Képzetek

Eddig én mindig csak úgy hallgattam a zenét, mikor mit adtak, mihez volt kedvem. De klipeket nagyon ritkán néztem. Nem olvastam nagyon utána az együttesnek, sokszor azt sem tudtam, hogy néznek ki. Én csak hallgattam. A versekkel ellentétben a zenének a szerzőjére nem mindig vagyok olyan kíváncsi. De már kezdtem magam emiatt rosszul érezni, hogy évek óta hallgatom, mégsem tudom, milyen az arca... Hát, talán jobb volt úgy. Én elképzeltem egy karaktert a hanghoz, plusz az emlékek szülte hangulat csatlakozott a dallamhoz. Most rákerestem youtubeon. Régen nem volt fent klip, csak egy másik előadó akusztikus feldolgozása. Azt is imádtam, ott az arc is passzolt. De most... most már van fent video, az eredeti. És csalódás. A klip semmilyen, az énekes nyálas. Hülye haj, kihúzott szem, valamelyik klipben még festett köröm is. Ajj.. miért? De a hangja, a régi hangulat még mindig megvan. De ez rosszabb, mint könyv után filmadaptációt nézni. Ott legalább általában kb. hasonlít a szereplő, vagy legalább el tudja velem hitetni. Itt egyáltalán nem. És elvész a régi, fejben lévő képzet.

4. otthonom

Egyik délután Szegeden úgy éreztem, hogy mennem kell, nincs maradásom. Ha a Kedveshez nem is lehet menni, Budapestre lehet. Néhány órát lehet. Hát mentem. És szárnyalt a lelkem. Írtam is, de most ide nem az való. Hanem egy kép (az én nem túl szépen fényképező telefonommal készítve), egy dekoráció; az én 4. otthonomban, a vonaton. Én ragasztottam ki. Itt volt az ideje a dekorálásnak, hogy otthonosabb legyen.

A szöveg rajta kb. (emlékezetből) Legyél szerelmes! ; vonat = 4. otthonom, matrica = dekor; Jó utat! - na meg néhány szívecske. :)

Másnap délután amikor ismét Pestre utaztam, sétáltam a vonat mellett, hogy meglessem, melyik fülkében mennyien vannak. Megláttam egy üreset, gyorsan felpattantam hát a vonatra és odarobogtam. Hát nem az én drága matricás fülkém volt az? De igen :) Engem várt. Olyan jó érzés volt.

Talán ha valahogy másképp, máskor, más körülmények között találkozunk... Akkor talán szerettelek volna. Beleszerettem volna abba a rendezett képedbe, hogy úgy ügyelsz a környezetre, hogy olyan jól megszerkesztett vagy, hogy olyan sok a programod, vannak fáid meg épületeid meg zenélő szökőkutad (bár most az is hallgat). De most nem. Futnék el Tőled. A magányosságomban néha Te vagy maga a magány, Veled sétálok, Benned sétálok, Te magány maga, Te. Sötét utcáiddal, karácsonyi díszkivilágításoddal, meg a sok-sok aktivistáddal.

Te szép vagy, Te kedves, Te tiszta és rendes. Én mégis, mégis elvágyom. Te nekem nem vagy jó, én Neked nem vagyok jó. Az esőd nem az én esőm, a pocsolyáid nem az én pocsolyáim, a boltjait nem az én boltjaim, én csak egy átutazó vagyok, csak mindig visszadob a gép.

Szeged, én nem szeretlek.

Hull a pelyhes, idén is :)

Bizony, itt az első hó! (na jó, talán inkább csak havas eső :P) Hull az ablakomra, annyira jó.. :) A hideg is eljött. Az az ízületig ható hideg - legalábbis harisnyán keresztül :P De nem baj. Szép volt az ősz.

A szobám is kezd otthonná válni. Van már fogas, a törülközőkkel, sokat dob az összképen! Meg vannak képek, világító égitestek. Alakul minden. Én meg erőre kapok. Ma pakolás közben szólt a zene, és egy kicsit megint visszatért belém az a bizonyos. Jó érzés volt :)

És ma a Tovatűnt Hercegnő kék ruhába bújt, szürke csíkos harisnyával, lila blézerrel, pillangóval a nyakában, mosollyal az arcán. Nem táncolt, nem pörgött, de evett finomat, visszatért a szép-nemisolyrég-múltba, beszélgetett és szívta magába a levegőt, az illatot, a hangulatot.

SZERK.: És egészen 2014. január 5-éig senki sem szólt, hogy a "Hull a pelyhes" helyett "Hulla a pelyhes" volt írva a címben... Ma átírtam címkerendezgetés közben.

vissza, vissza.

Rajzok, mesék, mosolyok világa. Újra páros kép, és Szivecskedo az MSN-en, bizakodóbb személyes üzi, mert a jelképek fontosak. Nagyobb elhatározások. Még egy újratervezés (ki tudja, hányadik). Nem keseredünk el. Nem. Csak megyünk és tesszük a dolgunk. Ahogy tudjuk. Valahogy csak lesz. Bizakodni kell. És kihasználni mindent. Menni fog. Menni fog. Menni fog. Menni fog. Menni fog. Menni fog.

bizonyítási vágy

Hogy akkor miért is jöttem Szegedre? Azt hittem, vágyom. Akkor talán vágytam is. Aztán...? Talán a bizonyítási vágy, hogy tudok más lenni, mint aki. Hogy azért is megmutatom, én tudok független lenni, aki nem tesz meg mindent a szerelméért, akinek nem a szerelem az élete középpontja. Tévedtem. Önmegerőszakolás. És fájó következmény. És basszus, sajnáltatom magam. Egy másik kapcsolat látta meg a kárát.

írni, írni, írni

Írni kéne már, írni. Nyaggatnak is vele, én is szeretnék. Jó lenne. Meg festeni is. Csak úgy lenni. Alkotni és szeretkezni. De nem. És ez sem megy. Miért csinálom mégis? Mert hátha jót tesz. Legalább nekem.

A hétvége? Megint kiborulós. Mindig hazavágyom, de ha otthon vagyok, csak azzal szembesülök, hogy egész héten nem voltam ott, és sok a dolog. De a tanulás is. Ettől a sokmindentől pedig, már a gondolatától is összeroskadok. Aztán bömböléssel töltöm azt az időt, ami alatt legalább a teendőim töredékét el tudnám végezni. De nem. Csak ülök, nézem a polcot, a penészes polcot, és fájó szívvel, könnyes szemmel pakolom a könyveimet le az ágyra, aztán be az ágy alá. Később nem értettem azt a napot, amikor így viselkedtem, ennyit bömböltem. Aztán most megint. Megint érzem, mit éreztem akkor, és megint értem. Csak haza akarok menni.

Az aerobic meg az utána való tusolás, hajmosás, krémezés az jó volt. Azt hittem, megtaláltam a kis békémet. Aztán egy telefonbeszélgetés. Egy faképnélhagyás. Egy mitrontottamel? érzés. Egy sms. Nem javul semmi. Én nem akartam. Nem így.. p*csába. Erősnek kéne lennem. Nem tudok. Nem tudok itt megerősödni, elfogadni, hogy itt vagyok és jól érezni magam. Mert valahogy mindig egyedül maradok, a nap végére. Mindentől és mindenkitől távol, ami én vagyok. Egy ideiglenes hely, de annak hosszú. Egy év. Mert nincs fölös 200ezrem. És nem akarom elszakítani az ottani szálakat, nem akarok itteni én lenni. Mert egységes akarok lenni, ottani. Hogy teljesen ismerhessen, ne legyen két életem, ne legyen szegedi Dorka. Így viszont szétszakadok.

Főztem ma. Magamnak. Nem jó így. Nem túlzottan dob fel a gondolat. Kicsit lisztes is lett. Egyedül. Nem jó. Nem szeretem. Pedig tanulni úgy kell, úgy könnyű. De mégis. A jelenléte megnyugtat. Vagy a tudat, hogy bármikor átugorhatok hozzá, ha végeztem, ha elegem van. Gyenge vagyok. Beszélnem kell anyával. Az anyák mindenre tudják a megoldást.

A Szerelmem. Jót akarok. A legjobbat. Sajnálom az önzőségem. Sajnálom, hogy még nem ismerlek úgy. Tanulság: fáradtság esetén jobb a visszavonulás.

Készítettem kakaót. De fura ez a tej. Viszont csak 69 Ft volt. Annyira nem rossz. Hatvankilenc forintért egész jó. Meg lehet szokni. Csak az első korty volt fura.

Végigszenvedni a holnapot. Legalább Niki ott van. Ő segít, ő egy kicsi én, egy kicsi kapocs. Hiába, ő is hazai. Utána elmenni úszni este. Mindenképp. Sokat, nem agyalni, csak úszni, úszni, úszni, amíg görcsöt nem kap a lábam. És nem felülni a vonatra. Erősnek lenni.

Ma volt egy kérdőív, abban azt jelöltem be, egyáltalán nem vagyok szorongós. Azt hiszem, tévedtem. Minden Szegedre való indulásnál lelki görcsöt kapok. Csak akkor vagyok nyugodt, ha tudom, még aznap este visszamegyek. Akkor béke van.

Megint visszajött az a néhány hetes hangulat. Azt hittem, elmúlt. De megint ugyanaz. Összeomlások, majd vélt "megtaláltamamegoldástésabelsőbékét" állapotok, és megint összeomlás. Önértékelés csökken, félelem attól, hogy mások terhére vagyok, nő. Félelem az elhagyástól. De tényleg, ugyanaz, mint akkor.

Elvira, az indonéz szépség

Nemrégiben döbbentünk rá kedves párommal, hogy az elvira névre hallgató oldal, ha beütöm pl. hogy Gödöllő-Budapest --> menetrend, akkor az oldal, amire ugrik, az indonéz nyelvű. Megkérdezi, hogy kívánom-e lefordítani? Naná, hogy kívánom! A fordítás után azonban csak egy változás történt (legalábbis mi csak ennyit vettünk észre), az Átszállást (ami el volt választva) "At-Szál-hegesztési"-re fordította át. Hm, érdekes. De vajon miért indonéz?

remegés

Eltűntem világ. Hagyj.

felavatódva

Gimiben a szalagavató, itt meg a gólyaavató. Már megvolt, 2 hete, az első anatómia zh után. De most már az eredményt is megkaptuk. Hát.. tényleg fel lettem avatva, mert le kellett nyelnem, hogy a kettesért imádkozzam. De sikerült. MEGVAN A KETTES! :D (egyelőre)

Falevél

A falevelek nálam maradtak... Te pedig ott.

