéz lesz az olajat eltávolítani. Én így is 2x-3x szoktam hajat mosni, hogy biztosra menjek, és ezután aztán nagyon szép csillogó lesz a hajam. A könyv szerint ezt heti 1x ajánlatos megcsinálni, de én örülnék, ha havi szinten sikerülne - és szerintem az a hajamnak is elég lenne. Általában nincs erre időm-energiám.
Ha a haj megkívánja, természetesen növelhetjük, vagy akár csökkenthetjük is az adagot.
Ha nagyon sok időnk van és épp kényeztető napot tartunk, egy arcpakolással is megtoldhatjuk a dolgot, erről majd később írok.

Normál hajra nem ír hajpakolást a könyv, ettől függetlenül szerintem a sima olajos hajpakolás a normál hajnak is jót tesz, akár minden illóolaj nélkül. De a levendulát én jó szívvel ajánlom normál hajra is, az gyakorlatilag mindenre jó.

Rozmaring

A pakolás után, ha még egy kis extrára vágyunk, hajöblítést is végezhetünk.

Hajöblítő sötét hajra:

3 csepp rozmaringolaj
1 csepp rózsafaolaj
1 csepp gerániumolaj
1 liter vízben

Kammillavirág

világos hajra:

2 csepp kamillaolaj
1 csepp citromolaj
1 liter vízben



A vízben nem oldódnak az illóolajok, így használat előtt jól össze kell rázni/keverni az összetevőket. Én egy lavórba teszem ezután a keveréket, belelógatom a hajam pár percre, kicsit átmasszírozom a fejem, majd ráöntöm a vizet a hajamra. Ez lemosást már nem igényel.
Alapvetően elmondható, hogy a rozmaring a sötét hajhoz, a citrom és a kamilla a világos (szőke) hajhoz illik. Nem csak illóolaj, hanem növényi formában is alkalmazhatók. Leforrázhatunk egy adag rozmaringot vagy kamillavirágot hajöblítőnek. Rózsafaolajat én nem szoktam használni (elég drága). Illetve citromolaj helyett szerintem citromlé is használható (citromból csavart!), de én sötét hajú vagyok és nem szándékozom kivilágosítani.

Ezek mellett még számos más pakolás is létezik, pl. tojással. Nekem a fent említettek váltak be leginkább, illetve ezek tényleg nagyon egyszerűen elkészíthetők.

Még egy problémára kitérnék, ez pedig a tetves haj. Ez főleg gyermekeknél, iskolásoknál okozhat problémát, de jó hír, hogy nem kell azonnal a patikába rohanni és mindenféle borzasztó erős kemikáliákkal telikenni a gyermek fejét. A könyv erre is kínál receptet:

25 csepp rozmaringolaj
12 csepp eukaliptuszolaj
13 csepp gerániumolaj
25 csepp levendulaolaj
100 ml növényi olajban

Ezt még alaposabban igyekezzünk bedörzsölni a fejbőrbe, illetve végig a hajba, mindenhol legyen jó alaposan bekenve. Majd ugyanúgy húzzunk rá zuhanysapkát (nejlonzacskót) és hagyjuk rajta egy órát. Ezután mossuk le az olajat a hajról, ezzel a tetvek nagy része is távozik. Majd alaposan mossuk meg a hajat, képezzünk dús habot a hajon, egy sűrű fogú fésűvel pedig menjünk végig rajta, hogy a maradék serkék is eltűnjenek. Ezt bő vízzel öblítsük le. A kezelést három nap múlva ismételjük meg. A tetűk elpusztulnak, a haj pedig csillogó lesz.
Emellett persze ne feledkezzünk meg a sapka, hajpánt, párnahuzat, stb. kimosásáról, a hajkefe lemosásáról sem.

Bőrradír házilag

Úgy döntöttem, néhány szépségápolási tippet is kidobok ide az éterbe, amiket én már évek óta használok, és beváltak. Az első lépés a bőrradírozás.

Ehhez nem kell más, mint:

• só (lehetőleg nagyobb szemű, tengeri só vagy himalája só)



A képet innen töltöttem le

• és natúr joghurt

Körülbelül ugyanannyit tegyünk egy kisebb bögrébe mind a kettőből, és kutyuljuk jól össze. Az állagán tetszés szerint változtathatunk só vagy joghurt további hozzáadásával. Ha az egész testet jó alaposan le akarjuk dörzsölni, kb. egy kis doboz joghurtra van szükség. Ehhez tehetünk citromlevet vagy bármilyen kellemes illóolajat. A fahéj ill. a citrusfélék (pl. citrom, citrus, grépfrút) vérkeringés-serkentőek, a levendula minden bőrtípusra ajánlott, rozmaring a problémás bőrre, de pusztán az illatáért is választhatunk egy-egy illóolajat, nekem a jázmin a kedvencem.

Durvább radír, kizárólag testre, arcra nem:

A képet innen töltöttem le

• só (lehetőleg nagyobb szemű, tengeri só vagy himalája só)
• fél/1 citrom leve (attól függ, mekkora adagra van szükségünk)

Ezt a változatot a nővérem szokta használni, arca tényleg ne használja senki, mert kellemetlen, de testre kiváló!

A képet innen töltöttem le

Ki maradt a kávézacc? Semmi baj! Remek alapanyag a bőrradírhoz! Ehhez a következők kellenek?

• kávézacc
• natúr joghurt

A kávénak igen erős így az illata, ami talán használat közben kellemetlen, de nagyon jó bőrradír, és nem hagy kellemetlen szagot a bőrön.

Zónázás - tapasztalatok

A Zónázásról bővebben itt és itt olvashatsz. Most következzenek a tapasztalataim - az első hónap után.
Sajnos a zónázásom befuccsolt. Az első 1-2 hét egész jól alakult, bár nem tudtam mindent megcsinálni, de látványos változásokat értem el.

• Rájöttem, hogy az epilálás csak 15 perc - de mennyivel jobban érzem magam szőrtelenül!
• Egy-egy polc letörlése 1-2, vagy max. 5 percet vesz igénybe, emellett pedig ez adja az egyik leglátványosabb eredményt.
• Sikerült több telefont is elintéznem - bár még nem teljesen sikerült legyőznöm a telefonálgatással kapcsolatos ellenérzéseimet.
• Összeállt bennem, hogy miket kell heti szinten, miket napi szinten, és melyek azok a feladatok, amit elég csak néhány havonta elvégezni.

És minden munkához jó szívvel tudom ajánlani az Aldiban kapható mikroszálas törlőkendőket! Pár száz forint és nagyon jól használhatók! A finomabb remek laptop és tükörtakarításra (elég egyszer vizesen áttörölni, és csíkmentesen ragyog - többszöri törlés csíkossá teszi), a másik pedig általánosan kb. bármire használható. A rongyok moshatók, de öblítőt ne használjunk!

Sajnos "békáim" is akadtak a sikerek mellett.

• a már említett telefonálgatás. Egyszer még csak-csak, de hogy rendszeresen zaklassam, ha elfelejti...
• a gáztűzhely körüli dolgok - utálom az olajfoltokat! Azt hiszem, tényleg ki kell próbálnom a kókuszzsírt.
• kád takarítás
• szelektív elvitele (messze van!!)
• és persze a sok csúnya beadandó

Na de, visszatérve... az első egy-két hét egész jól telt, a mosogatást is 10-ből 9x megcsináltam este, az asztalt is letöröltem, a kritikus helyek is általában rendben voltak (ezek a legfontosabbak a mi lakásunkban, hogy kulturáltan nézzen ki).

Aztán beütött a krach. Szétment a mosógépcső, nem tudtam mosni, a víz szétáztatta a fürdőszoba szekrényt, amit ki kellett így pakolni, mert elkezdett dőlni, a Párom minden este túlórázott, engem pedig elárasztott a tanulnivaló és a beadandók. Illetve volt egy vendégség is, ami annyi mosatlant okozott, amivel egyedül nem bírtam, és csak húzódott és húzódott, egy hét kellett, mire a végére értem. De mivel mind a Párom, mind én eléggé el voltunk foglalva, így az egész kezdődött elölről. Egy héten két poharat is eltörtem (félig-meddig a rumlinak köszönhetően), elég nagy volt a káosz.

Sajnos még mindig nem találtam vissza a rendszerbe, de legalább a heti porszívózás-felmosás, patkánytakarítás megvan, ez is valami. Tervbe van véve, hogy ha lesz egy kis szusszanatnyi időm, akkor megcsinálom a rövidített zónázást, az egy hetes verziót.

