Bulis képek, karácsony

Először is: Feltöltöttem a buliról készült képeket!
A képekért KATT IDE!
Egy képet nem raktam be, mert túl homályosnak ítéltem, és olyasmi amúgy is készült jobb minőségben :P Van egy videó is. Még én sem láttam :D Azt nem tudom még, hogy osszam meg Veletek, de majd megoldom. Szóval ezt az albumot annak a 6 drága embernek ajánlom, akik itt voltak nálam 2009. december 12-én és 13-án! :)

Amúgy pedig.. ma volt az utolsó tanítási nap az évben. Négy rövidített óra: első kettő irodalom. Kaptam egy piros meg egy kék ötöst nyelvtanból érvelésre ^^ - majd felrakom. Radnótit folytattuk. Verseket hallgattunk meg tőle színészek által szavalva, meg picit elemeztünk is. Törin Toffiffeet ettünk (köszönjük Tanárnő!) és beszélgettünk, civilen társasoztunk (a mi csapatunk nyert!). Utána pedig karácsonyi ünnepség. Egész kedvesre sikerült :) Bár az idézet... "A karácsony üzenete: soha nem vagyunk egyedül." /Taylor Caldwell/
Erre én... mint valami rossz horrorfilmben: "Vigyázz, sosem vagy egyedül, valaki mindig figyel ..." (közben Annamari combját rángattam és pszichopata módon néztem rá :D)
Lassan itt hagyom a gépet és megyek mézeskalácsozni :) Tegnap becsomagoltam a családi ajándékokat. A barátoknak még kell kicsit kreatívkodnom, de ma azokat is befejezem, hogy holnaptól teljesen a sütés-főzésre, karácsonyi hangulat megteremtésére koncentrálhassak, és ne kelljen azon stresszelnem, hogy ennek meg ennek még nincs meg az ajándéka.. Odakint is fehér minden. Tegnap esett még egy kis hó. Hajrá-hajrá, csak így tovább! :) Picit tényleg melegebb van... de ezt a sok havat már csütörtökig nem olvasztja el semmi! Ha esni nem is fog hó szenteste, fehérnek mindenképpen fehér lesz a karácsony :)

Ha nem írnék többet 24-ig, akkor ezúton is kívánok mindenkinek Boldog, békés karácsonyt! :)

Az elveszett élesztő

Hát ma egy nagyon szép napom volt :) Akkor is, ha reggel nem jött a vonat, és szétfagytam és végül drágán mentem be Pestre, hévvel. De aztán bementünk a jó meleg plázába, ahol sikerült leégetnem az ízlelőbimbóimat a forró csokival :D Viszont felolvadtam, és utána egy jót hógolyóztunk meg játszótereztünk ^^ Végre tényleg kihasználtam és örültem a hónak! :) Igazi tél! Mínusz 15 fok van lassan, hatalmas hó, mintha a Hókirálynő birodalmában lennénk. Mindenkinek ajánlom az Örsnél levő játszóteret, Mó-Kaland a neve. Egy játszótér, ahol a csúszdába nem szorul be a fenekem! :D Köszönöm az élményt! És senki sem zavart ki minket onnan ^^ Bár valószínűleg azért, mert ebben az ítéletidőben senki sem mozdult ki.
A hógolyózás egyetlen hátránya az volt, hogy a két élesztő közül az egyik sajnos elveszett :( Nem találtuk, hiába kerestük... Később láttunk egy kóbor rózsaszín lufit, ami mihelyst közeledtünk felé, elkezdett arrébb gurulni. Talán megtalálja az elveszett élesztőt, és együtt bandukolnak majd tovább..

És nem, nem, nem!! Nem hiszek az időjárás jelentésnek, és nem eső lesz karácsonykor, hanem hó! És megmarad ez a szép hótakaró!!

Nagy László: Tűz - verselemzés

-->

Ez a verselemzés faktos házi, a tanárnő sajnos lebetegedett, úgyhogy még nem tudtam neki odaadni, talán a jövő héten. A téli szünet után a jegyet is ide tudom majd írni, amit kaptam rá. ^^

Nagy László: Tűz

elemzés

Nagy László (1925-1978) a II. világháború utáni magyar irodalom egyik legkimagaslóbb alakja. Megítélése elég ellentétes, a kritikusokat két táborra osztja. Van, aki szerint költészete túl patetikus, hitvallása, célja és módja elavult; és van, aki szerint pont, hogy hitvallása teszi őt igazán értékessé: mivel Nagy László még hitt az irodalom társadalomformáló hatásában, az értékmentő szerepét vállalta magára (ahogy ezt a Ki viszi át a Szerelmet című versében is olvashatjuk) és így a helytállás példájává vált. Költészetét két nagy korszakra tagolhatjuk: a bulgáriai utazás (1948-1952) előttire és utánira.

Az első korszakot a költő szocializmusba vetett hite jellemzi, versei sematikusak. Bulgáriai utazása azonban új lendülettel tölti fel, hazatértekor kiábrándul az addig jónak hitt eszmékből, „újraértelmezi” a világot és önmagát is. Költészete érettebbé válik, jellemző lesz rá a lineáris-oppozíció és az archetipikus toposzok használata. Második korszakának egyik gyümölcse a Himnusz minden időben, 1965-ös kötetének Tűz című verse is.

Már első ránézésre is feltűnik, hogy a vers félig-meddig képvers. Anélkül, hogy elolvasnánk, már asszociálhatunk a hangulatára, témájára. A versszakok szimmetrikusak, a hosszú és rövid sorok szabályosan váltakoznak, dinamizmussal töltve fel a verset. Elolvasva, de nem figyelve a szavak jelentésére a „tűz” szó ismétlése és a sorok hosszának váltakozása különös ritmust kölcsönöznek a műnek, mintha az ütőerünkre tennénk a kezünket, úgy lüktet ez a vers is.

Nem csoda, hiszen a tűz az élet és a szerelem egyetemes jelképe. Emellett világít, utat mutat, illetve megtisztít – ezzel pedig a bátorság, a hit és az ártatlanság próbáját is szimbolizálja. A bosszú, a lázas betegségek és a pusztító szenvedélyek jelképe is. Kétféle tűzről beszélhetünk. Az egyik a szelíd és hasznos (kohó, lámpás, tűzhely), a másik pedig a pusztító és megzabolázhatatlan (villám, vulkánkitörés).

Nagy László versében a tűz vad, féktelen és pusztító, de nem értelmetlenül: megtisztít. Szembeszáll a megalkuvással, a fásultsággal és az öregséggel. De nem a testi öregséggel, hanem a lelkivel: „ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra/lélekben szakállasodva”. Ez a tűz utat mutat, ahogy a csillag is: „csillag-erejű”.

