Ma már szinte mindennek van világnapja. De kérdem én, a színeknek van-e? Tudtommal nincs, ha mégis, akkor elnézést kérek a tudatlanságomért. De ma megszületett a színes harisnyák világnapja. Hadd meséljem el a történetét.
Egy varázslatos, napsütéses március reggelen, egészen pontosan 2010. március 22-én, 6 óra 10 perckor felcsendült a Kowalsky meg a Vega: Aszfalt és fehér csík című száma. Erre a számra ébredt történetünk főszereplője, illetve főszereplőnk viselője - mivel, ahogy a cím is jelzi, ez a történet a színes harisnyákról szól; különösen egy narancssárga harisnyáról. De kanyarodjunk vissza. Tehát a lány - mert egy lány volt - nevezzük mondjuk Dorkának (mert olyan szép ez a név), felébredt 6 óra 10 perckor, lenyomta a telefonját, majd még negyed óráig nyújtózkodott és pihengetett a 160x200 centiméteres ágyán. Ezután végül rászánta magát, és felkelt. Elment a fürdőszobába, megmosta az arcát és a fogát, rendbe szedte magát, majd hozzá kezdett a nap egyik - történetünk szempontjából legfontosabb - mozzanatsorozatához: az öltözködéshez. Ehhez először természetesen előzőleg le kellett vetkőznie (mivel nem meztelenül alszik), de ezt nem részletezném, mert nem ez a lényeg (bocsi!). Ezután pedig tehát, mint mondtam, hozzákezdett az öltözködéshez! Választása egy térd fölé érő farmerszoknyára, egy zöld pólóra (alá zöld melltartó), egy barna pulcsira és egy naranccsárga harisnyára esett (plusz rá egy barna bokazokni). Így indult neki a napnak, mosolyogva, gomb fülbevalókkal, és a nyaka köré kanyarított barnás sállal. Ezután elérte a buszt, végigmosolyogta és csacsogta ez a Dorka lány az utat, de ez most végül is nem fontos. Teltek-múltak az órák, elérkezett a nyelvtan óra. Amikor is ennek a Dorka nevű lánynak az osztályfőnöke - nevezzük Márton Tanárnőnek - ránézett Dorkára és a narancssárga harisnyájára, majd egy másik lányra - nevezzük Virágnak - és az ő lila harisnyájára, majd Dorkára nézve megkérdezte: Mi az, ma van a színes harisnyák napja? És ekkor megjelent Dorka feje fölött az a bizonyos villanykörte: Igen, ma van a színes harisnyák világnapja! Így született hát meg az ötlet. Jövőre remélem, többen csatlakoznak ehhez a vidám kezdeményezéshez!
A történethez még egy rövid levezetést írnék. Dorka, hazafelé sétálva a kellemes, tavaszi időben, azon gondolkozott, hogy ha már ez a nap a színes harisnyáké, a csütörtök (azaz a március 25.) pedig a kék színé (kék buli!!!), akkor a többi színnek, vagy színes dolognak miért ne legyen ünnepe? Így a tavaszi időszakban. De ez a terv még fejlesztés alatt áll.
Egy szomorú végszó még, zárásképpen (most már tényleg): A narancssárga harisnya, sajnos... (kérem, üljél le, kedves Olvasó, ha eddig esetleg álltál, de a fekvő pozíció is megteszi), szóval ez a narancssárga harisnya sajnos a kukában végezte... történt ugyanis, hogy ez a Dorka, 62 hossz után (úszás), mikor öltözködött, valami szerencsétlen úton-módon kiszakította a harisnyáját - a fenekén. Ezután káromkodott egyet, de ugyanakkor meglátta a rosszban a jót is: legalább a szoknya takarja majd a szakadást. Ami pedig még szerencsésebb, az pedig az, hogy egy lánynál - nevezzük Bettinek - volt körömlakk, amivel Dorka kicsit bekenegette a "sebet", hogy ne fusson fel (illetve le) a szál - látható helyre.