Ehhez a listám (nagyon szigorú, tényleg csak a legfontosabbak):

ELŐSZOBA

• szelektívet elvinni
• dobozt átválogatni, eltüntetni

KONYHA

• polc- és ajtótörlés (+ tükör)
• gáztűzhely + gombok takarítása

FÜRDŐSZOBA + WC

• WC takarítás
• kád takarítás
• mosógép letörlése
• polctörlés
• tükörtakarítás

NAPPALI

• asztal rendbe rakása, letörlése
• hűtő kitakarítása, letörlése
• mikró letörlése, rajta lévő dolgokat elpakolni
• kanapé rendbe rakása
• polcok letörlése
• számítógépes szekrény rendbe rakása, letakarítása (+ monitor)
• állólámpa letörlése

HÁLÓSZOBA

• kanapé rendbe rakása
• íróasztal rendbe rakása, letörlése
• éjjeli szekrény rendbe rakása, letörlése
• álló lámpa letörlése

ÖSSZEVONT DOLGOK

• porszívózás, felmosás
• szőnyegek, lábtörlő mosása
• székhuzatok, ágynemű mosása
• penésztelenítés + párátlanító vásárlása
• szemét-levitel
• mosogatás
• patkánytakarítás

Öblítés - természetesen

A képet innen töltöttem le

Alapvetően nem használok öblítőt, mivel a Kedves Párom nem bírja, nem szereti azt, amilyenné az öblítő a ruhákat teszi. Amúgy sem túl környezetbarát, és számomra felesleges is, elég nekem a "tiszta illat".
De sajnos, ahogy beköszöntött az őszi-téli szezon, és mindent be kellett csuknunk, a fűtést pedig feltekernünk, a páratartalom az egekbe szökött, így lehetetlenné vált az eddigi szárítási módszerünk: Nevezetesen egy felhúzható szárító, ami a WC felett található.
Ez nyáron szuperül működött (az albérlet legnapfényesebb része a WC), de mostanra használhatatlanná vált. Lassan száradtak meg a ruhák és büdösek is lettek (persze itt lehet azzal viccelődni, hogy ne csodálkozzunk, ha a WC felett van). Aztán próbálkoztam az vállfákon és székek háttámláján való szárítással. Egy fokkal jobb eredmény, de az illata még mindig nem volt mindegyik ruhának tökéletes (fura, nem tudom, mitől is függ pontosan, melyik ruha lesz büdös, melyik nem). És most ráakadtam a tökéletes kombóra:

- egy kevés ecet (mondjuk 1 dl)
- pár csepp borsmenta illóolaj (mondjuk 3-4)

--> bele az öblítő részbe, és tökéletes! Végre nem büdösek a ruháink! Emellett kizárólag vállfán szárítom a nagyobb ruhákat, egy-egy trikó, illetve fehérnemű mehet a szárítóra. A széket el kell felejteni, nem szellőzik rendesen.
Környezetbarát, olcsó, a ruha tapintásán sem változtat, és működik! :)

Természetesen nem teszek úgy, mintha én találtam volna fel a spanyol viaszt, hiszen nem én vagyok az első, aki ecetet és illóolajat használ, de gondoltam, megosztom az örömöm. Illetve hátha valaki még nem hallott erről, vagy ez az utolsó löket hiányzott a kipróbálásához.

Cipősdoboz akció

A gimiben minden évben jött a felhívás, hogy lehet összeállítani egy cipősdoboznyi ajándékcsomagokat azoknak a gyerekeknek, serdülőknek, akiknek sajnos enélkül nem kerülne ajándék a karácsonyfa alá (ha van karácsonyfa).
A mi osztályfőnökünk azt hiszem, nagyon jól szervezte ezt a lehetőséget, nem csak felolvasta a felhívást, hanem mintegy feladatként is kiadta, hogy 2-3-4-en állítsunk össze egy-egy dobozt, így azért a mi osztályunkból mindig került ki pár doboz. Természetesen nem az volt cél, hogy nagy kiadást jelentsen ez nekünk.
Anya örült az ilyen alkalmaknak, mert legalább volt lehetőség kipucolni a lakást a számunkra már feleslegessé vált dolgoktól. Pl. a sok-sok felgyülemlett sáltól, ajándék plüssöktől, kis figuráktól, nem olvasott könyvektől. Ezek mellé azért általában egy kis csoki vagy cukorka bekerült, de összességében tényleg nem sok pénzt vitt el, és kedves csomagokat tudtunk összeállítani.

Ma belefutottam ebbe az akcióba ismét, és örülök, hogy emlékeztetett erre a lehetőségre, amire továbbra is van lehetőségem, függetlenül attól, hogy nem vagyok már gimis, hiszen december közepéig számos helyen leadni az összeállított dobozokat. Sőt, most már online dobozokat is lehet venni! Akinek nincs ideje vagy ötlete összeállítani személyesen a dobozt, de szeretne mégis részt venni, az vehet egy előre összeállított dobozt 2990 Ft-ért.
Minden információ megtalálható a honlapjukon, illetve a facebook oldalukon. Itt ötletek is találhatók, ha netán nem jutna eszünkbe, mivel lepjük meg a gyerkőcöket.

Illetve sok más akció is van, érdemes keresgélni a neten, ha van mit adnunk.

Céklás-almás saláta

Anya küldött a héten egy adag céklát (nagyon szépeket, kis helyeseket), almából pedig még van azért jó pár darab (2 ládával kaptunk azt is Anyáéktól), úgyhogy az a fantasztikus ötlet jutott az eszembe, hogy készítek almás céklasalátát! Méghozzá nyersen! Végre egy kis vitamin!
Körbenéztem az interneten, ahol sokféle recept kering, de végül ennél állapodtam meg. (az oldalt majd még fogom valószínűleg böngészni) Pár dologban módosítottam, mert pl. nincs dijoni mustárunk, csak aldi-s, fehér bors helyett csak fekete volt, ilyesmi.

Hozzávalók az én változatom szerint (3-4 személyre):

- 2 kis-közepes cékla
- 4 db édes alma (kb. 5 cm átmérőjűek, starking típusú)
- egy tk citromlé
- 1 mk őrült fekete bors
- 1 kevés só (1 csipet kb.)
- ~2, 5 dl 12%-os tejföl
- 1 tk méz
- 2 (kis) tk mustár

A céklát és az almát megmossuk, zöldségtisztítóval megpucoljuk, majd lereszeljük. A céklát és az almát alaposan összekeverjük kézzel, majd a többi hozzávalóval is összekeverjük (sorrend mindegy), lefedjük és betesszük a hűtőbe. Elvileg csak másnap az igazi, de mi kb. fél óra után ettünk belőle, és isteni finom lett! Szerencsére van még cékla és alma is, úgyhogy ma vagy holnap készítek még! Gyors, egyszerű, finom, egészséges, vitaminnal teli. Jót tesz az emésztésnek.
Én ezt sajtos pogácsával tálaltam, de persze magában is lehet enni, vagy más egyébbel.
A saláta alá egy szép, nagy karalábé levelet tettem, csupán díszítésnek. Még hetekkel ezelőtt hoztam el Anyáéktól, de a hűtőben fantasztikusan érezte magát és egy kicsit sem fonnyadt meg vagy ilyesmi! Eredetileg valamit bele akartam göngyölni (valami sajtos-tejfölös-fűszeres krémet), aztán végül is megmaradt díszítő elemnek. Sosem voltam egy nagy tálaló művész, úgyhogy ez most nagyon jól esett a lelkemnek. :)

Buszos akasztó - egy ötletes megoldás

Tegnap suliba menet a buszon láttam egy ötletes megoldást, hogyan kerüljük el, hogy a csomagunk piszkos legyen, de ne is kelljen végig ölben szorongatni:

Telefonos kép, remélem, azért látszik a lényeg

"Sorozatolás" - Szívek szállodája és Ranma 1/2

Ez az a felállás, amit szívem szerint megtartottam volna :)

    Tegnap fejeztem be a Szívek szállodáját. Az első évadokat faltam, még az előző vizsgaidőszakban kezdtem el nézni, nagyon inspiráló volt a tanulásra (ha épp tanulás helyett nem azt néztem folyamatosan), mert Rory olyan kis szorgos volt, meg is hozta a kedvem.
Aztán az olyan 5-6. évad környéke elég pocsék lett, persze, néztem és voltak benne jópofa dolgok, de Lorelai kiakasztott, milyen gyerekesen viselkedett időnként, mennyire nem volt anya-típus. Ott már sok volt az "anyám a legjobb barátnőm". Nem, alapvetően azért legyen egy anya anya. Érettebb nálam. Legalábbis amíg kamasz vagyok, illenék. Aztán Rory is csinált nagy hülyeségeket. Furán kezelt egy-egy srácot, pl. szegény Dean sem azt érdemelte, amit kapott.
    Alapvetően a sorozatban a párkapcsolatokat sokszor nem kezelték normálisan - én szerintem. A sorozat folyamán többször is arra biztatták a szereplőket, hogy titkolózzanak a párjuk előtt, meg csak tűrtek és tűrtek, ahelyett, hogy mindent szépen megbeszéltek volna. Ebben Lorelai vitte a prímet, nem is csoda, hogy csak nagy sokára találta meg a párját (bár ki tudja, hogy folytatódott volna történetük Luke-kal). Szinte sosem volt tisztában az érzelmeivel, csak miután valaki (Matt vagy Chris) rávilágított. Vagy ennyire befolyásolható lett volna? Rory ilyen téren a sorozat végére kikupálódott. Mindent megbeszélt Logannel, támogatta, kitartott mellette. A végét nagyon sajnáltam, én úgy igent mondtam volna a helyében. De persze valóságos volt a szituáció, mind a két fél részéről, nem mindenki akar 22 évesen férjhez menni (hihi).
    A fiúk egyébként... Dean-nel nagyon cuki volt, ahogy összejött Rory, a kapcsolatuk is rendben volt, Dean végig cuki volt, leszámítva az elcseszett házasságot. Tudhatta volna, hogy még nem kész rá, hogy mást szeret. Aztán Rory elég idiótán bánt vele, meg is értem, hogy ott hagyta őt Dean.
    Jess, ahogy bánt először Dean-nel, ahogy ott viselkedett, az nem volt szimpi. Aztán nagyon megszerettem, örültem is a sikereinek. Meg persze piszok jó magyar hangot kapott.
    Logant ki nem állhattam, amikor bepottyant a sorozatba. Nagyképű, mindent semmibe vevő, csajozós, lekelező valaki volt. Aztán jött a pálfordulat, monogám lett és jófej, mindenkivel udvarias. Visszatérő jelenség ez, hogy alapból bunkó a srác, aztán Rory mellett hirtelen megjavul. Csak tudnám miért, azért annyira Rory sem volt makulátlan. De mint mondtam, a végére egészen kikupálódott ő is.
    Lane és Zack voltak a kedvenceim! Ők egy nagyon helyes kis párt alkottak! (Te jó ég, a Lane-t játszó színésznő '73-as születésű! Mázlista! Sosem öregszik meg!) Lane mamáját is nagyon bírtam!
    Emily-t és Richardot is kedveltem, bár persze voltak merész húzásaik.

    Szóval összességében egy nagyon helyes sorozat, sok vidám percet szerzett nekem, illetve közben többször rám tört a vágy, hogy gyereket akarok, de sok tekintetben nem tartom követendő példának azt az életet, amit bemutattak. Amúgy is lehetetlen, hogy valaki ennyit egyen és ilyen kajákat, és sose hízzon meg és még egészséges is maradjon! Plusz az anyagi helyzetük is "mesés", ahogy April mondaná (őt is mennyire megkedveltem!), ahhoz képest, honnan indultak. A "nagy" anyagi gondok közepette is volt egy nagy házuk, autójuk, sosem főztek és mindig vásároltak, ha kellett valami, vagy ha csak úgy szomorúak voltak. Hát, erre szokás mondani, hogy "amerikaiak".

Akane és Ranma, a Ranma 1/2 két főszereplője

    Aztán folytatásnak, ma olvasgattam az Urban: Eve-et, ott ráakadtam Ádám oldalára, ahol pedig épp novemberi érdekes előadásokat ajánlott, pl. az egyik témája a Ranma 1/2 c. anime-sorozat.
    Ez a sorozat igen kedves a számomra, ugyanis anno emiatt kezdtem el németül tanulni. Általános iskolában bukkantam rá a TV-ben erre a sorozatra, a német nyelvű RTL II-n, és elkezdtem nézni. Fogalmam sincs, hogy bírtam, amikor egy mukkot sem értettem a nyelvből, de néztem, izgultam, nagyjából értettem a történetet. Aztán elkezdtem németre is járni, de csak másfél évig bírtam, aztán abbahagytam. Nem sok minden maradt meg bennem. A klettern (mászni), das Lineal (vonalzó), die Badewanne ( fürdőkád), a "vi géc?", de már leírni nem tudnám (Hogy vagy?), ich bin, ilyesmik... Ha bármit rosszul írtam le, elnézést az érzékeny németesektől!
    Úgyhogy most a Ranma 1/2-ből néztem meg az első részt - ezúttal magyar felirattal. Lehet, hogy folytatni fogom! :) Ez a sorozat meg talán a sporthoz hozza meg a kedvem és a kitartásom! :)

Postaláda

Nemrég elegünk lett már a sok szórólapból, hát nyomtattunk egy papírt, amiben leírtuk, mit nem kérünk. Kb. így festett (most nem megyek le megnézni):

A lakás nem eladó, nem kiadó,
Nincs víz/gáz/villanyproblémánk,
Az akciók nem érdekelnek
Helyi Témát, Szuper Infót nem olvasunk
--> NEM KÉRÜNK REKLÁMANYAGOT, HELYI TÉMÁT, SZUPERINFÓT!

Erre a mai postaláda tartalma:
- Szórólap az Alditól
- Vizes-gázos-villanyos szórólap
- Szórólap arról, hogy eladnánk/kiadnánk-e a lakást
- Helyi téma
- Néhány pizzéria anyaga

Igaz, a Szuperinfó még hiányzott. Talán holnap. Ha addig le nem ragasztom a postaládát CSAK LEVELET! felirattal. (még a ferencvárosi újság jöhet, de nem létszükség) Aztán beszéltük a Kedvessel, hogy már ezt is büntethetnék... Vagy valami. Dühömben majdnem kivágtam az egészet a kukába, aztán erőt vettem magamon és végignyálaztam, nehogy levél is legyen benne. Kettő levelet halásztam ki.

Things I love Friday - Péntekre csúsztatva, ami a héten szép és jó volt

A héten a Kedves sokáig dolgozik, mert be kell fejezniük egy projektet, utána pedig rendszerint együtt hazasétálunk, majd vacsikészítés és filmnézés. Emellett most nem maradt időm blogot írni, úgyhogy most nem Things I love Thursday, hanem Things I love Friday-t tartok.

A vidám reggeli - kecsapmosolyú majonéz

- végtelen türelem a háztartással, "egyszer úgyis mindenre sor kerül", és szépen, fokozatosan haladok is vele
- esti séták a vőlegényemmel
- egy, már hosszú ideje mindig fel-felbukkanó probléma úgy tűnik, megoldásra került
- sok család jelentkezett a kutatásomra (és az elsővel holnap fel is veszem a tesztet!)
- rajzoltam a héten
- érzésre jól sikerült a zh
- vidám reggeli a páromtól
- beszélgetés egy olyan évfolyamtárssal, akivel eddig nem igazán találtuk meg a közös hangot, de most sikerült
- kedves levelek egy kedves barátnőtől
- levélváltás a volt osztályfőnökömmel
- végre van sportmelltartóm - kedden zumbára fel!
- be van fizetve minden csekk
- séta az Üllői úton az őszi lombok alatt és közben folyamatos mosolygás
- a szezon első forralt bora
- sokkal jobban van a bokám
- mégsem lesz komplex vizsga
- végre megvan a SimOne c. film!
- az esti ködben, kihalt utcákon ténferegni a Kedvessel, beülni egy mozira, majd hazasétálni
+1, amit tegnap elfelejtettem beírni: végre elintéztem néhány telefont, így jövő héten meglehet az ablakcsere! :)