A vers a költő harca az elidegenedéssel szemben, egy olyan világ ellen, ahol a mozdony is magányos (a fekete jelző pedig még nyomasztóbbá teszi), ahol még a madár sem szólja az igazat, ahol az emberek szinte jéggé váltak, életképtelenné, a színek kifakultak, a túlszabályozottság pedig megfojtja az embereket.

Ez a mű egy fohász a tűzhöz, az ősi egészhez („mindenség-gyökerű”), hogy pusztítsa el ezt a haldokló világot és teremtsen újat, őt pedig repítse e „jéghegy” fölébe, oda, ahol van élet, szín, tánc és jókedv („piros bál”).

Ebből is következik, hogy a világ egy értékvesztett világ, ami már elvesztette a hitét, bátorságát és ártatlanságát, így válhat a tisztító tűz „áldozatává”, a költő pedig az értékmentő, akit a tűz nem bánt, nem éget meg, hanem a magasba emel.

A második korszak jellemzői tökéletesen megfigyelhetőek a művön. A központi (egyben címadó) motívum a négy őselem egyike, archetipikus toposz. A vers egésze ellentétpárokra épül: élet – halál, tűz – jég, hideg – meleg, öregség – fiatalság, stb. Motívumrendszerében pedig merít a keresztény (tisztítótűz, virrasztó ige) és a népi motívumokból is (madár, tündér, égi bál).

A csillag és az égi bál motívumokat vizsgálva önkéntelenül is eszembe jutnak Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség és Boldog szomorú dal című versei, amelyekben szintén az égi bál és a csillagok képviselik az értéket, szemben a városi, kapitalista léttel, amelyben az emberek elvesztették már a nemes célokat, a „kincset”.

Ez a kincs pedig a lelkünk ifjúsága, a bennünk lobogó tűz, amely képessé tesz minket arra, hogy cselekedjünk, hogy érezzünk, hogy formáljuk a világot.

Én hiszem, hogy az irodalomnak lehet társadalomformáló hatása; ha nem is olyan látványosan, de lehet. Hiszem, hogy ez a vers legalább egy emberben elindított egy – pozitív – folyamatot, és akkor már megérte megírni a verset.

Forrás: Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemedám György: Jelképtár (227-229. o., TŰZ)

Platón és a Mátrix című film összehasonlítása - Filozófia beadandó

-->

2009. november 19-én írtam, filozófia órára. Forrásnak a Wikipédia Platón és Mátrix cikkeit és Platón: Állam című művét használtam (plusz a Mátrix című filmet). Ötöst kaptam ^^ Aki szintén Aszódra jár a PSG-be, és Kárpáti Tanár Úr adja fel neki ezt a feladatot, az ne nagyon puskázzon az én dogámból, különben félő, hogy egyest kap :P A plágium amúgy is csúnya dolog.

"Platón és a Mátrix című film összehasonlítása

(az örök közös pont :P)

Platón (Kr.e. 427-347) ókori görög filozófus, Szókratész tanítványa, Arisztotelész mestere. Alfred North Whitehead szerint az egész európai filozófia nem más, mint egy sor Platónhoz fűzött lábjegyzet.

A Mátrix című filmet (1999) Andy és Larry Wachowski rendezték, több platóni gondolatot, elméletet is felfedezhetünk benne.

Először vegyük Platón kétvilág-elméletét, más néven a barlang-elméletet. Eszerint az örökké változó világ, amiben mi emberek élünk, csak gyenge utánzata az ideák világának, a tökéletes világnak, amely időtlen, örökké való és változatlan. A mi világunk érzékszerveink által megismerhető, míg ezzel ellentétben az ideák világát csak gondolkodás útján ismerhetjük meg.

Platón elmélete szerint a démiurgosz az, aki az anyagot az ideák mintájára formába önti, egyfajta „kézműves-isten”, aki az ideák világa és az érzéki világ között létezik. Alkotásai hol jobbra, hol rosszabbra sikerednek. Ez a hibázási lehetőség a Mátrixban is megjelenik, mikor Neonak déjá-vu érzése támad, mert két ugyanolyan macskát lát egymás után elhaladni. Ám nem csak hasonlóak a macskák, hanem ugyanarról a macskáról van szó mind a két esetben. Ez pedig jelzi, hogy hiba történt a Mátrixban.

A barlang-elmélet a kétvilág-elmélet szemléltetése egy egyszerű, könnyen felfogható példával:

Ha egy ember kikötözve él, úgy, hogy a fejét sem tudja semerre mozgatni, és csak a barlang falára vetődő árnyékokat látja, minden bizonnyal azt fogja gondolni, hogy azok az árnyékok képezik a valóságot. Ám ha valaki őt eloldozná, és kényszerítené arra, hogy járjon és forgassa a fejét, hogy körülnézzen, rádöbbenne, hogy amit eddig valóságnak hitt, az csak halvány utánzata az igazi valóságnak.

Platón ezt az elméletét az Állam című művében mutatja be, Szókratész és Glaukón párbeszédén keresztül.

A Mátrix című filmben is megfigyelhető ez a kétvilág-elmélet. Az első világ nem más, mint „az agyunk által értelmezett elektromos jelhalmaz” (Morpheus), ez azonban csupán csak szimuláció, egy álomvilág, a barlang-elméletbeli árnyjátéknak felel meg; ez maga a Mátrix. A második világ, amibe Neo a piros kapszula bevétele után csöppen pedig a „valóság sivataga” (Morpheus). A Mátrixban bemutatott két világ ellentétes Platón két világával. Míg a Platón által leírt emberi valóság csak sivár utánzata az igazi valóságnak, addig a Mátrixban pont, hogy az igazi valóság sivár, és az utánzat a kellemes. Platón elmélete szerint a tudás a boldogságot hozza el, egy jobb világot ígér, míg a Mátrix szerint a tudás fájdalmas, hiszen egy gyötrelmesebb világot hoz el. Ahogy Cypher is megfogalmazza: „a tudatlanság áldásos”.

Bár Platón elmélete egy jobb világot ígér, annak a világnak a megismerése is fájdalommal jár: „… ha valamelyiküket feloldanák, s kényszerítenék, hogy hirtelen álljon fel, forgassa körül a nyakát, járjon és nézzen a tűz felé; s ha mind e mozdulatok közben fájdalmat érezne (…) nemde fájna a szeme…”

Ez pedig a Mátrixban is megjelenik. Mikor Neo eszméletére ébred, első kérdése az, hogy miért fáj a szeme, mire Morpheus a következőt válaszolja: „Mert még sosem használtad.” Ez a válasz szó szerint és átvitt értelemben is felfogható. Hiszen Neo valóban akkor használja először a szemeit, mivel egészen addig gépre volt kötve, aludt, és álmában élte az életét. Viszont átvitt értelemben is igaz, hiszen attól kezdve lát igazán, látja meg a valóságot.

Természetesen, mint ahogy az Platón elméletében is megfogalmazódik, a „felszabadított” (a Mátrix esetében Neo) is kételkedik, nem akarja elhinni azonnal, hogy ez a valóság. Platón művében ezt így olvashatjuk: „Nem gondolod-e, hogy zavarban lenne, és azt hinné, hogy az előbb látott dolgok sokkal igazabbak voltak, mint amelyeket most mutatnak neki?” De bizony; zavarban volt Neo is. De végül felszabadult a béklyói alól, és szép lassan megszokta az új világot. Megismerjük viszont a Mátrixban a másik oldalt is, ahogy Platónnál is. Azokat, akik üldözik a „felszabadultakat”. „S ha valaki aztán megpróbálná a többieket feloldozni s felvezetni, s ezt valamiképpen kézre keríthetnék és megölhetnék, nem ölnék-e meg?” Ahogy Glaukón válasza is az, hogy „Feltétlenül.”, úgy a filmben is ez történik. Az ügynökök és a polipok ezeket a „felszabadítókat” és „felszabadultakat” üldözik, és ha tudják, meg is ölik őket.

A második elmélet az anamnézis-elmélet, szoros összefüggésben van a kétvilág-elmélettel. Eszerint rendelkezünk velünk született tudással, amely az ideák világából származik, és ezekre életünk során, tanulás révén visszaemlékezhetünk. Ez a tudás a lelkünk tudása, mivel Platón szerint a lélek homogén szubsztancia, mely az ideákhoz hasonlóan nem változékony; a lélek az ideák világában létezik, a földi élet számára börtön; ezt Platón két szóval fejezi ki: szóma (test) egyenlő széma (sír, a lélek sírja).

A Mátrixban ez úgy jelenik meg, hogy Neo élete során mindig is érzett valami furcsát, egy „szilánkot” az agyában – Morpheus megfogalmazása szerint – és a válaszra csakis tanulás, azaz visszaemlékezés útján találhat rá.

Ehhez az elmélethez csatolható az az idézet is, ami az Orákulum ajtaja felett található: „Ismerd meg önmagad!”, és a Benned rejlő lehetőségeket, a szunnyadó tudást. Hiszen Te vagy az egyetlen, aki erre képes vagy, ahogy csak Te érezheted azt is, hogy szerelmes vagy, csak Te érezheted igazán, mire vagy képes – ehhez viszont ismerned kell saját magad.

Ide kapcsolódik Platón államelmélete is, mely szerint három rendbe sorolhatóak az emberek: uralkodók, őrzők és földművesek. Az uralkodók csakis filozófus-királyok lehetnek, akik hosszú képzésen esnek át, mielőtt uralkodni kezdenének. A platóni képzés 5 lépcsőből áll: elemi nevelés (zene, költészet, testnevelés), tudományos képzés (matematika, csillagászat, harmóniatan), dialetikus képzés (filozófia), gyakorlati tevékenység az államban, végül a kormányzás átvétele. Neo, mint kiválasztott, egyértelműen az uralkodói rendbe sorolható. Az ő feladata megsemmisíteni a Mátrixot és felszabadítani az embereket. Ehhez azonban először magát kell felszabadítania, a saját elméjét, és hosszú képzésen részt vennie. Mivel az idő sürget, Neo képzése felgyorsul, míg talán készen sem áll a feladatra, amikor mégis megpróbálja teljesíteni azt. „Gyakorlati tevékenységét” igen hamar elkezdi, és szép lassan visszaemlékezik lelkének tudására, megtanulja felszabadítani az elméjét, és olyan gyorsan küzdeni, ahogy csak egy Smith ügynök képes. Célja a teljes szabadság, egy olyan világ elérése, ahol minden lehetséges. És ez sikerül is neki, megtanulja alakítani a Mátrixot, ahogy ő szeretné, míg a halálból is képes visszajönni, a golyókat pedig megállítani. A film említ egy előző felszabadítót, aki szintén képes volt arra, amire Neo. Felvetődik a kérdés, hogy vajon nem Neo volt-e ez a felszabadító, egy előző életében, és annak az emlékeire visszaemlékezve tanulja meg ismét a Mátrix irányítását?

Platón államelméletében az őrzők a külső-belső védelemről gondoskodnak. Ezekkel azonosíthatjuk az ügynököket, illetve a polipokat. Az ügynökök a belső, a polipok a külső védelemről gondoskodnak. Az ő világuk a platóni államformák közül a zsarnokságot jeleníti meg. A gépek az embereket energiaforrásnak (Duracell elemnek) használják fel, termesztik őket, a holtakat pedig a „szent cél érdekében” cseppfolyósítják, és a folyadékkal az élőket táplálják.

A Nabukadonozor legénysége bár csupán néhány emberből áll, egy mini-társadalmat alkotnak, „államformájuk” a platóni tökéletes államforma: az arisztokrácia, melyben Morpheus a filozófus-király, az ő helyébe lép később Neo, felkészítője Trinity és Morpheus, az őrzők Dozer és Tank (két zioni, „igazi” ember, csatlakozók nélkül), a többiek pedig egyszerű „földművesek”, dolgozók. Közülük válik ki Cypher, a dicsőségre vágyó ember, aki kisebbségi komplexusban szenved, ezért megpróbálja megdönteni az arisztokráciát, ám elbukik.

A platóni és a mátrixi világnézetnek egy nagyon fontos középpontja van: a tudat, az értelem. Platón nézete szerint az ideák világát csakis gondolkodás útján, az ész útján érhetjük el, a Mátrixban pedig a tudatunkkal tudjuk alakítani a Mátrixot kényünk-kedvünk szerint. Ha az agyunkkal elhiszünk valamit, akkor az megtörténik.

Platón lélek-elmélete szerint a lélek 3 részre tagolható: ész, bátorság és vágyakozás. A lelket pedig mint fogatot képzelhetjük el. Az ész a kocsihajtó, a bátorság az engedelmes ló, a vágyakozás pedig az önfejű ló. Ezt az elméletet is követi a film. Az eszünk az, ami irányít, ami képes a Mátrixot megváltoztatni, ami szabaddá tesz minket, de ehhez elengedhetetlen a bátorság is (Ahogy például bátorságból megy vissza Neo Morpheusért.), a vágyakozás viszont csak elterel minket az utunkról. A vágyakozás Cypherben dominánssá válik, ő az, aki visszavágyik a Mátrixba és gazdag akar lenni, mondjuk színész, és finomakat akar enni – akkor is, ha tudja, hogy ez mind csak szimuláció. Ez a vágyakozás majdnem pusztulásba dönti az egész Nabukadonozort, ám végül a bátorság, az engedelmes ló győz az önfejű felett.

Bár a vágyakozás az, ami majdnem pusztulásba dönti a hajót, Mouse mégis ezt mondja: „ha lemondunk a vágyainkról, épp attól fosztjuk meg magunkat, ami emberré tesz”. A mátrixi világnézet épp ezért egy kicsit talán emberközelibb – akkor is, ha egy utópikus világban játszódik – mint a platóni világnézet. Az emberi természetet sokkal jobban ábrázolja, mint Platón idealista felfogása. Vegyük példának azt, ahogy az emberek az első Mátrixra reagáltak. Az első Mátrixot ugyanis a gépek tökéletesre tervezték, bánat és szenvedés nélkül; ezt azonban az emberek képtelenek voltak elfogadni, folyamatosan fel akartak belőle ébredni, ezért alkották meg aztán a gépek a második – a filmben szereplő – Mátrixot. Kérdéses tehát, hogy az emberek képesek lennének-e elfogadni az ideák világát, ami tökéletes? Nem csoda, hogy a mátrixi „való világ” nem egy tökéletesebb világ annál, mint amit addig ismertünk, hanem még sokkal rosszabb. Onnan csak felfelé vezethet az út.

A Mátrix című film bár ihletődött Platón elméleteiből, mivel a története egy fiktív, sci-fi világban játszódik, így bizonyos kérdéseket másképp old meg. Például: Bár a tudat felszabadításával tudják alakítani a Mátrixot, mégsem tudnak abból pusztán tudati úton kiszabadulni, szükségük van a mátrixi vonalas telefonokra (kicsit groteszk szituáció), a gépekre vannak utalva."

Fehér lepel, hull a hó

Nem lehet nem írni róla, ami ma történt. Gyönyörű. Egész nap esett és esett ez a szépséges fehér hó. Még a sapkámat sem vettem fel, hagy terítsen be engem is, a buszhoz sétálva. Friss, ropogós, fehér, tiszta. Hirtelen egy nagy csomó gyerek megy ki az udvarra, egymást dobálni, én meg csak nézem őket és nevetek és gyönyörködöm. Szép lezárása ennek a nehéz évnek. Egy kedves simogatás. Remélem, csak tovább folytatódik egészen az év végéig :)

Születésnap :)

Ma volt, van a 19. születésnapom. Hát csodaszép ez a nap! Annyi üzenetet és szóbeli köszöntést kaptam.. Hát beváltak! Boldog lett nagyon ez a nap! :) Még a hó is esett a tiszteletemre! ^^ Kaptam csokikat, vicces harisnyát, rénszarvasos pizsamát és 2010-es naptárat. Nem beszélve a sok üzenetről, internetes képeslapról, kis exe felköszöntő programról... Hogy engem ennyire szeretnek.. :) A legjobb dolog a világon! Jaj meg hát a banános tortám, csokiöntettel.. mmm... Holnap viszek a suliba is! :D Azt hiszem, így december közepére összeszedtem magam. Ez a hetem csodálatos lesz! Csordultig vagyok jókedvvel, ráadásul lesz tánc meg színjátszó is, vasárnap pedig korizás! ^^ Hát ez is ... hónapok óta nem beszéltünk Csabival, erre rám köszön MSNen, hogy mi újság velem, olyan rég beszéltünk.. Mikor megtudja, hogy ma van a szülinapom, meghív egy csokira, meg egy teára is, ha már ilyen hideg van, és akkor már menjünk korizni... szóval huhhúú! :)
Csodaszép, csodaszép, csodaszép! Ide hozzám mindenkit, mert nem hagyok morcoskodni senkit ezen a héten! Aki a közelemben lesz, annak mindenképp fülig fog érni a szája! ;) Szeretlek Titeket! :)

És köszönöm a hétvégét is a kis lelkes csapatomnak, a Szexi Bajuszos Emo Lánynak, a POM-POM Lánynak, az Istenkirály Lila Egérnek (aki mellesleg a legjobb párna a világon), a legcukibb Rozmárnak, a Legizmosabb Gyöngyömnek (aki sajnos rossz kislány volt és egy körre a sarokba került, de megbocsátottuk neki :P), és a Kalevala Elemzőjének :D

2009. december 14. - az egyik születésnapi ajándékommal

Kakaós süti - Annamarinak ^^

Ezt a kakaós süti receptet külön Annamari kedvéért teszem fel, mivel az ő egyik kedvence ^^ Meg amúgy is sütöttem nemrég belőle egy adagot (Katalin-bálra). Picit lapos lett, de legalább csinos kis szivecske formákat vághattam belőle. Szóval a recept:

Kakaós süti (dupla adag)

- 16 dkg vaj/12 dkg zsír
- 2 tojás
- 40 dkg cukor
- egy citrom reszelt héja (vagy egy kevés citromlé)
- 8 dkg kakaó

--> ezeket együtt kikeverni (habverővel)
--> majd hozzátenni:
- 50 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor (a liszttel kicsit elkeverve)
- fél liter tej (víz)

--> összekeverni
--> kiolajozott, -lisztezett tepsibe tenni és előmelegített sütőben, 5-ös-6-os fokozaton kb. fél óráig, tűpróbáig sütni

Megjegyzés: A tészta ha túl lapos lesz, lehet belőle mézeskalács szaggatóval mintákat szaggatni (pl. szivecske), ha meg vastag, akkor kettévágni és lekvárral tölteni (mmm..).
Fénykép sajnos nem készült, pedig tényleg szépek voltak. (és finomak)

Az élet apró örömei

Mint például az, hogy egy vad idegen férfi, akivel annyi kapcsolatunk volt, hogy két órát egymással szemben utaztunk, ő Jókai: Egy magyar nábob-ját olvasta, én pedig Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember-ét és Miskolcnál mind a ketten leszálláshoz készülődtünk, ő pedig szó nélkül megfogta a kabátom, és felsegítette. Sosem történt még velem ilyen, a modern világ modern lányával. Milyen egyszerű mozdulat, és mennyire jól tud esni :)

Vagy néhány kissrácnak a kukkolás Katalin-bálon, és én fehér melltartóban :D Híressé váltak a melleim! (Abban már nem is reménykedem, hogy az arcomat is megjegyezték :P Talán jobb is.)