Mivel sietni kellett, így a körömlakk még nem száradt meg, amikor felhúzta Dorka a harisnyát, rá pedig a szoknyát. Így a körömlakk odaszáradt kicsit a combjához, ami később, a buszon, amikor leült, kellemetlen érzést okozott. Mintha valami rajzszögbe ült volna vele. De nem. Feltehetőleg meghúzódott a harisnya, a körömlakkos narancssárga harisnya, és meghúzta Dorka combjának érzékeny bőrét - au!
A bizonyos narancssárga harisnya, történetünk főszereplője viszont olyannyira megsérült, hogy segíteni nem lehetett rajta - csak kidobni a kukába. Nyugodjon békében. Emléke örökké szívünkben él, és hálát adunk majd neki minden március 22-én!
Megjegyzés: Ennek a stílusnak lehet, hogy köze van ahhoz, hogy mostanában újraolvasom a HotDogos blogomat (most tartok 2006 júliusánál), és a régi írásaimat.
2010. március 22., hétfő
2010. március 17., szerda
Fránya ciklikusság
És újra meg újra; újraépítjük magunkat. Újra és újra nekiindulunk, felszegjük a fejünket, mosolygunk, belevetjük magunkat az életbe, és hiszünk. Megint hiszünk és remélünk. Aztán összetörve hazaérünk utunkról - megint üres kézzel. Másnap megint felkelünk, és útra kelünk. Kicsípem magam. Új haj; vagy nem új, csak szebb; vagy nem szebb, de legalább más. Egy kis smink, finom parfüm, és valami csodakisugárzás, ami talán segít.
Már megint csak a 30+osoknál vált be. De semmi baj, csak azt hiszik, a gimis kislányokat könnyű felszedni. Hát nem mindenkit! Nem baj, azért is kicsípem magam legközelebb is, hátha egyszer más is észre veszi. Aki mondjuk csak 20 körül van... és add ég, hogy tudjam szeretni. Mert "je ne voudrais que t'aimer." Csak szeretni akarlak. A "Te" határozatlan, az érzés nagyon is határozott, állandó. Újra és újra felveti a fejét. Szép ez az önállóság, függetlenség, de azért.. vannak határok. És ugye a határokon sétálunk, hm? (Szilágyi Domokos - Határok) De ezt a határt át tudnám lépni. Át akarom.
Utunk után végül pedig ismét hazajövünk, megfésülködünk, lemossuk a sminket, melegítőbe bújunk, és nyálas blogbejegyzéseket írunk. Na jó, nem mi. Csak én. Blöh. *cinkos mosoly*
Már megint csak a 30+osoknál vált be. De semmi baj, csak azt hiszik, a gimis kislányokat könnyű felszedni. Hát nem mindenkit! Nem baj, azért is kicsípem magam legközelebb is, hátha egyszer más is észre veszi. Aki mondjuk csak 20 körül van... és add ég, hogy tudjam szeretni. Mert "je ne voudrais que t'aimer." Csak szeretni akarlak. A "Te" határozatlan, az érzés nagyon is határozott, állandó. Újra és újra felveti a fejét. Szép ez az önállóság, függetlenség, de azért.. vannak határok. És ugye a határokon sétálunk, hm? (Szilágyi Domokos - Határok) De ezt a határt át tudnám lépni. Át akarom.
Utunk után végül pedig ismét hazajövünk, megfésülködünk, lemossuk a sminket, melegítőbe bújunk, és nyálas blogbejegyzéseket írunk. Na jó, nem mi. Csak én. Blöh. *cinkos mosoly*
2010. március 15., hétfő
Érzés
Néha jó félretenni a sérelmeket, csak mert a célunk nem az, hogy veszekedjünk, hanem hogy jól legyünk. Jól akarok lenni.
Már nincsen se régi, se új Te. Csak én vagyok.
Már nincsen se régi, se új Te. Csak én vagyok.
2010. március 5., péntek
komment - Isten nélkül soha?
Ehhez el kell olvasni Peti bejegyzését. Arra kommentáltam. Még 2008-ban. De most elölről kezdtem az átolvasását a blognak, és megtaláltam ezt a kommentemet. Ami hosszabb, mint az eredeti bejegyzés :D És így úgy éreztem, hogy egy olyan alkotássá nőtte ki magát, amit ide is át kell telepíteni, amit nem szabad veszni hagyni (ha neadjIsten történne valami Peti blogjával).
"Fú, ez egy olyan téma, amiről én is sokszor beszélgettem már, ötlöttek fel róla gondolatok a fejemben, főleg töri órákon, amikor a vallásokat, vallásháborúkat vettük.
Tisztázzuk először azt, hogy én sem vagyok megkeresztelve, nem vagyok vallásos, de hiszek: elvekben, tapasztalatokban, abban, hogy mindig van választásunk, hogy mindennek meg lehet találni az értelmét, és mindig van lehetőségünk a boldogságra - és szerintem nem az a boldog ember, aki sosem sírt, sosem szenvedett.
Ateistának sem vallom magam. Nem tagadom Isten létezését, de nem hiszem, hogy olyan nagy különbség lenne Allah vagy mondjuk Isten között. Az ember adott neki nevet, jellemet, szavakat a szájába. És azért különbözik a Korán meg a Biblia, mert más-más kultúrában keletkezett. A Biblia szavai pedig nem Jézus szavai szóról-szóra, mivel Jézus nem írt le semmit, halála után a tanítványai próbálták meg összegyűjteni a tanításait. És igen, utána szelektáltak, hogy mi kerülhet be és mi nem. Legalább is mi így tanultuk. És a Biblia történetei jelképesek, szimbolikusak, mondanivalójuk van, de nem kell őket szó szerint vennünk. Szerintem. Pl. Ádám és Éva története, és Éva, mint ősanya. A lényeg, hogy valamilyen úton módon, de mind testvérek vagyunk, összetartozunk és ne gyűlölködjünk.
Jézus nagyságát elismerem. Volt egy hivatása, igyekezte elvégezni. De nem hiszem, hogy azért jött volna a Földre, hogy megmutassa, milyen bűnösök vagyunk. Hanem inkább hogy megmutassa, nem is vagyunk olyan rosszak, miért nem csináljuk akkor kicsit jobban, ha úgy is tudjuk? És sose mondta, hogy ne házasodj, ne mulass, ne örülj, sőt! Bár tudom, nem ismertem, de én még is valahogy így képzelem, a tanultak, olvasottak, látottak alapján.
Templom, mise, papok.
Az, hogy legyen egy közösség, egy hely, ahol összegyűlünk és rituális dolgokat végzünk, és hogy csönd van, és gondolkozhatunk, megtisztíthatjuk a lelkünket, stb. Szerintem ez egy jó ötlet, egészen addig, amíg meg tudjuk tölteni tartalommal ezeket a rítusokat. De amikor már a pap nem is ismeri a híveit, nincs új, amit mondhatna nekik, a hívők pedig már nem is hisznek, csak kényszerből vagy megszokásból mennek, az nem jó. Meg amikor papnak valaki a megélhetés miatt megy, és nem azért, mert elhivatott, vagy mert alkalmas lenne lelki vezetőnek. És igen, a csöndet, a békét nem csak a templomban lelheti meg az ember, máshol is meditálhat, imádkozhat vagy csak egyszerűen gondolkozhat. Csak a templom épp egy nem rossz hely erre -legalábbis elvileg, alapötlet szerint. Utána pedig közösségi életet élhet az ember, közben is nézték a fiúk a karzatról a lányokat (Móricz Zs.: Boldog ember), és ezek kedves dolgok.
Meg az sem jó, ha lelkiismeret-furdalást próbálnak kelteni az emberben.
A gyóntatás, gyónás.
Szerintem alapból ez sem egy rossz ötlet. Kiönti a szívét valakinek, aki nem vonja felelősségre, aki csak hallgat. És magát visszahallgatva az ember is rájön talán, hogy nem is olyan szörnyű, amit tett, hogy meg lehet ezt oldani.
Csak ez a "mondj el 10 Miatyánkot és Isten megbocsát" ez az, ami röhejes és szerintem rossz.