Tejberizs

És az első tejberizsem is megvolt. Mindenhogy első. Első a koliban, de első amúgy is. Hát.. anyát hamarabb kell felhívni, a pudingot pedig később belerakni. Így a mosogatás holnapra marad. Ma már nincs hozzá lelki erőm. De legalább finom lett :)

Az okos bodybuilder

Az anatómia órát olykor nehéz túlélni. De egy kis humor mindig segít. A múlt órán...

Ráébredtem, hogy az alábbi kép pont olyan, mint egy gyúrós fazon. Niki egyet értett.

Majd az alábbi kép következett:

De nagy lett a melle... túlzásba vitte a bogyózást. Erre Niki:

"legalább okos bodybuilder, mert agyból van"

Első dolgok

Az ember életében ha valami először történik, azt általában megjegyzi. Vannak neves első dolgok. Első nap a suliban, első könyvélmény, első csók, első szeretkezés, stb. stb. Kinek mi a fontos.

Na hát nekem az utóbbi egy hétben több első dolog is adódott.

Képzeljétek, múlt héten szerdán először főztem a koliban paradicsom levest. Totál egyedül, villanytűzhelyen. Se anyai jó tanács, se normális melegedési/főzési idő. De sikerült! Az egyetlen probléma az volt, hogy kb. 5-6 Dorka-adagnyi lett, így aznap is 2x ettem belőle, meg másnap is.. És így is maradt egy kicsi, amit ki kellett önteni, mert mentem haza. És annyira nem lett jó, hogy felajánljam a szobatársaknak :P

Tegnap pedig életemben először mostam! (és teregettem, azt nem először) Kis segítséggel, mert féltem az ismeretlen és félelmetes mosógéptől. De itt is sikert arattam, ma szedtem be a ruhákat!

Most pedig életemben először megyek piláteszre. Úgyhogy pááá!

Aerobic

Az egyetem.. Az egyetem első hete után kicsit leamortizálva, összekuszálódva estem haza csütörtök este. Hétvégén kis lélekrendberakás, napló írás (hagyományos, mert olyan is kell), család, szerelem, barátok, minden. Jól esett.

Az egyetem második hete pedig ma kezdődött. Hát még ma sem nagyon tanultunk semmit, az infót pl. végig játszottam, de azért már elindult valami.. Már végigtartották az órákat. Viszont rengeteget ültem. 3xmásfél óra, plusz az ebéd.. De ma, ma elmentem aerobicozni. A szembeszomszéd lehívott. Hát nagyon kétségbe lehettem esve, tényleg mozgáshiányos voltam, hát rábólintottam. És milyen jól tettem. Feltöltött jókedvvel :) Meg egy adag izomlázzal. Holnap biztos kijön. De már ma is fáj a derekam környéke :P Holnap este pedig úszás! Beindult az élet.

szocializálódás

Tegnap este már jobb volt, meg ma is. Kis szoicalizálódás. Az iskolalátogatási is megvan, lesz bérlet, meg sok utazás. Elindult.

Őszi éjjel..

Illetve hát nem is éjjel, csak eljött az ősz, és az "Itt van az ősz, itt van újra" túl elcsépelt, és ősszel kapcsolatban ez a Weöres Sándor versike jutott még az eszembe.

A nyár második fele úgy eltelt, mint a sicc, egy pillanat alatt. Volt még egy kis evezés, Szigetőrség, utolsó túra, volt pakolászás, meg pihenés, utolsó napok kihasználása. Bár az utolsó nap... esett az eső, fújt a szél, kint már sötét volt, én a Kedvesen feküdtem, közben Bubble szólt, és tiszta karácsonyi hangulatom lett. Elkezdtem sorolni, milyen sütik szoktak lenni, milyen is a karácsony nálunk. Kellemes hangulat volt, bár kissé fura így augusztus 31-én...

Most pedig itt vagyok. A messzi Szegeden, egy McDonalds-ban - mert itt van wifi.. És azt érzem, hogy ez nem az. Amikor én bejelöltem, akkor ez lett volna, akkor egy olyan életszakaszban voltam. Elszakadás, önállósodás, kalandok, bulik, miegymás.. Most meg. Nem. Most nem. Már nem érzem, hogy csak úgy tudnék önállósodni, ha elmegyek 220 km-re hazulról. És már nem magányos kalandokra vágyom. Az ismerkedés sem vonz annyira, mint régen. Most nem az. Remélem, még változik...

10+1 könyv

Egy eddig magáról jelt nem adó olvasóm, bizonyos Panda nem régiben felkért, hogy legyek a játszótársa, és én ezt örömmel elfogadtam. A lényege az, hogy 10+1 könyvet (igen, az 11) kell ajánlani egy bejegyzésben, emellé pedig 5 másik blogolót bevonni a játékba. Először következzen az én 10+1 könyvem.

Elsőként Arthur Ransome: Fecskék és Fruskák című alkotását ajánlom. Illetve az ehhez tartozó folytatásokat. Hatodik osztályos korom környékén a kedvenc olvasmányaim közé tartozott ez a sorozat, és máig nagyra értékelem, még az is lehet, hogy újra olvasom. Kalandos történetek sora egy csapatnyi gyerekről (illetve két csapatnyiról), akik vitorlásoznak, kincset keresnek és mindenféle kalandba keverednek. Izgalmas, kikapcsoló, megmosolyogtató, élettel teli könyv.

A második Móricz Zsigmond: A boldog ember című mű. Móricz sosem tartozott a kedvenceim közé, nem is fog; de ez a könyve valahogy kivételes. Minden nehézséget bemutat továbbra is, de mégis valahogy derűs. Egyszerű ember élete, mulatságos és persze nehéz helyzetek soraival. Igazi nőcsábász volt ez a boldog ember. Szép az élettörténete.

Harmadikként Ingmar Bergman: Fanny és Alexanderját ajánlom. Forgatókönyv, bravúros forgatókönyv. Néhol misztikus, de mégis életszerű, frappáns dialógusokkal, olykor fejbekoppintós mondatokkal. A filmet is érdemes megnézni.

Negyedikként egy kortárs gyöngyszem, egy verseskötet. Friss tinta - mai gyerekversek. Egyszerűen élmény kézbevenni. Vicces is és szép is. Kicsiknek és nagyoknak is. Nem beszélve arról, hogy vannak benne Dorottya-versek ^^

Az szerencsés ötödik pedig Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra talál című regénye. És persze az egész Anne-sorozat, Váratlan utazás és a többi. Tizenévesen (még az elején) imádtam, de még most is. Ez is élettel teli könyv. Volt, hogy miután ezt olvastam, rámjött a takaríthatnék - Anya nagy örömére. Úgyhogy minden kedves szülő figyelmébe ajánlom ezt a könyvet! ;)

Hatodikként ismét egy kortárs. Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim. Darvasi László művészi alteregójának tárcái, novellái szerelmeiről. Mivel rövidek, könnyű vele haladni. Értékes szórakozás, intelligens humorral, furcsa élethelyzetekkel. Kedvenc novelláskötetem.

Fehér Klára: A földrengések szigete című regénye a hetedik. Azért különleges számomra, mert egy magyar sci-fi, ami kiemelkedően jóra sikerült. Nem nagyon olvasok sci-fit, de ezt elolvastam, és imádtam. Kalandos, ötletes, vicces, nagyon olvasmányos.

A nyolcadik Chaim Potok: A nevem Asher Lev című könyve. Szülinapra kaptam. Amikor az első mondatokat elolvastam, felnéztem: "Biztos, hogy ez nekem való? Ezt nekem szánták?" Egy hívő zsidóról szól, amit az elején kifejtett. Később kiderült, hogy nagyon is nekem való. Egy zsidó fiú, aki festő lesz és Krisztust fest. Sajnos hiába kerestem rá, úgy tűnik, egy fiktív festő, pedig nagyon kíváncsi lennék a műveire. Fantasztikus regény.

Kilencedikként következzen Terry Pratchett: A Kaszás című regénye. Lehengerlő humor, a Halál imádnivaló, azt lesi csak az ember, mikor kerül be ismét a történetbe. Az összes Pratchett könyvet ajánlom, a humora egyedülálló, nagyon szórakoztató.

Tizedikként Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála című kisregényét ajánlom. A téma nem túl derűs, a helyzet sem, de valahogy a főhős lelki folyamatai, belső monológjai olyan jól esnek az embernek - nekem legalább is jól estek. A felismerés, a fejlődés, a megnyugvás. És nem lett ömlengős, nem erőltet semmit. Egyszerű, tiszta.

Tíz plusz egyedikként pedig Biri Magdolna: Lélekveszélyben című könyvét ajánlom. Ha már a családban akad valaki, aki könyvet ír, aki történetesen az édesanyám.. Azt hiszem, ez a különleges hely, a plusz egyedik őt illeti. Emberi történetek, amelyeken első olvasáskor mind sírtam. A körítésben nem mindenkinek kell hinnie, a történetek akkor is tanulságosak.


Igyekeztem változatosan összeszerkeszteni a listámat, hogy mindenki találjon valami nekivalót. A sorrend nem minőségi sorrend, csupán csak ahogy haladtam a könyvespolc mellett, ilyen sorrendben kerültek fel a papírra (kivéve a 10+1.-et). Mindegyik segít így vagy úgy az életben, bizonyos élethelyzetekben. Vagy szórakoztat, vagy elgondolkoztat, vagy tettekre sarkall, vagy ezeket egyszerre.

Játszótársat választani nehéz... Én sem olvasok olyan sok blogot (mint ahogy ez Pandának is gondot okozott), de lássuk a listát: Peti, Timi, Andi, Aki úgy gondolta, hogy úgy van és Oximoron. Remélem, mindenki beszáll a játékba.

Az (in)aktivitásomról

Egyszer volt, hol nem volt... a 2010-es nyár.

Na szóval. Már kaptam kis ösztönzést, noszogatást, hogy írjak, meg aztán bennem is érlelődnek a történések. Csak ugye nyár van, és én valahogy sehogy sem a számítógép előtt töltöm ezt az évszakot - hála az égnek, azt kell, hogy mondjam.

Mihelyst leérettségiztem, itt elszabadult, na nem a pokol, hanem a nyári szünidő és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek. Fodrászhoz mentem, rövidre váltottam, színházba mentem, és igyekeztem minél több kedves órát tölteni a Kedvessel (ahogy ő fogalmaz). Ez szerencsére elég jól ment és megy továbbra is, ezért is nem nagyon aktívkodtam itt neten, helyette aktívkodtam a virtuális világon kívül.

Itthon 3 hétig alig voltam, mivel elkezdtünk evezni járni az én Egyetlenemmel, ez volt egy hét, amikor belerázódtam a kenuzásba.

Majd Hegyaljára mentem, ahol a karjaim, hátam, vállaim után a lábaimat edzettem meg, de jó alaposan. Minden este tánc, egész héten fájt a vádlim - csak persze tánc közben nem. Vízi fociztunk is, csúszkáltam rendesen. Na meg sportot űztem abból is, milyen szöveggel rázzam le a közeledni próbáló, illuminált állapotban lévő idegen fiúkat és férfiakat. Volt néhány egészen csípősre sikeredett visszaszólás, de nagyon büszke azért nem lehettem magamra, mert ahogy az egyik ilyen fogalmazott: "nem vagyunk egy intelligenciaszinten" - na, ezzel maximálisan egyet tudtam érteni, csak hát nem úgy, ahogy ő gondolta.
De rá kellett döbbennem, hogy én ebből kinőttem. A sátorozással, közös zuhannyal nincs semmi baj, de én szeretem, ha van helyem táncolni, és nem kell mindig arra figyelni, kinek megyek neki, vagy épp ki jön nekem, vigyázni, le ne tapossák a lábam az előttem ugráló 100 kilós emberkék, el ne nyomjanak egy cigicsikket a vállamon, vagy épp le ne öntsenek sörrel. Így hát azt kell mondanom, hogy csupán két táncos eseményt tudnék kiemelni a fesztiválról, amikor teljesen sikerült kikapcsolnom.
Az egyik az első éjszakai-hajnali tánc a Jäger sátornál, amikor a sár miatt mindenki beljebb húzódott, de mi Timdéremmel mezítláb roptuk, több négyzetméteren ugrálva, pörögve a ragadós talajon - hódolókat gyűjtve be magunk köré.
A második pedig a Karaván Família koncertje volt, ahova Paso után robbantunk be; családias környezet, kis közönség. Cipőt, cuccot ledobtuk középre, és ott is pörögtünk, forogtunk, ugráltunk, ahogy éppen jól esett.
Még egyet azért meg kell említenem, a Funeral for a Friend koncertjét, amit csak azért hallgattunk, mert épp nem volt más, ráadásul ülve, de mi Timdéremmel akkor is feltűnőek voltunk. Szép lassan a testünk felvette a ritmust. Timdérem ülve táncolt, én pedig doboltam minden féle, fajta képpen, ahogy csak az ember a lábán illetve a lábával dobolhat. Ott is sikerült teljesen kikapcsolnom.
Zene ügyileg a Besh O Drom is fantasztikus volt, csak nagy a tömeg, illetve hát a Budapest Bár... Amikor meghallottam azt a zenét.. Rájöttem, hogy bár majd minden zenei stílust szeretek, az élő, hangszeres zenénél nincs jobb, és oda vagyok a vonósokért.
Ezek mellett meg kell említenem a Pasot, Barabás Lőrincet és jaj, hát a Kowalskyt! Az első koncertünk idén a Hegy'en, és az azért elég jóra sikeredett. Éneklősre, táncolósra. Le a kalappal az Epica előtt is (csak ne csúsztak volna egy órát), illetve az utcai dobosok előtt: Kettős Tamás és a Vadszamarak. De jó volt a Neo és a Paddy and the Rats is természetesen.
Ami nagyon leírta magát előttem, az az Alvin volt. Már egy ideje nem hallgatom őket, de úgy voltam vele, hogy jó koncerteket tudnak adni - hát most már azt sem. Új számok, vacak számok, lustaság, hogy állandóan a közönséget énekeltetik... Áh, el is jöttem a végéről.
És hozzá kell tegyem, hogy ami miatt még sokszor nehéz volt, az az, hogy nagyon hiányzott a Kedves... aki evezni volt, túrán. Akivel volt, hogy naponta 5x kerültük el egymást telefonon, és végül csak reggel fél 7-kor tudtunk beszélni (miután felriadtam a csörgésre és letenyereltem egy csomag Tuc kekszet). Nem jó egymás nélkül ennyi ideig, nagyon nem. De mégis megérte elmenni, első Hegyaljázásom Timdéremmel - és szerintem az utolsó is, jövőre Veszprémi Utcazene Fesztiválra megyünk. És utolsó simítás került a múlt évi szívtörésre, a legeslegutolsó. Ami után megkönnyebbülten, boldogan, szinte könnyes szemmel sétáltam a reggeli fényben, vissza a sátorhoz, elbúcsúztatva a fesztivált, a múltat, és örülni a jelenemnek, ezer százalékig biztosnak lenni abban, mit akarok és kivel akarom. A düh is elszállt, minden rendben.
Ezután ahogy érkeztem, úgy mentem is, partivonattal, a sok fesztiválozóval. Bár körülbelül az egész utat végig aludtam, ha már ez az éjszaka folyamán kimaradt. Hatvantól Aszódig, majd Aszódtól Gödöllőig viszont toporogtam már nagy izgalmamban, hogy mikor érünk már oda, mikor érünk már oda. Befutott a vonat, mellettünk egy személy, ami takart. Én lepattantam, siettem el a személyvonat mellett, amikor kiugrott a vonat mögül Ő, széles vigyorral az arcán, én pedig a nyakába ugrottam. Csodás pillanat.
Még aznap délután kipakoltam és újra összepakoltam, mentünk fel Pestre, mivel másnap kezdődött a következő evezős hét.

És ezen a héten vagyok most túl. Hát mit ne mondjak, ezt most rendesen végigcsináltam, jól le is barnultam (úgy, hogy már nem tudok leégni, hiába nem kenem magam naptejjel és vagyok kint a 35 fokban a tűző napon), erősödtem, na meg elfáradtam, de kegyetlenül. A vége elég nyűgösre sikeredett, de majd ezen a héten kipihenem, kipihenjük, és minden újra a régi lesz. Az evezésben egy rossz van: nagyon nem tesz jót a fenekemnek. Úgyhogy most, hogy vége, valami olyan sportot keresek majd, amiben nem kell ülnöm (úgyhogy a számítógépezés továbbra sem lesz a kedvenceim között). De szeretném folytatni, és jövőre a kormányosi vizsgát is letenni, ha már idén lelki és mentális állapotom miatt nem mentem neki.

Egyéb hír, hogy sikeresen felvettek Szegedre, ahol 444 volt a ponthatár, nekem 455 pontom volt. Egyik szemem sír, a másik nevet, de csak pozitívan! Megoldjuk! A szerelemnek semmi sem szabhat határt! Az enyémnek legalábbis biztos, hogy nem! A felvételimmel együtt nagy lendülettel költözhetek is ki a szobámból, be bátyám szobájába. Helyet cserélünk, mivel az én szobám a ház legjobb szobája (tágas és fényes), én is úgy örököltem meg nővéremtől, amikor ő elköltözött. Hát, ez van most. Ez a története a nyári (in)aktivitásomnak.


További szép napokat, Kedves Olvasóim! Majd még jelentkezem!

Itt a vége, fuss el véle :)

Leérettségiztem. Most már tényleg nyár van. Az utolsó dokumentumokat is feltöltöttem a felvételihez. És csak azért, hogy évek múlva ne felejtsem el, miket húztam, most leírom ide :)

Franciából a 19-es tételt, az első 5 kérdésből nem sokra emlékszem, a képek az extrém szabadidős tevékenységek kontra hagyományos szabadidős tevékenységek, a szituációban pedig a commerce équitable (~fair trade) mellett foglaltam állást.

Angolból szintén a 19-est húztam :D Első 3 téma: születésnap, háziállatok, egészséges életmód. Szituációban az iskolai rádióba kellett műsortémát ajánlanom, 3 témalehetőség közül választhattam, abból 2 sporttal kapcsolatos volt, így maradt a 3. :P A legutóbbi osztálykirándulásunkról (déjá-vu érzésem támadt.. így blogírás közben) beszéltem, az erdélyiről. Imponált az ofőnek is, az angol tanárnőnek is (mind a ketten erdélyiek :P). Képeknél pedig e-mail kontra hagyományos levél. Imádnivaló volt ez a tétel :D

Magyar. Irodalomból Kosztolányi Édes Annája, az öntudatlan lázadás megjelenése a műben. Hú, imádtam! Marha sok időm volt felépíteni a feleletem, és végig is mondtam, egy kérdést sem tettek fel utána :D Pedig amikor kihúztam, nem örültem neki annyira. Aranyt álmodtam meg, de végül jól alakult ez így :) Nyelvtanból pedig a "milyen is a jó szónok?" tétel.. Váá, ennél jobbat kívánni sem kívánhattam volna! :D Ezt is végigmondtam szépen, egy kérdést tettek még fel, hogy ugye régen hogyan oldották meg a beszédhibákat, ilyenek.. egy-két ókori példa. Az is ment, max pontos lett ^^ Vuhhúú!

Töriből a török világ Magyarországon Buda elfoglalása után. Nem kedvenc, de végül is jól sült el, mert tudtam a szókészletét :) Ha egy-két szó ki is maradt :P De enélkül fogok tudni boldogulni az életben... ahogy a töri tanárnő is megmondta :D

Összesítés:

Magyar nyelv és irodalom - közép - 95% - magyar nyelven
Matematika - közép - 87% - francia nyelven
Történelem - közép - 89% - francia nyelven
Francia nyelv - emelt - 90%
Angol nyelv - közép - 90%

Kitűnő bizi, 90%-os átlag, ha jól számolom, 460 pont. Irány Szeged! ^^
És vége.. tényleg. Tíz éve az érettségivel riogatnak, az ismeretlen mumussal, és most megismertük. Nem, nem hittem el, nem hiszem el, hogy most már ismerem. És hogy most már vége. És nincs tanulás. Ezen a nyáron legalábbis... Max. egy kis biosz az egyetemre ^^ De egyébként pedig.. itt a nyár, ha napsütés nem is mindig, de szerelem az van, csudajó minden! :) És soha többé nem akarnak majd feleltetni Magyarország német megszállásából és a nyilas hatalomátvételből! :D Juhhúúú!!

Ui.: (2010. június 21.) Na ebből már elég, hogy minden éjszaka a tételekkel, az érettségivel álmodom... Érettségi előtt megálmodom, mit fogok húzni (ami persze nem úgy lett), meg frászt kapok a Szigeti veszedelemtől (csak ne azt, csak ne azt!), utána pedig azt álmodom, hogy biztos nem is tudtam az Édes Annát.. hiszen már vissza se tudnám mondani.. tuti mindent elmondtam? Nem beszéltem hülyeségeket? Vááá.. ma meg.. hogy bár leérettségizett az osztály, de az ofő nem hagyja, hogy pihenjünk. Szinten kell tartani a tudást, még tételezni akar velünk.. Hála az égnek ez sem így van. Megvolt a bankett is, tényleg búcsú.. Sírás nem, felfogás sem. Látjuk még egymást.

Mert vannak az életben tökéletes pillanatok.

Srác a vonatról

A vonaton ültem egy négyesben és olvastam. Te egyszercsak odaléptél. Látszott, hogy kérdés nélkül akarsz leülni velem szembe. Elvégre nyilvánvaló volt, hogy szabad a hely, hiszen még a táskám is az ölemben pihent. De addig néztelek, míg motyogva, de megkérdezted, szabad-e a hely. Mert akartam, hogy beszélj hozzám, hogy aztán mosolyogva azt válaszolhassam, hogy persze. És mosolyogva azt válaszoltam: persze.

Te leültél és meglazítottad az öved. Szélesen elmosolyodtam, talán még kuncogtam is halkan. Vicces voltál, ahogy leülsz és úgy nézel ki, mint aki most azonnal nekikezd vetkőzni. Nagyon otthonosan érezted Magad. Elővettél egy kiflit vagy zsömlét, egy doboz májkrémet - és egy Hell-t. Ezen megint elmosolyodtam. Érdekes párosításnak találtam, fel is írtam a zebrás naptáramba kicsivel később. Egyébként nem bírom az energiaitalokat, de Neked elnéztem.
Én csak olvasgattam tovább, időről-időre felnézve és -mosolyogva, magamban jó étvágyat kívánva Neked. Úgy olvastam, hogy lásd, mit olvasok - mert egyszerűen így illik. Te pedig csak mártogattad a kiflit vagy zsömlét a májkrémbe és ittad az energiaitalt; furcsa volt a májkrém és a tutti-frutti illata együtt.
Aztán befejezted. Én olvastam tovább, Te pedig kidobtad a szemetet. Én ott ültem a kuka mellett, olvasás közben a térdemet kicsit arrébb döntöttem, hogy legyen helyed kinyitni a kukát - aztán visszabillentettem. Apró figyelmesség. Éreztem, hogy észrevetted, de nem szóltál semmit. Nekem még volt néhány oldal hátra az újságból, igyekeztem sietni. Te egy darabig nézelődtél, aztán beraktad a fülhallgatód - kicsit elszomorodtam, hogy akkor nem fogunk beszélgetni.

További nézelődés után "megvetetted az ágyad", táskából és pulcsiból, rádőltél, és aludni próbáltál. Én csak néztelek, már nem olvastam. Fekete tornacipő volt Rajtad, fekete farmer és fekete póló. A póló mintáját akkor vettem csak észre: kis Joker figura, alatta pedig "Do I look like I'm joking?" felirat. Nem, Te nem vicceltél. Néztelek, és az az érzés öntött el - most már visszavonhatatlanul - hogy szeretni szeretnélek. Őrizni az álmodat. Te pihensz, én ülök Veled szemben, bámulom a suhanó tájat, vagy Téged nézlek és őrizlek. (Pedig nem is voltál az esetem.) Akkor már biztos voltam benne, hogy írni fogok Rólad. Bekerültél a zebrás naptáramba.
"2010. V. 8.
- Srác: zsömle + májkrém a dobozból + HELL (vonat)
-> elaludt - szeretni szeretném"
Később eszembe jutott az első "öves jeleneted", amit tudtam, hogy mindenképp bele akarok építeni a Rólad szóló írásba, de már nem akartam újra előszedni a naptárat és a tollat, így csak szurkoltam, hogy el ne felejtsem.

Közeledett Gödöllő. Úgy sejtettem, hogy nem itt fogsz leszállni, mert akkor biztos nem feküdtél volna le aludni. Arra gondoltam, hogy kitépek Neked egy lapot a zebrás naptáramból, írok rá valami kedves üzenetet és az e-mail címemet. Hátha.
Gondolkodtam, hova tehetném, hogy észrevedd. Felragaszthatnám a kis "polc" szélére, hogy amikor kinyitod a szemed, ez legyen az első, amit meglátsz. Megfogadtam, hogy ezentúl mindig lesz nálam cellux. Akkor nem volt.
De aztán felébredtél. Megcsillant a remény: hátha mégis ott szállsz le, ahol én.
De Te fejedet a tenyeredbe rejtetted, próbáltad támasztani - úgy néz ki, az energiaital nem használt. Kócos barna haj. A körmöd nem olyan formájú volt, amilyet szeretek - és le is kellett volna már vágni - de Neked ezt is elnéztem. Igazából elég vegyes formájú volt a körmöd. A mutatóujjadon majdnem olyan, mint amit én szeretek, a középső ujjadon pedig kisebb, mint a többin. Amúgy szép kezed volt.
Kerested a megfelelő pihenőpózt, ide-oda rakosgattad a kezed és a fejed, végül megállapodtál - szerintem nem a legmegfelelőbbnél: A fejed lógott, a két kezed a nyakadon, a térdeden könyököltél. Gondolatban szóltam Neked, hogy vigyázz, el fog gémberedni a nyakad.
A lábadat is néztem, azt is ide-oda pakoltad. Próbáltam kitalálni, vajon kinyújtva vagy behúzva lesz, amikor majd le akarok szállni - vajon át kell-e majd lépnem rajta, vagy sem.

Gödöllő vészesen közeledett, összekészülődtem. Te pihentél tovább. Felálltam, hogy leszálljak, és átléptem a lábadat - végül nyújtva hagytad.
Te feleszméltél, ezt még észre vettem. Lesétáltam az ajtóhoz, még visszanéztem volna Rád, de csörgött a telefonom. Elkezdtem kotorászni, de mire megtaláltam, vagy letette az illető, vagy én nyomtam ki véletlen. Visszahívtam, megálltunk, le kellett szállnom. A világunknak vége szakadt.

De így volt jó, így volt szép.

- Történt 2010. május 8-án, leírva 2010. május 9-én, abból átírva 2010. május 29-30-án (éjszaka).

Megjegyzés: Cellux azóta sincs mindig nálam. Olvassatok Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim-et. És olvassatok úgy, hogy mások láthassák, mi a szerző/cím - mert ezt így illik! Legalább néhány másodperc erejéig.

2. Timdér és Do kiállítás - megvalósult

Hosszabb post majd holnap, most annyi, hogy a képek feltöltve:
itt

Un post plus long sera écrit demain, pour l'instant, les photos sont chargées sur Internet:
ici

Jó éjt! Bonne nuit!

Expozitie inca odata

Fiindca vremea n-a fost cum ne astepteam noi, cu vint si cu ploaie, in loc de 19 mai am faciut expozitia ier.

O parte expozitiei se poate vede in forma digitalizata, si "documentata" pe site-ul acest.

Exhibition opened again

In case of the bad weather of 19th May, we decided to postpone the exhibition's date, and did take the photos to their place yesterday.Some photos are in digital form, some are photographed from the Bridge, you can see them in this site.

És elérkezett a holnap. Szóval tegnap ismét a világ elé tártunk egy adag képet. Ezúttal a Lánchíd mindkét oldalán, illetve egy kiegészítő részen. Ezt úgy találhatjátok meg, ha átmentek a Lánchídon, át az út másik oldalára, elfordultok balra, ott mentek egy jó darabon, amíg a járdán egy MŰTEREM feliratot nem találtok sárgával. Attól jobbra van egy lerobbant épület, aminek az üvegezett részére tettünk ki két képet meg egy Timdér és Do bemutató plakátot. Műterem felirat.. muszáj volt odaragasztani :)

Ezen a 2. kiállításon pedig már beszélgettünk is :)
A Lánchíd baloldalán ragasztgattuk a képeket, amikor jött egy kislány az anyukájával és meghallottam, ahogy az anyuka bátorítja a kislányt, hogy de kérdezze meg nyugodtan. Én is odafordultam, hogy nyugodtan, szabad kérdezni :) És ekkor megálltak, és végül megkérdezték, miért is csináljuk ezt, miért ragasztgatunk ki képeket. Hát mert kiállításozunk - hangzott a válasz. A Lánchíd mindkét oldalán. Ha valamelyik kép nagyon tetszik, el lehet vinni. És neten is fent vagyunk... Még maradtak egy darabig, amíg az Integető virágot és az Így folyik el egy szív képeket ragasztottuk. Az Integető virágra az anyuka azt mondta, hogy ez egy hervadt virág.. mi meg mellé ragasztottuk a címkét, és mondtuk is, hogy integet. Erre elmosolyodott, hogy hát valóban.. nem elég pozitív, hogy ez nem jutott eszébe.. Hm. Erre is jó egy kiállítás. Pozitív szemlélet átadására :) Az Így folyik el egy szívre pedig azt mondta, sellő farok. És valóban, nem is rossz asszociáció. Legközelebb közvélemény-kutatást is tartunk majd, hogy ki milyen címet adna a képnek, ki mit lát bele.. Biztos izgalmas dolgok sülnének ki belőle :) Ezután elbúcsúztak.
Jönnek az újabb ötletek a 3. kiállításra. Még a mostani sem volt tökéletesen megszervezve. A bal oldalon nem volt bemutatkozó plakát, és nem fotóztuk le a jobb oldalt.. De az eredeti képek fent vannak.
Köszönöm Timdéremnek és Csabimnak a közreműködést! :)

A kiállítás 2010. június 3-áig tekinthető meg - avagy a készlet erejéig :P

2. Timdér és Do kiállítás - beharangozó

Üdv Mindenkinek!

Örömmel értesítelek Benneteket, hogy a 2. Timdér és Do kiállítás előre láthatólag 2010. május 19-én "nyitja meg kaput", azaz veszi kezdetét a Lánchídon (terveink szerint ezúttal mind a két oldalon).
A kiállításra szánt képeket valamikor a francia írásbeli érettségim után kezdjük el felragasztani, azaz legkorábban dél és 1 között. A képek ezúttal is elvihetőek lesznek, úgyhogy gyorsnak kell lennetek, ha látni szeretnétek mindet élőben! De természetesen az erről készült képeket is feltöltöm majd picasa-ra, hogy digitálisan elérhető legyen az összes :)

Sok szeretettel várunk minden érdeklődőt vagy csak épp véletlen arra járót!

A Timdér-féle beharangozóért pedig katt ide!

FRISSÍTÉS! (2010. május 12. 23:33): Azt hiszem, a dél-1 csúszni fog. Inkább 3 felé. Egy kellemes tea és hosszas-színes előmunkálatok után :) Olló, ragasztó, filcek, papírok..

FRISSÍTÉS! (2010. május 18. 10:45): Lehet, hogy az egész halasztva lesz emiatt a rusnya idő miatt... Mert érzésem szerint zuhogó esőben meg orkán erejű szélben az emberek nem nagyon állnak meg képekben gyönyörködni, inkább csak nyakbehúzva sietnek keresztül a hídon. Na meg aztán nekünk sincs kedvünk nagyon fagyoskodni. Úgyhogy holnap meglátjuk. Bocsi.

Szerelmes

Ma megint szerelmes lettem. Egyszerűen jött az a hangulat, amikor azt kellett mondanom, hogy "Szerelmes vagyok". Három táncos Nikolnak, három nekem. De nem is ez a lényeg. Csak az érzés. Aztán majd írok. Végre lett ihlet. A zebrás naptár őrzi. Meg a mosolyom.

most, én

Nincs már mellettem az a fantomkép, végleg eltűnt az egyedülnemmegy érzés.
Kezemben a fáklya, és töröm az utat magam előtt.

Világgá menni

Néhány pillanat erejéig átsuhant a fejemen a gondolat, az érzés, hogy most úgy világgá mennék. Nem azért, mert rossz a világ vagy mert szomorú lennék (sőt kifejezetten kellemes hangulatnak örvendtem), hanem csak úgy.. Mert a sál puha volt és duplán volt a nyakam köré tekerve, de így is fújdogálta a szél; mert a kabátom kicipzározva volt, a hajam pedig copfban, amiből egy kis tincs kiszabadult és lengedezett a szélben; mert egy kis tarisznya lógott a a vállamon; és mert farmerben, edzőcipőben, határozott léptekkel sétáltam valami felé. Akkori érzésem szerint bele a világba, el a világ végére. Aztán ahogy jött, úgy el is múlt, de jót mosolyogtam rajta, és energikusan, gödröcskékkel az arcomon gyalogoltam tovább, be a városba, fadobozt meg kontaklencse-folyadékot venni, aztán pedig színjátszóra. De ha egyszer világgá megyek, így megyek majd. Legfontosabb a sál, meg a határozottság. És a rakoncátlan tincsek.

PoéMa

Örömmel jelentem be, hogy a PoéMa nevű újság április vége-május eleje környékén szerencsésen napvilágot fog látni! Megvan már a nyomdánk is! :)
Ez az újság az én drága Nikolom kezdeményezése, célja, hogy összegyűjtse a tehetséges diákírókat és költőket. Az első számban 7-en fogunk publikálni, de szeretettel várjuk a további jelentkezőket. Az újságnak majd egy honlapja is lesz, amelyen az alkotók bemutatkoznak, megadják az elérhetőségeiket, ilyesmi. Hogy élővé válhasson az alkotók és az olvasók között a kapcsolat. Akit érdekel, és szeretné olvasni az első számot, az jelentkezzen nálam!
Aki publikálni szeretne, az is jelentkezzen bátran nálam, elvezetem az illetékeshez! ^^
Az újság köré valószínűleg egyéb kulturális programok is fognak szerveződni, de ezek egyelőre még csak tervek, majd ha konkretizálódnak, azokat is szépen közzé teszem itt :)

Timdér és Do kiállítása

Helyszín: Lánchíd. Pestről Buda felé nézve a jobb oldalon a kiszögellésben. Megszerveztük a saját kiállításunkat Gyöngyömmel :) Ha már a wallpeople-ös dolog nem jött össze :P A képeket majd feltöltöm picasa-ra is és belinkelem. Üm, egyelőre így ennyi. Egy kis helyzetjelentés.

FRISSÍTÉS! 2010. április 19. 16:49:
SMS érkezett drága Timdéremtől, hogy az összes képet elvitték ^^ Szervezhetjük a következő kiállítást! :D Mondjuk lehet, hogy a következőnél hagyni kéne egy kis időt... és odaírni, hogy csak egy bizonyos dátum után elvihetők a képek, mert így nem tudja mindenki megnézni :P De ma vagy holnap feltöltésre kerülnek az ott kiállított fotók, és digitálisan meg lehet majd őket tekinteni! :)
Na meg persze a következőt majd jobban előkészítjük, több itthoni munkával, de ez így volt tökéletes ^^

FRISSÍTÉS! 2010. április 19. 22:51:
Képek feltöltve!

FRISSÍTÉS! 2010. április 23. 21:01:
Máshol is jelent meg rólunk írás. Köszönjük! :) Reméljük, szemtanúja leszel a következő kiállításunknak is!
És Gyöngyöm bejegyzése.

Trop compliqée

Je suis simplement trop compliquée. Je veux la mauvaise personne ou je veux trop tard et j'hésite. Mais c'est mieux comme ca.. c'est mieux, n'est-ce pas? Je sais. Je sais, je sais, je sais, mais... le "mais" éternel. Le "stigma" des personnes trop compliquées. "Tout simplement.. comme il faut, tout s'est passé dans l'ordre naturel.." Elle voulait la bonne personne, au bon moment. Tant mieux pour elle. Et pauvre moi? Ben, non, jamais! Mais elle a tout décidé á la place de moi. Les hésitants paient le prix. Je l'ai payé, je suis seule, mais quand meme.. pleeeine d'énergie, n'est-ce pas? Oui, oui, oui, comme ca. *sourire forcé* Ah, laissons tomber.

Nincs fordítás!

vers

Hô Xuân Huong:
A bánatos sárkányszemgyümölcs (részlet)

"A citrom vagyok és kelletem
magamat az ágon.
Eleped értem a férfinem,
elkószál az álom."

Színes napok

A színes napok elindultak! Itt most összegyűjtöm a dátumokat, hogy mindenki csatlakozhasson!

március 22.: színes harisnyák napja
március 25.: kék nap
március 26.: rózsaszín nap
április 7.: zöld nap
április 8.: kék nap 2 (speciális eset, csak 2010-re érvényes, a többi évben március 25. a kék nap)
április 11.: színes tinta nap (a költészet napjának tiszteletére - legyél minél színesebb!)
április 12.: piros nap
április 17.: lila nap
április 21.: narancssárga nap

További ötletek érkezését sok szeretettel várom!

A színes harisnyák világnapja

Ma már szinte mindennek van világnapja. De kérdem én, a színeknek van-e? Tudtommal nincs, ha mégis, akkor elnézést kérek a tudatlanságomért. De ma megszületett a színes harisnyák világnapja. Hadd meséljem el a történetét.

Egy varázslatos, napsütéses március reggelen, egészen pontosan 2010. március 22-én, 6 óra 10 perckor felcsendült a Kowalsky meg a Vega: Aszfalt és fehér csík című száma. Erre a számra ébredt történetünk főszereplője, illetve főszereplőnk viselője - mivel, ahogy a cím is jelzi, ez a történet a színes harisnyákról szól; különösen egy narancssárga harisnyáról. De kanyarodjunk vissza. Tehát a lány - mert egy lány volt - nevezzük mondjuk Dorkának (mert olyan szép ez a név), felébredt 6 óra 10 perckor, lenyomta a telefonját, majd még negyed óráig nyújtózkodott és pihengetett a 160x200 centiméteres ágyán. Ezután végül rászánta magát, és felkelt. Elment a fürdőszobába, megmosta az arcát és a fogát, rendbe szedte magát, majd hozzá kezdett a nap egyik - történetünk szempontjából legfontosabb - mozzanatsorozatához: az öltözködéshez. Ehhez először természetesen előzőleg le kellett vetkőznie (mivel nem meztelenül alszik), de ezt nem részletezném, mert nem ez a lényeg (bocsi!). Ezután pedig tehát, mint mondtam, hozzákezdett az öltözködéshez! Választása egy térd fölé érő farmerszoknyára, egy zöld pólóra (alá zöld melltartó), egy barna pulcsira és egy naranccsárga harisnyára esett (plusz rá egy barna bokazokni). Így indult neki a napnak, mosolyogva, gomb fülbevalókkal, és a nyaka köré kanyarított barnás sállal. Ezután elérte a buszt, végigmosolyogta és csacsogta ez a Dorka lány az utat, de ez most végül is nem fontos. Teltek-múltak az órák, elérkezett a nyelvtan óra. Amikor is ennek a Dorka nevű lánynak az osztályfőnöke - nevezzük Márton Tanárnőnek - ránézett Dorkára és a narancssárga harisnyájára, majd egy másik lányra - nevezzük Virágnak - és az ő lila harisnyájára, majd Dorkára nézve megkérdezte: Mi az, ma van a színes harisnyák napja? És ekkor megjelent Dorka feje fölött az a bizonyos villanykörte: Igen, ma van a színes harisnyák világnapja! Így született hát meg az ötlet. Jövőre remélem, többen csatlakoznak ehhez a vidám kezdeményezéshez!

A történethez még egy rövid levezetést írnék. Dorka, hazafelé sétálva a kellemes, tavaszi időben, azon gondolkozott, hogy ha már ez a nap a színes harisnyáké, a csütörtök (azaz a március 25.) pedig a kék színé (kék buli!!!), akkor a többi színnek, vagy színes dolognak miért ne legyen ünnepe? Így a tavaszi időszakban. De ez a terv még fejlesztés alatt áll.

Egy szomorú végszó még, zárásképpen (most már tényleg): A narancssárga harisnya, sajnos... (kérem, üljél le, kedves Olvasó, ha eddig esetleg álltál, de a fekvő pozíció is megteszi), szóval ez a narancssárga harisnya sajnos a kukában végezte... történt ugyanis, hogy ez a Dorka, 62 hossz után (úszás), mikor öltözködött, valami szerencsétlen úton-módon kiszakította a harisnyáját - a fenekén. Ezután káromkodott egyet, de ugyanakkor meglátta a rosszban a jót is: legalább a szoknya takarja majd a szakadást. Ami pedig még szerencsésebb, az pedig az, hogy egy lánynál - nevezzük Bettinek - volt körömlakk, amivel Dorka kicsit bekenegette a "sebet", hogy ne fusson fel (illetve le) a szál - látható helyre.
Mivel sietni kellett, így a körömlakk még nem száradt meg, amikor felhúzta Dorka a harisnyát, rá pedig a szoknyát. Így a körömlakk odaszáradt kicsit a combjához, ami később, a buszon, amikor leült, kellemetlen érzést okozott. Mintha valami rajzszögbe ült volna vele. De nem. Feltehetőleg meghúzódott a harisnya, a körömlakkos narancssárga harisnya, és meghúzta Dorka combjának érzékeny bőrét - au!
A bizonyos narancssárga harisnya, történetünk főszereplője viszont olyannyira megsérült, hogy segíteni nem lehetett rajta - csak kidobni a kukába. Nyugodjon békében. Emléke örökké szívünkben él, és hálát adunk majd neki minden március 22-én!



Megjegyzés: Ennek a stílusnak lehet, hogy köze van ahhoz, hogy mostanában újraolvasom a HotDogos blogomat (most tartok 2006 júliusánál), és a régi írásaimat.

Fránya ciklikusság

És újra meg újra; újraépítjük magunkat. Újra és újra nekiindulunk, felszegjük a fejünket, mosolygunk, belevetjük magunkat az életbe, és hiszünk. Megint hiszünk és remélünk. Aztán összetörve hazaérünk utunkról - megint üres kézzel. Másnap megint felkelünk, és útra kelünk. Kicsípem magam. Új haj; vagy nem új, csak szebb; vagy nem szebb, de legalább más. Egy kis smink, finom parfüm, és valami csodakisugárzás, ami talán segít.
Már megint csak a 30+osoknál vált be. De semmi baj, csak azt hiszik, a gimis kislányokat könnyű felszedni. Hát nem mindenkit! Nem baj, azért is kicsípem magam legközelebb is, hátha egyszer más is észre veszi. Aki mondjuk csak 20 körül van... és add ég, hogy tudjam szeretni. Mert "je ne voudrais que t'aimer." Csak szeretni akarlak. A "Te" határozatlan, az érzés nagyon is határozott, állandó. Újra és újra felveti a fejét. Szép ez az önállóság, függetlenség, de azért.. vannak határok. És ugye a határokon sétálunk, hm? (Szilágyi Domokos - Határok) De ezt a határt át tudnám lépni. Át akarom.

Utunk után végül pedig ismét hazajövünk, megfésülködünk, lemossuk a sminket, melegítőbe bújunk, és nyálas blogbejegyzéseket írunk. Na jó, nem mi. Csak én. Blöh. *cinkos mosoly*

Érzés

Néha jó félretenni a sérelmeket, csak mert a célunk nem az, hogy veszekedjünk, hanem hogy jól legyünk. Jól akarok lenni.
Már nincsen se régi, se új Te. Csak én vagyok.

komment - Isten nélkül soha?

Ehhez el kell olvasni Peti bejegyzését. Arra kommentáltam. Még 2008-ban. De most elölről kezdtem az átolvasását a blognak, és megtaláltam ezt a kommentemet. Ami hosszabb, mint az eredeti bejegyzés :D És így úgy éreztem, hogy egy olyan alkotássá nőtte ki magát, amit ide is át kell telepíteni, amit nem szabad veszni hagyni (ha neadjIsten történne valami Peti blogjával).

"Fú, ez egy olyan téma, amiről én is sokszor beszélgettem már, ötlöttek fel róla gondolatok a fejemben, főleg töri órákon, amikor a vallásokat, vallásháborúkat vettük.
Tisztázzuk először azt, hogy én sem vagyok megkeresztelve, nem vagyok vallásos, de hiszek: elvekben, tapasztalatokban, abban, hogy mindig van választásunk, hogy mindennek meg lehet találni az értelmét, és mindig van lehetőségünk a boldogságra - és szerintem nem az a boldog ember, aki sosem sírt, sosem szenvedett.
Ateistának sem vallom magam. Nem tagadom Isten létezését, de nem hiszem, hogy olyan nagy különbség lenne Allah vagy mondjuk Isten között. Az ember adott neki nevet, jellemet, szavakat a szájába. És azért különbözik a Korán meg a Biblia, mert más-más kultúrában keletkezett. A Biblia szavai pedig nem Jézus szavai szóról-szóra, mivel Jézus nem írt le semmit, halála után a tanítványai próbálták meg összegyűjteni a tanításait. És igen, utána szelektáltak, hogy mi kerülhet be és mi nem. Legalább is mi így tanultuk. És a Biblia történetei jelképesek, szimbolikusak, mondanivalójuk van, de nem kell őket szó szerint vennünk. Szerintem. Pl. Ádám és Éva története, és Éva, mint ősanya. A lényeg, hogy valamilyen úton módon, de mind testvérek vagyunk, összetartozunk és ne gyűlölködjünk.

Jézus nagyságát elismerem. Volt egy hivatása, igyekezte elvégezni. De nem hiszem, hogy azért jött volna a Földre, hogy megmutassa, milyen bűnösök vagyunk. Hanem inkább hogy megmutassa, nem is vagyunk olyan rosszak, miért nem csináljuk akkor kicsit jobban, ha úgy is tudjuk? És sose mondta, hogy ne házasodj, ne mulass, ne örülj, sőt! Bár tudom, nem ismertem, de én még is valahogy így képzelem, a tanultak, olvasottak, látottak alapján.

Templom, mise, papok.
Az, hogy legyen egy közösség, egy hely, ahol összegyűlünk és rituális dolgokat végzünk, és hogy csönd van, és gondolkozhatunk, megtisztíthatjuk a lelkünket, stb. Szerintem ez egy jó ötlet, egészen addig, amíg meg tudjuk tölteni tartalommal ezeket a rítusokat. De amikor már a pap nem is ismeri a híveit, nincs új, amit mondhatna nekik, a hívők pedig már nem is hisznek, csak kényszerből vagy megszokásból mennek, az nem jó. Meg amikor papnak valaki a megélhetés miatt megy, és nem azért, mert elhivatott, vagy mert alkalmas lenne lelki vezetőnek. És igen, a csöndet, a békét nem csak a templomban lelheti meg az ember, máshol is meditálhat, imádkozhat vagy csak egyszerűen gondolkozhat. Csak a templom épp egy nem rossz hely erre -legalábbis elvileg, alapötlet szerint. Utána pedig közösségi életet élhet az ember, közben is nézték a fiúk a karzatról a lányokat (Móricz Zs.: Boldog ember), és ezek kedves dolgok.
Meg az sem jó, ha lelkiismeret-furdalást próbálnak kelteni az emberben.

A gyóntatás, gyónás.
Szerintem alapból ez sem egy rossz ötlet. Kiönti a szívét valakinek, aki nem vonja felelősségre, aki csak hallgat. És magát visszahallgatva az ember is rájön talán, hogy nem is olyan szörnyű, amit tett, hogy meg lehet ezt oldani.
Csak ez a "mondj el 10 Miatyánkot és Isten megbocsát" ez az, ami röhejes és szerintem rossz.
Persze a gyóntató lehet egy barát vagy egy szülő is. Egy bölcs ember, az jó :) Aki sokat tapasztalt már, aki meg tud hallgatni, aki -ha kéred- ellát tanácsokkal, de nem háborodik fel, nem üvölti le a fejedet.

Isten.
Annyira ellentétes, amiket állítanak róla. Azt mondják, megbocsátó, közben meg hirtelen haragú és bosszú álló (pl. Zrínyi: Szigeti veszedelem)? Nem hiszem. Legalább is én nem ilyennek képzelem, nem bosszúállónak. Hiszen akkor miben különbözne az emberektől?
Isten egy fogalom, van olyan vallás, aki több istent kreált, van, aki egyben egyesített mindent. Egyik sem rosszabb vagy jobb a másiktól -véleményem szerint.

Szentek, szegénység, önkínzás.
Hú, a középkor jut az eszembe. Amikor valaki azért lett szent, mert változatosan tudta magát kínozni, nem evett, nem élt nemi életet: nem örült annak, amit Isten adott neki. És legyünk szegények, mert akkor Isten jobban szeret, de adjunk enni az éhezőknek és pénzt a szegényeknek -hogy Isten őket akkor ne szeresse? ˇ^
És igen, szerencsére ezek ma már kevésbé "divatosak".

Saját Isten.
Szerintem nem kell kreálni már új Istent vagy vallást. Van bőven, csak válogassuk össze magunknak, mikben hiszünk, mikben nem. Milyen elvek szerint élünk. De szerintem nem olyan nehéz, minden adott hozzá. Minden lehetőség bennünk van.
És Istenért nem kellett sose szenvedni, csak az emberek azt hitték, kell. Az emberek akkor úgy néz ki, hogy szenvedni akartak. És a háborúk nem Isten miatt dúltak, hanem mert hatalmat akartak az emberek, azt akarták, hogy csak az legyen az igaz, amit ők gondolnak, hisznek. És egyéb indokok.
Nem hiszem, hogy Isten büntetne vagy jutalmazna, egyszerűen csak segít, hogy amit az ember igazán szeretne, azt el tudja érni. És van, hogy az ember valami "rosszat" akar, mondjuk háborút 8azért van "", mert a rossz és a jó relatív, és minden jó valamire). És ha nagyon akarja, ha sokan akarják, akkor meg is kapják. Aztán ha már nem akarják, akkor abba marad.

A vallásokat vizsgálni jó, kis időt én is szeretnék ezekre rászánni valamikor.
Egy picit Peti viszont olyan vagy ebben az írásban, mint én, amikor az iskoláról, a töri oktatásról írtam Neked :) Akkor fel voltam háborodva, és úgy is írtam róla. Aztán később Te csillapítani próbáltál, megmutattad a másik oldalát is. Valami hasonlót próbálok én is. Mert ezekben az írásaidban olykor sztem elragadtatod Magad. A bigott pedig nem szép szó és sértő is lehet. Bár vsz. senki sem veszi magára, senki sem nevezi magát bigott hívőnek. Nekem valahogy mégsem tetszik ott..

Na, üdv, további szép napot! :)"

Pocak - energiabomba, Siminek

"Pocak üzenete:
nem mondom, hogy 3 gyerek után is össze-vissza fogok pattogni, meg vihogni, de azt a kisugárzásomat nem fogom elveszíteni. azt a belső energiát :) ha igen, verj meg!
[b]S[/b] üzenete:
:D :D :D mindenképpen
Pocak üzenete:
köszi :D
[b]S[/b] üzenete:
ezt el is mentem.. ezt a beszélgetést.. hogy majda bírásogn legyen mire hivatkoznom.. :D"

Minden hibával együtt, ma esti MSNezés. Energiabomba vagyok. Csak legyen kinek átadnom. Valamit kezdek feltárni. És ez szuper érzés. Ma még futni is elmentem, pedig nem szeretek. Nem vagyok jó benne. De egy próba. Na meg mindent a feszes fenékért és combért :D Hehe. Jön a strandszezon, már csak 2 hónap. Közben pedig bomlok ki, mint egy virág, vagy mint a pillangó. Mint a hurrikán... újra kéne nézni, már más szemmel tudnám nézni. Szóval csak ismét annyi, készülj világ, jövök!

Tovatűnt Hercegnő

Nem érek rá senkinek! Nem érek rá senkinek! NEM ÉR... Egyszercsak a mécses leborult, viasztócsát hagyva az asztalon. Majd a földre hullva elaludt. A könnyek lánca megszakadt a hirtelen esemény láttán. Hát már sosem lesz vége? Sosem lesz nyugta? Az esküvőn viselt bordó ruhára néz. Oly távoli. A kacagó emberek és pördülő szoknyák. Olyan szép volt. Mindenkit ki tudtak zárni a gondolataikból. Csak a másik szempár lebegett tekintete előtt.

Az óra kattog és az írógép billentyűi csapódnak. Kintről beszélgető alakok hangja, kocsiajtó-csapódás. Az írógép Erika. Ma Albert és Lipót napja van. Nevek...

A zuhanáskor kihulló viaszos gyufa odatapadt az asztalkához.
Ujjaival szedegeti le. És dobálja vissza apró darabkákban a mécsestartóba. Hogy miért? Hogy valamivel bíbelődjön, talán. Körmével kapargatja a viaszt. Csak nehogy alászaladjon. Az fáj. Majd tollal kapargatja. Ujja csak másodjára találta el az a betűt. Viaszdarabkák...

Fejét nekidönti a radiátornak, arca, szeme a plafont fürkészi. Kitt-katt. Kitt-katt. Az óra kattogása. A plafonon semmi érdekes. A hajába túr. És újra és újra. A csomókat bontogatja. Megkaparássza hátát, tarkóját. Elrendezi a választékot a hajában. És nézi tovább a szobát, meg azt a bordó ruhát. Kedve lenne újra felvenni, illegetni benne magát, hercegnőként végigvonulni benne a házban. Letűnt hercegnőként. Poros és pókhálós kopott falak között. Minden matt, csak az a bordó ruha rikít ki belőle. Viaszdarabkákat szórna szét, amerre jár.
De a ruha még mindig ott lóg, és ő még mindig a radiátor előtt gubbaszt összefordított lábfejekkel. Nincs fekete-fehér fényképben lépkedő tovatűnt hercegnő, se röpködő viaszdarabkák a szélben. Még minden színes, emberek mászkálnak és a viasz is a mécsestartóban van. Meg egy kicsi az asztalon. Emberi hang szűrődik be. Igen, a varázs megtört. De próbálja elnyomni és hangosan püföli a billentyűket, de még mindig hallja, még mindig! A betűket meg el eltéveszti... Vége... a ruha lóg, gondolatok visszarendeződnek, a fényképek eltűnnek.

2006. november 15. - Tiszta jó, hogy megadtam, milyen névnapok voltak akkor, mert amúgy nem írtam dátumot a bejegyzéshez. Csak az évre emlékeztem, meg tudtam, hogy október után kellett, hogy legyen (az esküvő után), de így.. sikerült a pontos dátumot megtalálnom. ^^

Az egyedüllét

Gyöngyöm egyik bejegyzése kapcsán jutott eszembe ez a régi-régi fogalmazásom. "Újra és újra átéled a történteket." És ahogy ígértem, be is gépelem. Ez egy nyolcadikos fogalmazásom. A házi feladat szerint a hazaszeretetről kellett volna írni, de én félre értettem, azt hittem, bármilyen érzésről lehetett. Én valamiért az egyedüllétet választottam. A tanárnő nem haragudott meg érte, felolvastatta velem. Akkor nagyon elégedett voltam vele, meg a hatással is. Így lassan 5 év távlatából.. persze, lenne mit csiszolnom rajta, szóismétlések, satöbbi, de így is szeretem, még mindig. Bár talán inkább csak a hozzá kapcsolódó emlékeket. Íme.

Az egyedüllét

Mikor egyedül érzi magát az ember, mikor úgy érzi, hogy nincs semmije és senkije, mindenbe megpróbál belekapaszkodni. Görcsösen keresi azt a valamit, amit tíz körmével megragadhat, és magához szoríthat, hogy kevésbé érezze az egyedüllét fájdalmát. Ez a valami gyakran csak egy elképzelt élet, egy kósza gondolat. Álom ez, nem más. Nem létezik, és mégis, mégis minden erejével kapaszkodik bele az ember. Kapaszkodik az elképzelt életbe, amiben boldog, amiben minden jó, amiben... Amiben nincs olyan nagyon egyedül... És ha ezt megpróbálják kitépni a tíz körme közül, csak még jobban szorítja és szorítja azt. Testével védi e gondolatot, ha kell, rúg, harap, mert meg kell őriznie az álmot! Hisz tudja, mi várna rá az álom nélkül... Csak nagy üresség. Álmatlan éjszakák, mikor csak ide-oda dobálja magát, hánykolódik az ágyban. És még jobban érezné a fájdalmat, mint előtte, mert egy darabig volt valamije, de azt is elvették tőle.
És a körme alatt maradt apró darabkákból próbálná meg ismét felépíteni az álmot...

2005. június

Tavaszi szél

Jaj, ma már fújt az a tavaszi szél, én éreztem.. Mi éreztük! Igaz, Gyöngyöm? ;) Akkor is, ha most esik a hó. És dobpergés.. volt. A számban. Mármint a zenében, nem az én számban... :D Jaj, ma lökött vagyok. Nem tudom, mi jött rám. Felejtek mindent, Dorka-buli van, sok energia.. Ha tényleg a Mátrixban vagyunk, akkor a robotok sok energiát kaphatnak most belőlem. Ha valaki itt lenne, sok energiát tudnék neki átadni... Tánc-tánc, szerelem, jaaajj! - kis hangulati szünet. Elszakadt a szerencsehozó nyakláncom! :( Nem tudom, hogy történt.. egyszer csak.. külön a csat a lánctól. Hüpp.
Idióta... a stílusom. Hüm. Most nem túl irodalmi. Jaj de. Életszeretet és ezek a szaggatott mondatok.. nem, most nem ilyen van! :D Most folyó, értelmetlen, hosszú összetett, pontpontpontos mondatok, indulatszavakkal, víííí-vel és vááá-val. Ebből én inkább a vááá, Gyöngyöm inkább a víííí :) A barátnők, a barátnős feladatok.. vidítjuk egymást, meglendítjük a dolgokat, ha nem is jön össze, de legalább imádtuk együtt Jude Law-t :D Jaj és paradicsommal kell dobálnunk majd egy nagy, üres falfelületet, meg festeni kézzel-lábbal, réten szaladni, zászlót kitűzni Ürömbe, hogy "Öröm az Ürömben!", idétlenül énekelni és táncolni, tombolni a szobában, disney marathon Párizsban. Jaj. Picit megtört a hangulat... elpattant a nyaklánccal. Azért eszembe jut, akármit is csinálok. És csak várok. Új Te.
"Szabadítsd fel"

swing life away

"Let's pack our bags and settle down where palm trees grow"

érzelmes

Kis női zenék, érzelmes hangulat.. tavasz- és nyárvárás. Nem hiába van most a báli szezon. Valahogy túl kell még élni a tél utolsó rúgásait (ráadásul a fenébe is, mekkora nagyokat rúg már!). Szép telünk volt, hóval-faggyal. Remélem, a tavasz is ilyen szép lesz. Az ablakom alatt elterülő pitypangmezővel. Parfümillattal, szoknyával, kiscipővel, vékony sállal, napsütéssel, orgonaillattal. De érzem már, hogy jön. Ma betűzött az ablakon a nap, vakított, olyan jól esett. A mozi előtt ülve pedig konstatáltam, hogy egyre több nő hord szoknyát - tényleg közeledik a tavasz. Az MSNnevek pedig telis-tele szivecskékkel. Tavasz. Nyáron pedig kiszaladunk a világból. Tó- és tengerpart, hegyek, alföld, minden.

Felvételi, ez-az

Ééééés a jelentkezésem hitelesítve. A sorrend: Szeged, Pécs, Károli (mindegyik pszichológia). Most már aztán hajrá az érettségihez :)

A másik.. a rossz, fájó emlékek is jók valamire. Legalább színjátszón van mire gondolni, ha dühösen kell felolvasni egy adag szót egymás után. És bele üvöltöm a világba, hogy fityfiritty..

Fénykép

Egy szál kék pólóban, piros lábkörmökkel, a fürdőszoba falának dőlve.

Szilánkok

... egy széthullott álom szilánkjain sétálok, s már fel sem veszem, hogy vérzik a lábam.
Üres.

A világ tetején

Ez a hangulat a következő bejegyzésnek köszönhető: http://life-blood.blogspot.com/2010/01/fent.html
Remélem, idén nyáron is felülhetek a világ tetejére..
A kép 2008 júliusában készült - Bükk-hegységben, Tar-kő

Érvelés

2009. XII. 8. Feladat:

"De ifjú kedvem forró vágya más:
Jövőmbe vetni egy tekintetet.
Hadd lássam, mért küzdök, mit szenvedek."

(Madách Imre: Az ember tragédiája. Harmadik szín)

A jövő kutatása, a jövő megismerésének vágya vélhetően egyidős az emberiséggel, a különféle jövőképek bemutatása műalkotásoknak is gyakori tárgya. Mutassa be két mű (pl. regény, dráma, film, lírai alkotás) jövőről alkotott elképzeléseit! Szeretné, ha ezek beteljesednének? Miért igen, miért nem?

Ahogy Madách Imre Ádámja is vágyott arra, hogy megismerje a jövőt, úgy mindenki más is, az idők kezdete óta: gondoljunk csak a különféle jóslatokra, ókori jósolási technikákra. De számos írót, költőt és filmrendezőt is megihletett már ez a téma. Az utópisztikus, vagy épp antiutópisztikus alkotások közül én kettőt emelnék most ki: az Equilibrium című filmet és a A Földrengések szigete című regényt. Jövőről alkotott elképzeléseik bár különbözőek, én egyik jövőt sem választanám szívesen. Mindjárt el is mondom, hogy miért nem.
Az Equilibrium című film a III. világháború után játszódik, amely majdnem elpusztította az emberiséget. Hogy elkerüljenek egy IV. világháborút - amely vélhetőleg eltüntetné az emberiséget a föld színéről - a tudósok kifejlesztenek egy olyan szert, amely "megöli" az emberi érzéseket, érzelmeket. Erre azért van szükség, mert úgy gondolják, hogy minden baj forrása a vágy, az érzelem. A szer használata mellé mint "kiegészítő kezelés" pedig elégetnek minden műtárgyat, könyvet, művészeti alkotást, betiltják a színeket, hogy véletlenül se maradjon semmi, ami érzelmeket válthat ki az emberekből.
Mint minden rendszerben, ebben is van "hiba", ez sem működik tökéletesen. A rendszer ellenségei, az úgynevezett "érzésbűnözők" megtagadják a szer bevételét és műalkotásokat, színes tárgyakat rejtegetnek otthonaikban. Ezeket a "zavaró elemeket" elfogják és egyszerűen elégetik; elevenen elégetik a saját embertársaikat. *
Hogy miért nem választanám ezt a jövőt? Azt hiszem, ez elég egyértelmű. Ahogy Mouse is megfogalmazza a Mátrix című filmben: "Ha ez ember lemond a vágyairól, arról mond le, ami emberré teszi." Ha úgy vesszük, akkor ez a rendszer már eltüntette az emberiséget, mivel gépekké változtatta őket. Nem beszélve arról, hogy ez a rendszer cseppet sem békés, ugyanolyan diktatúra, mint mondjuk a kommunista diktatúra volt. "Szent célt" pedig minden háború fel tudott mutatni; ettől viszont egyik sem lett humánusabb vagy nemesebb.

