2015. december 22., kedd

Kreatív kedd #66

Mi az a Kreatív kedd?
A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!

Na, kicsit kiforrottabb állapotban, mint ez, és ennek a párjaként a mai Kreatív keddben is néhány újévi terv következik, egy 12-es lista, mit tervezek jövőre. Ezek havi kihívások lesznek. Nincs sorrend, ahogy kényelmesen következik majd, de szerintem a tejmentes hónappal kezdek, mert kipróbálom, hátha jót tesz majd Rebi pocakjának. Szóval a következő egy hónapos kihívásokat tervezem jövőre teljesíteni:

1) Tejmentes hónap
2) Francia hónap (francia zene, film, sorozat, franciául naplóírás, francia ételek - minden hétvégén valami közös francia reggeli, stb.)
3) Csak magyarországi terméket evő/ivó hónap
4) Számítógépmentes hónap (heti két e-mail nézés + a baba altatásához zene okés, más semmi, így a blog is szünetelni fog, ha csak nem ütemezek be pár bejegyzést, bocsi)
5) Szakmai hónap (szakmai cikkek, könyvek olvasása, írása, ...)
6) Zöld hónap (háztartás zöldítése, tisztítószerek beszerzése, egyéb ötletek megvalósítása)
7) Test hónap (fogorvos, nőgyógyász, esetleg fodrász, arc- és hajpakolás, bármi, ami a testnek jó)
8) Szemtorna hónap
9) Mindennap fotózzunk valamit hónap (erre szeretném felkérni Timdéremet is, akivel a kiállításokat csináltuk, hááátha összejöhetne jövőre még egy közös kiállítás)
10)
11)
12)

Mozgásosat végül nem írtam, mert inkább egész évben, minden nap szeretnék valamit csinálni, és nem "ellőni" erre a havi kihívást. Szóval a 10-11-12-re várom még az ötleteket! :)

2015. december 21., hétfő

Hajrá hétfő #67

Na, előre megírt bejegyzés következik, vasárnap estéről, hogy hétfőn hatékonyan tudjak haladni az olyan dolgokkal, amivel a férj jelenlétében nem lehet :P

Múlt heti összesítés: Rebusnak szörnyű hete volt, két napos hőemelkedéssel, amikor nagyrészt csak rajtam tudott aludni, aztán a pocakja sem az igazi, szóval nem sok mindennel tudtam haladni. Kb. semmivel. Haladtam ugyan az sk. ajándékokkal, de nem fejeztem be. Rebus ajándéka kimosva, épp szárad. A hétvégén sikerült mosni, valamennyit mosogatni, kicsit átrendeztük a konyhát és a nappalit, így szellősebb mind a két helyiség. A kád is ki lett takarítva, de a nagy felsöprés-mosás még hátra van, ahogy a WC és a gáztűzhely is (bár azt már egyre reménytelenebbnek látom...). A csomagolás is hátra van.
Rebis sem kapta meg az oltásokat, le se lett mérve, meg semmi, nincs fél éves státusz, majd januárban 7 hónapos.

Heti tervek: Ajándékkészítés, csomagolás, na meg persze most már bevásárlás és sütés-főzés, még bejött pár ajándék, amit mégis meg kellene vegyünk. És akkor felsöprés-mosás, WC- és gáztűzhely-takarítás, ágyneműcsere (és mosás). És szeretném befejezni a Karácsonyi éneket. És pihenni, családozni, élvezni az ünnepet. Remélhetőleg Rebit is meglegyinti az ünnep szele, és ad néhány nyugodt éjszakát.

Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok! Örüljetek annak, amit sikerül még a héten megvalósítani, és ne bánjátok, amit nem! Legyen békés, boldog az ünnep! :)


Ti mit terveztek még erre a hétre?

2015. december 15., kedd

Kreatív kedd #65

Olvasási lista 2016-ra...

1) egy nem olvasott kötelező olvasmány
2) egy régóta várólistás
3) egy lányregény
4) valakinek az összegyűjtött versei
5) egy szakmai (pszichológiai)
6) egy egyéb témájú ismeretterjesztő
7) egy sci-fi
8) egy krimi
9) egy francia nyelvű
10) egy novellás kötet
11) egy kortárs (magyar)
12)

Mert tervezgetős hangulatban vagyok. Még van egy szabad hely, lehet ajánlani! Típust is és konkrét könyvet is. Meg a már meglévő kategóriákba is lehet ajánlani.


Nektek van már 2016-os várólistátok?

2015. december 14., hétfő

Hajrá hétfő #66 - Születésnapunkra


Rebusnak félszülinapja, nekem pedig a 25. egész születésnapom van ma. Ami persze nem úgy telt, ahogy egy szülinapnak "kellene" - egyikünk számára sem. Rebus nyűgös volt, a napközbeni alvásaiból is többször sírva ébredt, nagyon nehéz volt megnyugtatni - ez már tényleg a foga kell legyen! - nekem meg emiatt nem sok nyugtom volt, épp csak annyi, hogy megfőzzek holnapra (na jó, meg aludtam is, de muszáj volt, hogy bírjam), ráadásul a nyakam is meghúzódott. Még jó, hogy a takarítást megcsináltuk a hétvégén, azzal kihúzzuk még 1-2 napot. Meg kaptam csokit, az is nagyon jól esett! Meg sms-eket és telefonhívásokat :) Rebus pedig egy saját válogatású mondókás-könyvet az egyik nagynénjétől (aminek egyelőre én jobban örülök, bár csócsálni Rebi is szívesen csócsálja).

Múlt heti összesítés: A hétvége nagyon hatékony volt, minden ajándékot megvettünk karácsonyra. A diplomadolgozatomat nyáron fogom védeni, mert az eljárás pénzbe kerülne, meg nem is biztos, hogy sikerrel járna, szóval ez van. De legalább nem kell most ezzel foglalkoznom. A következő jelentkezési határidőt viszont nem kellene lekésni :D Március 20.! A leányzó pedig megkapja az oltást, holnap váltja ki az apja (remélem, lesz a gyógyszertárban).

Heti tervek: A héten szeretném a saját készítésű dolgokat még megcsinálni karácsonyra, illetve csomagolni. Plusz a "karácsonyi takarítást" megejteni, ami idén a következőkből áll: felporszívózás és -mosás, kád-, WC- és gáztűzhely-takarítás. És persze a szintentartás: mosás és mosogatás. A többi most nem érdekel. Ja, hát még mozogni is jó lenne minden nap. Ma legalább voltunk sétálni.


A kép egy print screen, a Google is gondolt rám ^^ Köszönöm!


És Nektek hogy sikerült az előző hét? Most mihez kell hajrázni?

2015. december 8., kedd

Kreatív kedd #64

Mi az a Kreatív kedd?
A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!

Ahogy már tegnap említettem, ma az egy hónapos kihívásokról fogok írni. Ugyanis úgy döntöttem, 2016 (szintén) egy meghatározó év lesz, nagy változásokkal (vagy ha nem is olyan hatalmasakkal, de fontosakkal). Pl. lakással szeretnék jól haladni, a háztartást/életmódunkat zöldíteni, az alakomat, izomzatomat visszaszerezni, franciatudásomat visszahozni, stb. Szóval a következők jutottak az eszembe ezen célok izgalmasabbá tételéhez:

Egy hónapig...

  • Csak Magyarországon készült ételt enni (aminek tényleg minden összetevője itt termett). Még a só kérdésének utána kell járnom, mert anélkül azért eléggé kegyetlen lenne az a hónap...
  • Minden nap szemtornázni.
  • Minden nap lábtornázni (hogy stabilabb legyen a járásom, és mondjuk a magassarkú is könnyebben szóba jöhessen).
  • Csinálni ezt a guggolás kihívást. Súlyzóval spékelve, átgondolva, figyelve magunkra. (Mert ilyen vélemény is van, meg ilyen.)
  • Minden nap futni/biciklizni/lépcsőzni.
  • Minden nap foglalkozni a franciával. Francia könyvet olvasni, franciául sorozatot/filmet nézni, franciául naplót írni, francia zenét hallgatni, francia ételt készíteni.
  • Minden nap szakmai dolgokkal foglalkozni. Szakmai cikket olvasni, írni, vagy konzultálni - tervben van, hogy a diplomadolgozatomat is publikálom (ha más nem, legalább saját blogon).
  • Nem gépezni (max. zenét bekapcsolni, főleg babaaltatáshoz). Könnyített: Nem internetezni. Még könnyebb: Csak a közösségi oldalakat kerülni (vagy hírportálokat, kinek mi rabolja az idejét).
  • Minden nap foglalkozni valamit a testemmel - fogorvoshoz, nőgyógyászhoz időpontot kérni, hajpakolást készíteni, bőrradírozni, stb.
  • Nem enni cukrot (novemberben megvolt).
  • Minden nap tornázni (lehet gyakorlatsort választani, nekem ez a kedvencem, ez a decemberi kihívásom).
Még kellenének ilyen kihívások, hogy kitöltsem a jövő évet. Bár lehet, hogy bizonyos mozgásokat majd kitolok két hónaposra. Július 16-ára formába kell jöjjek - akkor megyünk ugyanis esküvőre :)


Ti milyen 30 napos/egy hónapos kihívásokról hallottatok/próbáltatok? Milyen ötletetek van?