Persze a gyóntató lehet egy barát vagy egy szülő is. Egy bölcs ember, az jó :) Aki sokat tapasztalt már, aki meg tud hallgatni, aki -ha kéred- ellát tanácsokkal, de nem háborodik fel, nem üvölti le a fejedet.
Isten.
Annyira ellentétes, amiket állítanak róla. Azt mondják, megbocsátó, közben meg hirtelen haragú és bosszú álló (pl. Zrínyi: Szigeti veszedelem)? Nem hiszem. Legalább is én nem ilyennek képzelem, nem bosszúállónak. Hiszen akkor miben különbözne az emberektől?
Isten egy fogalom, van olyan vallás, aki több istent kreált, van, aki egyben egyesített mindent. Egyik sem rosszabb vagy jobb a másiktól -véleményem szerint.
Szentek, szegénység, önkínzás.
Hú, a középkor jut az eszembe. Amikor valaki azért lett szent, mert változatosan tudta magát kínozni, nem evett, nem élt nemi életet: nem örült annak, amit Isten adott neki. És legyünk szegények, mert akkor Isten jobban szeret, de adjunk enni az éhezőknek és pénzt a szegényeknek -hogy Isten őket akkor ne szeresse? ˇ^
És igen, szerencsére ezek ma már kevésbé "divatosak".
Saját Isten.
Szerintem nem kell kreálni már új Istent vagy vallást. Van bőven, csak válogassuk össze magunknak, mikben hiszünk, mikben nem. Milyen elvek szerint élünk. De szerintem nem olyan nehéz, minden adott hozzá. Minden lehetőség bennünk van.
És Istenért nem kellett sose szenvedni, csak az emberek azt hitték, kell. Az emberek akkor úgy néz ki, hogy szenvedni akartak. És a háborúk nem Isten miatt dúltak, hanem mert hatalmat akartak az emberek, azt akarták, hogy csak az legyen az igaz, amit ők gondolnak, hisznek. És egyéb indokok.
Nem hiszem, hogy Isten büntetne vagy jutalmazna, egyszerűen csak segít, hogy amit az ember igazán szeretne, azt el tudja érni. És van, hogy az ember valami "rosszat" akar, mondjuk háborút 8azért van "", mert a rossz és a jó relatív, és minden jó valamire). És ha nagyon akarja, ha sokan akarják, akkor meg is kapják. Aztán ha már nem akarják, akkor abba marad.
A vallásokat vizsgálni jó, kis időt én is szeretnék ezekre rászánni valamikor.
Egy picit Peti viszont olyan vagy ebben az írásban, mint én, amikor az iskoláról, a töri oktatásról írtam Neked :) Akkor fel voltam háborodva, és úgy is írtam róla. Aztán később Te csillapítani próbáltál, megmutattad a másik oldalát is. Valami hasonlót próbálok én is. Mert ezekben az írásaidban olykor sztem elragadtatod Magad. A bigott pedig nem szép szó és sértő is lehet. Bár vsz. senki sem veszi magára, senki sem nevezi magát bigott hívőnek. Nekem valahogy mégsem tetszik ott..
Na, üdv, további szép napot! :)"
"Fú, ez egy olyan téma, amiről én is sokszor beszélgettem már, ötlöttek fel róla gondolatok a fejemben, főleg töri órákon, amikor a vallásokat, vallásháborúkat vettük.
Tisztázzuk először azt, hogy én sem vagyok megkeresztelve, nem vagyok vallásos, de hiszek: elvekben, tapasztalatokban, abban, hogy mindig van választásunk, hogy mindennek meg lehet találni az értelmét, és mindig van lehetőségünk a boldogságra - és szerintem nem az a boldog ember, aki sosem sírt, sosem szenvedett.