Vagy egy szájrapuszi egy idősebb lánytól.

Vagy egy hatalmas nagy, körülbelül 30 centi átmérőjű kerek kenyér, és abból egy nagy szelet. Életem eddigi legnagyobb szendvicse.

Furcsa az élet. Annyi minden történhet az emberrel, ha hagyja.




Életem legnagyobb szendvicse. Kb. 30x12 centi. ^^ Vaj, sonka, sajt, paprika, majonéz.

pop-buli

Hiába, a '90-es években születtem (egész pontosan '90-ben :D), és imádom is a zenéjét... Az aranyospopot. Ha rossz a kedvem, felvidít, ha meg jó, akkor meg aztán... be se fér a vigyorom a házba :D Éljen az UFO! :D Ezek a számok igenis viccesek, és szeretnivalóak. Nem akarnak többek lenni, mint amik. Néhány nyál szám, ami mégis vidám, kedves, és jól lehet rá ökörködni, táncolni ^^ Nekem legalább is jól megy! :D Hm. Holnaptól új hét. Érzem, hogy jó hetem lesz!

A pop zene legyen Veletek! :D (most van, aki nagyon utál.. ^^)

Banános torta, a remekmű :D

Ez a csoda holnapra készült, a lányos napunkra: a 8 barátnő közül 4 mostanában ünnepelte/fogja ünnepelni a 19. születésnapját, és a mostani szombaton összegyűlünk, moziba megyünk, aztán ünneplünk egyet. Apró kis ajándékokkal, sütivel és tortával - amit én vállaltam, és közkívánatra (főleg Viki kedvéért :P) banános.



Először is készítjük el a tortához a szokásos piskótatésztát.

Miközben a tészta sül (előfordulhat, hogy fél óra alatt is készre sül), kezdjük el a krémet.
Egy adag vaníliás pudingot készítsünk el a tasakon leírtak szerint, 3 ek cukorral.

Tasakon leírt módszer:
A pudingport egy kevés tejjel és a cukorral csomómentesre keverjük, a maradék tejet feltesszük főni. Mikor felforrt, hozzákeverjük a pudingot és folyamatos keverés mellett még legalább 1 percig főzzük. Amúgy 1 adag pudingporthoz összesen fél liter tej szükséges.

Ezután a pudingot hűlni hagyjuk. Közben elkészíthetjük a krém másik összetevőjét:
100 g vajat 3 ek kristálycukorral és 1 ek vaníliáscukorral és egy kevés citromlével jól kikeverjük.
Ha kihűlt a puding, azt összekeverjük a kikevert vajjal.

Amikor a tészta megsült, kivesszük, letakarjuk, és azt is hűlni hagyjuk. Ja igen, a tészta kivétele külön művészet. Körbe kell szépen késsel vágni a tortát a formában, rátenni a tálat, és azzal együtt fejreállítani. Ha nem esik ki elsőre, akkor lendületesen próbáljuk meg "kirázni" a formából, rövid, de erőteljes mozdulatokkal (hogy a tehetetlenség törvénye minél jobban érvényesüljön ^^).

Ha kész a krém, és a tészta is kihűlt, akkor a tésztát kettőbe vagy háromba vágjuk (attól függ, milyen magasra sikeredett a tortánk). Ezután megkenjük. Egy réteg krém, 1 vagy két réteg banán (attól függ, a banánt milyen vastag karikákra vágtuk), 1 réteg krém, rá a következő tészta.

Mikor kész, az egészet kívülről is bekenjük a krémmel, majd tetszés szerint díszítjük banánkarikákkal. Tegyünk bátran az oldalára is, a krém megtartja. Az én tortám picit csúnyácskára sikeredett, mert a tészta picit megroggyant, a krém meg túl folyós lett, de befedtem teljesen banánnal, így egészen csini lett :) Aztán az ízét majd holnap meglátjuk :P A krém jó lett.

*A kép csak illusztráció, ez nem az a torta, amit én csináltam :P Ez még a nővérem szülinapjára készült októberben, azt nem én csináltam, bár valamennyit segédkeztem benne.

Szalagavató

2009. november 6-án megtörtént. Mi is túl lettünk a szalagavatón. Mit is mondhatnék? Fantasztikus volt! :) Rám ült a szokásos izgalom, hogy vajon minden rendben fog-e menni, mikor mondom a beszédet? Szalagtűzés előtt vagy után... mert akkor változtatni kell a beszéden, ha változik a sorrend. Még a táncban egy utolsó módosítást adtunk tovább mindenkinek, akivel találkoztunk az osztályból. Aztán leültünk a sorunkba. Az igazgatói beszéd alatt kezdtem szépen lassan megnyugodni, majd a búcsúztató beszédek, versek alatt ismét rám jött az izgulás. És elérkezett az idő, bemondta a kofenranszié, hogy most a búcsú beszédek következnek. Összenéztünk Petrával, felsétáltunk, megkaptuk az instrukciót, hogy a középső mikrofonhoz menjünk, felálltunk, a technikus pasas feljebb emelte a mikrofont és akkor elkezdtem a beszédem...


-->

"Kedves Tanáraink, meghívottaink és persze, kedves végzős diáktársaim!

Van egy vicc, amelyiknek az a csattanója, hogy „Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt.”. Na mármost, valahogy én is így vagyok ezzel a beszéddel. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt elvállalni. Aztán később már nem is tűnt annak… tucatszor nekiültem, gépeltem és töröltem, mert valahogy sosem sikerült azt kifejeznem, amit szerettem volna. Benne van az emberben, hogy újat, frappánsat szeretne mondani, aztán ezekből az erőlködésekből lesznek a legsablonosabb mondatok.

Bár miért is ne lennék sablonos? Hiszen ugyanaz történik, mint minden évben. Egy évfolyam lassan kirepül a – most már – sárga iskolafalak közül, előtte még kap egy szalagot, táncol és énekel is, majd szépen leérettségizik és búcsút int az iskolának – vagy itt marad technikumban.

De azért minden szalagavató előtt szurkolunk, mi nézők, és főleg a több éve itt tanító tanárok, hogy kicsit más legyen, mint az előző ünnepségek. Szinte könyörgünk például, hogy ne csendüljön fel Ákos: Ilyenek voltunk című száma. Vagy, hogy egyik beszédben se említsék a „nagybetűs életet”.