2015. december 7., hétfő

Hajrá hétfő #65

Ma úgy döntöttem, hogy felrúgom a terveimet, és inkább családozom egyet - a nővérem ugyanis szabadnapos volt, és hazajött szortírozni. Én pedig még régebben mondtam neki, hogy szívesen segítek benne, hogy meg tudjon válni a cuccaitól; hát segítettem is. Reggel a legfontosabbat letudtam - azaz zuhanyoztam és tornáztam (meg ettem persze), sőt, mosogatásra is maradt időm! Ezután elégedetten tudtam menni segíteni. Felhúztam a vadiúj nadrágomat és a majdnem vadiúj (tavalyi) bakancsomat, és rendkívül jól éreztem magam tőle :) Klassz nap volt. De lássuk az elmúlt hetet.

Előző heti tervek

A karácsonyi ajándékot már megrendeltem a húzottamnak, meg is érkezett az átvevőpontba, intézem majd az átvételét. A saját kezű dolgokkal sajnos nem haladtam és az adventi naptárba sem csináltam semmi pluszt. A diplomamunka védésemről meg lehet, hogy lecsúsztam. Azaz biztos, hogy lecsúsztam a jelentkezésről, de még próbálkozom, hátha engednek mégis védeni ebben a félévben...

Lakás

Már második hétvége telt el úgy, hogy nem sikerült a könyvek kipakolásának nekiesnem, hanem helyette pihenés és családozás volt. Pedig itt lenne már az ideje, hogy meg ne penészedjenek. Reményeim szerint holnap Anya vesz is egy polcot nekik, és akkor lesz hová tennem őket. Amúgy a szinten-tartás elég jól ment, de persze a hétvégi vendégeskedés és pihenés felborította, most ismét próbálom gatyába rázni a lakást. Elég jól megy szerencsére. :) Azért számít, hogy folyamatosan foglalkozom a lakással, így egyre könnyebb rendet tenni, egyre kevesebb idő is elég.

Gondolatok

Így 18 évnyi tanulás után most nem kell tanuljak. Senki sem mondja meg, mire használjam az agykapacitásomat. Az anyaság leterhelő, de nem azokat a területeket veszi igénybe, mint az iskola, így azokon a területeken most szabadon garázdálkodnak a gondolatok. Nincs megmondva mit és mikorra tanuljak meg. Úgyhogy lapozgattam a héten földrajzi atlaszt (és tisztáztam végre, hol is van Svájc), kérdeztem Apát az ukrán helyzetről, utánanéztem az ecetkészítésnek, az emberi emésztőrendszernek (és a vegánság alapjának). Gondolkoztam azon, hogy mennyi online oldal foglalkozik azzal, hogy éljünk offline életet, mert az a valóság, meg hogy alapvetően mennyi ilyen életmódkönyv van, és ha mindegyiket elolvasnánk, elmenne az életünk vele. Meg azon is gondolkodtam, hogy egy egészséges, 100% természetes étrend sokszor a Föld legkülönbözőbb tájairól is tartalmaz hozzávalókat - Pakisztán, India, Peru... Oké, hogy természetes és egészséges, de nem túl környezetbarát. És biztos szükségünk van ezekre az egészséges életmódhoz? Nincs itt meg a környezetünkben minden, ami ehhez kell? Aztán azon is gondolkodtam, mit szeretnék, ha az iskola megtanítana majd a gyermeke(i)mnek, meg az alapműveltségről, hogy töriből szerintem mondjuk mi az. Hát valahogy így. Ja, és sok-sok jövő évi terven is törtem az agyam, ilyen egy hónapos kihívásokat szeretnék. De ezekről majd holnap írok részletesebben.

Mostani hétre tervek

Huh, hát, a diplomadolgozat-védésemmel kapcsolatos ügyintézés, legalább egy próbát megér. Aztán magára a védésre elkezdeni készülni. Tovább készülni a karácsonyra. És tényleg kipakolni a könyveket. Ja, és a babóca oltásán gondolkodni, hogy kérjük-e, ha igen, kiváltani.


És Nektek hogy sikerült az előző hét? Most mihez kell hajrázni?

2015. december 1., kedd

Kreatív kedd #63

Még gyorsan éjfél előtt... Szóval ez az idei adventi naptár. Kicsit neccesen jött össze a gyerkőc mellett, meg nem a legszebb, de tele van szeretettel (meg finomsággal és fényképekkel). Szóval egy cipőscdobozba gyűjtöttem össze, minden napra van fénykép és finomság, a fényképek összekeverve, így nekem is meglepetés, melyik napra melyik került. :) Még lehet, hogy pár kedves üzenetet fogok belecsempészni a későbbiekben.

A "naptár"
(lefedve szépen megbújt a többi dobozzal együtt még 2 napig,
amikor is végre el lehetett kezdeni kibontogatni)

És így nézett ki utána a kanapé...

2015. november 30., hétfő

Hajrá hétfő #64

Van víznyomás!!

Ezt szedte ki a vízszerelő:


Leszedte a csaptelepet, és mögötte a két szűrő teljesen el volt dugulva ettől a trutyitól (főleg kis kavicsoknak tűntek), nem csoda, ha alig csordogált a víz - a kádat megtölteni egy élet volt.

A hétvége elég nyűgös volt, de a vasárnap este mégis mosolygósra kerekedett. Ez köszönhető annak, hogy pizzakészítés helyett aludtam és sok finom tortát ettem, ami megmaradt a Moly-szülinapról ^^ Olyan klassz, amikor összejönnek a dolgok, ahogy elterveztük. Direkt Rebus mellé feküdtem be aludni (és nem a délutáni napsütésbe), hogy majd ha felkel enni (ami esedékes volt rövid határidőn belül), fekve megszoptathassam, és így tovább aludhassunk nyugiban. És így történt! Felébredt, magam mellé vettem, megszoptattam, és észrevétlenül mind a ketten belealudtunk ebbe a folyamatba. Negyvenöt perccel később ébredtünk, és végre úgy éreztem magam, mint ahogy reggel kellett volna (mindezt délután 3/4 3-kor). Jöhetett az ebéd és a vendégek. Ma már sokkal jobb a helyzet, mert reggel 8-9 között aludtunk még egy órát (pont nem keltett fel a víz-gázszerelő, amikor érkezett), és már ennyi elég volt ahhoz, hogy jól érezzem magam.
Aztán még a víznyomás is megjött! És most úgy néz ki, hogy minden konvektor rendben van, és a vízmelegítő is *kop-kop*. Még egy duguláselhárítás vár ránk, és akkor a víz-gázügyeknek vége (erre a szezonra).

A héten amúgy a szintentartó munkálatok mellett a karácsonyra szeretnék fókuszálni. Rendelni 1-2 dolgot, meg a saját kezű ajándékokat készítgetni, és az adventi naptárat kiegészítgetni. Mert megcsináltam, üzemel (a holnapi bejegyzésben majd bemutatom), de még egy-két apróság, üzenet, lehet, hogy kerül bele. És a jövő héten jöhet a diplomamunka-védésre való felkészülés...

És Nektek hogy sikerült az előző hét? Most mihez kell hajrázni?

2015. november 24., kedd

Kreatív kedd #62

Készítsünk szendvicset!

A szendvics nekem általában kenyér/zsömle + vaj + valamilyen felvágott + trappista sajtból áll, esetleg még zöldség. Ezt nagyon hamar meg lehet unni. Szombaton (ha már úgyis sikerült kialudnom magam), próbáltam kreatív lenni, és sajttal töltött bundás kenyeret készíteni. Ami tök jól hangzik (szerintem), de nem lett olyan jó, mint szerettem volna.