A Földrengések szigete egy látszólag idilli világot mutat be: Az emberiség megtanulta irányítani a természeti erőket, aminek hála eltűnt az éhezés a földön és nem pusztítanak már földrengések vagy hurrikánok. Még a börtönök is megszűntek - nem volt többé rájuk szükség. Cserébe viszont a Föld egy picinyke szegletéről le kellett mondaniuk az embereknek, ahol a természet kitombolhatta magát. Ezt nevezik a "földrengések szigetének". Itt éjjel-nappal viharok pusztítanak, vulkánok törnek ki és hurrikánok söpörnek végig a tájon.
Bár valóban tökéletesnek tűnik ez a jövő, ami ráadásul igazán nem is kíván áldozatot, én mégsem szeretnék ilyen életet. A világnak van egy természetes körforgása, amibe ilyen mértékben belenyúlni butaság** és felelőtlenség és súlyos következményekkel jár. A földrengések szigetének létrejötte a kisebbik baj, a nagyobbik akkor következik be, amikor az emberi faj túlnépesedik (ami már napjainkban is elmondható), és egyszerűen nem marad hely többnek. Vagy majd akkor a halált is elkezdik szabályozni? Mondjuk minden 60. életévét betöltött embert átsegítenek a túlvilágra? Vagy betiltják a szülést és minden kisbabát elvetetnek, amíg újra fel nem lép az "emberhiány"?

Nem ismerem a jövőt, de remélem, ezek közük egyik sem következik be.

Tart: 5
Ny: 5

* a tanárnő hiányolt egy párhuzamot Madách falanszterével. De kérem, ez nem volt a feladat része :D
** a butaság helyett a balgaság szót javasolta a tanárnő ^^

Megjegyzés: Ha a film vagy a könyv tartalmának leírásában van némi hiba, azért elnézést kérek. Emlékezetből írtam és a könyvet pl. nagyon rég olvastam... De ajánlom mindenkinek! Nagyon kalandos sci-fi, ráadásul magyar! Az írónő neve nem jutott akkor eszembe :$ Most pótolom: Fehér Klára.

József Attila: Talán eltűnök hirtelen... (elemzés)

József Attila (1905-1937) a két világháború közötti magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Költészete szintetizál: lezár és összegez egy korszakot, de egyben újat is nyit. Pályáját három nagy korszakra bonthatjuk. Zsengéi lázadástól fűtöttek, míg második korszakát a szocializmus eszméi itatják át - ami nem is csoda, hiszen proletár családból származott - harmadik korszakának versei pedig rezignáltak, önelemzőek, a költőre ekkor már a freudizmus volt nagy hatással.
Kései versei letisztultak, formái és költői képei leegyszerűsödtek. Ebből a korszakából maradt ránk a Talán eltűnök hirtelen... című verse is.

Ezt a verset 1937-ben, halálának évében írta; ekkor már súlyos beteg. Ahogy a cím is jelzi nekünk, a mű témája az elmúlás, a költő elgondolkodik, meditál az élete fölött. Bizonytalan, talán fél is. Ezt a bizonytalanságot a "talán" szó használata és a három pont is felerősíti. A cím megegyezik a költemény első sorával, a népdalokra jellemző módon; ez is mutatja, hogy József Attila kései versei valóban leegyszerűsödtek.
A mű idő- és értékszembesítő vers. A költő felidézi gyermekkorát, és versszakról-versszakra szembesíti magát azzal, hogy mennyi mindent elpazarolt életében, mennyi mindent tekintett értéknek, amit már sosem kaphat vissza - mint az édesanyját, a gyermek- és ifjúkorát, vagy az iskolás éveit.
A vers hangulata nyomasztó, hiszen a költőt a magányosság és az árvaság érzete hatja át: "Talán eltűnök hirtelen/akár az erdőben a vadnyom." Azaz senki sem venné észre, ha meghalna, nem lenne olyan, akinek hiányozna.
Ezt a hangulatot az ige- és jelzőhasználata is fokozza: a "Bánat szedi szét eszemet" az "Sz" alliterációval (az Sz ráadásul sziszegő, félelmet és hidegséget keltő hang is) vagy a "Most rezge megbánás fog át" sor a rezge jelzővel, ami még védtelenebbnek mutatja a költőt. Rezge a félelemtől, de rezge valószínűleg a betegség okozta gyengeségtől is.
Képei egyszerű, ősi képek. Gyermek- és ijfúkorát a tavasz toposznak felelteti meg: "bimbós gyermek-testem", "Ifjuságom, e zöld vadont"; míg az akkori, halálközeli állapotot az ősszel azonosítja: "hallgatom/a száraz ágak hogy zörögnek."
Ez a vers egy magányos ember létösszegzése, csendes fájdalmának kifejezése, búcsúja az élettől. A költő már nem cselekszik, csak "könnyezve hallgat".
Bár József Attila úgy érezte, nincsen senkije sem, tudjuk, hogy ez nem így volt. Barátai és nővérei amiben tudták, segítették, ám a költő elméje ekkor már nem volt ép, egyre inkább visszahúzódott a saját belső világába.

Költészete nagy hatással volt többek között Pilinszky Jánosra és Nagy Lászlóra, a Baumgarten díjat is elnyerte végül - igaz, csak posztumusz.

Nyelvtan: 5
Tartalom: 4/5

Hiányzik: művészeti eszközök, rímek, verselés (és megint művészeti eszközök.. tanárnő..)


Hm.. na jó, talán tényleg nem ez életem fő műve. Ahhoz képest viszont, hogy nem igen szeretem József Attilát, egész jó lett :D Mondjuk ez a verse még egészen tetszett is. Nem is feltétlen a jegyemmel van a baj. Ha négyötöd, akkor négyötöd. Inkább a megjegyzés, amit hozzá kaptam. Hogy ennél nálam többet vár.. és nézzem meg osztálytársamnál, mik hiányoznak, mert hogy ugyanazok a hibáink. Közben nekem is ráírta a hiányokat, a művészi eszközöket kétszer is... el is fogadom, valóban kimaradtak dolgok. De mást pedig azért dicsért halálra, mert terminus technikusokat használt. Áh.. az irodalomban tényleg ez a nagy valami? Néhány szakszóval való dobálózás? Az irodalom elvileg művészet.. és több egyszerű eszközök halmazánál. Az eszközök tényleg csak eszközök, hogy kifejezzenek egy hangulatot, egy érzést, és hassanak az olvasóra.. én igyekeztem átérezni József Attila hangulatát, és azt megragadni - még ha nem is sikerült úgy, ahogy terveztem, de próbálkoztam. Sajnos többet éreztem, mint amit papírra tudtam volna vetni.
És sikerült ezzel elrontania az első két órámat. Az is lehet ötös irodalomból, aki alig foglalkozik az irodalommal, nulla a művészi érzéke, csak egyszerűen bemagolja az elemzéseket.. hú de nagy érdem. Van segge.. jó persze, ez is valami, nekem mondjuk nincs ilyenhez erőm, de azért... ez olyan csalódás tud lenni. Azért volt benne értékelhető, és semmi pozitívat nem mondott rá.

Botok Lovagja

Az első néhány sorban is kis bevezetésként annyit, hogy a szilveszterem istenien sikerült, köszönet érte a táncoslábú barátnőimnek! :) Hat körül aludtunk be, fél kilenc felé keltünk, a lányok hazamentek, én még picit beszélgettem anyáékkal, aztán visszafeküdtem aludni, és délután fél négy felé keltem fel. Este megünnepeltük nővérem névnapját, majd az isteni csokitorta után koccintottunk a családdal, mindenkinek boldog új évet kívánva (így legalább nem maradt ki a pezsgő a szilveszteremből, mivel a lányokkal egy-egy sex on the beach-csel koccintottunk :P), végül pedig mindenki húzott egy tarot lapot erre az évre. Nagyon drukkoltam magamnak, hogy valami szépet húzzak. Tudom, mindegyik szép, de én valami egyértelműen szépet szerettem volna. Sikerült! (Köszönöm mindenkinek, aki szintén drukkolt érte! ^^)

Botok Lovagja (Knight of Wands)

Kulcsszavak: A Tűz-elem Tűz aspektusa; izzó energia, dinamikus haladás, belátás, változások.

A Botok Lovagja a gyarapodás és a belső fejlődés mesterfokát testesíti meg. Bal kezében lobogó fáklyát tart (lásd: Botok Ásza), mellyel minden útjába kerülő negatívumot feléget. Vállalta a fejlődését gátló minden akadály és korlát elhárítását.
Lángköpenyt visel, a ló az egyszarvú szarvát, a harmadik szem szimbólumát hordozza. Saját belső víziói erejével tör a külvilágban határozott cselekvésre. A fokozott érzékelésből merített energia felszabadul és feltartóztathatatlanul kifejezésre jut. A nehéz helyzetek is pozitív fordulatot vesznek.
A lovag páncélja hüllőbőrből készült, ez a változásra és a megújulásra utal. Miként a hüllők időről-időre levedlik szorossá vált bőrüket, most magunk mögött hagyhatjuk a régit, a korlátozót, és megkockáztathatjuk a nagy ugrást előre.

Útmutatás: Légy éber és nyitott a tudatod dinamikus változását ösztönző emberek vagy helyzetek felé. Légy hálás a lét ezen ajándékaiért, fogadd el azokat, de ne ragaszkodj hozzájuk.

Kérdés: Lehetővé teszi mostani élethelyzeted energiád tökéletes kibontakoztatását? Ha nem, mit kellene elhárítanod az útból?

Javaslat: Keress kihívást jelentő helyzeteket és alkalmakat. Vesd be teljes energiádat.

Megerősítés: Minden kihívás gyarapodásomat szolgálja. Minden vihar megerősíti gyökereimet.

Azt hiszem, ennél szebbet nem is kívánhattam volna. Fantasztikus évem lesz! Eseménydús, energikus. Aki pedig az utamba áll, azt felégetem :D És végre magam mögött hagyom a múltat. Komolyan mondom, tökéletes kártya :) Ráadásul dupla tűz, mint én (nyilas csillagjegy, oroszlán aszcendens). Most pedig megyek, és nagy energiával belevetem magam a szobarendberakásba és a tanulásba :P
Ui.: Ma pedig rizsnapot tartok, hogy kicsit kitisztítsam a szervezetem. Mégis csak jobb így kezdeni az új évet.