Ateistának sem vallom magam. Nem tagadom Isten létezését, de nem hiszem, hogy olyan nagy különbség lenne Allah vagy mondjuk Isten között. Az ember adott neki nevet, jellemet, szavakat a szájába. És azért különbözik a Korán meg a Biblia, mert más-más kultúrában keletkezett. A Biblia szavai pedig nem Jézus szavai szóról-szóra, mivel Jézus nem írt le semmit, halála után a tanítványai próbálták meg összegyűjteni a tanításait. És igen, utána szelektáltak, hogy mi kerülhet be és mi nem. Legalább is mi így tanultuk. És a Biblia történetei jelképesek, szimbolikusak, mondanivalójuk van, de nem kell őket szó szerint vennünk. Szerintem. Pl. Ádám és Éva története, és Éva, mint ősanya. A lényeg, hogy valamilyen úton módon, de mind testvérek vagyunk, összetartozunk és ne gyűlölködjünk.
Jézus nagyságát elismerem. Volt egy hivatása, igyekezte elvégezni. De nem hiszem, hogy azért jött volna a Földre, hogy megmutassa, milyen bűnösök vagyunk. Hanem inkább hogy megmutassa, nem is vagyunk olyan rosszak, miért nem csináljuk akkor kicsit jobban, ha úgy is tudjuk? És sose mondta, hogy ne házasodj, ne mulass, ne örülj, sőt! Bár tudom, nem ismertem, de én még is valahogy így képzelem, a tanultak, olvasottak, látottak alapján.
Templom, mise, papok.
Az, hogy legyen egy közösség, egy hely, ahol összegyűlünk és rituális dolgokat végzünk, és hogy csönd van, és gondolkozhatunk, megtisztíthatjuk a lelkünket, stb. Szerintem ez egy jó ötlet, egészen addig, amíg meg tudjuk tölteni tartalommal ezeket a rítusokat. De amikor már a pap nem is ismeri a híveit, nincs új, amit mondhatna nekik, a hívők pedig már nem is hisznek, csak kényszerből vagy megszokásból mennek, az nem jó. Meg amikor papnak valaki a megélhetés miatt megy, és nem azért, mert elhivatott, vagy mert alkalmas lenne lelki vezetőnek. És igen, a csöndet, a békét nem csak a templomban lelheti meg az ember, máshol is meditálhat, imádkozhat vagy csak egyszerűen gondolkozhat. Csak a templom épp egy nem rossz hely erre -legalábbis elvileg, alapötlet szerint. Utána pedig közösségi életet élhet az ember, közben is nézték a fiúk a karzatról a lányokat (Móricz Zs.: Boldog ember), és ezek kedves dolgok.
Meg az sem jó, ha lelkiismeret-furdalást próbálnak kelteni az emberben.
A gyóntatás, gyónás.
Szerintem alapból ez sem egy rossz ötlet. Kiönti a szívét valakinek, aki nem vonja felelősségre, aki csak hallgat. És magát visszahallgatva az ember is rájön talán, hogy nem is olyan szörnyű, amit tett, hogy meg lehet ezt oldani.
Csak ez a "mondj el 10 Miatyánkot és Isten megbocsát" ez az, ami röhejes és szerintem rossz.
Persze a gyóntató lehet egy barát vagy egy szülő is. Egy bölcs ember, az jó :) Aki sokat tapasztalt már, aki meg tud hallgatni, aki -ha kéred- ellát tanácsokkal, de nem háborodik fel, nem üvölti le a fejedet.
Isten.
Annyira ellentétes, amiket állítanak róla. Azt mondják, megbocsátó, közben meg hirtelen haragú és bosszú álló (pl. Zrínyi: Szigeti veszedelem)? Nem hiszem. Legalább is én nem ilyennek képzelem, nem bosszúállónak. Hiszen akkor miben különbözne az emberektől?
Isten egy fogalom, van olyan vallás, aki több istent kreált, van, aki egyben egyesített mindent. Egyik sem rosszabb vagy jobb a másiktól -véleményem szerint.
Szentek, szegénység, önkínzás.
Hú, a középkor jut az eszembe. Amikor valaki azért lett szent, mert változatosan tudta magát kínozni, nem evett, nem élt nemi életet: nem örült annak, amit Isten adott neki. És legyünk szegények, mert akkor Isten jobban szeret, de adjunk enni az éhezőknek és pénzt a szegényeknek -hogy Isten őket akkor ne szeresse? ˇ^
És igen, szerencsére ezek ma már kevésbé "divatosak".
Saját Isten.