Az egész ötlet onnan indult, hogy a My Name is Mina-t olvasom, amiben french toastot, azaz francia pirítóst reggeliznek egy nap Mináék. Rákerestem, mi az, és ezt találtam (többek között), ezt pedig összemixeltem a többi francia pirítós recepttel (ami lényegében bundás kenyér), és így jött a sajttal töltött bundás kenyér ötlete (felvágottunk nem is volt itthon, és nem is akartam enni). Tehát, kísérletképpen, egy tojást egy kevés tejjel és sóval felvertem, majd beizzítottam a melegszendvicssütőt. A kenyereket vékonyan megkentem vajjal, az alsó szeletek külső felét bemártottam a tojásba, majd beraktam a sütőbe, rá a sajt (reszelve), majd a felső kenyérszeletek tetejét is tojásba mártottam és ráborítottam a párjára, a sütőt pedig rácsuktam. Megsült, elkészült, gyönyörű lett. De ízetlen vacak. Nem volt elég sós, kevés és ízetlen volt a sajt, és szerintem a tojást sem kellett volna ennyire felhígítanom, legalább annak lett volna íze. De nem rossz az ötlet, nem szeretném feladni. Tipp: Vaj helyett sajtkrém, trappista sajt helyett/mellé valamilyen más sajt is, és sokkal több!, illetve fűszerek. A tojásos körítést a férjem el is hagyná, inkább vajat tenne alá. És persze mehet bele valamilyen felvágott is, bár én most azt nem kívánom.

Hétfőn folytattam a szendvics-kísérletet, így a bejegyzést is folytatom. A Kedvesnek húsos, magamnak húsmentes változatot készítettem. Vaj helyett natúr sajtkrém, rá egy kevés oregánó és őrölt fekete bors, majd paprikás szalámi és nagylyukú sajt. A sütő alját megvajaztam, rátettem a szendvicset, és a szendvics tetejét is megvajaztam. A Kedves ezt már dicsérte :) Az enyémben nem volt paprikás szalámi, és nagylyukú mellett trappista sajt is került bele - ezúttal nem reszelve, hanem (vastagon) szeletelve. Többször kellene fűszereket használnom. Finom lett, elégedett vagyok vele. Kinézetre kb. olyan, mint a tojásos testvére.

A szendvics annyira kreatív dolog lehet, merjünk kísérletezni!


Nektek milyen a kedvenc szendvicsetek?

2015. november 23., hétfő

Hajrá hétfő #63

Nem tudom, van-e egyáltalán értelme heti tervet írnom, amikor lépten-nyomon módosítom azt... Hétfőn még nappalit akarok rendezni, kedden gyerekszobát, és végül mégis a hivatalos iratoknál kötök ki. (Bár a nappaliban tényleg tevékenykedtem, haladtam a kupi-csücsökkel.) Szóval... ez az egész talán hiábavaló, mert végül úgyis azt csinálom, amihez éppen kedvem van. Ha már egy csomó mindenben korlátozva vagyok, legalább ebben ne korlátozzam saját magamat.

A héten amúgy is elég vacakul aludt Rebus, napközben általában 3x fél órát hagyott nekem, amikor a kiságyban aludt egyedül, amúgy vagy rajtam aludt, vagy vele játszottam. Amikor ébren van, nagyon kevés dolgot tudok megcsinálni, ezek általában lekorlátozódnak a fürdésre és az evésre, időnként néhány házimunka is belefér (mosogató ki- és bepakolás, teregetés, ruhabeszedés). Este meg gyakran kelt, így a napközbeni 3x fél órám egyikében sokszor aludtam inkább, hogy túléljem valahogy a hetet. Tehát nem nagyon tudtam haladni a dolgaimmal, és kezdtem is eléggé lendületemet veszteni.
Aztán, ahogy az már lenni szokott, amikor épp kezdtem volna feladni, és már arra gondoltam, nem is írok majd Hajrá hétfőt, meg semmilyen blogbejegyzést, mert minek, az egész tök értelmetlen, és amúgy sincs semmi kedvem hozzá, se semmi máshoz, akkor Rebus fogta magát, és este rendben le lehetett tenni, nem kellett visszaaltatni, fél 9-től 10-ig elintézhettem a dolgaimat, sorozatot nézhettem, aztán lefekhettem mellé aludni, és bár egy darabig lestem, nem ébred-e fel, végül elaludtam, és csak fél 2-kor ébredt, evett, vissza is aludt utána. Majd fél 5-kor kelt, evett, és visszaaludt, majd fél 7-kor, akkor visszaaltattam, majd 7 körül megetettem az ágyban fekve, és még 8-ig (!) aludt a mi ágyunkban - én így persze csak lapjával fértem el, de azért pihentem így is. Csodálatos volt! Azért az ábrázatom még most is elég siralmas, de sokkal kipihentebb voltam, és mindent jobb színben láttam. Olyannyira, hogy ezt a bejegyzést ennek a csodás éjszakának a másnapján, szombat este neki is álltam megírni. Szombaton amúgy napközben is nagyon jól aludt Rebus, így sok időm volt. Befejeztem a hivatalos iratok szelektálását (amiket a férjem nélkül is be tudtam fejezni), mosogattam, mosogatót pakoltam be és ki, mostam és teregettem, ágyneműt cseréltem, meg persze családoztunk is.

A hétre azért tényleg van tervem, ami alól nem bújhatok ki: adventi naptárat készíteni. (Itt a 2013-as, ne tévesszen meg a vöröslencse főzelék, az alatt van a naptár!) És a lakással kapcsolatos illetékfizetési ügyet elintézni. És a Tigáznak óraállást diktálni. Ezeket muszáj. Meg főzni, mosni, mosogatni. Ja, és jönnek pénteken a barátnőim, addigra elfogadható állapotba kell hozni a lakást (nagyjából abban van szerencsére), meg jó lenne valami vendégváró is. Kekszet szeretnék készíteni, az amúgy is tervbe van véve, hogy idén télen mindig legyen egy kis keksz a kekszes dobozban :) A többi ráadás lenne. Mondjuk íróasztal-rendbetétel, vagy ténylegesen haladni a gyerekszobával... Hát meglátjuk.


És Nektek hogy sikerült az előző hét? Most mihez kell hajrázni?

2015. november 17., kedd

Kreatív kedd #61

Mi az a Kreatív kedd?
A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!



A lányom már jó ízűen eszi a sütőtököt és az almát (hát még a sütőtökös almát!), az almás zabkása is egész jól csúszik neki, a banánt sajnos a pocakja még nem bírja, pedig azt is szeretné, és az őszibarackot is, de abból elfogyott már, amit lefagyasztottunk neki szeptemberben. Ellenben elsírja magát a botmixer hangjától, úgyhogy csakis villával való nyomkodás és reszelés jöhet szóba. A maradékot pedig én eszem meg - persze. Rájöttem, hogy a bébiétel finom! A sütőtökös-alma tényleg nagyon finom! Végül magamnak is készítettem finomságot, sütőtökös-(nem almás)banános pépet, egy kis tejjel, fahéjjal és mézzel, így lett sütőtökös-banános turmix, turmixolás nélkül. Nyami.
Ma pedig meggondoltam magam a tegnapi elhatározással kapcsolatban, mert ma nekiestem annak a saroknak a nappaliban, de elég reménytelen, amíg nincs meg a polcrendszer... Csak pakolászom innen oda, onnan ide, pár dolog elkerült a helyére, meg kicsit kompaktabb a pakk, de nem túl látványos. Úgyhogy nővérem javaslatára szobáról szobára fogok haladni, azokkal, amikkel lehet, és a nappalinak az a csücske lesz a kupi-csücsök, a többi pedig szép rendben lesz. A hálószobánk már elég jól áll, csak fel kell rakni a falvédőt és az éjjeliszekrény polcomat, aztán jöhet a gyerekszoba, és az ott tárolt cuccokat meg átpakolászom és aminek nincs helye, az majd jön a nappaliba, a kupi-csücsökbe.



És Ti mit kreatívkodtatok, vagy mit terveztek?

2015. november 16., hétfő

Hajrá hétfő #62

Szép hétfő estét!

A selejtezéssel haladok, a ruháim drasztikusan lecsökkentek, pedig már tavaly is selejteztem vagy 3x. De most tényleg csak azt tartottam meg, ami örömet okoz, amit szeretek, ami jó rám és hordom. Kikerült egy csomó "Ó, trikóval jó az még!" felső, amit aztán egész nap húzogattam le a hasamon. Mire ismét emberek közé megyek napi rendszerességgel, addigra feltuningolom a ruhatáram, és pótolom a hiányzó, szeretett darabokat - csak hosszú derekúakkal. Olyannyira lecsökkent a ruháim száma, hogy a férjem is meglepődött - most már talán nála is kevesebb ruhám van.
Viszont nem a könyvekkel folytatom, hanem a nappaliban uralkodó dobozkupacnak esek neki. Muszáj szétcsapni közöttük, különben sose fog normálisan kinézni ez a helyiség. Ez vár rám a héten - meg szerintem a jövő héten is.
A mai bejegyzéshez pedig csatolok egy klassz lejátszási listát is, ami a mostani favorit altatáshoz. Általában már az első 2 szám elég, hogy a leányzó bealudjon, a harmadikra már csak azért maradunk, mert szeretem, meg hogy mélyebben elaludjon. A negyedikig is el szoktunk jutni, de az ötödiknél még tuti nem jutottunk tovább egy altatás során. Aztán általában kezdjük elölről, ha jön egy újabb altatás.


2015. november 10., kedd

Kreatív kedd #60

Mi az a Kreatív kedd?
A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!


Ma addig jutottam, hogy sütőtököt sütöttem. Rá is kerestem a Google-ben, hogy mit ajánl, hogyan, hány fokon, meddig. Sütöttem már, de gondoltam, most nagyon pontos leszek. Az első találat egy fokhagymás-rozmaringos-kakukkfüves sült sütőtök receptje volt. A fűszereket levéve a sütési fokot és a sütési időt loptam. Beleolvastam, és ezt találtam: "Nem tudom, hogy csak nálunk volt szokás a sütőtököt egyszerűen felvágva bedobni a sütőbe, vagy más is így készíti. Az eredmény? Az az ízetlen valami, amire legjobb szándékkal is a “megettük” kifejezés illik." Háááát... pedig nálunk is ez volt a szokás, és ez is még most is, és imádom a sütőtököt. Mert a jó sütőtökhöz nem kell semmi más, mert édes, és puha és mennyei. Ha nem volt elég édes, akkor egy kis mézet raktunk rá.
A mai sajnos nem volt elég édes. De lehet, hogy ha tovább sütöm, javult volna, mert a héjára sült rá némi cukor a tökből. Viszont már elég puha volt, és indulnunk is kellett a gyermekortopédiára. Magamnak megmézeztem, de elsősorban Rebusnak készült, így neki mást kellett kitaláljak. Tegnap kóstolta először a sütőtököt, Anyáéktól kapott egy nagyon édeset, azt imádta, nem akartam neki ma sem csalódást okozni. Végül vetettem egy kis almát neki, és azzal összekeverve adtam neki a tökből. Így a kellemes aromája megmaradt, az édeset pedig az alma pótolta. Siker koronázta az ötletet :)

(Kép innen.)

Ti milyen sütőtökös dolgokat szoktatok készíteni?

2015. november 9., hétfő

Hajrá hétfő #61

Nos, az előszobával annyit foglalkoztam kb., hogy egyszer felsöpörtem a héten. Amikor a gyerek alszik, akkor nem akarok ott zajongani, amikor meg nem, nos, akkor meg vele játszom a nappaliban általában, vagy valamerre programunk van (nővéreméknél, Anyáéknál, dokinál...). De nem csak ezért nem haladtam semmit, hanem azért is, mert úgy döntöttem, a zónázást ideje végre az alapoktól kezdeni. Elolvastam a Rend a lelke mindennek c. könyvet, és ez elég inspirációt és lendületet adott, hogy nekifussak a selejtezésnek, úgy istenigazából. A ruhákkal kezdem, ahogy a könyv is ajánlja.

Amúgy a könyvről röviden:
Ez a KonMari módszerről szól (Marie Kondo az írónő), amely a rendrakás művészete igazából. Az írónő szerint egyszer kell igazán rendet rakni, utána nem lesz többet rendetlenség, csak szépen használod a dolgaidat, visszarakod a helyükre, de nem fog többé a fejedre nőni az otthonod. Én ezzel vitatkoznék, de azért nagyon tetszett a módszer.
Először, mielőtt bármit is tennél, gondolkozz el: Milyen életet szeretnél? Ne csak annyi legyen, hogy olyat, amiben mindennek megvan a helye. Legyél konkrétabb. Milyen hangulatot képzelsz el, mit csinálnál szíved szerint az otthonodban? Az írónő a praxisából hoz egy példát erre. Az egyik kliense azt mondta, nőiesebben szeretne élni. Ez neki azt jelenti, hogy miután hazajön a munkából, szeretne fürdeni, aromaterápiával kényeztetni magát és jógázni. Elég eleven volt ez a kép, mintha már most is így élne. A saját képeddel a fejedben könnyebb selejtezni és rendet rakni, kialakítani az otthonod.
Ezután vedd sorra az összes cuccodat, egyenként. Mindegyiket vedd a kezedbe (ne csak ránézz, tényleg érintsd is meg!), és dönts: Ez örömet okoz nekem? Ha nem, akkor válj meg tőle! Kategóriánként haladj, a legkönnyebbtől a legnehezebb felé - ruhák, könyvek, hivatalos papírok, egyebek (CD-k, DVD-k, konyhai eszközök, stb.), és legeslegvégül a személyes tárgyak, papírok, emlékek. Nem kell könyörtelennek lenned, és azt is kidobnod, ami haszontalan, esetleg csúnya, de Te valamiért mégis imádod. Ha örömet okoz, tartsd meg. De ha csak bűntudatból, a múlthoz való ragaszkodásból, vagy a jövőtől való félelemből tartanád meg, akkor válj meg tőle. Végy tőle olyan búcsút, amilyet megérdemel, és engedd el. Mindezt a selejtezést, amennyire lehet, igyekezd egy szuszra megcsinálni - ami nem azt jelenti, hogy egy nap alatt végezned kell, csak egy lendülettel. Ne tarts nagyobb szüneteket. Így kitart a lendület, és a katarzis sem marad el. Ami a végén marad, az Te Magad vagy. Minden, ami örömet okoz Neked, ami a jelened, ami okkal marad az otthonodban. Ezután, de csakis miután már mindent leselejteztél, akkor ess neki a helykeresésnek - mi hová kerüljön? Mindennek legyen meg a maga helye, így a legkönnyebb rendet tartani (és ezáltal könnyebb takarítani is). Általában nincs szükség bonyolult tárolási megoldásokra. Azzal a mennyiséggel, ami egy ilyen selejtezés után marad, már könnyen elbánik a legáltalánosabb gardróbszekrény, fiókok és dobozok. A könyv ad pár tippet a ruhák tárolására is.

Tehát most nekiesek a ruháknak. Már elkezdtem, a héten folytatom, és talán a könyveket is sorra veszem, bár azok még dobozokban vannak. Azért az sok háztartásban nem működik, hogy mindent kidobunk, ami nem okoz örömet. Mert ha nem is okoz örömet a télikabátunk, de ha nincsen másik, és most tél van, és pénzünk sincs másikra, akkor nem hiszem, hogy ki kellene dobni. Én most szerencsés helyzetben vagyok, mert a legtöbb időmet itthon töltöm, így nincs annyi ruhára szükségem, így nyugodtan selejtezhetek. Ezzel párhuzamosan pedig listát is írok, hogy milyen ruhákat kell majd vegyek. Szépen, lassan, fokozatosan. Mire megint munkába állok, reményeim szerint már rendben lesz a ruhatáram. :)

És Nektek hogy sikerült az előző hét? Most mihez kell hajrázni?

2015. november 3., kedd

Kreatív kedd #59

Mi az a Kreatív kedd?
A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!

Zuhanyzáshoz odarakni a játékokat, bedugni a kádat, és gyűjteni benne az ún. "szürkevizet", majd abban elmosni a kapott gyerekjátékokat. Aztán ezeket "kiteregetni", magasra, a szárítóra, két réteg törülközőre, a gyerekek (azaz egy, Juli) el ne érjék-érje. Most száradnak.

Ennyiben hagyni a mai bejegyzést, INKA kávét inni és olvasni.

Ti mire használjátok még a "szürkevizet"? (Itt is találtok pár tippet.)

2015. november 2., hétfő

Hajrá hétfő #60

Sziasztok!