Annyiban azért más ez az év, hogy a búcsúzók mi vagyunk, és nem a tavalyi vagy az azelőtti évfolyam. Hogy most már mi vagyunk a legnagyobbak a suliban, és az ünnepségeket a kordonok mögül, a terebélyes fák alól kell, hogy végignézzük – ahol néha bogarak potyognak a nyakunkba – mert a kisebbek bizony kiszorítottak minket az eddigi jó kis árnyékos, elől-közép helyünkről.

Már csak fél évünk van hátra, hogy híressé váljunk és nyomot hagyjunk magunk után a tanárokban, hogy összeírjuk az aranyköpéseket, és további emlékeket szívjunk magunkba, amelyeken majd jót nevethetünk az osztálytalálkozókon. Az egyforma szalag csak ideig-óráig köt minket össze, de Platón és a Mátrix című film összehasonlítása örök közös pont marad.

Meghallgathattuk, hogyan is búcsúztattak minket a „kicsik”, lassan pedig megkapjuk a szalagunkat – talán elsőként a környéken. Ott fog virítani a kabátunkon vagy a táskánkon, jelezve, hogy bizony mi is megöregedtünk, és egyre közelebb van az érettséginek nevezett mumus, amivel már 5.-es korunk óta riogatnak minket igen tisztelt tanáraink.

A jövővel kapcsolatban nem sok tanácsot tudok adni a végzősöknek, azaz magunknak, hiszen csak 18 vagyok. Annyit mondok csupán, hogy merjünk olyat tenni, ami pillanatnyilag jó ötletnek tűnik, mert a végén kiderülhet, hogy tényleg az volt. Mint ahogy ez a beszéd is. Örülök, hogy elvállaltam. Ha pedig mégis gondba kerülnénk egy-egy ilyen ötlet miatt, tegyük fel magunknak a kérdést: Neo vajon mit tenne a helyemben?"

Ez az az utolsó változat, aznapi változtatással együtt, ami alapján elhangzott a beszédem. Persze apróbb változások voltak benne. Egy-egy kötőszó, illetve a bogarak helyett pókokat mondtam :P
Közben teljesen kiszáradt a szám, remegett a lábam, ráadásul csak nekem volt világoskék a mappám :D De sikerült! :) Tapsoltak, és a megfelelő részeknél nevettek is. Beálltam szépen Petra mögé, és végig hallgattam az ő beszédét (franciául). Sajnos a hangosítás úgy volt megoldva, hogy a közönség remekül hallhatta, de én nem... azért a "bac" (=érettségi) poént sikerült elkapnom, és ott vigyorogtam diszkréten a háttérben :D Majd elkérem azért a beszédét ^^
A szalagtűzéshez amikor felvonultunk, akkor picit meghatódtam. Tényleg elérkeztünk idáig... és ott lesz rajtunk a szalag hétfőtől - elsőként a környéken. Fél év múlva meg.. és utána pá-pá. Utána mókás volt, néha kis problémák a beállásnál, de végül is gördülékenyen ment :) Anya szerint nem pucsítottam, amikor tűzték a szalagot (magasabban voltunk, mint a tűzők vagy 30-40 centivel, plusz az én 182 centim, plusz magassarkú). Majd levonulás. Aztán öltözés, rohanás, keringő közben én megkerestem az ismerősöket :) Jaj és csomó dicséretet kaptam, annyira jól esett ^^
Az osztálytáncnál ugyan kikapcsolódott a hózentrógerem elég hamar, de megoldottam :D És jól sikerült, nagy tapsot kaptunk, sokak szerint mi voltunk a legjobbak! :D Sikerült mosolyognom is :P Kíváncsi vagyok a videókra ^^ Az ének borzalmas volt, legalább is az eleje, mert mi semmit nem hallottunk a gitárból. De a közönség szerencsére meg csak a gitárt hallotta, amikor minket hallott, akkor meg már belejöttünk és ritmusban voltunk :D Az évfolyamének hát akkor elmaradt, sose fogjuk megtudni, hogy végül a Szállj egy kismadár vagy az Egy elfelejtett szó lett volna... :D
Az utána levő kajálás és buli is szuper volt, széttáncoltam magam! :P Köszönök mindenkinek mindent!
Hiányozni fog.. a próbák, minden.. még jó, hogy elkezdtem táncra járni :P Jaj hát igen, megúsztam a szalagavatós vonulásokat pofáraesés nélkül, de azért ahogy kiléptem az aulából és szaladtam le a lépcsőn, sikerült egyet zanyálnom bele egy pocsolyába :D Sötét volt, azt hittem, már nincs több lépcsőfok, de volt.. a nyoma és a fájdalom azóta is itt van, a bal lábfejem oldalán :P

Krúdy Gyula: A hídon - elemzés(féle)