Esküvőszervezés - különböző variációk

A vőlegényemmel jövő augusztusra tervezzük az esküvőt, és már annyi variáció végigfutott az agyunkon, hogy muszáj összefoglalnom egy blogbejegyzésben. Eredetileg május lett volna, de az úgyis hűvös még egy kinti esküvőhöz (este legalábbis), meg hát vizsgaidőszak, diploma, aztán MA-felvételi. Ilyen apróságok. És ez még a násznép egy részét is érinti. Úgyhogy augusztus.
Ami biztos volt, hogy mi akarjuk kifizetni. Egyelőre úgyis támogatnak anyáék, nem akarjuk még őket az esküvő költségével is lenyúlni. Másrészt pedig családias esküvőt szeretnénk, nem valami nagy rongyrázást. És minél kevesebb pénzből. Nem célunk jövő augusztusig minden garast (majdnem fogast írtam) a fogunkhoz  (vagy garashoz) verni, hogy aztán elköltsünk egy rakat pénzt és utána is szűköljünk az esküvő költségei miatt. De nem célunk az sem, hogy úgy hozzuk ki, hogy nyereséges legyen és hasznot akarjunk húzni a násznépből. Valahol a kettő között. Hogy tényleg kellemes legyen.
A vendéglista összeállt, egyelőre 65 fő körül járunk (a +1 fők variálhatnak picit a dolgon), aztán még kiderül, hogy alakulnak a kapcsolatok. A ruhákra is felírtuk, kb. mennyit szánunk. Én már ki is választottam a fazont. Ebben sokat segített a Párom. Szerencsére olyan férfi, akinek van ízlése és véleménye is. Cipőt is imádok vele venni! Egyszerűen rámutat, hogy ezt el tudná rajtam képzelni, felpróbálom, és jó! A ruhák közül is mutattam neki néhányat (abban biztos voltam, hogy abroncsot nem szeretnék és pánt nélkülit sem), és mondogatta, hogy ezt nem, ilyen kivágást nem szeretne, ez jó. És az a fazon maradt. Valószínűleg varratni fogom, már találtam is egy szimpatikus helyet. De még egy ismerőstől várok infót más hely ügyében is. A Kedves miatt nem aggódom. Bemegyünk majd vele egy-két üzletbe (ami a mi pénztárcánkhoz van szabva) és ránéz, ez tetszik neki, felpróbálja, és ha jó, megvesszük. Ha nem, felpróbál egy másikat, ha jó rá, megvesszük. Szóval ez pipa. Megvan a fotós és a fodrász is. Na meg a sminkes - nővérem bevállalta, mondván, hogy velem egyszerű dolga lesz, de ha nem lennék szép, nem vállalna. Remélem, azért most nem leszek olyan, mint egy századeleji zsidó nő (semmi faji megkülönböztetés, csak a filmek alapján ez ugrott be!) erősen kihúzott szemöldökkel és élénk rúzzsal. De ekkor még nem végzett a tanfolyammal.
Az helyszín-étel-ital inkább a probléma. Ötleteink:

1. ötlet: Az alapötlet az volt, hogy mivel a leendő Apósom a szakács, így ő főzné a menüt, a desszertet pedig a vendégseregre bíznánk, nászajándékot nem kérnénk (de lenne menyasszonytánc, aki akar szinten). Italt pedig nagy tételben vennénk valamilyen hipermarketből, vagy rendelnénk sörcsapot, ilyenek. Azt kikötöttük, hogy tömény nem lesz, nekünk az nem hiányzik, hogy bárkit is a padlóról kelljen felvakarni. Lenne sör, bor, és max. egy koccintás erejéig pezsgő - meg persze gyümölcslé, ásványvíz, ilyenek. Ez mind szép és jó, ki is számoltuk a költségeket, viszont ehhez kell egy olyan hely, ahol vannak asztalok, székek, van hol főzni, van WC és áram (a zenének) és szabadtéri rész (is). Ilyen hely persze nincs. Legalábbis mi egyelőre nem találtunk.

2. ötlet: Maradnak az alapfeltételek, csak olyan helyszínt keresnénk, ahol nincs konyha, de a szabadtéren mondjuk lehetne bérelt cuccokon sütni-főzni. Egyelőre ilyet sem találtunk, meg nem tudom, a bérelés mennyi lenne. Általában nem hagynak minket sütni-főzni, mindenki ránk akarja tukmálni a kaját is.

3. ötlet: Akkor hagyjuk a fenébe a saját kaját, menjünk étterembe. De akkor csökkentsük a létszámot, hogy ki tudjuk fizetni. Menjen csak a szűk család: az ifjú pár, szüleik (illetve a Párom részéről még a szülők esetleges párjai - ugyanis elváltak), a testvéreim és (esetleges) párjaik, Párom 2 nagymamája. Ez összesen a jelenlegi felállásban 13 fő. Illetve még a 2 tanú és a párok, jelenlegi felállás szerint + 3 fő, azaz összesen 16. (Azt, hogy csak 4-en legyünk a tanúkkal, gyorsan elvetettük.) Ehhez dukálna azért egy kis tánc is, arról nem mondok le, legalább egy-két lassúzás.
3.b) Ezt akár saját kajával is megcsinálhatjuk a mi lakásunkban.

4. ötlet: A szertartásra meghívnánk mindenkit, de a kajálásra csak azt a 16 embert. (illetve 14-et, magunkat nem hívnánk, nekünk ott kell lenni) Étterem/otthon.

5. ötlet: A szertartásra meghívunk mindenkit, kajálásra csak azt a 16 embert, de a nászút után elmennénk a barátnőkkel egy nagyot bulizni, ahol mindenki fizetné a saját italát, pár ezerből (pár finom koktéllal) meg is lenne. Itt gondot okozna az, hogy a vendégeim közül nem mindenki "passzolna össze" stílusban. Meg akkor a vőlegény vendégeivel mi lenne, ilyenek...

6. ötlet: Meghívunk mindenhova mindenkit, de akkor az étterem kaja részét a vendégek maguknak fizetik. Úgy gondolom, ez egy-két főnél nem is okoz gondot, de a Kedves felhozta az ő vendéglistájáról azt a kérdést, hogy a 4 gyerekes családdal mi legyen. Így ha ezt a változatot választjuk, akkor a 12 éven aluli gyermekek (+fodrász, fotós) kajáját átvállalnánk. Akkor viszont utána kell nézni az áraknak, és hogy a pián hogy lehet spórolni. A süti vsz. akkor is maradna házi. Így viszont nem kérnénk nászajándékot, viszont mindenkivel együtt ünnepelhetnénk. Ez az elmélet akkor nyert megerősítést, amikor a Kedves közölte egyik ismerősével, hogy sajnos kiszorult a vendéglistáról anyagi okok miatt, mire ő megkérdezte, hogy ha kifizeti, jöhet-e. Lehet, hogy nem a legrózsaszínebb változat ez, de valószerű. Friss diplomás leszek akkor, Párom pályakezdő, egy albérletben élünk, egyelőre én nem keresek - mégis milyen esküvőt rendezzünk? De évekig húzni az anyagi dolgok miatt nem akarjuk. Nem az a lényeg.

7. ötlet: Kell egy szabadtér WC-vel, árammal, asztalokkal és székekkel, és pizzát rendelünk nagy tételben. Fejenként egy ezres, meg sütünk sütit, veszünk piát, és mehet a móka. Proli megoldás, de gazdaságos, és valamilyen pizzát mindenki szeret.

8. ötlet: Kell egy szabadtér WC-vel, árammal, asztalokkal és székekkel, és bográcsolunk egyet, meg sütünk sütit és veszünk piát. Kicsit füstös, bár ha nagy a hely és esetleg felkérünk valaki nem vendéget a főzésre, még meg is úszhatjuk. Nekem a volt sulim jutott eszembe, ott lenne minden, de a Kedves viszolyog a suliktól és őt nem is kötik olyan szép emlékek a gimimhez, mint engem.

WC-Variáció: WC helyett mobil WC. Bár abba bemenni menyasszonyi ruhában... És nincs infó, mennyibe kerül.

Asztal-szék variáció: Hát valahonnan összeszedünk, nem kell, hogy a helyen alapból legyen.

Kérdések, problémák: Ha mi csináljuk a kaját, visszük a piát, hol hűtsük, fűtsük őket? Bár ha van áram és viszünk hűtőt, a piát be lehet hűteni... a kajából meg olyat kell, ami elvan.

Arról, hogy meddig tartson az ünneplés, még függőben van a beszélgetés. Eleinte nagyon bennem volt, hogy de az éjféli káposzta, meg a menyecske ruha, meg tánc hajnalig... Aztán most kezdek átállni arra, hogy miért? Miért is kéne mindenképp az az éjféli káposzta? Én úgy emlékszem, pukkadásig voltam minden esküvőn és nem tudtam abból a káposztából enni. Hisz' ott van még a torta is... és a nagy vacsora. Bár nálunk vsz. nem lesz akkora nagy a vacsora. És a menyecske ruha? Abban biztos voltam, hogy pénzt nem adnék ki rá, meg is van, mit vennék fel (még picit vissza kéne fogyni bele, bár így is elmegy), de nem biztos, hogy kell ez nekem. Egy szép vacsora, egy nyitótánc a Kedvessel, meg még néhány az este folyamán, persze a vendégekkel, családtagokkal is. Aztán még lenne esélyünk nem teljesen kimerülten visszavonulni a nászéjszakára.
A családunkban úgysincs nagyon hagyomány, nem is érzek elköteleződést semmi iránt, csak szépen akarom megünnepelni ezt a csodás alkalmat. Szép fogadalommal, jó hangulattal, romantikus tánccal, sok-sok jó kívánsággal.

Hát most itt tartunk. Beszéltünk arról, hogy pihentetjük kicsit a témát, és majd visszatérünk rá tavasszal, amikor már látjuk, mennyit sikerült addig összespórolni.

De várom az ötleteket, javaslatokat, tapasztalatokat, információkat.
Ja, ami fontos: Gödöllőn szeretnénk az esküvőt tartani. Egyelőre az Egyetem merült fel, illetve az Arborétumban van egy rész, színpaddal, ahol van áram is, meg budi (bár abba bemenni menyasszonyi ruhában...), ami nagyon hangulatos, de hát ezzel a helyszínnel kapcsolatban is akadnak kérdések, problémák.

Reggeli zabpehely - hogy jól induljon a nap

A reggeli a nap legfontosabb étkezése, ezt mindenki tudja. Azt is mondják, hogy inkább fehérjét kell enni, mint szénhidrátot. Olyan tippeket is adnak, hogy délig csak gyümölcs. Nekem ami bevált, az a zabpehely.
Az eredeti recept Anyáéktól származik, azokból az időkből, amikor nyers kosztosak voltak.

Hozzávalók:

- 3 ek zabpehely (natúr!)
- 1 ek mazsola
- 1 tk napraforgómag
- 1 tk lenmag
- 3 ek nyers házi tej
- 1 tk méz
- 1 tk citromlé
- 1 alma lereszelve
- kevés víz

Elkészítés:

A zabpelyhet, mazsolát, napraforgómagot, lenmagot este vízbe áztatjuk. Reggel hozzáadjuk a többi hozzávalót, összekeverjük és jó ízűen elfogyasztjuk. (Én most, hogy ilyen hűvös van, fél percre be szoktam dobni a mikróba.)

Én egy picit módosítottam ezen. Egyrészt, nem méricskélem ennyire pontosan az adagokat, másrészt nem minden zabpehely igényli az esti beáztatást (sőt, a legtöbb már nem igényli!), mert csak pépes lesz tőle. Harmadrészt pedig, én már csak vízzel készítem. Egyszer nem volt itthon tej, hallottam is Anyától, hogy ő csak vízzel szokta, hát gondoltam, nem lehet ehetetlen, és elkészítettem úgy. Azóta pedig rászoktam, mert nagyon finom. Nem beszélve arról, hogy a tej úgyis csak megállítja az emésztést!
A magok és az aszalt gyümölcsök pedig variálhatók, én citromlevet sem szoktam bele tenni, ellenben sokszor teszem bele egy kevés fahéjat és kókuszt is.
A zabpelyhet, mazsolát és a magokat érdemes előre, nagy adagban összekeverni és úgy tárolni egy üvegben, így kicsit könnyebb az adagolása. A lenmagot össze is lehet előtte törni, úgy jobban beépülnek belőle a hasznos anyagok.
Az Auchanban vett Anya egy remek keveréket egyébként (Magvas Müzli, Fortuneta Product Kft. gyártja), ebben a következők vannak:
- búzapehely
- zabpehely
- mazsola
- rozspehely
- kukoricapehely (kukorica, só, árpamaláta)
- lenmag
- törökmogyoró
- kókuszreszelék
- napraforgómag
- szeletelt mandula
Ez a fajta igényli az esti beáztatást.

Összefoglalva: Ez egy nagyon tápláló, egészséges és finom reggeli. Ideális diétázóknak, meg úgy mindenkinek. Kipucolja a bélrendszert, jót tesz az emésztésnek.

Things I love Thursday - Mi is volt szép és jó ezen a héten

Ez is az Urban: Eve-ről van, de kellemes szokás, lehet, hogy megtartom :)
Szóval a lényeg, hogy összegyűjtöm a jó, kellemes dolgokat, pillanatokat az elmúlt hétről. (még kicsit ki is bővítettem az ottani kommentet)

A nagyon kedves, vicces, spontán bögreajándék! :)

- forró tea a hidegben való biciklizés után, kellemes ebéd leendő Apósoméknál (egyre inkább kezdek felengedni)
- úszás és szauna a lányokkal (fájós bokával is megvolt az 1 km!)
- munkaajánlat érkezett telefonon (ha nem is passzol, de jó érzés, hogy van bennem olyan érték, amivel később tudok majd munkát találni!)
- gerincjóga Krisztával és az elkövetkezendő 3 hónap mozgás-programjának kialakítása (és végre kezdek beilleszkedni az évfolyamra!)
- bloginspiráció és alakítás
- egy nagyon kedves, vicces, spontán bögreajándék a Kedvestől

Ő pedig itt Bruce, akit a fényképezőnkön találtam! :)

- kiderült, hogy félreértelmeztük egy volt barátnő reakcióját az eljegyzésünkre, és így nem kell féltékenynek lennem, sőt!
- Ubul, a kispatkányunk szeret minket, bújik és nyalogat (és túr is, ami fájdalmas, de...)
- haladok a napi rutinokkal, mini-lomtalanításokkal és a zónázással
- sütés és mini-fűtés elég ahhoz, hogy kellemes meleg legyen a lakásban
- rájöttem, hogy a heti epilálás csak 15 perc
- ma végre süt a nap!
- ágyba reggeli közösen a Kedvessel (felrúgva a diétás étrendet)
- a Kedves hajlandó elvinni velem a papírt, műanyagot és üvegeket a szelektívbe
- sok egymásrafigyelés és fizikai törődés a Kedvessel
- haladás a szoc. műhellyel (nem is olyan nehéz!)
- Bruce Willis-t találtam a fényképezőnkön! Tisztára meg voltam lepve, aztán rájöttem, hogy csak a monitorfényképezést tesztelte a Kedves :)

Zöldségfasírt

Ezt a receptet akkor ötöltük ki, amikor tartottunk egy hosszabb tisztítókúrát, hús, kenyér (és bármilyen pékárú, vagy tészta) és cukor nélkül. Persze ez is ritkaság számba ment, mert olajban kell sütni, de nagyon megszerettük.
Zöldségfasírtot gyakorlatilag minden zöldségből lehet készíteni, mi egyszerűre vettük a dolgot és kész zöldségkeveréket használtunk.

Hozzávalók (4 főre):
- fél kg mexikói zöldségkeverék
- 1 tojás (vagy 1 tojásfehérje)
- liszt
- panírmorzsa
- natúr zabpehely
- só
- bors
- oregánó
- bazsalikom






Elkészítés:

A zöldséget puhára főzzük, leszűrjük, majd összeturmixoljuk botturmixszal. Ha gondoljuk, ezután ki is nyomkodhatjuk a levét, de nem feltétlen szükséges.
Ehhez adunk egy tojást, a fűszereket ízlés szerint (mindenből egy keveset, mehet még más zöldfűszer is hozzá), majd liszt, panírmorzsa és zabpehely. Mindezt addig adagoljuk, amíg jó kis masszát nem kapunk, ami már formázható.
Ezután pici lepényeket formázunk belőlük, megforgatjuk panírmorzsában és forró olajban kisütjük.
Egyszerű, nagyszerű, finom!
Jó, ha van egy kukta a közelben, aki adagolja a szilárdító anyagokat gyúrás közben.
Fogyasztható szendvicsben, rizzsel, sült krumplival, salátával és főzelékekhez feltétnek is ideális. Sőt, egy-kettőt "nasiként" is jó bekapni.
Mi rizzsel, tartárral és savanyúsággal ettük. Ha tartárt készítünk, akkor úgy is lehet, hogy a sárgája megy a tartárba, a fehérje pedig a fasírtba (mi így csináltuk most).

Almás pite (vagy valami hasonló), ahogy mi készítjük

Beköszöntött a november és meglehetősen hűvös lett a lakásban. Eddig elvoltunk fűtés nélkül, de most már kezdett igazán cidri lenni. Gondoltuk, sütünk egyet, az felmelegíti kicsit a lakást, na meg finom is a végtermék.
Törtük a fejünket, mi legyen... Sok az almánk (Anya olcsón tudott rendelni), így az mindenképp az alapanyagok között szerepelt. Végül elkészítettük saját almás piténket - szerintem egyszerűbb, mint az átlag, de isteni finom ez is! Alapját a kefíres adja, ez fél adag, és kicsit kevesebb a tej, hogy sűrűbb legyen (az alma úgyis enged még némi levet). Készítés közben némi nehézségbe ütköztünk, mert a cukor elfogyott (a boltok meg zárva), úgyhogy amennyi cukrot össze tudtunk kaparni, azt beleszórtuk, aztán kipótoltuk mézzel. Fikarcnyit sem rontott az eredményen! :) (bár a tartárhoz már inkább hiányzott a cukor, de ez egy másik történet...)