A múlt héten egyáltalán nem néztem sorozatot. És csak csinálom és csinálom. Kettőt előre, egyet hátra, de végeredményben haladunk a lakással, csak hát persze a szinten tartás is elvisz elég sok energiát, meg időt. Közben elkezdtük Rebust almával, majd banánnal is etetni, meg párásítunk is, így kezd visszaállni valami normális éjszakai alvás. Reggel persze 6 óra körül ébred, de mosolyogva, tornázva, így még vagy 20 percet fetrenghetek. :) Sajnos viszont őt elkapta a takonykór, én meg még köhécselek is éjszakánként. Viszont ami jó, hogy meglepően jól tűri az orrszívó-porszívót! :)

A nulla sorozatnézés ellenére a nappaliban nem sokat haladtam (ellenben a Kedves igen!), de sebaj. Volt gyerekruha-válogatás, meg családozás, vendégezés - e két utóbbinak igyekeztem ma a romjait eltakarítani, több-kevesebb sikerrel. A héten az előszobai dolgokon a sor: jó lenne a beépített szekrényt kicsit rendbe szedni, törülközőknek, ágyneműknek, szatyroknak és táskáknak (normális) helyet találni.

Amúgy egy urban-eves mini videótréning hatására írtam egy bazi nagy listát mindarról a teendőről, ami épp akkor a fejemben kavargott, megtöltöttem egy A/4-es lapot, most azon igyekszem végigmenni szép sorban.


És Nektek hogy sikerült az előző hét? Most mihez kell hajrázni?

2015. október 27., kedd

Kreatív kedd #58

Mi az a Kreatív kedd?
A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!



video


Ma például videót készítettem a felettünk vonuló madarakról. Nővéremékkel mentünk sétálni (nővérem, férje, a kislányuk, Rebus és én), amikor madarakat hallunk, jó hangosak. A környéken volt egy kis zűr állattartással kapcsolatban, végül el is vitték a malacokat és a muflonokat, gondoltuk, most meg kacsákat vagy libákat hoztak a helyükbe... :D De aztán megláttuk őket! Nem tudom, milyen madarak lehettek, de jó hangosak voltak. Igazi élmény volt. Mentünk Anyáékhoz a babakocsikért, és az udvaron előkaptam a telefonom és csináltam egy kisvideót, hátha sikerül a hangjukat legalább felvenni. Sikerült. :) (bár az én gépemen ennél azért jobb a minősége a videónak, de volt némi probléma, hogy kerüljön fel a blogra, biztos volt némi ide-oda tömörítgetés... sebaj)
A séta további részében pedig Rebust cipelhettem magamon, kifelé fordítva, a babakocsit pedig a nővérem tolta... Azért így is szép volt, jól esett, csak kicsit kezd nehéz lenni ez a babóca (22-én volt 7700 g).

És Ti mit kreatívkodtatok, vagy mit terveztek?

2015. október 26., hétfő

Hajrá hétfő #59

A múlt hetem meglehetősen kudarcos volt. Nem nagyon haladtam a hálószobákkal, sok sorozatot néztem, és minden szépen úszott... Persze tudtam, hogy ha ebben hagyom magam kicsit tespedni, akkor majd az erőt ad, és hirtelen, nagy lendülettel vissza is libbenek, mert elegem lesz ebből a tespedésből, meg az irdatlan rendetlenségből. Így is lett. Ismét felhagytam a sorozatnézéssel, főleg, mert azt vettem észre, hogy a Pretty Little Liars csak feszültté tesz, a sok megválaszolatlan kérdéssel, a hülyeségekkel... Jobb nekem, ha valami klassz könyvet olvasok kikapcsolódásképp, vagy naplót írok (azt is elég ritkásan vezettem a héten).
Ma Rebus miatt a házi munkákkal nem tudtam sokat haladni, de kitartóan igyekeztem csinálni, amit kell, így lett mosva és teregetve, mosogatógépet is beindítottam, a vacsora előkészítve, és a következő két napra az ebéd is hamarosan kész. És persze rengeteget játszottunk, délelőtt egy jó nagyot sétáltunk, a D vitamint is beadtam már neki, szóval szuperbabás volt ez a hétfő. Délután aludtunk együtt egyet, életmentő volt.
Rebust elkezdtük almalével etetni, elsőre is nagyon ízlett neki, úgyhogy jön majd az almapép, aztán pár nap múlva majd meglátjuk, mivel folytatjuk... Az éjszakák sajnos nem jobbak, de kezdek hozzászokni, és persze óraátállítás ide, vagy oda, én egy percet sem nyertem. Rebus így az új idő szerint 6 órakor felkel. Legalább az Apjával tudunk reggel találkozni, együtt reggelizni, ő eteti reggel Rebust almalével :) (holnap már péppel)
A héten igyekszekszem tartani a lendületet, minden nap csinálni, csak csinálni, előbb-utóbb fog látszani :)

És Nektek hogy sikerült az előző hét? Most mihez kell hajrázni?

2015. október 20., kedd

Kreatív kedd #57

Mi az a Kreatív kedd?
A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!

Hát, ma siralmas volt a napom kreativitás szempontjából. A legkreatívabb húzásom az volt, hogy délelőtt visszafeküdtem Rebussal együtt aludni - és egy másik szobába, nem mellé, hogy ne rezzenjek össze minden kis mozgolódásánál, hogy jaj, felébred.
Ja, és lett vendégágyunk!
(Megj.: Rebus fogzik, az éjszakák szörnyűek, így nappal valahogy egyre kevesebb a lendületem.)

És Ti mit kreatívkodtatok, vagy mit terveztek?

2015. október 19., hétfő

Hajrá hétfő #58

Közel és távol nincs fenyőfa, ez valahogy mégis odakerült..
múlt heti sétáink egyikének terméke
Halihó!

Hát, a tegnapi napsütéses vasárnap után ma elég borongós hétfőre ébredtünk.
Az előző heti terveim egészen jól sikerültek. A lendület ugyan alábbhagyott a hét végére, de ez betudható annak, hogy szerdán Rebus extrém nyűgös volt, és aznap hiába nem lógattam a lábam, nem sok mindennel haladtam. Ezután csütörtökön már engedélyeztem magamnak némi pihenőt is... (amíg Rebus a karomban aludt) De összességében minden nap (minden hétköznap) haladtam valamit, a héten 4 nap voltunk kint Rebivel sétálni, minden nap volt társaságban, valami apró mozgást mindig csináltam (főleg séta, ill. pelenkázás közbeni vádlizás, vagy szórakoztatás gyanánt táncoltam a babának), és nem csüggedtem, ami fontos. A hétfő pedig új lendületet adott. Ma reggel csak nagyon rövid ideig lustálkodtam Rebivel az ágyban, aztán reggeli, mosogatóból ki és bepakolás, felöltözés, sőt, együtt cseréltünk ágyneműt, és a matracot is megfordítottam! (Te jó ég, nem tudtam, hogy ez ilyen nehéz!) Rebi nagyon élvezte az ágyneműcserét, az ő kis babaöblében feltornyoztam a párnákat, amire ráraktam, aztán onnan szépen legurult az ágyra, mosolygott is nagyot :) Már kora délelőtt a vacsorát is megfőztem, egy mosás is lement (a teregetés még hátra van), most pedig blogbejegyzést írok, szóval szuper hatékony eddig a nap.
Amúgy, néha lelkiismeret-furdalásom van a láblógatósabb napokért, majd beüt egy ilyen időszak, mint most - Rebi fogzik - amikor éjszaka 2 óránként kelek, napközben van, hogy csak eszik és alszik (a karomban), meg nyűglődik (ordít sokat), akkor aztán rájövök, hogy azért megérdemlem én a lazább napokat is... mert ilyenkor is csinálnom kell, amikor nagyon nyűgös Rebi.

Hétvégén itt volt a Nagyi (férjem nagymamája), azaz már Dédi :) Babázott sokat, meg mesélt. Olyan jó volt hallgatni. Tisztára, mint egy pöttyös vagy csíkos könyv. Majd valamikor le is írom őket a családi kalendáriumba (ami még nincs, de majd lesz).

A héten a hálószoba (és a gyerekszoba) van soron. Jó lenne felszerelni a falvédőt és az éjjeli szekrény polcom, áthozni Anyáéktól a maradék ruháimat, ilyesmi. De meglátjuk, mert már most nagyon fáradt vagyok.


És Nektek hogy sikerült az előző hét? Most mihez kell hajrázni?

2015. október 14., szerda

2015. október 13., kedd

Kreatív kedd #56

Mi az a Kreatív kedd?
A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!