Krúdy Gyula - A hídon
elemzés

Krúdy Gyula (1878-1933) irodalmunk jogtalanul háttérbe szorított alakja. A XX. század elején alkot, ontja magából a novellákat, színműveket és regényeket. Stílusa eltér kortársaitól. Elutasítja a hagyományos realizmust, de a nyugatosokhoz sem csatlakozik. Ehelyett ügyesen ötvözi az impresszionizmus és a szecesszió stílusjegyeit a saját "krúdyságával", melynek kulcsmotívumai az emlékezés és az utazás. Műveiben felrúgja a klasszikus tér- és időkezelés szabályait: terei szimbolikusak, inkább belső terek, ahogy az idő is egy belső, szubjektív idő. Visszatérő szereplője az Ezeregy éjszaka ihlette Szindbád, a hajós, akit Krúdy alteregójának is tekinthetünk. Szindbád negyedik útját A hídon című novella mutatja be.
A címben szereplő híd egy névtelen város barna hídja, melyről Szindbád katonakorában gyakran nézte az alvó kék erdőket. Ide szeretne még egyszer eljutni, mielőtt meghalna. Ugyanis - mint ahogy az a novella első mondatából is kiderül - épp a halálán van.
"Szindbád, a hajós, midőn közeledni érezte halálát (...)"
A hídra viszont csak a novella legvégén lép rá. Miért ez hát akkor a cím? A hídon. Rajta. Nem A híd felé, vagy hasonló, hanem rajta. A választ a híd szimbolikus jelentése és az alaphelyzet adja meg. A híd ugyanis általános szimbólum, összekötő szakasz két part, gyakran élet és halál között. A hídon című novella esetén pedig minden bizonnyal erről van szó. Szindbád élet és halál között áll, még tesz egy utolsó kitérőt, visszaemlékszik ifjúkorára, majd rálép a hídra, az elmúlás felé vezető útra, melynek álmos ívei alatt fürgén fut a folyó: a szárnyaló idő és az élet jelképe.
Ezen a kis folyón kívül minden mozdulatlan és változatlan a városkában. Az órák megálltak, valami olyan időt mutatnak, amilyen talán soha sincs; a zsalugátereket azóta sem húzták fel az ablakokról, a cukrászbolt is a régi, csak az aranyozás kopott meg kissé a cégéren. Mint ahogy az emlékek is megkopnak idővel.
Ahogy visszautazik Szindbád a városkába, úgy az időben is visszautazik, ismét fiatalnak érzi magát, mint katonakorában.
" (...) és Szindbád sétapálcáját, mint egy kardot, hóna alá kapta, és bokázó, friss léptekkel indult most már az A. Marchali-féle cukrászbolt felé, mint egykor hajdanában ... Hátranézett, hogy miért nem csörögnek a sarkantyúk a sarkán. (...)"
A cukrászboltban szivarfüst és pörköltkávé illata fogadja, s mint Proust Madeleine-jelenetében, elindul a visszaemlékezés útján. Leül csendesen, elnézi a biliárdozó katonát, aki akár ő is lehetne ifjúkorában; szemével pedig Amáliát keresi, régi szerelmét. Már csak ő hiányzik a teljességhez. A barna hajú, barna szemű lány, akit egykor kebelére szorított, aki egyfajta lelki védelmet, békét adhatna neki (az Amália ugyanis összetett név, egyik tagja védelmet jelent). Ekkor kilép ő; azaz a lánya. Aki mint később kiderül, Szindbád lánya is. Váltanak néhány mondatot, de ez nem is lényeges, Szindbád nem zökken ki saját tudatában, emlékeiben tett utazásából.
Ez a város, mivel nincs is a műben megnevezve, nem is fontos, hogy hol fekszik földrajzilag. Az ideutazás sokkal inkább lelki, tudati utazás, mintsem fizikai. Azért is választhatta ezt a helyet utolsó utazásának színhelyévé Szindbád, mert csendes, békés, ideális hely az életen való merengéshez. Ráadásul a színek, illatok is segítik a visszaemlékezésben, amik nem változtak meg az idő múlásával. Mint a piros tetők, a zöld posztó, a sárga viaszgyertyák vagy a piros és fehér golyócskák, stb.
Szindbád visszaemlékezése töredékes, szaggatott. Ahogy a különböző benyomások érik (trombitaszó, kávéillat, golyók koccanása), úgy jutnak eszébe életjelenetei, vagy mások lehetséges életjelenetei (például a zsalugáteres ablak mögött lakóké).
Utolsó útján megpróbálja magába szívni az életet. Magába szívja a színeket, a hangokat, az illatokat, az ízeket és végül hosszú kézszorítással búcsúzik a puha, bársonyos kezű cukrásznétől, hogy aztán továbbinduljon az útján a halál felé.
Krúdy impresszionista leírásokkal, szecessziós ág-bogas asszociációkon és emléktöredékeken keresztül rendkívüli finomsággal mutatja be egy ember utolsó utazását, búcsúját az élettől.
Szindbád csendes-bús hangulata átragad az olvasóra is és a novella olvasásának befejezése után önkéntelenül is elüldögél felette néhány percet csendesen. Igazi remekmű.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezt magyar faktra írtam, tegnap. Hétvégén olvastam a novellát. Nagyon megszerettem, ahogy az a záró részből ki is derül. Egy igazán kimerítő és eredeti elemzést szerettem volna írni róla. Nem sikerült. Nem lett rá időm, hiába szerettem volna. Majd erőm is elfogyott. Észrevettem a szóismétléseket, a nehézkes szerkezeteket, de nem volt már energiám kijavítani őket. És sajnos már túlzottan is belém rögződtek a sémák... beszélj a címről, az idő- és térkezelésről, a szereplőről, a nyelvezetről, stb. Elkezdtem ezekkel dolgozni, de nem sikerült összekötni a gondolatokat, meg a stílus.. átváltozott. A novella elolvasása után megvolt az a hangulat, amiről az elemzés végén beszélek, és az a belül keveredő valami, érzések és gondolatok kavalkádja, aminek valami színes, fordulatos formában kellett volna papírra vetődnie. Helyette szabványmondatok, ketrecbe zárt, túlzottan tankönyvszerű szöveg született. Azért néhol talán előbújt valami abból a keveredő dologból... de szerintem szünetben újra írom. Bár az osztályzatot már úgy is erre kapom, de szeretnék valami a novellához méltóbbat, hozzám inkább illőt alkotni. Amúgy mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el ezt a novellát. :)
Annyira azért nem írom le ezt az elemzést sem... végül is nem rossz, csak hát a szokásos probléma: ha valaki igazán eredetit és nagyot akar alkotni, abból úgyis csak erőlködés lesz, nem sikerül.

Szárnypróbálgatás

És a pillangó elindul... felröppen az eső után és próbálgatja a szárnyait, vajon működnek-e még rendesen. Nézzétek el neki, nekem, ha az elején még nem megy. Később - remélem - jobb lesz. Ha másnak nem, legalább nekem. Hogy újra írok, néha, egy kicsit. Ma megindított egy fiú, ahogy felolvasott a saját írásaiból. Nem mindegyikre emlékszem, de a hangulat rám ragadt. Könnyeket csalt a szemembe. Pedig nem volt mindegyik olyan szomorkás vagy megható.. csak talán az, hogy valamit érez, valamit ír, és ezt elénk tárja. Kis félénken, olykor hadarva, egy-egy részt pedig legszívesebben kihagyna. De nem teszi. Erőt vesz magán, és azért is megmutatja nekünk. Én meg csak hallgatom csendben, olykor elkalandoznak a gondolataim.. "Igen, ilyen velem is volt." "Hajj, bizony, de jó lenne..." és más hasonlók. Jól esne most. Mintha lenne valami bennem, ami formát keres, de nem talál. Valami erő, valami alkotó erő, de nem tudom, hogy szabadulhatna ki. Az írás nem megy - legalább is egyelőre - rajzolni, vagy festeni se nagyon akaródzik.. aztán a végén meg lehet, hogy csak egy kiadós sírás formájában tör a felszínre... *csalfa félmosoly*

Jöjjön megint a szél, ami reggel süvít a házak között, és kisöpör a szívek táján; jöjjön az eső, ami az ereszen csorogva elaltat este, és kimossa a keserű gondolatokat!