Hozzávalók a tésztához:

- 3 tojás
- 1/3 bögre cukor (ebben már van egy zacskó vaníliás cukor is)
- 3 nagy ek méz
- 3/4 bögre (kb. 2 dl) tej
- kb. 1 dl olaj
- 50 g kókusz
- 1 cs sütőpor






Hozzávalók a töltelékhez:

- 10 kisebb alma (kb. 5 cm átmérőjűek)
- fahéj
- méz
- liszt

Elkészítés:

A tojást, a cukrot és a mézet összekeverjük habverővel, majd hozzáadjuk a maradék alapanyagot - a sütőport lehetőleg keverjük el a liszttel. És ezt is keverjük össze.
A töltelékhez az almát mossuk meg és héjastul reszeljük le. A reszelt almát nyomkodjuk ki - kb. egy bögrényi almalé keletkezik így, azt igyuk meg, majd tegyük az egészet egy nagyobb tálba, adjunk hozzá ízlés szerint fahéjat és mézet, majd egy kevés liszttel szórjuk meg a tetejét és kutyuljuk össze.
Egy kisebb, kb. 20x30-as tepsibe tegyünk sütőpapírt, arra öntsük rá a tészta felét, lapogassuk szét, majd terítsük szét rajta az almát, végül fedjük be a maradék tésztával.
Előmelegített sütőben, kb. 160 fokon 20-25 perc alatt megsül. (Én majdnem odaégettem, lassabb süléshez szoktam.)
Isteni finom szerintem, nehéz abbahagyni! A fél tepsit már elpusztítottuk a Kedvessel :)

Zónázzunk! - a napi rutinoktól a havi munkákig

Nemrég találtam rá nővérem jóvoltából a Urban: Eve nevű blogra még valamilyen frizuraötlet kapcsán, aztán tovább olvasgattam és találtam néhány hasznos és inspiráló bejegyzést. Ilyen pl. a Zónázzunk! is.

Kicsit fel kellett pörgetnem az eseményeket, hogy az új hónapot már zónázással tudjam kezdeni. Ebben a bejegyzésben összefoglalom, én hogyan osztottam fel a feladatokat. :) Kicsit átalakítottam, strukturáltam, kiegészítettem, íme a végeredmény:

RUTINOK

- Reggel:

• Felöltözni és rendbe szedni magam
• Ágyazás, rendrakás az ágy körül
• Fürdőben Turbó Törlés
• 2 perc rendrakás a kritikus területeken
• Naptárra pillantás
• Reggeli
• Patkányetetés
• Kitalálni, mit főzünk aznap
• 15 perc mozgás (ha aznap nincs edzés)
• (pár naponta: viráglocsolás)
• (ha otthon maradok aznap és szükséges, akkor mosás)
• valamikor a nap folyamán: 15 perc szortírozás

- Este:

• Mosogatás + mosogatótakarítás + gáztűzhely takarítás
• 2 perc kritikus terület - asztaltörlés!
• Mosás, ha kell
• Naptárra rápillantani
• Ruha + cucc kikészítés
• Patkányetetés
• Bezárni az ajtót
• Időben lefeküdni aludni

HÉTFŐ

• Porszívózás
• Felmosás
• Menükészítés
• Bevásárlás

KEDD

• Zumba (+ infraszauna)
• Patkánytakarítás
• Szemét-levitel

SZERDA

• Gerincjóga
• Antihalogató nap (telefonálgatás, varrás, beadandó-írás, ...)

CSÜTÖRTÖK

• Küldetések napja (posta, bank, bevásárlás)
• Epilálás, szemöldökszedés

PÉNTEK

• Úszás
• Hajmosás
• Táskatakarítás
• Beadandók
• Esti romantika

SZOMBAT

• Családi nap (vagy haza szülőkhöz, vagy patkányozás, pihi, móka itthon, esetleg túra)

VASÁRNAP

• Feltöltődés (olvasás, agyagozás, festés, könyvünkkel foglalkozni, blogolás, sorozatnézés, ...)
• Vasárnapi ebédek 2 hetente

ZÓNÁK + ZÓNALISTÁK

1. ELŐSZOBA

• Üvegek visszaváltása
• Papír, műanyag, üveg a szelektívbe
• Lábtörlő kipucolása
• Pókhálótlanítás
• Polcok, gáz/villanyszekrény letörlése
• Villanykapcsoló
• Kaputelefon
• Kabátzsebek kiürítése
• Ajtófélfa

2. KONYHA, KAMRA(SZEKRÉNY)

• Szőnyegtakarítás
• Szekrény rendrakás + takarítás
• Csöpögtető tálca elmosása
• Polcok, tárolók letörlése (fűszeres is!)
• Pirítóssütő morzsátlanítása, letörlése
• Melegszendvicssütő takarítása
• Kuka kimosása
• Pókhálótlanítás
• Ajtó + tükör letörlése
• Gáztűzhely mellett csempetakarítás
• Szekrényajtók
• Sütőn a gombok takarítása
• Konnektor
• Lámpák

3. FÜRDŐSZOBA, WC

• Kádtakarítás
• WC-takarítás
• WC-kefe takarítás
• Mosógép letörlés (+kiöblítés)
• Pókhálótlanítás
• Polctörlés
• Rendrakás a szekrényben
• Rendrakás a rongyoknál
• Villanykapcsolók
• Lámpa
• Törülközőtartók
• Homokóra alatti rész letörlése

4. HÁLÓSZOBA

• Íróasztal rendrakás, takarítás
• Polcok letörlése
• Ruhák rendbetétele
• Éjjeliszekrény rendrakás, takarítás
• Állólámpa
• Szőnyeg
• Ajtó
• Villanykapcsoló
• Szekrény aljának kiporszívózása

5. NAPPALI

• Portörlés
• Pókhálótlanítás
• Számítógépes szekrény rendbe + letörlés
• Szőnyegek
• Kanapén pléd kirázása/mosása + párnák
• IKEA-s székek huzatát kimosni
• Mikrótakarítás
• Hűtőtakarítás
• Sarokpolc (hűtő felett)
• Patkányketrecek ecetes kimosása
• Kuka kimosása
• Székek lábáról a szöszt leszedegetni
• Állólámpa
• Villanykapcsolók

Lecsó gazdagon

Hozzávalók (4 személyre):

- 1 kg paradicsom
- 80 dkg lecsópaprika
- 2 vöröshagyma
- 4 tojás
- 10-20 dkg liszt
- só
- édes, erős paprika
- kevés olaj
- kevés víz

Elkészítés:

A paradicsomot és paprikát megmossuk, feldaraboljuk. Paradicsomot kockákra, paprikát karikákra, csumája is maradhat.
A hagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk.
A hagymát kevés olajon megpirítjuk, lehúzzuk a tűzről és hozzáadunk kevés édes és erős paprikát, sót is, elkeverjük, majd rárakjuk a paradicsomot, visszarakjuk a tűzre, pár percig főni hagyjuk fedő nélkül.
Ezután a paprikát is rádobjuk, félig lefedve (én mondjuk a végén lefedtem) puhára főzzük.
Közben:
Tegyünk fel egy közepes edényt sós vízzel főni (fedjük le!).
Nokedlit készítünk. Kb. 10-15 dkg liszthez egy tojást, pár kisebb csipet sót, kevés vizet teszünk (kezdjük 1-1,5 decivel). Ezt összekutyuljuk, sűrű, ragasztószerű, "ugrós" állagot kell kapjunk. Ha szükséges, vizezzük vagy lisztezzük.
Ha a víz felforrt, szaggassuk bele a nokedlitésztát.
Ha a paradicsom és a paprika (elsősorban a paprika) megpuhultak:
Üssünk rá 3 tojás, adjuk hozzá a nokedliket (azokról előzőleg öntsük le a vizet!) és kutyuljuk el, amíg a tojások olyan rántotta szerű állagot nem vesznek fel (kicsit megsülnek-főnek). Kóstolgatjuk, ízlés szerint még sózzuk, fűszerezzük.

Ehhez lehet még kenyeret enni, de nem szükséges. Finom, laktató, egyszerű.

Megjegyzés: Még egy kis kolbász ajánlott hozzá. Karikára vagy kockára vágva még a hagyma előtt pirítgatni, amíg "levet" ereszt, azon megpirítani a hagymát is (ha nem ereszt, kis olajat tegyünk hozzá). Én épp, amikor csináltuk, sajnáltam azt a kevés kolbászt, ami otthon volt, mert nagyon finom szendvicseket lehetett belőle készíteni.

Karfiol pirított morzsában

  Ez az egyszerű és nagyszerű recept a Kedves nagymamájától származik, gyarapítja a karfiol felhasználási módjait. Lehet ugye főtt karfiol magában, sajttal/majonézzel, krémleves, rakott, de én egyebet nem igen tudtam. A lényeg:

- a karfiolt megmossuk, rózsáira szedjük
- sós, lobogó vízbe dobjuk, puhára főzzük
- olajon vagy vajon panírmorzsát pirítunk (szemmértékre az enyém 10 dkg körül lehetett egy karfiolhoz, elég volt)
- a karfiolról leöntjük a vizet, morzsa alatt elzárjuk a gázt
- a karfiolt beleforgatjuk a morzsába

Tejföllel, kefírrel, majonézzel, tartárral - vagy csak magában - fogyasztható

  Én még egyéb zöldségeket is el tudok hozzá képzelni, úgy, mint párolt lila káposzta, de azt már nem bírtam kivárni, még párolódik, nagyon éhes voltam.

  SZERK. (2013. XII. 6.): A Kedves igényelné még hozzá a sót, úgyhogy esetleg a morzsába is lehet sót keverni, vagy ne felejtsünk el sót is tálalni mellé (ha elvisszük magunkkal, akkor olyan helyen együk, ahol van só). Én nélküle is megettem szívesen.

Klass (Az osztály), 2007

(VIGYÁZAT! A bejegyzés cselekményleírásokat tartalmaz)

Huh... ezt a filmet ma nézette meg velünk az egyik tanárunk Pedagógia és iskolapszichológia kurzuson. A film dramaturgiájához az is hozzáadott, hogy az utolsó 15 percben voltak megakadások, a net ugyanis nem a legjobb a suliban. De így is a székbe passzírozott minket. Már rég szünet volt, a tanár ránk nézett: "Itt már gondolom ne kapcsoljam ki." Mi meg csak ráztuk a fejünket.
Suliban voltam, így nem sírhattam el magam - mégse menjek már haza kisírt szemekkel. A hatása alatt maradtunk, és hogy valahogy oldjuk a feszültséget, egy pár mondat erejéig maradtunk néhányan és beszélgettünk erről az egészről, ami a szemünk előtt lezajlott 98 perc alatt.

Na de a történetről röviden.
Egy középiskolában játszódik a film, ahol Joosep az osztály lúzere, az egész osztály kreténnek tartja és folyamatosan gúnyt űznek belőle, fellökik, beszólnak neki. A film elején az osztály vezére, Anders ötlete nyomán Joosepet levetkőztetik tesi után és bedobják a lányöltözőbe, majd az ajtónak támaszkodnak kívülről, hogy ne tudjon kijönni. Kaspar egy új fiú, nehézségek árán jutott be abba a suliba - így helyzete ingatag, nem szabad elszúrnia semmivel. Ő tartja az ajtót, de még azelőtt kiengedi Joosepet, hogy erre Anders engedélyt adna. Erre ő is Joosep mellé kerül, a szekálandók közé. Kaspar tökösebb legény, nem hagyja annyiban a dolgot, és elkezdődik egy kegyetlen játék, amiben két gyermek van az egész osztállyal szemben. A felnőttek dilettánsok, a feszültségek fokozódnak, és egy végső, kegyetlen megalázás után következik a nem túl meglepő végkifejlet - bosszút állnak az osztályon.
A film egyébként fent van youtube-on: http://www.youtube.com/watch?v=_m0SsOKtpz8

A film több, mint 2/3-ában csak az idegesség gyűlt bennem. Hogy lehet egy egész osztály ennyire birka, ennyire gyenge és bolond. Felmerült bennem a kérdés: mi történt a lányokkal? Minden nemi diszkrimináció nélkül, a lányok empátiája, együttérzése, védelmező volta hová lett? Egy lány nem szólt, hogy most már elég, ne bántsátok! Amikor az öltözőbe bedobták J-t, akkor is annyi volt a reakció, hogy miért dobták be hozzájuk ezt a kretént, őket hagyják ki ebből, hagyják őket békén... Együtt vihogtak a fiúkkal - vagy ha már nagyon nem bírták, hát elmentek.

De iszonyat ideges lettem a filmben megjelenő felnőttekre. Főként rájuk. Az inkompetens tanárokra, szülőkre és igazgatóra. Az apa, aki csak gyorsan letudja apai feladatait azzal, hogy megkérdezi a fiát, minden rendben van-e. A válasz az, hogy rendben, de a fiúról sugárzik, hogy egyáltalán nincs minden rendben. De ő ezzel nem foglalkozik. Az anya még rá is szól az apára, hogy hagyja, hiszen tanulnia kell. Nincs kommunikáció. Az anya azt hiszi, jót tesz azzal, ha betelefonál, nem beszéli meg a fiával, mennyire súlyos a helyzet. Az apa arra buzdítja fiát, hogy legyen már tökösebb, védje meg magát. Ahol már ennyien vannak ellene, talán jobb lenne az egy szem fiút elvinni és talán nem veretné szét magát. Az ilyen típusú megoldáshoz már késő volt - véleményem szerint. Az pedig már csak hab a tortán, hogy J-n mutatja meg, hová is kell rúgni, hogy fájjon a másiknak - a fiú sírva a padlóra rogy, az apja otthagyja.
Az osztályfőnök egy álló órán át vigyázzban tartja az osztályt, ahelyett, hogy visszaszerezné a füzetet. Nem beszél az osztállyal erről, pedig látszik, hogy komoly a dolog. Mintha nem tűnne fel neki semmi.
És a többi tanár? Vakok talán? Nem látják, hova néz J? Miét vágja ki a márkajelzést, miért nincs cipője?
Na és az igazgató? Rá sem néz Kasparra, amikor kikérdezi J. füzetének ügyében. Természetesen nem hisz neki, de nem ássa bele magát a dologba. Nem látja K-n, hogy retteg, hogy teljesen meglepődik, hogy őt gyanúsítják. Az indoka pedig az igazgatónak az, hogy egy jó tanuló miért venné el más füzetét... Mert a jó tanuló eredendően jó ember is, nem?!
Még K. nagymamájában láttam a legtöbb fantáziát, de ő pedig nem elég határozott. Egy kamaszt nem lehet csak úgy otthagyni és ráhagyni mindent. Hiszen dackorszakát éli, bizalmatlan, úgy gondolja, őt úgy sem értik meg, esetleg szégyelli magát szülei/nagyszülei előtt... De ha látjuk, hogy baj van, nem szabad annyiban hagyni! Igenis beszélni kell! Amikor K. átöleli a nagyanyját és bocsánatot kér tőle, majd elmegy, nem szabad elengedni! ... persze így külső szemmel, utólag könnyebb, hogy én tudom, látom, mire készül. De hogy nem hisz a fiúnak, hanem az igazgatónak és nem beszéli meg vele akkor az ügyet...

Miután felgyűlt bennem ez az idegesség, reménykedtem valami pozitív végkifejletben. Hátha K. elér valamit. De nem. Thea pedig... az a szöveg, amit ott előadott. Mert az ő imidzsébe nem passzol bele, hogy K-val járjon, ha K. kiáll J. mellett. Nem támogatja a párját, csak magára tud gondolni. Amikor az utolsó megaláztatás éri a fiúkat, inkább elmegy, nem hogy szólna vagy közbeavatkozna...

Reménykedtem, mert láttam Andersen is, hogy retteg. Nem véletlenül hívta félre K-t, próbált a lelkére beszélni, hogy szálljon ebből ki, legyen minden úgy, mint régen... Egy kretén, akit szekál az egész osztály, akin mindenki röhög, a többiek pedig vígan elvannak (és nem kell saját belső kreténségükre, árnyékszemélyiségükre összpontosítaniuk, csak ha már Jungot olvasok). De K. nem hagyja annyiban. Andersnek pedig vezetői "kötelessége" bosszút állni, folytatni a hadjáratot, mindig emelve a tétet. Látszik, hogy retteg, akkor is, amikor J-t mellkason rúgja, a fiú pedig alig kap levegőt. Bele sem gondolt Anders a lehetséges bordatörésbe, belsővérzésbe... talán még ott lett volna J-nek fordítani a dolgon, talán ha azt hiszik, meghalt, vagy valami súlyos, maradandó sérülést szerzett és nem tud lábra állni... De nem így történt, szóval a hadjárat folytatódott.

Kamu e-mailcímekről a két fiúnak "randevút" szerveznek, ahova elmegy az egész osztály, persze jót röhögnek azon, hogy ők buzik és titokban találkozgatnak. Anders még Theából is kikényszerít egy nemet, hogy nem jár K-val - erre K. nekiront Andersnek és csapatának, de hiába, kés van náluk. A helyzet feszültsége hergeli őket, hogy csináltassanak a fiúkkal valami buzisat. Hát letérdeltetik K-t, nyakához kést szorítanak, J-t pedig odaállítják elé. Csak reménykedek, magamban mondogatom, hogy ne, ne, ne... csak azt ne. De az lesz. Lehúzzák J. gatyáját, K-t pedig kényszerítik, hogy tegye meg... az egészet közben fotózzák/videóra veszik. Egy-két lány nem bírja, és ott hagyja a fiúkat, de különösebb ellenkezés nem történik. J. elélvez, K. pedig hány és sírva borul a földre. Zokog. Itt már nagyon nehéz volt magamat tartani.

A végkifejlet egyébként várható volt. Általános törvény, ha egy fegyver megjelenik, annak el kell sülnie. Márpedig a film elején J. apja épp a fegyverét tisztította (ugyanis katona és készült a lőtérre gyakorolni). J. el is lopott 2 fegyvert, így K-val karöltve bementek másnap az iskolába és lövöldözésbe kezdtek. De hogy senki nem szólt ott egy árva szót se? Ott lógott egy hatalmas fegyver J. kezében, és senki sem szólt... nem hívták időben a rendőröket. Az a lány sem próbálta megállítani őket, akit végül kiengedtek. K. egy nyolcadikos kislányt is lelőtt, mert nem tudott pontosan lőni (hogy tudott volna?). Theát megmentette J-től, a lány így viszont végig nézte, ahogy J. öngyilkos lesz, K. pedig végül az életbenmaradást választja.

Elképesztően durva film volt a számomra, és visszaerősítette a vágyat, hogy iskolapszichológusnak menjek. De a szakmai vívódásról máskor.

Ajánlom is meg nem is a filmet. Többször biztosan nem nézném meg, és talán még egyszer is sok - annak ellenére, hogy zseniális. Ez az én lelkemnek sok. Elveszi az életkedvem. Erről még olvasni is elég megrázó, nem hogy végignézni, az arckifejezésekkel, mindennel... Hogy történhetnek ilyenek? És még egy megjegyzés: A suliban hol vannak a tanárok? Miért nincs soha senki a folyosókon? Lazán szarrá verhetik egymást a gyerekek és senkit sem érdekel? Ráadásul egy egyébként helyes srácról volt szó... csak nem odavaló volt.

Ezt muszáj volt kiírni magamból, bár igazából Jungot kéne olvasnom.

Gácsér uborkasalátával - és a keményítős süti esete

Ennek a gácsérnak semmi köze sincsen a kacsához - ha csak nem kacsatojást használunk hozzá. Ez egy végtelenül egyszerű, ám ugyanolyan laktató tésztaétel. Hogy kicsit különlegesebb és nyáriasabb legyen, a Párommal uborkasalátát készítettünk mellé.
Az előétel szilvás-banános tejes turmix volt (a szilvát nem szabad csak magában, valamivel keverni kell, mert nagyon savas!), aztán gácsér uborkasalátával, desszertnek meg... arról majd később. Most következzen a gácsér receptje.

Hozzávalók (4-6 főre):

- kb. fél kg szarvacska tészta (vagy bármi egyéb, amit szeretünk)
- 4-5 tojás (attól függ, mekkorák a tojások)
- 25-30 dkg sajt (főként trappista és egy kevés füstölt, de kedv szerint válogatható)
- só
- bors
- víz



A tésztát sós vízben megfőzzük. Közben feltörjük egy tálba a tojásokat és lereszeljük a sajtot. Mihelyst megfőtt, leöntjük róla a vizet, de a gázt közben nem zárjuk el. Visszatesszük a tésztát a tűzre, ráöntjük a tojásokat, közben folyamatosan kevergetjük, oda ne égjen, fűszerezzük sóval, borssal, ráöntjük a sajtot is, és kicsit sütjük még, folyamatosan kevergetve, még a tojás olyan rántotta szerű, a sajt pedig folyós nem lesz (pár perc az egész). Ezután elzárjuk a gázt és tálalhatjuk is. Frissen, vagy legalábbis melegen az igazi, amikor még folyik a sajt.
Ehetjük magában, vagy bármilyen salátával. Mi uborkasalátát készítettünk, Párom gyalulta az új, hiper-szuper gyaluval, sőt azzal is pucolta, én pedig beízesítettem. A mokkáskanálhiány ismét megmutatkozott... hiába igyekeztem figyelni, hogy bár teáskanál van a kezemben, de csak mokkáskanálnyi kell, mégis 3 teáskanál ecet ment a lébe... Így szépen tovább vizeztem, sóztam, cukroztam, míg elfogadható nem lett. Azért remélem, legközelebb gördülékenyebben fog menni.


A recept a Kedves Páromtól és családjától származik, náluk hagyománya van ennek az ételnek. Az unokatestvérekkel, ha Pároméknál voltak, ezt ették - de tonnaszámra. Hiába, feneketlen bendőjűek azok a fiúk - még jobban, mint a női táskák.
Most vasárnap a leendő Apóst és az ő Kedves Édesanyját vártuk ebédre. Előző este csak törtem és törtem a fejem, hogy mit készítsünk másnap ebédre. Jó lenne valami nyárias, meg uborka is van... de a cukkínivel hogy rakom egybe... sok apróbb probléma merült fel. Végül a Kedves bedobta ötletnek, hogy legyen valami tésztaétel. Emlékeztem, hogy láttam is egy cukkínis carbonara receptet, gondoltam, az jó lesz. Össze is írtam a bevásárlólistát másnapra. Na de a boltban aztán a Kedves elkezdett ellenkezni, hogy ő nem akarja valami zöld izével elrontani a fincsi carbonara-t. Hát jó, akkor legyen sima carbonara. De legyen az ő receptjük szerint (ez is családi étel), füstölt-főtt tarjából. Ám abból nem volt egybe nagy darab, csak szeletelt, az meg nem jó, mert szétfő. Akkor legyen angolszalonnás, mint a netes receptben. De az is csak szeletelve volt kirakva, nekem pedig már nem volt kedvem kérdezősködni (tudom, gyerekes), akkor a Kedves előrukkolt a gácsér ötlettel. Rábólintottam, de nem voltam vele elégedett. Semmi nyárias nincs benne és olyan kis egyszerű... Kicsit morcogtam, aztán eszembe jutottak az uborkák. Fel is villanyozódtam és megkérdeztem a Kedvest - vagy inkább kijelentettem - hogy a gácsérhoz illik az uborkasaláta! Gyorsan elrohantam még egy kis uborkáért, hogy biztosan legyen elég, aztán láttam, hogy még mindig nem kerültünk sorra (mert időközben beálltunk a pénztárhoz), úgyhogy még egy kis ecetért is elszaladtam, a biztonság kedvéért, bár volt otthon még egy kevés. Így alkottuk meg végül a fent említett ételt.


Desszertnek egy keményítős sütit gondoltunk, mivel a múltkori kínai illatos-omlós próbálkozásból maradt bőven. Ezt a Kedves készítette, én csak időnként asszisztáltam. Fél adagot gondoltunk, aztán lett belőle háromnegyed, de teljes adag vajjal, gyúrás helyett habverővel, fóliába tekerés helyett csak bedobtuk egy tányéron a hűtőbe, aztán nem parányi gombócokat gyúrtunk, hanem egy zacskóba öntöttük az anyagot, amire lyukat vágtunk és abból nyomogattunk kis kupacokat sütőpapírra. A koktélcseresznyét (hál' Istennek) elhagytuk, így tettük be a sütőbe. Az első adag kilapult teljesen, egy lappá olvadt össze és picit oda is égett - és egyáltalán nem olyan fehér volt, mint a képen, hanem világos barna - a második adag nem égett oda, de az is kilapult és lappá vált. Így, miután kihűlt, törni lehetett apró darabkákat. Lekvárral (ribizli, birsalma) egész jó volt - bár érződött a túl sok vaj - de ennyit a keményítőről... Maradunk a lisztnél.