A mostani Kreatív keddben az őszi ajtódíszünket szeretném bemutatni - amit teljes egészében a férjem készített, az anyagok gyűjtésében segédkeztem, és persze a munka végén agyondicsértem a végeredményt. Ez az első akármilyen ajtódíszünk. A télit én vállalom :)

Az alapja egy bolti koszorú, amúgy van rajta mindenféle bogyó, levél, virág, amit találtunk Anyáék kertjében, vagy az utcán. Egy órás séta eredménye, amíg Rebusra a nagyszülők vigyáztak. Jaj, olyan jól eső séta volt. A gesztenyékkel még vannak terveink, egyelőre az asztalon pihennek. Végre volt értelme a gesztenyegyűjtésnek! Mindig vágytam rá, hogy gyűjtsek, de nem akartam szemétnek haza vinni. Most lesz belőle dísz, nem lesz szemét belőle.

Ma még a törülközőkre szeretnék akasztókat varrni, ennyi a kreatív tervem. :)

Az alapanyagok

És a kész koszorú (a csúnya ajtót ne nézzétek,
egyszer majd azt is rendbe tesszük)


És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

2015. október 12., hétfő

Hajrá hétfő #57


Ismét itt vagyok! Rebus lassan 4 hónapos (egész pontosan holnap után), egyre több mindent lehet vele/mellette csinálni, nem foghatom mindig rá, hogy sorozatot nézek, meg olvasok... Vele is jó, ha kicsit aktívabban foglalkozom, és összeszedem a bátorságom, hogy kimozduljak vele (és nem parázok attól, hogy bömbölni fog). Ebben segítenek nővéremék, akiknek már 15 hónapos a kislányuk - tehát nagylány - és el sem tudják képzelni, mi történhet, ha kimozdulok a kisbabával, úgyhogy gyakran noszogatnak, hogy menjek velük sétálni. Leginkább amúgy annyi történhet és történik, hogy az út 95%-át a karomban tölti, kifelé fordulva, nézelődve (olyan 7,5 kilónál tarthat, úgyhogy nem semmi mutatvány így vele a séta). De ma pl. elaludt nővérem kezében, aztán folytatta nálam (itthon pedig 5 perc után felébredt és alig lehetett visszaaltatni).

Szóval. A héten drasztikusan lecsökkentem a céltalan netezést és sorozatnézést! Nekem is lesz munkaidőm, utána lehet lazulni. Ha Rebus csak a karomban tud aludni, akkor is tudok mit csinálni (pl. szakmai cikket olvasni, snitten adminkodni, ide írni...). Rebussal sokkal aktívabb és bátrabb leszek. Legyen kint minden nap a levegőn! (ha csak nem szakad az eső egész álló nap) És legyen minden nap társasága is. Foglalkozzak magammal is (pl. torna, séta, sarokpuhítás...), meg persze a lakással. Visszatérek a zónázáshoz is (amit szerintem eddig sosem tudtam rendesen csinálni), a héten tehát a fürdőszoba van soron. Rendrakás, takarítás, lomtalanítás és dekorálás (hiányoznak a WC-ből a bálnáink!).

A képen a mai reggelim látható, a sarokban Rebussal :) A napocska az ő játéka, amivel reggeli közben szórakoztattam (amúgy az unokanővére kapta tavaly karácsonyra a nagyanyjától, csak ő már "kinőtte"). Imádom ezt a játékot, két csipogója is van, és amikor egyszerre nyomom őket, akkor az Alice Csodaországban meséből jutnak eszembe a valamilyen ikrek... csak elemi szintű asszociáció, pontosan nem tudom felidézni. Ja, és ott van az új naplóm is. Ezzel motiválom magam - úgy kell éljem a mindennapjaimat, hogy legyen miről írjak. Mert én vagyok ennek a naplónak a főszereplője, és a főszereplővel muszáj, hogy történjenek dolgok. Amúgy ez van ráírva: Slow life - Lily's happy every day. (Lassú élet - Lili boldog mindennapja[i]). Nagyon találó. :)


Nektek mihez kell hajrázni?

2015. augusztus 14., péntek

2 hónapos

És ma lett 2 hónapos a mi kis Rebink. Hát lássuk csak.

Gyarapodás

Nem mérjük itthon, de július 16-án mértek nála 5370 grammot, már biztos elhagyta a 6 kilót. Akkor 58 centi volt, na, centit azt mértünk nemrég, 60 cm volt, meglátjuk, augusztus végén az orvos mennyit mér majd.
Hurkái vannak rendesen, még az egyik alkarján is! A nyakát még nem nagyon látjuk a tokájától. Azt hiszem, nem kell attól félni, hogy elfogyna :P

Evés-alvás-játék

Pár napja lett igazán nagylány, amikor rászokott arra, hogy napközben három óránként eszik (és nem 1,5-2 óránként), éjszaka viszont továbbra is csak egyszer kell hozzá kelni. A három óra pedig átlag 1-1-1 órás szakaszokra oszlik szét: játék-alvás-játék vagy alvás-játék-alvás. Persze néha ez megborul, de nagyjából megvan a rend. Imádom! Azóta sokkal kevesebbet is nyűglődik, a hüvelykujját szépen megtalálja, és az is sokat segít neki. Pl. abban is, hogy a kiságyában megnyugodjon. Mert pár napja azt is megelégeltem, hogy napközben csak rajtam tud aludni (éjszaka már jó pár hete szépen alszik a babaöbölben). Ha még kényelmes lenne neki.. akkor én közben olvasnék, ellennék, de már neki sem volt kényelmes, gyakran kellett átmozgatni, aztán felállni vele és visszaringatni. Úgyhogy elkezdtem kiságyba rakni. És nem az öbölbe, hanem a kiságyba, mert úgyis abban fog majd aludni az új lakásban napközben (pár hónap múlva már nem is lenne biztonságos a babaöböl napközben, mert abból kifordul az ágyra, aztán onnan meg le a földre). És működik! Csodálatos érzés, egy csomó időm-energiám felszabadult, ő pedig kedvére helyezkedhet a kiságyban. És behúzom most már neki a sötétítőt. Egy jó darabig próbálkoztam azzal, hogy nappali fényben aludjon, mert valahol azt olvastam, hogy különben nem tud különbséget tenni a nappal és az éjszaka között... De, tud. Így sötétben sem alszik egy óránál többet egyhuzamban, játszani kint játszunk a napfényben, szóval minden rendben. Nem is értem, hogy vártam el tőle, hogy fényességben aludjon, amikor magamtól sem várom el. A zaj is zavarja most már. arra is igyekszem figyelni.
Szóval beállt valamiféle rendszer, és én ennek nagyon örülök! Persze, néha be kell menni hozzá és visszaringatni, egyszer-egyszer még rajtam alszik, ha nagyon nem megy neki az ágyban, de ez így most nagyon jó. Össze is állítottam egy napirendet, amit majd az új lakásban igyekszem tartani - hogy legyen időm magamra és a háztartásra is.

Én

A terhesség előtti súlyomhoz képest még 3,5 kg van rajtam (ez mai, friss mérés, úgy megörültem neki! Pár napja még +5 kg-nál tartottam). A hasam elég szépen visszahúzódott, hasonló, mint terhesség előtt. Csíkos a combom, főleg elöl, de belül is, a hasam alján is vannak pici csíkok, illetve körbe a köldökömön, ja, meg persze a mellem, az brutál. A köldököm kezdi visszanyerni régi önmagát :) A mellem már sosem lesz olyan, de túlélem. Egy jó pedikűröshöz majd el kellene mennem, mert annyit mászkáltam mezítláb a lakásban is (úgy vagyok a legstabilabb és úgy ringatok a legjobban), hogy lett bőven bőrkeményedésem, meg el is kezdett feljönni a bőröm néhány lábujjamon, ami meg fáj.
Az intim izmokra ráfér az intim torna, de cseppet sem reménytelen a helyzet! Sokat húzódtak vissza a szülés óta.
A szépségápolásra nem sok időm marad, az arcomra ráférne egy bőrradír (na meg persze napi 10 óra alvás 1-2 héten keresztül), na de majd arra is sor kerül lassacskán.

Lelkileg most eléggé rendben vagyok, hogy Rebi ilyen kis angyal lett, így tudom élvezni a dolgot (és perpill egy második babát is el tudok képzelni - majd). Most már igazán hozzánk tartozik, kezdem felfogni, hogy ő itt van és itt is marad, és a családunk része. Kis tünemény.

2015. augusztus 9., vasárnap

Legyél Te is Snitter!

Azt hiszem, ez lett a végleges elnevezése a snitt.hu-t használóknak: snitter.

A snitt.hu a moly.hu mintájára, és annak szellemi atyjától származik, durván 1,5 hónapja indult. Ezt is, mint a Moly-t, a felhasználók teszik azzá, ami. Szorgosan töltögethetik fel a filmeket, plakátokat, trailereket, stb. Közben lehet várólistára gyűjteni a filmeket, zónákban beszélgetni, filmeket értékelni, és a többi. Mert hogy ez egy filmes oldal.
Filmnézés előtt jó ránézni, hogyan értékeltek egy-egy filmet mások, de ha mégis mellé nyúlnánk, akkor a Csak ezt ne! zónában kipanaszkodhatjuk magunkat. Lehet játszani is pl. az Egy-kép-kocka játék zónában, illetve ha egy régen látott filmnek nem emlékszel a címére, segítséget kérhetsz a Melyik az a film? zónában a többi felhasználótól.

Régen nagy filmnéző voltam, a Vox-ot is vettem időről-időre (nem tudtam másra költeni a pénzem :P), jó újra belemerülni a filmek világába.
És végre egy hely, ahová elég hamar regisztráltam, hogy enyém legyen a Dorka felhasználónév ^^

2015. augusztus 5., szerda

A 6-8 hetes kor és a kiakadva sírás

Ebben a korban már kezd kinyílni a csipája, egészen nagylányosan tud viselkedni, egyre több ideig elvan játékkal, nézelődéssel, hatalmasakat mosolyog :) De tényleg! Imádnivaló! A nagyszülők alig ismertek rá az egy hetes nyaralás után, olyan békés lett. Aztán jön az este, és jönnek a szörnyek. Minden megváltozik. Jön a Síró Démon, és rátör Rebekára. Néha elég erősek vagyunk, és kevesebb nyűglődés után legyűrjük és helyét átveszi az Álom Manó. Néha viszont a Síró Démon kerekedik felül, én pedig eleinte kétségbeestem és én is sírtam egy sort. Aztán volt, hogy egy darabig sikerült türelmesnek maradnom, de ha tovább maradt a Démon, ideges lettem, türelmetlen. Hiszen én mindent megtettem... hordoztam, fürdettem, etettem, pelenkáztam. Türelmes is voltam - egy darabig. Akkor miért csinálja?

Kicsit utánaolvastunk - főleg a férjem, aztán ő küldött egy cikket. Utána kezdtem el még jobban figyelni a testkontaktusra és a levegőztetésre. Eddig is hordoztam napközben (mert lerakni nem lehet napközben alváshoz, én meg örülök, hogy éjszaka működik a dolog), de még jobban figyeltem a testkontaktusra, bőr-bőr kontaktusra. Minden pelenkázáskor hosszasan simogattam, össze-vissza puszilgattam, igyekeztem még a nyűgös időszak előtt (6-7 órás kezdés) sokat kint lenni vele a levegőn és megfürdetni, azt is hosszasan, sokat simogatva. Volt, hogy így sikerült elkerülni a kiakadós sírást. Ha nem, akkor pedig le lehetett rövidíteni és a komolyságából is vissza lehetett venni, ha a babát pelenkára vetkőztettem, én pedig melltartóra vetkőztem (melltartóbetéttel, a sírástól úgyis beindult a tejem, ne kenjek össze mindent), és úgy szorítottam magamhoz és igyekeztem megnyugtatni (ha hűvös van, egy takarót még rá kell rakni a hátára). Amúgy meg türelem, türelem, türelem és kitartás. El fog múlni. Mindennek az a vége, hogy elalszik. Ezt magamnak is mondogatni kell, mert bizony eddig még mindig elvesztettem a türelmem, ha mondjuk 3/4 óránál tovább volt ennyire nyűgös. És nem csak aznapra múlik el, de egy idő után végleg. Tudjátok, a 18 évesek már nem sírnak este 7 és 11 között minden nap :D

Abból lehet látni, hogy nincs komoly baj (azon túl, hogy a szokásos köröket lefutottuk), hogy sok helyzetben egyszercsak megnyugszik és hosszasan elvan. Pl. mikor kibontom a pelenkából. Vagy tegnap nem kért enni, de a szoptatós párnán egyszercsak megtalálta a tekintetem és hosszasan elnézegettük egymást, beszélgettünk. Aztán valami elpattant. Nem, nem a hasa fájt, nem tekergőzött, aznap rendesen kakilt, tud ő már büfizni, pukizni (bár az Infacolt még mindig adjuk neki biztonsági szempontból).
A szokásos körök pedig: pelenkacsere, etetés, megnézni, nem fázik-e, nincs-e melege. A nagy kánikulában lehet, hogy pelenkára vetkőztetve is a meleg miatt sír, és egy hűvösebb (nem hideg, hanem csak langyos) fürdetéstől máris megnyugszik.

Ezek a népek szerintem, ahol kevesebbet sírnak a babák, nem csak, hogy hordozva vannak, de sokszor pucéron vannak hordozva, és megvan a bőr-bőr kontaktus is (mert ott olyan jó idő van), illetve kint vannak folyamatosan a levegőn. Ezért is figyelek ezekre. Ja, meg hát az igény szerinti szoptatás. Bár szerintem ez babafüggő. Rebeka, ha nem éhes, köszöni szépen, nem kér a mellből, csak sír tőle. A minden nyikkanásra mellre tevés nálunk ezért nem jó. Mert ha nem ez a baja, akkor csak ideges lesz tőle. Ha aludni akar, ringassam álomba. Ha a pelusa piszkos, cseréljem le. Ha melege van, fürdessem meg, hűtsem le. És ha gyakran eszik, a pocakja nem tudja megemészteni a tejet és csak fájni fog tőle. De valóban van olyan időszak, amikor jóval gyakrabban kér inni/enni.

Azért érdemes még ezt a cikket is elolvasni. Nekem a lényeg inkább az, hogy nagyon le kell lassulni, rá kell állni a baba ritmusára, mintha hullámlovas lennél. Ő a legfontosabb - ehhez pedig sokszor Te Magad vagy a legfontosabb. Így néha előbbre való, hogy egyél, igyál, pisili, tisztálkodj, és utána nyugtasd meg a babát (persze közben is lehet hanggal, simogatással). Egyszerre igényel monotonitás tűrést és rugalmasságot. Irtó nehéz, mert teljesen másképp kell élned, nem megszokott felnőtt élet ez, inkább egyfajta időtlenségben élsz. Amibe bele lehet helyezkedni - de aztán vajon hogy helyezkedek vissza a felnőtt világba? És közben hogy kapcsolódok a többi, nem időtlenségben élő embertársamhoz? (pl. a férjemhez, akinek kötött munkarendje van)

Ui.: Ja, és elvileg (azt olvastam), az anya a baba egy hónapos korára meg tudja különböztetni a sírásokat, és egyből tudja, mit kell tennie. Hát én nem tudom megkülönböztetni. Tippjeim vannak, sakkozgatva abból, mikor evett utoljára, álmosan pislog-e, nincs-e kaki szaga, megnyugszik-e a ringatástól, vagy kitartóan sír.

2015. július 31., péntek

Kicsit kiemelkedve a hullámokból

Huh, most vasárnap lesz Rebus 7 hetes. Most sikerült kicsit kiemelni a fejem a hullámokból és levegőhöz jutnom, körbe néznem. Észrevennem, hogy hamarosan vége a nyárnak, és nekem kell a napfény, különben nyűgös leszek nagyon télen. Úgyhogy du. csakazért is letettem Rebust a kiságyba (amúgy eddig csak éjszaka és nagyon kivételes alkalmakkor aludt kiságyban), hogy ki tudjak menni napozni. Sikerült! Engedte a kis szentem. Ez az érdekes, hogy mikor már nagyon nem bírnánk valamit, akkor lesz vége, vagy válik egy picit könnyebbé - és jön persze új nehézség, de az már másképp terhel.