Tatin torta

Az iskolában gasztronómiai vetélkedőt hirdetett francia tanárunk, Alexandre. Az első része egy gasztronómiai kvízből állt (természetesen a francia konyhaművészettel kapcsolatban), a vetélkedő második részére pedig holnap kerül sor, amiben a 2 fős csapatok bemutatják szakácstehetségüket. Hatféle francia különlegesség közül lehetett választani, és mi az almatorta egy speciális fajtáját, a Tarte Tatin-t ('tárt táten'), azaz a Tatin tortát választottuk. Íme a recept:

Tatin torta



Hozzávalók:

Tészta:
240 g finomliszt
160 g vaj vagy margarin
80 g por/kristálycukor
1 kk sütőpor
1/2 citrom reszelt héja
1 tojás
1 ek tejföl
só (egy-két csipet)

Feltét:
1 citrom leve
kb. 3 db közepes méretű, savanykás alma
kevés vaj vagy margarin
100 g kristálycukor
fahéj (1-2 kk)
1 kk pirított mandula vagy dió

Elkészítés:

A tésztához szükséges összes hozzávalót cipó formájú tésztává gyúrjuk össze egy nagy műanyag tálban. Fontos, hogy a zsiradékot nem szabad megmelegíteni, hűtőhidegen kell a tésztához tenni (kisebb darabokra vagdosva). A tésztát, miután cipóvá gyúrtuk, érdemes beforgatni egy kevés lisztbe, hogy ne ragadjon le. Majd minimum egy órára pihenni tesszük a hűtőbe.

Kb. 3/4 óra elteltével a sütőt előmelegítjük 220°C-on (7-es fokozat). Amíg a sütő melegszik, egy kb. 30 cm átmérőjű lábast vajazzunk ki, szórjuk az aljára egyenletesen a feltéthez szükséges 100 g kristálycukrot! A sütőt vegyük vissza 180°-ra (kicsit az 5-ös fokozat fölött), tegyük be a lábast, had karamellizálódjon a cukor. Ez kb. 15 percig tart. Vigyázzunk, oda ne égjen! Inkább vegyük ki úgy, hogy egy részen még kicsit kristályos, mint hogy odaégessük. Később még úgyis olvadni fog.
Amíg a cukor karamellizálódik, pucoljuk és mossuk meg az almákat majd szeleteljük fel őket 8 darabba. Egy citrom levét facsarjuk ki egy mély tányérba, abban forgassuk meg az almákat.
Miután a cukor már karamellizálódott, vegyük ki, és a citromos almákat csillag formában rakjuk rá és hintsük meg egy kevés fahéjjal (kb. 1 kk).
A tésztát nyújtsuk a lábasnál egy picit nagyobb kör formára (jól lisztezzük meg a nyújtódeszkát és a sodrófát is, nehogy ráragadjon a tészta), tekerjük fel a sodrófára, terítsük rá az almákra és jól nyomkodjuk be az almák köré. Villával szurkáljuk meg a tetejét és kb. 45 percig süssük. (amikor már van egy halvány aranybarna színe, ki lehet venni) Miután kivettük, hagyjuk hűlni 5 percig (de ne tovább, mert akkor nem lehet majd kifordítani!), majd fordítsuk ki: tegyünk rá egy nagy üveg vagy műanyag tálat, fogjuk össze a lábassal és egy erőteljes, határozott mozdulattal fordítsuk meg az egészet, majd tegyük le az asztalra. A lábast finoman emeljük le a tortáról, hátha nem jött ki rendesen. Ezután ismét hintsük meg egy kevés fahéjjal és tegyünk rá pirított diót vagy mandulát.

Megjegyzések: Kicsit tartottam tőle, mert azt mondták, ez egy nehéz recept. De nem annyira, csak kicsit figyelni kell rá. Nagyon finom lett! Kíváncsi vagyok, mi lesz az eredmény :)
Jaj és az eredeti receptben volt tejszín írva a feltéthez, de a leírásban nem is beszélt róla... mindegy, én nem tettem bele.

Újabb megjegyzés, 2010. augusztus 25.: Most egyes egyedül csináltam a tésztát (amit anno a barátnőm gyúrt), meg a cukrot is én felügyeltem, az almáknál segített a barátom. Illetve miután az első adag cukor szénné égett (na jó, még nem volt teljesen szén...), ő készítette el a második adagot, de ezúttal a gáztűzhelyen. A tészta viszont, nem tudom miért, de csapnivaló lett. Szétmállott, nem lehetett rendesen kinyújtani, feltekerni meg aztán pláne alig-alig, amikor rá akartam tekerni az almákra, az egész lemállott, valahogy kézzel próbáltam elegyengetni rajta, most sül. Meglátjuk, mi sül ki belőle... Ez lenne Apa névnapi tortája. Bocsi Apa. Gondolom kevés lett a liszt vagy nem gyúrtam össze eléggé... passz. Tanulság: Anya nélkül nem megy!!! :( És ha valamit csak egyszer csináltam, régen, és nem emlékszem, minek hogy kéne kinéznie, akkor meg pláne nem megy.

Madeleines

A múlt héten a francia órákon a gasztronómia volt a téma. Tanultunk új, kajával kapcsolatos kifejezéseket, konyhai eszközök neveit és recepteket! Ebből az egyik (és talán a legegyszerűbb is) a madeleines (mádlen) nevű, muffinhoz hasonló sütemény, amit ma el is készítettem; hála annak, hogy épp ezen a napon mentem vérvételre, és így a sulit kihagytam ^^

Íme a recept:

Madeleines (kis adag, kb. 12 db)



- 3 tojás
- 150 g liszt
- fél csomag szárított élesztő
- 150 g vaj
- 150 g cukor
- fél citrom leve
(+ néhány kk fahéj)

1. Egy kicsit olvasszuk meg a vajat (mikróban).
2. Hagyjuk pihenni, közben: a tojást és a cukrot keverjük habosra.
3. Majd adjunk hozzá mindent (liszt, élesztő, vaj, citromlé, fahéj) és keverjük össze.
4. Teáskanállal szedjük a tésztát kis muffin formákba (elég a forma 3/4-ig, mert a sütőben meg fog majd dagadni a tészta), és tegyük pihenni a hűtőbe minimum 1 órára.
5. 250°C-on melegítsük elő a sütőt, majd tegyük be a muffinokat (egy tepsire rátesszük a formákat), és 180°C-on tűpróbáig süssük (kb. 25 perc).


Megjegyzések: 1) A fene se gondolta volna, hogy ez ilyen kevés lesz... legközelebb dupla adaggal készítek. Nagyon finom lett, bár talán kevesebb vaj is elég bele (illetve mi sütő margarinnal készítettük) :) 2) Lehet még gyümölcsöt, csokidarabkákat, diót, mandulát, ilyesmiket is tenni bele. De én most még ilyennel nem kísérleteztem, majd talán legközelebb.