Szerintem nem kell kreálni már új Istent vagy vallást. Van bőven, csak válogassuk össze magunknak, mikben hiszünk, mikben nem. Milyen elvek szerint élünk. De szerintem nem olyan nehéz, minden adott hozzá. Minden lehetőség bennünk van.
És Istenért nem kellett sose szenvedni, csak az emberek azt hitték, kell. Az emberek akkor úgy néz ki, hogy szenvedni akartak. És a háborúk nem Isten miatt dúltak, hanem mert hatalmat akartak az emberek, azt akarták, hogy csak az legyen az igaz, amit ők gondolnak, hisznek. És egyéb indokok.
Nem hiszem, hogy Isten büntetne vagy jutalmazna, egyszerűen csak segít, hogy amit az ember igazán szeretne, azt el tudja érni. És van, hogy az ember valami "rosszat" akar, mondjuk háborút 8azért van "", mert a rossz és a jó relatív, és minden jó valamire). És ha nagyon akarja, ha sokan akarják, akkor meg is kapják. Aztán ha már nem akarják, akkor abba marad.
A vallásokat vizsgálni jó, kis időt én is szeretnék ezekre rászánni valamikor.
Egy picit Peti viszont olyan vagy ebben az írásban, mint én, amikor az iskoláról, a töri oktatásról írtam Neked :) Akkor fel voltam háborodva, és úgy is írtam róla. Aztán később Te csillapítani próbáltál, megmutattad a másik oldalát is. Valami hasonlót próbálok én is. Mert ezekben az írásaidban olykor sztem elragadtatod Magad. A bigott pedig nem szép szó és sértő is lehet. Bár vsz. senki sem veszi magára, senki sem nevezi magát bigott hívőnek. Nekem valahogy mégsem tetszik ott..
Na, üdv, további szép napot! :)"
2010. március 4., csütörtök
Pocak - energiabomba, Siminek
"Pocak üzenete:
nem mondom, hogy 3 gyerek után is össze-vissza fogok pattogni, meg vihogni, de azt a kisugárzásomat nem fogom elveszíteni. azt a belső energiát :) ha igen, verj meg!
[b]S[/b] üzenete:
:D :D :D mindenképpen
Pocak üzenete:
köszi :D
[b]S[/b] üzenete:
ezt el is mentem.. ezt a beszélgetést.. hogy majda bírásogn legyen mire hivatkoznom.. :D"
Minden hibával együtt, ma esti MSNezés. Energiabomba vagyok. Csak legyen kinek átadnom. Valamit kezdek feltárni. És ez szuper érzés. Ma még futni is elmentem, pedig nem szeretek. Nem vagyok jó benne. De egy próba. Na meg mindent a feszes fenékért és combért :D Hehe. Jön a strandszezon, már csak 2 hónap. Közben pedig bomlok ki, mint egy virág, vagy mint a pillangó. Mint a hurrikán... újra kéne nézni, már más szemmel tudnám nézni. Szóval csak ismét annyi, készülj világ, jövök!
nem mondom, hogy 3 gyerek után is össze-vissza fogok pattogni, meg vihogni, de azt a kisugárzásomat nem fogom elveszíteni. azt a belső energiát :) ha igen, verj meg!
[b]S[/b] üzenete:
:D :D :D mindenképpen
Pocak üzenete:
köszi :D
[b]S[/b] üzenete:
ezt el is mentem.. ezt a beszélgetést.. hogy majda bírásogn legyen mire hivatkoznom.. :D"
Minden hibával együtt, ma esti MSNezés. Energiabomba vagyok. Csak legyen kinek átadnom. Valamit kezdek feltárni. És ez szuper érzés. Ma még futni is elmentem, pedig nem szeretek. Nem vagyok jó benne. De egy próba. Na meg mindent a feszes fenékért és combért :D Hehe. Jön a strandszezon, már csak 2 hónap. Közben pedig bomlok ki, mint egy virág, vagy mint a pillangó. Mint a hurrikán... újra kéne nézni, már más szemmel tudnám nézni. Szóval csak ismét annyi, készülj világ, jövök!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)