Megtalálta a hüvelykujját a kis édes :) lehet, hogy nehezebb leszoktatni a gyerkőcöt az ujjszopásról, mint a cumiról, de ez van. Meg tudja magát nyugtatni, és ezzel engem is. És olyan jó nézni, ahogy a szájával fejti le a hüvelykujját az ökölbe szorított kezéről! Mert ugye ezt neki még így könnyebb, mert a keze nem olyan ügyes - még. Szóval ilyen skillel gazdagodott a napokban. A fejét már pár napos kora óta gyönyörűen tartja, imádom, ahogy a vállam felett elnéz, a kis fülét, a nagy haját, ahogy a forgójánál szétáll, meg ahogy rálóg a tarkójára. Most már kis személyisége is van, nagyokat mosolyog rám (és más emberekre is), szépen néz a szemembe, és lassan gyakorol a gügyögésre-gagyogásra is, alakulnak a hangjai. Én is folytatom az anya-szerepbe helyezkedést, elkezdtem játékot gyártani a babának (amikor azt hittem, esetleg megunta már a mostaniakat, de kiderült, hogy nem, csak aznap éppen semmi kedve nem volt játszani, csak enni és aludni). Nem tudom, mikor fogom tudni befejezni, remélem, még fogja élvezni ő is, és nem csak a következő lurkó :D

Most már tényleg hamarosan költözünk a saját lakásba, nagyon várjuk. Most már készen állok rá, nem félek tőle. De örülök, hogy nem dobtak be a mélyvízbe. Bár valahogy biztos megoldottuk volna.

2015. július 24., péntek

Anyaság

2015. június 14-én, 12.28 perckor megszületett a kislányunk, Rebeka, 4130 grammal és 55 centivel.

Most is itt alszik a vállamon a sósszsák, a 16-ai vizsgálaton 5370 grammnak mérték, és 58 centinek.
A szülésről majd később. Most az anyaságról való írás tombol bennem inkább.
Azt írnám, hogy senki nem mondta, hogy ilyen nehéz lesz, de valószínűleg csak nem akartam meghallani, elhinni. Hiszen velünk minden másképp lesz... Hát nem lett. Hogy az első 3 hétben le vagyok tiltva arról, hogy a gyerekkel sétálgassak? Mindenki körbeugrál és ellát, nekem meg nincs más dolgom, mint enni-inni, aludni (hogy legyen elég tejem) és etetni. Meg eleinte napjában 6x átöltözni, mert elönt a tej (a módszer bevált, lett elég tejem). És nem, ez nem jó... 1 napig oké, hogy kiszolgálnak, de 3 hétig... és persze a baba legjobban séta közben nyugszik meg, de én nem sétálhatok vele... akkor sír. Valaki segítsen. Az első pár nap után, mikor már kiheverte a szülést, bennem is lecsengtek az ujjongó hormonok, akkor megőrjít a sírása, elkezd hiányozni az alvás és jön a babyblues. Hiába tudom, hogy ez a hormonok játéka, és ez normális, akkor sem könnyebb. Nem segít. Először jött a szar anya vagyok érzés, aztán a baba sajnálása, hogy valami rossz neki, azért sír, aztán néha már csak unom, és/vagy dühös vagyok, hogy miért sír, miért nem alszik/játszik szépen... Persze jöhet a bűntudat is, hogy hogy érezhetek ilyet, hogy mondhatok olyat a babának, hogy most már kicsit unalmas, amit csinál... Bár ez az érzés kevésbé jött. Most már nem érzem magam szaranyának. És megértem anyát, miért vágott be az éjszaka közepén az autóba is vitt el autókázni.

Néha azt érzem, legfőképp egy eszköz vagyok, amelynek annyi a feladata, hogy biztosítsa a baba túlélését. Lesem az órát, mennyi idő van a következő etetésig, ami kánikulában volt, hogy óránként történt, máskor 2 óránként, amúgy meg 3 óránként kellene, de lehet, hogy alszik egy nagyot, és 4 óra lesz belőle. Éjszaka meg 5-6-7 óra is eltelhet két etetés között (friss: ma 8 óra is eltelt).
Éreztem, hogy kezdek megszűnni annak lenni, aki voltam. Egy csinos egyetemista kismamából hirtelen kisgyermekes anyuka lettem. Egészen más világ. Először lebontom az addigi személyiségem, aztán valahogy újjáépítem, integrálom ezt az új ént. *még folyamatban* (most itt pukizik, amivel meg jól felébresztette magát)

Nem hiszem, hogy erre nagyon fel lehetne készülni.
Mert magam sem tudtam, hogy a testi változások közül (amiket amúgy sem lehet előre megjósolni, mik lesznek), a köldököm fog a legjobban zavarni. Persze, tele vagyok csíkokkal. De amúgy is kinőttem már a miniszoknyás korból, a strandon meg pont leszarom, hogy csíkos vagyok. Meg felszedtem pár kilót, de az majd lemegy (alig várom, hogy menjek úszni és biciklizni!), a melleim is megváltoztak, de a köldököm... Az az identitásom része volt - ezek szerint. Pedig már teljesen köldökszerű most is, de nem az enyém, nem olyan, hiányzik. Remélem, még fog valamelyest visszaváltozni. De eszembe sem jutott előtte, hogy ez ennyire fog majd zavarni (persze eltörpül a babával kapcsolatos nehézségek mellett).
Vagy hogy a hosszú hurcolászásokban az a legrosszabb, hogy leizzadok és ragadok. Nem is a fáradtság, a ragadás, a rossz komfort. Hogy büdös vagyok (egy darabig megpróbáltam a baba kedvéért dezodor nélkül lenni, de elég volt - engem jobban zavar az izzadtság, és az új testszagom, mint őt a dezodor). Vagy esetleg nagyon éhes.
Meg úgy egyáltalán, hogy hogy fogom bírni, hogy milyen lesz a baba. Szóval nem hiszem, hogy megérte volna várni, akkor sem lettem volna okosabb. A tökéletesen előkészített babaszoba sem segített volna. Ki tudja megjósolni, mitől nyugszik majd meg? Jó, ha van itthon pár alternatíva, de úgy is improvizálni kell. Labdán pattogás, pihenő szék, fürdetés, csobogó víz, zene...?

Meg hiába hiszem, hogy simán belehelyezkedek az anyaságba. Arról, hogy mi is az anyaság, mivel jár, akkor lesz igazán fogalmam, amikor már benne vagyok - akkor meg már kvázi késő :P Legalábbis nem adom fel, az biztos.
Ha előre tudnák, milyen fájdalmas a szülés (vagyis inkább a vajúdás), milyen nehéz egy csecsemővel, biztos jóval kevesebben vágnának bele - gondolom először. De igazából a természet jól kitalálta - hiába ragaszkodom görcsösen az emlékekhez, hiába írom le, úgyis elhalványodik, úgyis elfelejtődik a fájdalom és a nehézség mértéke. (És jön a következő.) Ha már a babát nem készítik fel rendesen a külvilágra (pl. fejletlen emésztőrendszer és ezért hasfájás), akkor legalább az anyát megtanítják felejteni. Meg amikor jó, akkor nagyon jó, és akkor olyan ügyesnek érzem magam, és a világ legjobb babájának Rebekát :) Már biztos el is múltak a nehézségek... Aztán persze nem. Ha az egyik el is múlik, jön egy másik. De a lényeg, hogy eszik eleget, fejlődik rendesen, láthatólag erős is, a mozgásfejlődése is rendben lesz, van tiszta alvó helye, a pelenkát eleget cseréljük rajta és fürdetve is van, és megkapja a szükséges gyógyszereket, kezelést (oltás, köldökápolás, pocakra Infacol, szemcsepp). És szeretve van. Sok ember által. Fel fog nőni, anélkül, hogy a csecsemőkora maradandó lelki sérüléseket okozna neki, és le fog érettségizni. Pont.
Szóval azt hittem, csak úgy belehelyezkedem majd, nekem menni fog. Kívülről könnyű így gondolni, aztán vagy sikerül, vagy nem. Ahogy idén is elterveztem, hogy mennyit fogok befelé figyelni, festeni, naplót írni, stb... Rá kell jöjjek, hogy nem azért élek (éltem) ilyen pörgős életet, mert kell, pedig mennyire vágyom a hosszú pihenőkre, lassú életre, nem. Én ilyen vagyok, igazi duracell nyuszi. Rövid alkalmakra nagyon bele tudok merülni a pihenésbe, alkotásba, de kell más is, kell a kimozdulás, emberek, tervek. Tervezés és szervezés. Aztán mostanában jó, ha az egy napi feladatomat meg tudom csinálni (persze a baba ellátása mellett) - úgy mint hajmosás, e-mail írás, stb.

De ma éppen jó, nagyon jó. Rátaláltam az aktuális csodaszerre: gyakori fürdetés és hordozás, ha aludni akar. Így viszonylagos nyugi van. És aktív tudok lenni. Meg a héten kiderült, hogy cumiból is szépen eszik (és nem köpi ki utána az anyamellet sem), szóval heti egyszer mondjuk lehet cumiztatni is, és el tudok majd menni úszni mondjuk :)




Ezt a bejegyzést 2015. július 21-én kezdtem el, és összesen 6 részletben sikerült megírnom.