2013. február 16., szombat

A hétköznapi hímsovinizmusról - 1. rész

  Még a nővérem ajánlotta Luis Bonino és Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus c. írását, ami érdekes olvasmánynak bizonyult. Több résznél bólogattam, hogy igen, ez nálunk is gond, de volt olyan is, ahol magamra ismertem. A szemlélettel nem biztos, hogy teljesen egyetértek, illetve kicsit hiányérzetem van, érdekelne a férfi oldal is. Nem beszélve arról, hogy minden folyamathoz ketten kellenek, néhány példánál arra gondoltam, hogy azért jogos is lehet, ha a férfi így reagál és a férfiakkal szemben is irtózatos elvárások vannak időnként, náluk is megjelennek az ún. „második” vagy „harmadik műszakok”. Mindenesetre gondolkoznivalónak nem utolsó, úgyhogy ajánlom és úgy döntöttem, részletekben közzé teszem a számomra legfontosabbnak ítélt részeket. Akiket az egész mű érdekel, vagy nem szeretnék megvárni, amíg én apránként közzéteszem a részeket, letölthetik az egész írást, csak kattintsanak az első sorban a mű címére. A mű az egyes típusok leírásánál hagy helyet a saját tapasztalatok leírására, melyeket örömmel veszik, ha el is küldenek nekik, a http://www.stop-ferfieroszak.hu/ oldalon található elérhetőségeikre. A bejegyzéssorozatomat a fogalom meghatározásával kezdem.

Hétköznapi hímsovinizmus

  „A hétköznapi hímsovinizmus a párkapcsolati erőszaknak az a formája, amelyet még nem nevezünk annak. Ez a könyv láthatóvá teszi és rendszerbe szedi a nők felett gyakorolt hatalomnak és ellenőrzésnek azokat a mindennapos megnyilvánulásait, amelyek egyelőre névtelenül épülnek be a hétköznapi együttélésbe. A kimerítő felsorolás segítséget nyújt férfiaknak, nőknek és a családon belüli erőszak területén dolgozó szakembereknek egyaránt a párkapcsolati erőszak rejtett formáinak felismerésében és felszámolásában. A „hímsovinizmus“ kifejezés hűen adja vissza a szexizmus rokonságát a megkülönböztetésen alapuló egyéb ideológiákkal. „Hétköznapivá” nemcsak attól válik, hogy mindennapos, hanem attól is, hogy a benne megvalósuló értékek és elvek eredete elvész a múltban, és már csak ezért is természetesnek és megváltoztathatatlannak tűnnek. Ebben a könyvben két, kulturális örökségünk szerves részét képező szöveg elemzése mutat rá a hétköznapi hímsovinizmus gyökereire.”

  Az elnevezés Luis Bonino-tól származik, a spanyol micromachismo, ’mikromacsóságok’ szót használja, amiben a micro rész Foucault, „apróbb hatalmi viszonyok” szóhasználatára utal. „A második tag (machismo), amely a spanyol nyelvben eredetileg egyszerre jelölte a férfiuralom ideológiáját és az ezen a felfogáson alapuló túlzó viselkedést, a köznyelvbe mint a nőket alsóbbrendű lényként kezelő, őket ezen az alapon diszkrimináló magatartást jelölő negatív kicsengésű szó vonult be.” Magyarul Szil Péter a hétköznapi hímsovinizmus szót vezette be, mivel bár a mikromacsóságok jól hangzik, nálunk a macsó inkább az ideális, „férfias férfit” jelenti.

  „A hétköznapi hímsovinizmus megnyilvánulásai szisztematikus magatartás részei; nem alkalmi és pillanatnyi manőverek, hanem egy stratégia részét képező taktikák. A stratégiai cél ez esetben is a hatalmi helyzet, a férfiuralom fenntartása, illetve helyreállítása, amennyiben csorba esne ezen a hatalmon.”

„Az általam hétköznapi hímsovinizmusnak elnevezett gyakorlatokat különböző szerzők (Miller, Bourdieu, Glick, Castañeda stb.) különböző nevekkel illetik: kis zsarnokság, intim terrorizmus, „puha”, „gyenge” vagy „alacsony intenzitású” erőszak, uralmi trükkök, láthatatlan hímsovinizmus vagy jóindulatú szexizmus.”

  Ezek a megnyilvánulások tehát a legtöbb esetben nem tudatosak, a mégoly „felvilágosult”, egyenlőségre törekvő férfiak is gyakran élnek ezen praktikák valamelyikével, így a kiadvány elolvasása mind a nőknek, mind a férfiaknak, illetve segítő szakmában dolgozóknak is tanulságos lehet.

Egyéb ajánlott irodalom: A feleséged vagyok, nem a cseléded

Nincsenek megjegyzések: